Elsősorban az elfogulatlanságokat tisztázza a dokumentum, valamint igyekszik pontot tenni a vitákra. Ez azt jelenti, hogy sokan a zsinat utáni reformot vetették el teljesen, sokan pedig az Egyház hagyományát. XVI. Benedek pápa kifejezett kívánsága, hogy mi, 2011-ben is minden tekintetben az Egyház több ezer éves hagyományának folytonosságában éljünk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a különböző korokban felmerülő problémákra és kérdésekre ne kellene megfelelő választ adni.
A rendelkezés előírja, hogy az 1962-es misekönyvhöz csatolni kell az újabb szentek miséit. (Az említett motu proprio a XXIII. János pápa által kiadott 1962-es misekönyv használatáról - és egyéb szerkönyvekről - szól, melyeket soha nem tiltottak be.)
Továbbra is hangsúlyozza az új instrukció, hogy akik a 'régi' liturgián kívánnak részt venni, őket ettől semmi és senki nem tilthatja el. Ennek megfelelően a jövendő papságot is kellő módon kell képezni latinból valamint liturgiából.
A dokumentum szól továbbá a zsolozsmáról és a Szentháromnap ünnepléséről is. Ez utóbbiról azt mondja, hogy ha egy templom közösségén belül akarják ünnepelni a régi vagy az új szerint, meg kell találni a módját annak, hogy mindkettő szerint ünnepelhessenek. A zsolozsmát pedig azok, akik az 1962-es szerint végzik, kizárólag latinul mondhatják.
A szerzetesrendek az 1962-ben érvényben lévő liturgikus könyveket is használhatják.
Zárásként idézzük fel XVI. Benedek pápa motu propriot bevezető szavait:
Ősidőktől fogva és a jövőben is igazodni kell ahhoz az elvhez, „mely szerint minden egyes részegyháznak összhangban kell lennie az egyetemes Egyházzal, nem csupán a hit tanítása és a szentségi jelek, hanem az apostoli és azóta folytonos hagyomány által egyetemesen elfogadott szokások tekintetében is, melyeket nemcsak a tévedés elkerülése végett kell megtartani, hanem az átadandó hit épsége érdekében is, mert az Egyház imádságának törvénye megfelel a hite törvényének.”Valamint az első cikkely:
A VI. Pál pápa által közzétett Római Misekönyv a latin szertartású katolikus Egyház „lex orandi"-jának rendes kifejeződése. A Szent V. Pius által közzétett és Boldog XXIII. János által újra kiadott Római Misekönyv pedig úgy tekintendő, mint az Egyház ugyanezen „lex orandi”-jának rendkívüli kifejeződése, és tiszteletreméltó és régi használata következtében kellő tiszteletben kell tartani. Az Egyház „lex orandi”-jának e két kifejeződése a legkevésbé sem vezet az Egyház „lex credendi"-jének megoszlására; ugyanis az egyetlen római szertartás két gyakorlatát képviselik. Éppen ezért a Római Misekönyv Boldog XXIII. János által kiadott és soha be nem tiltott editio typicája szerinti Szentmisét mint az Egyház liturgiájának rendkívüli formáját szabad ünnepelni. Azoknak a feltételeknek a helyébe pedig, melyeket a korábbi Quattuor abhinc annos és Ecclesia Dei dokumentumok e Misekönyv használatához előírtak, a következők lépnek: ...Bízunk benne, hogy hamarosan magyarul is teljes terjedelmében olvasható lesz, és akkor nem szorulunk rá különféle (és hasonló) elemzésekre, bemutatásokra. Az instrukció végén az Ecclesia Dei bizottság mindenkit buzdít arra, hogy ne gátolja, hanem segítse és támogassa a megfogalmazott elveket. Imádkozzunk azért, hogy Egyházunk valóban minden pápa vezetése alatt az apostolok szilárd alapján álhasson!
