A fatimai jelenés napja

Lúcia nővér Boldog II. János Pállal

1917. május 13-án megjelent Szűz Mária három gyermeknek. Ezután még ötször jelent meg (az utolsó október 13-án volt). A három pásztorgyerek látomását a Szentszék jóváhagyta. Három fatimai titok van, melyet a Szűzanya mondott el. Az első a pokol látomása. Démonokat és lángokkal teli helyet láttak a föld alatt. Annyira megijedtek, hogy halálfélelmük lett a gyermekeknek, de a mennyei Atya megmutatta nekik a Mennyországot is.
A második az I. világháború végének és a II. világháborúnak a megjövendölése. Ekkor kérte a Szűz, hogy Oroszországot ajánlják fel Mária Szeplőtelen Szívének. Ezt 1942-ben megtették (13 évvel később), de II. János Pál pápa 1984-ben megismételte, amely a látnok Lúcia nővér szerint az igazi volt.
A harmadik titok Lúcia nővér leveléből derül ki: ""J. M. J. Az 1917. július 13-án, a fatimai Béke-völgyben kinyilatkoztatott titok harmadik része:
Az én Istenem iránti engedelmességből - aki Őexcellenciája, a Főtisztelendő leiriai Püspök úr, valamint Ön és az én szentséges Anyám által adott erre parancsot nekem - írok Önnek.
A két, már korábban elmondott rész után Miasszonyunk bal oldalán, egy kicsit magasabban láttunk egy angyalt, bal kezében lángpallossal; szikrázva lángokat bocsátott ki magából, mintha föl akarná gyújtani a világot; de a lángok kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással. Az Angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: 'Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!'
Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk 'valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek', láttunk egy fehérbe öltözött püspököt 'akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya'. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők.
A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket. Kelt Tuyban, 1944. március 1."
Bővebben itt olvashat a jelenésekről.