"Csodákat kik látni vágytok..." - FRISSÍTVE!

Szent Antal szobra templomunkban

Egy népszerű vicc szerint valaki megkérdez egy plébánost, hogy mit keres ez a Szent Antal szobor a templomban, amikor nem is ő a templom védőszentje. Erre a plébános ezt feleli: elég sokat! Igen, az ún. Szent Antal persely egy külön világ, de talán elég az hozzá, hogy minden fillér, amelyet a hívők beledobnak, hálából kerül oda. Hogy miért? Mert talán csodát láttak. Kérték Szent Antal segítségét elveszett tárgyak megtalálásához, betegségben, megpróbáltatás előtt. És ő mindig segített. Talán ezért a segítőkészségéért keres olyan sokat a templomokban...

Páduai Szent Antal szerzetes (hitvalló), egyháztanító. 1195-ben Lisszabonban született. 1231-ben halt meg Páduában. Nemesi családban nőtt fel. Tizenöt évesen Szent Ágoston kanonokrendjébe lépett be. Nyolc évig tanult a portugál fővárosban, és hamar kiderült tehetsége. Kiválóan ismerte a Szentírást. 1220-ban belépett a ferences rendbe, és misszionárius lett. Betegsége miatt haza kellett térnie, a hajó azonban viharba került, és Szicília partjaira vetődött. Itt élt egy rövid ideig, és részt vett 1221-ben a ferencesek generális káptalanján. Ekkor találkozott Assisi Szent Ferenccel. Antal feltűnt szónoki képességeivel, ezért azzal bízták meg, hogy Itáliában a katharoknak és Dél-Franciaországban az albigenseknek és valdenseknek prédikáljon. 1227-ben tért vissza Észak-Itáliába, ahol térítő prédikátor és tartományfőnök lett, miközben a Bolognai Egyetemen a teológia ferences rektora volt.1230-ban visszavonult számos hivatalától, és 1231-ben útban Padova felé halt meg, az arcellai kolostorban.

Bálint Sándor a szent tiszteletéről ezt írja: "Szent Antal tiszteletének első hazai nyoma IV. Béla családjában bukkan föl. Ezé volt az a diptychon, házioltár (1253), amelyen az Árpád-ház szentjei mellett Ferenc és Antal is látható. Ezt az együttest az magyarázza, hogy Béla király édestestvérét, Erzsébetet, a franciskánus harmadrend tagját, szinte egyidőben avatta az Egyház a rendalapítóval és Antallal egyetemben szentté. Antal tisztelete igazában a XVII. század folyamán bontakozik ki és válik hazánkban is szinte egyedülállóvá."

Ének a szenthez:
Csodákat kik látni vágytok,
Ó, jöjjetek Szent Antalhoz!
Fekélyt, nyomort, vétket, halált,
Sátánt elűz, gyógyulást hoz.
Szent Antalnak imájára
Tenger enged, bilincs törik
Az elveszett tagot, vagyont
Ifjú és agg visszanyerik.

Prédikáció Szent Antal ünnepén:

A mai napon az Anyaszentegyház a szentek seregéből Páduai Antalt állítja példaként elénk. A XII. század végén született Lisszabonban. A helyi káptalani iskolában edzette jellemét és pallérozta tudását. Tizenöt évesen belépett az ágoston-rendi kanonokok közé. A tudományokra éhes fiatal szerzetest elöljárói Koimbrába küldték. Páratlan odaadással tanulmányozta a Szentírást és az egyházatyákat. Hiszen a Szentírás értelmezéséhez elengedhetetlen volt az egyházatyák által írt nagy múltú hagyomány és a sententiás könyvek ismerete.
Nemsokára pappá szentelték. Hivatásának következő meghatározó eseménye volt, amikor 1220 nyarán Marokkóból Koimbrába hozták át az első ferences vértanú misszionáriusoknak, Berárdnak és négy társának csontjait. Az egész város kint ünnepelt az utcákon, processióban és énekszó közepette diadalmasan hozták a megdicsőült vértanúk testét. 

Ez a nagy ünnep és látvány mélyen megindította Antal szívét. Minden lebeszélés ellenére ő is Ferenc követője akart lenni. Így elöljárói engedélyével belépett a koimbrai ferencesekhez, és még abban az évben megkezdte a noviciátust. Ő is Marokkóba akart menni, folytatni a missziót, ahol Berárd és társai életüket adták. Indulás előtt súlyos betegségbe esett. A hajó pedig a nagy vihar miatt Szicília partjainál kötöttek ki. 

