A bölcsesség (sapientia) ajándéka Szent Bernát szerint 'édes' és 'jóízű'. "Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr!" (Zsolt 34,9), "Álljatok meg és lássátok" (Zsolt 46,11), "Nézzetek rá és megvilágosultok" (Zsolt 33,6). Ilyen édes az isteni bölcsesség, mely rendet alkot Isten világában. Továbbá azt állítja Szent Bernát, hogy aki birtokolja a bölcsesség adományát, az békében, nyugalomban él. "Akik szeretik törvényedet, azoké a béke teljessége, azért soha el nem buknak." (Zsolt 119,165)
A bölcsesség adománya segít megérteni Isten törvényeit is. A világban szükség van a rendre, mely rend Isten országában is uralkodik. Ugyanis ott jelen van például egyfajta hierarchia: "De hogy jobb és bal oldalamon ki üljön, afelől nem én döntök. Az a hely azokat illeti, akiknek készült" (Mk 10,40). Jézus ezen kijelentése nem tagadja a mennyországban létező rendet. Még a nagy szentek között is akadtak, akik csupán egy "saroknyi" helyet kívántak a mennyben. Másutt pedig ezt olvassuk: "Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában." (Mt 5,19). Itt eszünkbe jut a már említett 119. zsoltár. Az isteni törvények szükségesek a rendhez. Ennek fontosságát pedig csakis a bölcs értelem tudja felfogni. A bölcs értelem pedig úgy alakul, mint kohóban az arany. Edzzeni kell értelmünket: olvasni, Isten Igéjét hallgatni, elmélkedni, imádkozni. Aki eltöröl vagy máshogyan értelmez bizonyos parancsokat, törvényeket, az még bejuthat ugyan az örökkévalóságba, de az ott uralkodó rendben nem kerül a "fényes helyre". Emberi ésszel nehezen magyarázható az, hogy bár nem a fizika törvényei uralkodnak a mennyországban, ám mégis jelen van ott a rend, a hierarchia. Így van ez például az angyalokkal is, akik között bizonyos rend uralkodik. (Hatalmasságok, fejedelemségek, trónusok, kerubok, szeráfok...)
A bölcsesség segít Isten szándékát felismerni. Isten törvényei nem feltétlenül alkotnak olyan jogi egységet, mint például egy alkotmány. Abban lehet módosítani például egy "i" betűt. Isten törvényében nem veszhet el egy "i" betű sem. "Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik." (Mt 5,18)
Szent Bonaventura bíboros, egyházdoktor azt mondja, hogy a törvény és a kegyelem összekapcsolódik. Az eszközzel, mellyel egy mester dolgozik, nem lehet tenni semmit, ha a mester nem akarja. Ugyanígy szükséges a kegyelem a törvény megtartásához is, vagy működéséhez. Isten kegyelme több, mint a törvény.
"Az igazi bölcsesség nem valamiféle ismeret, hanem egy személy, Jézus" - mondta 2009-ben XVI. Benedek pápa a római egyetemistáknak. Szent Bonaventura azt írja, hogy az "örök Ige" megtestesülése a kegyelem igazi jele, és az értünk keresztre feszített Jézus. Isten Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki önmagát, aki az örök Bölcsesség. Benne lehet megérteni az isteni bölcsességet, és az összes törvényt. Jézus Krisztus pedig nem eltörölte az addigi törvényeket, hanem beteljesítette a szeretet parancsával. Így a bölcsesség nem egyenlő az okoskodással és agyafúrt gondolatmenetekkel, hanem Jézussal egyenlő, aki Istenben van, a szeretetben.
"Egy keresztény tanár vagy hallgató magában hordozza a szenvedélyes szeretetet e Bölcsesség iránt" - mondja szintén a Szentatya. "Mindent ennek a fényében értelmez, felfedezi nyomát az elemi részecskékben és a költők verseiben, a jogi kódexekben és a történelem eseményeiben, a művészeti alkotásokban és a matematikai kifejezésekben."
A Szentlélek ezt a képességet adja meg számunkra a Bölcsesség ajándékával. Segít felismerni Jézust, aki jelen van köztünk az Eucharisztiában. A mennybement Krisztusban még sok követője kételkedett abban az időben. Amikor viszont leszállt rájuk a Lélek, a világ minden tájára elmentek, és hirdették a feltámadt Urat. A feltámadás boldog tanúi csak a Lélek által lehettek. A Lélek, aki a bölcsességet adta nekik: a bölcsességet ahhoz, hogy megvallják az Urat minden körülmények között. A Jézus Krisztus melletti tanúságtevés nem csupán az igehirdetés. Mélyebb értelemben pedig az IGE hirdetése, mert Jézus az Ige, a Logosz, aki megtestesült. Az Ő hirdetése nem csupán szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul, kifejeződik. Aki megvallja Őt, azt Ő is megvallja. Ehhez kell a bölcsesség.
XVI. Benedek pápa a twickenhami Szűz Mária Egyetemen is beszélt a bölcsességről. "A tanítás lényegében a bölcsesség átadása. A valódi bölcsesség pedig elválaszthatatlan a Teremtőtől." "Az igaz bölcsesség az, hogy képesek vagyunk rádöbbenni a lét bizonytalanságára, és Isten szemeivel nézni az ember történetét, aki mindig csak jót akar gyermekeinek. És bár megengedi, hogy megpróbáljon minket a szenvedés, de csak hogy mégnagyobb jóra vezessen ezáltal." - mondja másutt.
Isten törvényeit, melyeknek megtartása boldoggá és nyugodttá tesz minket, nem értelmezhetjük Isten nélkül. Benne kell meglátni a Törvény értelmét. Az igazi Törvény pedig Jézus Krisztus számunkra. Az Atya és a Fiú szeretete megnyilvánul a Szentlélekben. Isten kegyelmét elküldi szüntelenül a földre, hogy megvilágosítson minden embert. Nem zárkózhatunk el a kegyelemtől, mely segít felismerni az Urat az oltáron jelenlévő Eucharisztiában. Az igazi Bölcsesség tehát Istenből fakad, mely élteti az Egyházat. Ez nem ügyeskedés és közösségszervezés, hanem az Istenben gyökerező imádságos élet. Hiábavaló minden divatos és "megfelelni akaró" (olykor kényszeres) intézkedés és szervezés, ha elsősorban nem a "leborulás" van jelen az Egyházban. A megújulni kívánó Egyház csak a bölcsesség útján képes megújulni. A tegnapi (vasárnapi) evangéliumban hallottuk: "Amikor meglátták őt, leborultak". Adja meg nekünk Isten a Bölcsesség ajándékát, hogy Jézus előtt leborulva új életre szülessünk, és már semmi ne állíthasson meg minket Istenhez való felemelkedésünkben.
