Az Egyház negyedik jegyéhez értünk, mely az 'apostoli'. Ez teológiai mélysége és aktualitása miatt több részt igényel. Ezért ma, holnap és vasárnap is erről elmélkedünk.
"Az Egyház tanításában, szentségi életében és alkotmányos felépítésében megőrzi valódi azonosságát minden idők egyházával, különösen is saját történelmi eredetével, az "apostolok" ősegyházával, vagyis a húsvét előtti és utáni 12 tanítvány körével, a feltámadás további tanúival és az ősegyház fontosabb hithirdetőivel." - fogalmaz G. L. Müller püspök.
A püspökök az apostolok utódai a közösség vezetőiként és a feltámadás hiteles tanúiként. A világi hívők küldetése is az apostoli lényeghez tartozik. Szintén Müller püspök írja: "A laikusok apostolkodása ugyanis nem a püspökök apostoli küldetéséből fakad, hanem a keresztség és a bérmálás alapján eredendően az apostoli egyház küldetésének része." Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a püspöktől függetlenül (az Egyház tanításától eltérően) működhetnek a világiak a hit terjesztésének útján, de azt sem jelenti, hogy a püspök önkényesen döntsön a hit dolgában, ellenkezve a hagyománnyal és az Egyház apostoli tanításával.
Először az apostolok meghívásának történetéhez kell gondolatban elmennünk. Jézus Krisztus megtestesült ebbe a világba, felvette emberi természetünket, de nem követett el bűnt. Isten szeretetének látható megnyilvánulása is lett az Egyház, mely pünkösdkor jött létre a Lélek kezdeményezésére. Az ember Jézus Krisztus meghívására és parancsára (a szeretet parancsa) Isten szentháromságos szeretetének eszközévé és tanújává vált. Minket Jézus meghívott, hasonlóan az apostolokhoz, és folyamatosan küld. Küld, hogy megtanítsuk az embereket imádkozni, szeretni, szolgálni. Jézus példája az, ami minket ösztönöz, és a Lélek az, aki erőt és képességet ad mindehhez.
"Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket. Ezt a tizenkettőt rendelte: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát, Jánost, Jakab testvérét, ezeket elnevezte Boanergesznek, vagyis a mennydörgés fiainak, Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánai Simont és az iskarióti Júdást, aki később elárulta." (Mk 3,13-19) Az evangélista a hit útját természetesen és egyértelműen írja le. Mintha az apostolok (a kiválasztott személyek) nem is ellenkeztek volna. Ő kiválasztotta, akiket akart (az Isteni akarattal szemben nem tehet az ember semmit - azzal együtt kell működni), és ők odamentek (ez kegyelem). Milyen érdekes az "apostolkodás" menete. Először Jézussal kell lenni, és csak utána tudjuk az ő szándékát megtenni, igéjét hirdetni. A hatalom csak azután lesz meg, mint képesség, miután Vele vagyunk, Őt felismerjük (a kenyértörésben), és imádjuk. Tanítását csak úgy vagyunk képesek megérteni, ha először hallgatjuk, és hagyjuk magunkat "gyermek módjára tápláltatni". Aki hallgatja Őt, és Vele egyesül (a szentáldozásban), az lesz képes úgy tanúja lenni, amint voltak az apostolok.
Az apostolok Jézus Krisztus abszolut képviselői, mondhatni jelei lettek a világban. Jézus ugyanis ezt mondja nekik: "Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött." (Mt 10,40)
Jézus Krisztus hatalmat adott az apostoloknak, hogy az ő művét folytassák és mindig szeretetének tanúi legyenek a világban. Ezt a hatalmat adták át később az apostolok az ő utódaiknak, és így tovább.
A Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz:
"Az Egyház apostoli, mert az apostolokra alapszik, mégpedig három értelemben:
- az "apostolokra", a Krisztustól kiválasztott és elküldött tanúkra "alapított épület" (Ef 2,20 [Vö. Jel 21,14.]) volt és marad; [Vö. Mt 28,16--20; ApCsel 1,8; 1Kor 9,1; 15,7--8; Gal 1,1.]
- a benne lakó Szentlélek segítségével őrzi és adja továbba tanítását, [Vö. ApCsel 2,42.] a jó letéteményt és a józan szavakat, melyeket az apostoloktól hallott; [Vö. 2Tim 13,14.]
- a tanítás, a megszentelés és a kormányzás feladatát az Apostoloktól kezdve Krisztus második eljöveteléig azok segítségével végzi, akik az Apostolok nyomába lépnek lelkipásztori feladatukban: a Püspökök kollégiuma segítségével", mely mellett ott állnak a papok Péter utódával és az Egyház legfőbb pásztorával egységben".
A Péter utódával való egység mindenkor nélkülözhetetlen. Meg kell hallani hangját (a pásztor hangja...), követni kell, és így előrehaladni az életszentség útján. A püspök és a pap úgy tud Jézus Krisztussal egységben maradni, ha meghallja Péter szavát is.
