Minden nemzet elszenvedhet a történelem során igazságtalanságot, melyet akár egész jövőjében viselnie, hordoznia kell. Ezzel együtt senki nem tehet arról sem, hogy éppen hová született. Nem ítélhetünk nyelvi, faji, nemzetiségi hovatartozás alapján. Isten számára minden nép, minden ember egyformán fontos. Az országhatárok nem szűkíthetik le életünk célját a földi keretek közé. Ugyanakkor a család és a nemzet egysége fontos lelki és szellemi szempontból is. 1993-tól falunk plébániája elszakadt a székesfehérvári egyházmegyétől, és átkerült az esztergomi egyházmegyébe, amely akkor vette fel az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye nevet. Ennek az egyházmegyének a kilencven százaléka Csehszlovákiához került. Az egész országot nézve, annak kétharmada került az utódállamok, Csehszlovákia, Ausztria, Jugoszlávia és Románia fennhatósága alá. A meghagyott állam területe 93 000 négyzetkilométer volt 7,6 millió lakossal. Köztük például 551 000 német, 164 000 szlovák és 68 000 szerb nemzetiségű élt. Vallási szempontból 1,6 millió kálvinista, 500 000 evangélikus és 473 000 zsidó is volt.
A 29 egyházmegyéből csak négyet nem érintett Trianon. Hét egyházmegye központja (székhelye) nem is maradt Magyarországon. A magyar hatóságok megengedték, hogy a magyarországi részeket az utódállamokból igazgassák, az utódállamok viszont megakadályozták, hogy a magyar főpásztorok egyházmegyéik elkerült részei fölött joghatóságot gyakoroljanak. A területi veszteség mellett anyagilag is jelentős kár keletkezett.
A korabeli magyar társadalmat sokkolta, hogy a közel ezeréves államot szétszabdalták, s mihelyt annak tartalma nyilvánosságra került, majd elkövetkezett a szerződés aláírásának ideje, országszerte tüntetésekre, demonstratív tiltakozásokra került sor. A közhangulatot egyértelműen a gyász és a tiltakozás uralta, ami, ha később veszített is hevességéből, alapjaiban nem változott meg.
A háborút lezáró béketárgyalásokra a Szentszék nem kapott meghívást. Ez az első pillanatban sértő mellőzés azzal az előnnyel járt, hogy a Szentszéket nem lehetett felelősségre vonni az igazságtalan és megalázó békeszerződés miatt. A mellőzés ellenére a Szentszék komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy helyreálljon a béke az egymással szemben álló nemzetek katolikusai között (apostoli buzdítások a német és a francia püspöki karokhoz 1919-ben, enciklika 1920-ban a békéről és a kiengesztelődésről). A Szentszék teljes támogatásáról biztosította az újonnan megalakult Népszövetséget is. A pápai dokumentumok olyan diplomáciai és politikai irányvonal felvállalását sürgették, mely képes felülemelkedni a békeszerződés betűjén és megvetni az új nemzetközi kapcsolatok alapjait. Jóllehet a pápa javaslatait az államférfiak semmibe vették, a politikai életben szerepet vállaló katolikusok számára mégis irányadókként és ösztönző erőként hatottak.
Az egri érsekség joghatósága alá tartozó püspökségek közül a szepesi teljesen, a rozsnyói, kassai és szatmári pedig többségében került külföldre. A szatmári püspökség három részre szakadt. 42 plébániája Csehszlovákiához, 45 Szatmárnémetivel együtt Romániához került és a 16 plébániából álló csonk maradt Magyarország területén belül.
A kalocsai érsekség területén levő erdélyi püspökség teljesen Romániához került. A nagyváradi püspökség több mint fele a székhellyel együtt jutott a román állam fennhatósága alá. A csanádi püspökség különös helyzetbe került. A román, magyar, és szerb-horvát-szlovén határ ugyanis három részre osztotta. Az itteni helyzetet bonyolította, hogy a Temesváron székelő Glattfelder Gyula püspököt a román hatóságok kiutasították, s ő székhelyét ideiglenesen magyar területre, Szegedre tette át, amit a Vatikán meg is erősített. A kalocsai érsekségnek is jelentős területe került a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba, ugyanis csupán 33 plébániája maradt, míg 89 a határ másik oldalán helyezkedett el.
A Szentszék a magyar főpapság igényeinek megfelelően, a lehető legtovább igyekezett fenntartani a békeszerződés után kialakult helyzetet, melyben a magyar püspökök a határontúli területeket megpróbálták vikáriusok kinevezésével kormányozni. Így ahol valamilyen konkordátum vagy szerződés miatt a disembratio bekövetkezett, ott sem hoztak létre új teljes jogú püspökségeket, hanem ezek helyett apostoli kormányzóságokat alakítottak, ám ezeket is az eredeti határok megtartásával. Ráadásul ezeket nem rendelték más érsekségek hatósága alá, hanem közvetlenül a Szentszékhez tartoztak.
A békeszerződés után kialakult helyzet valójában kétszer változott meg. Először bizonyos területek visszacsatolása után a magyar egyházkormányzat újra könnyen és gyorsan berendezkedett, hogy aztán a háború után vissza is térjen a trianoni határok mögé. A második változás már csak a XX. század utolsó évtizedében következett be: 1993-ban, amikor átrendezték a magyarországi egyházmegyéket és a határon túlikat is átengedték a szomszédos államok egyházkormányzatának.
Juhász Gyula Trianon című versének részletével emlékezünk a mai napon, és imádkozzunk Istenhez azért, hogy a földiek ne kössenek minket, de egymást tudjuk segíteni az örök boldogság felé tartó úton.
"Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra."
