Péter és Pál apostolok oroszlánrészt vállaltak az Egyház elindításában. Szent Péter az apostoli testület elismert feje. Nagy érdeme tehát, hogy Krisztustól megerősített tekintélyével és a mindnyájunk által ismert különleges megbizatással összetartotta Krisztus követőit, az első keresztény egyházközségeket. A pogány Rómában, az akkori világ fővárosában elhintette a keresztény hit magvait, és életerős egyházközséget szervezett. Mit tett még? Meghalt Krisztusért. Vérével öntözte a zsenge vetést.
Szent Pál élete első felében üldözte a keresztényeket. A damaszkuszi úton tért Krisztushoz és lett fáradhatatlan katonája, választott edénye élete végéig. Elemésztette önmagát Jézus Krisztus ügyéért. Nem sajnált semmiféle fáradságot, hogyha Jézus ügyéről volt szó.
Krisztus tette őket naggyá, az Isten különös kegye emelte föl őket.
Mindennapi kenyér, SzIT, 1973.
