"Jöjj el, Lélek, Életadó, örök Tudomány! Szent tudásunk gyarapítsad: szállj le népedre! Hadd hirdessük igazságod, Tudomány Lelke!" (ÉE 129)
A Tudomány Lelkéről elmélkedünk. Szent Bernát elmondja, hogy az igazi tudomány az, hogy tudjuk törékenységünket, halandó és romlandó voltunkat. Egy zarándokúton vagyunk, ahol olykor száműzetésben és gyászban, könnyek között kell élni. A harmadik boldogságot idézi fel: "Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket." (Mt 5,4) Valamint: "Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!" (Lk 6,25) Salamont idézve: "Akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, és az örömnek is lehet szomorúság a vége." (Péld 14,13) Ezek az emberi mozzanatok és viselkedések érzékeltetik azt, hogy ez a földi lét nem állandó. Aki őszinte és krisztusi életet él, az remélheti azt, hogy az örök életben már talán "örökké nevetni" fog. Itt az idézett mondatokban nem a szószerintiség a lényeg. Nem arról van szó, hogy aki sokat nevetett életében, az mindenféleképpen elkárhozik, csupán azért, mert jól érezte magát. Miben áll az örömünk? Amennyiben Krisztusból fakad örömünk - a másik ember szeretetéből, a szentségi életből, az evangéliumi tanácsokból -, akkor helyes az örömünk. Ha a földi dolgoknak örülünk, fájdalmas is lehet az igazi és tökéletes Jó, a Legfőbb Jó megpillantása. Fájdalmas azért, mert fájlaljuk, hogy eddig nem vettük észre, és nem láttuk. Isten hiánya rossz. Az Isten nélküli élet bűnös élet. Az igazság keresése az igazi tudomány keresése. Krisztusban tárul fel az Igazság. Az igazi tudás Krisztus tudása. Ő pedig az Eucharisztiában van jelen, abban látható, abban egyesülünk vele. Általa tudjuk azt, hogy életünk itt, a földön véges, de feltámadunk majd az örök dicsőségre. Eljuthatunk általa a mennyországba is. Aki létének törékenységét felismeri, az felismeri hitét. Hitünk Jézus Krisztusban tárul fel. Szentségeiben, az Eucharisztia szentségében, a szentmisében. Egy szentmise csodálatos módon fejezi ki a hitet. A keresztben sűrűsödik össze minden dogma és hittéttel, minden zsinat és minden szent. "Mindeneket magamhoz vonzok" - mondja Jézus utalva a kereszten elszenvedett halálára. Az Eucharisztia ünneplésében (mely Jézus Krisztus keresztáldozatának vértelen jelenbehozatala) sűrűsödik és összpontosul egész hitünk. Ha tudjuk a passiót, ha tudjuk a húsvétot, akkor tudjuk az igazságot. Az "Igazság munkatársaivá" kell lennünk, hogy a feltámadt Krisztusban való hit eljusson "a föld végső határáig".
XVI. Benedek pápa így fogalmaz a Caritas in veritate enciklikájában: "A tudás soha nem csupán intelligencia kérdése. (...) Az emberi tudás elégtelen, a tudományos eredmények pedig önmagukban nem képesek megmutatni a teljes emberi fejlődés felé vezető utat. Mindig feljebb kell emelkedni: ehhez van szükség a szeretetre az igazságban. A továbblépés mindamellett soha nem jelenti azt, hogy elszakadhatunk az ész következtetéseitől, vagy hogy ellene mondhatnánk eredményeinek. Nem az a helyzet, hogy adva van az értelem, utána pedig a szeretet: a szeretet értelemgazdag, az értelem pedig szeretetteljes."
Boldog John Henry Newman gondolatát is érdemes elolvasnunk: "Az egyetemi évek után az elvet majd próbára lehet tenni, de a fiatal diák előbb még belemerülhet a többrétű, szisztematikus tudás izgalmas, ám megnyugtató légkörébe. A diák elemi dolgokkal kezdi tapasztalatait, és gondos tanárok ezt lassan fejlesztik, gazdagítják, párhuzamokra mutatnak rá, megismeri a helyi krónikát, majd a széles összefüggéseket. Ha
ezeket társaival, mestereivel meg is tudja beszélni és illusztrálni, a diák megindul a kultúremberesedés felé, ahová az egyetem már nem hivatott őt követni, ahol magára kell őt hagyni. De addigra tanárai és az iskola erkölcsi irányvétele megérlelte már benne a világképet és a társadalom működési szabályainak biztos megítélését."
Poupard bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának nyugalmazott elnöke pedig így fogalmaz: "Az egyetemnek olyan helynek kell lennie, ahol az ember nem csak megtanul sok dolgot, elsajátít sok tudást, hanem ahol mindenekelőtt még inkább ember lesz, jobb ember, ahol növekszik emberségében. (...) Az egyetem olyan lesz, amilyenek a professzorai, nem csak tudományos vagy szakmai kompetenciájuk, hanem személyes hitük ragyogó tanúságtétele és teljesen megvalósult emberségük által, azáltal, hogy egzisztenciálisan egyesítik az igazságot, a jót és a szépséget."
Az igazság, a szépség, a hit, és a szeretet összefüggenek. Tudomány nem létezhet szeretet és igazság nélkül. Ez pedig Jézus Krisztusban gyökerezik. A tudomány, legyen az fizika vagy teológia, ha nem Istenben gyökerezik, könnyen üressé válik.
Kérjük a Szentlelket, hogy tegyen minket készségessé a szent tudományok iránt, hogy hitünk titkait Jézus Krisztusban tudjuk értelmezni, az Igazságban és a Szeretetben. A tudomány is, ahogyan az Egyház is, "az Eucharisztiából él".