Be kellett látnia, Istennek más tervei vannak vele, mint amit ő korábban elgondolt. 1221-ben találkozott Assisi Ferenccel az egyetemes káptalanon. A háttérben , meghúzódva hallgatja Ferenc testvért. Végül egyik provinciális veszi szárnyai alá. A Forli melletti remeteségbe viszi. Egyik alkalommal elöljárói parancsára beszélnie kellett domonkos rendi testvérek előtt. Az Úr olyan ékesszólást adott neki, hogy hallgatói ámulatba estek. 

Nagy igehirdető lett Itáliában és Franciaországban. Ő alapította meg Bolognában a ferencesek első teológiai egyetemét. Szent Ferenctől fennmaradt egyik levelét Antal testvérnek írta: „Antal testvérnek, püspökömnek Ferenc testvér üdvöt kíván! Megelégedésemre szolgál, hogy a szent teológiából előadásokat tartasz a testvéreknek. Vigyázni kell azonban, hogy e studiumok során ki ne oltsd a szent áhítat és imádság szellemét, ahogy az regulánkban áll.”

Ennyi az egész levél, de kitűnik belőle az a szeretet és figyelmesség, ahogyan Antalhoz viszonyult a szent rendalapító. És a bölcsessége, miszerint teológiával csak úgy érdemes foglalkozni, ha az ember a Lélekre hagyatkozik, és imádság és áhítat szellemét megőrzi.

Az idei évben különös egybeesés, hogy Szent Antal ünnepe pontosan Pünkösd után egy nappal van. Éppen tegnap elmélkedtünk a Szentlélek adományairól és a csodáról, ami Jeruzsálemben történt az Úr feltámadása után ötven nappal. 

Ahogy Antal prédikált, az nem az Ő műve volt, hanem a Léleké. Ennek legékesebb bizonyítéka Szent Antal egyik ránk maradt beszéde:

„Az apostolok viszont úgy beszéltek, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Boldog, aki úgy beszél, ahogy a Szentlélek szólásra indítja, nem úgy, ahogy a saját lelke indítja. Vannak ugyanis olyanok, akik a saját lelkük szerint beszélnek, akik mástól lopják a szót, és azt úgy adják elő, mintha sajátjuk volna, és azt a magukénak tulajdonítják. 

Szóljunk hát úgy, ahogy a Szentlélek indít bennünket szólásra. Kérjük őt alázattal és áhítattal, árassza ránk kegyelmét. A heves szélvészt őrizzük meg, teljünk el vele. Töltsön el bennünket a megrendült bűnbánat heves szele. Gyulladjon föl bennünk a bűnvallomás tüzes nyelve, hogy lángra lobbanjunk és felragyogjunk a szentek fényességében, s így a háromságos egy Istent méltók legyünk meglátni.”

Páduai Antalt az Úr ékes csodákkal jutalmazta mindazért, hogy mert nyitott lenni a Lélek ihletésére. Úgy beszélt, ahogy a Lélek inspirálta. Ezért jutalmul a nyelve ép maradt, díszes ereklyetartóban csodálhatjuk. 

Mi az, amit tőle feltétlen megtanulhatunk?
Az apostolok tanításában kitartani. Ha megnyitjuk fülünket a Lélek szavára, megértjük az apostolok tanítását. Megértjük Pétert, ahogy és amit tanít, mint ahogy a pünkösdi csodakor történt. A Lélek ihleti az egyház fejét, Ő vezeti, általa Jézus szól az emberhez, Ő tanít. S ha mi a hitben kitartunk, megértjük Péter szavát. Ilyen volt Szent Antal. 

A másik: a Lélek útján járni. Ha életünkben számtalanszor jönnek olyan fordulatok, amiket mi magunk nem gondoltunk előre, nem terveztük be, merjünk Istenre ráhagyatkozni. Mert neki gondja van mindenkire. Lehet, hogy az út sziklák és zátonyok között visz, de ha követjük a Lélek szavát biztosan célba érünk. 

Páduai Szent Antal—könyörögj érettünk! Ámen