Az értelem a gondolatok világa. "Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít." (Bölcs 1,5) - kezdi elmélkedését Szent Bernát. "A gonosz terve iszonyat az Úrnak, de a barátságos szavak tiszták (előtte)." (Péld 15,26) "De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket." (Bölcs 1,3) Az értelemnek óvakodnia kell mindenféle fölösleges gondolattól. A Bölcsesség könyve alapján szinte meg kell retteni az értelmetlen és fölösleges gondolatoktól. Egészen egyszerűen az értelemnek és mindenféle erőnknek a pazarlása és elfecsérlése (főleg időnknek) az értelmetlen dolgokkal való foglalkozás. Továbbá: "Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet." (Péld 4,23) A szív és az értelem összetartozik. Jézus Szívéről ezt imádkozzuk a júniusi Jézus Szíve litániában: "Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak!" A tegnap említett bölcsesség az értelemmel összhangban van. Ha értelmünket nem edzzük, akkor nem leszünk bölcsek és nem lesz érzékünk az értelmes dolgok iránt. Mi az értelmes dolog? A bölcsesség. És "a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme" (Péld 1,7). Tehát az Urat félni kell, imádni, leborulni előtte, még kétségeink közepette is. A leborulás a törekvés jele is: fogadj el Uram, így, amint vagyok! "Ne taszíts el végleg!" Ne hagyj árván, hiszen fel akarlak ismerni az Eucharisztiában! Ez a kezdete a bölcsességnek. Ez az értelmes élet kezdete. Jézus átalakítja életünket, ha engedjük. Leborulásunk annak jele, hogy mi az ő felismerésére és elfogadására törekszünk, és ugyanakkor elé tárjuk szívünket és értelmünket: ismerje fel gyengeségeinket és adja meg kellő időben a kellő erőt Szentlelke által.
"Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent." (Mt 5-8; Zsolt 23, 4-5). Értelmünk "tisztán tartásának" eredménye a szív tisztasága. Aki beszennyezi értelmét, annak szíve sem lesz tiszta. Nem különálló tárgyként kell kezelni az értelmet és a szívet. Akaratunk rosszra hajló lett a teremtés után. Jézus Krisztusban új teremtés lett, halála és feltámadása megnyitotta egy új élet kapuját. Felment a mennybe, hogy helyet készítsen nekünk.
Az értelemnek Isten felé kell törekednie. Az értelem alázatos, befogadja Isten Igéjét. Amikor a szentáldozásban egyesülünk az Úrral, akkor lelkünkbe megy, nem a gyomrunkba. "Beszáll szívünkbe", és megajándékoz az örök élettel. Hitünk egyik legmélyebb és talán kimeríthetetlen titka a Szentlélek hét ajándéka. Ha az Urat és tanítását a Szentlélek által (ajándékai által) ismerjük fel, akkor ezek az ajándékok nem függetlenek Jézus Krisztustól. Ő pedig nem független az Atyától. Ezekben az ajándékokban Istent ismerjük fel, aki megjelent Fiának, Jézus Krisztusnak személyében, aki segít minket Szentlelkével. Ez az egy Isten három személyben van jelen. Nem távol, hanem életünkben. Nem egy távoli istenség egy hegyen. Ő eljött közénk, testet öltött. Jézus használta értelmét, és megkülönböztette a jót a rossztól. Ezt kell követnünk! Jézus Krisztus értelmét használta. Gyermekkorában is. Ezért téves például az az elképzelés, miszerint a gyermeknek egy "ál-világra" van szüksége. Nem! Ő felfogja a szentmisét a maga szintjén, de egészen egyszerűen látnia kell a szentmisét úgy, amint van. Jézus nem ment fel egy másik keresztre a gyerekek kedvéért, ahol kevesebb a vér és szög. Ugyanazt a véres áldozatot mutatta be a gyermekekért is. Ezért nem helyes a szentmise átformálása a gyermekek vagy diákok kedvéért. Ha ál-misét mutatunk be, akkor a gyermek hite nem tud fejlődni. Nem tudja, hogy hová kell fejlődnie, nem tudja, hogy mit kell majd hinnie. Az ember (a gyermek is) mindig följebb törekszik. Nem elégszik meg a hiábavaló és értelmetlen dolgokkal. A Legfőbb Jó felé törekszik. Egy gyermek képes meglátni a mennyországot teljes valóságában, például egy halálközeli (klinikai halál) állapotában. Akkor milyen jogon mutatunk neki mást? Milyen jogon színezzük ki a kereszt áldozatát különféle édeskés és tetszetős elemekkel? A gyermek sokszor többet tud és érez a kereszt áldozatából, mint mi...
Az értelem fontos. Nélkülözhetetlen. Aki felelőssége tudatában él, annak értelmét nem szabad elhanyagolnia. Értelmünk alapja az Eucharisztia. Felismerjük őt az Eucharisztiában, és ez már arra ösztönöz minket, hogy hagyjuk el a fölösleges és értelmetlen gondolatokat. Mi nem fogunk másra vágyni pünkösd után: csak egyet fogunk kérni: "Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát." (Zsolt 27,4)
