A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2010. november 30., kedd

Szent András apostol

Simon Péter testvére volt Szent Adrás apostol. Halászként dolgozott, és Keresztelő Szent János tanítványa lett. Jézus keresztsége után viszont azonnal az ő szolgálatába állt (Jn 1,35-40). Testvérét, Pétert is András vitte Jézushoz, s míg András a maga elhatározásából akart Jézus tanítványa lenni, addig Pétert Jézus szólította fel erre a szolgálatra. Így a két testvér otthagyta a halászéletet és háromévnyi tanítványságot vállaltak, utána pedig életük végéig tanúságot tettek szerte a világon, és Jézus Krisztus mellett életük árán is kiálltak.
A legenda szerint András ezeken a területeken prédikált és hirdette az evangéliumot: Pontus, Bithynia, Kis-Ázsia, Trákia, Epirus és Akhája (Görögország). Kiszabadította a bebörtönzött Mátét is, és sokat foglalkozott a betegekkel.
Patrasban a kormányzó feleségét meg akarta téríteni a keresztény hitre, azonban a kormányzó egy X alakú keresztre kötöztette Andrást, hogy lassú hallállal haljon meg. Krisztushoz hasonlóan szenvedett, hiszen a két nap szenvedés alatt leköpték és gúnyolták. Azonban ő ezt prédikálással viszonozta.
Szent Jeromos szerint András apostol ereklyéit II. Constantius parancsára 357 körül Konstantinápolyba szállították. Fejét 1461-ben Palaiologosz Tamás bizánci despota II. Pius pápának ajándékozta, az ereklyét a vatikáni Szent Péter bazilikában helyezték el. Ereklyéi napjainkban Pátrában találhatók, a vértanúság helyszínén, miután a VI. Pál pápa 1964-ben visszaajándékozta azt a keleti egyháznak a barátság erősítéseként. A Pátrában található ereklyék a szent kisujját, koponyacsontjának tetejét, és annak a keresztnek egy darabját tartalmazzák, melyre keresztre feszítették.
Sok település viseli Szent András nevét, ahogyan számos templomot is az ő tiszteletére szenteltek fel.
A magyar Szent Koronán is megtalálható az ábrázolása.
A Szent (I.) László korabeli egyházi zsinat határozatai a szentek ünnepeivel kapcsolatban: "Hogy ezek az ünnepek megünnepelendők minden évben: az Úr születése, Szent István első vértanú ünnepe, Szent János evangélista ünnepe, az Aprószentek ünnepe, az Úr körülmetéltetése, Vízkereszt és annak előestéje, Gyertyaszentelő Boldogasszony, húsvétkor négy nap, Szent György vértanú ünnepe, Fülöp és Jakab ünnepe és ennek előestéje, Szentkereszt megtalálása, az Úr mennybemenetele, Szent István király ünnepe, Bertalan apostol ünnepe, Szűz Mária születése, Szentkereszt felmagasztaltatása, Szent Máté apostol ünnepe, Szent Gellért ünnepe, Szent Mihály arkangyal ünnepe, Simon és Júdás ünnepe, Mindszentek ünnepe, Szent Imre hitvalló ünnepe, Szent Márton ünnepe, Szent András ünnepe, Szent Miklós ünnepe, Szent Tamás apostol ünnepe és minden egyházközség ünnepelje meg saját védőszentjét és az egyház felszentelésének napját."

2010. november 29., hétfő

Történelem II.

Folytatjuk történelmi rovatunkat. Mielőtt az egyházmegyei határok rendezéséről írunk, tekintsünk vissza ugyancsak a közelmúltba. Lassan véget ér a harmadik évezred első évtizede, véget ért a kánoni látogatás, plébániánk mozgalmas évtizedeket tudhat maga mögött. Sok szerettünk is elköltözött ebből a világból, akik kötődtek a plébániához, sokat tettek érte, vagy éppen csak alkalmi jelenlétükkel gazdagították lelkünket, mint például Dékány Vilmos püspök, akit még ma is szeretettel emlegetnek az egyházmegye hívei. Az elmúlt évről és évtizedről külön bejegyzés készül, ami hálaadó jellegű is. Most nézzünk vissza a múltba...
Ackermann Kálmán plébános és Dékány Vilmos püspök

Egy első szentáldozás utáni csoportkép

Az új parkban...

...és a templomban

A szószék restaurálása

Majnek Antal ferences püspök úton a Szentkút felé


Dr. Dékány Vilmos esztergom-budapesti segédpüspök (1925-2000)

 Továbbra is várjuk az archív fotókat! Plébániánk életéhez hozzátartozik a múlt, a történelem. A következő időszakban több emlékezéssel, fotóval készülünk, hiszen valóban közeleg az év vége, a harmadik évezred első évtizedének vége...

2010. november 28., vasárnap

Vesperás a meg nem született életekért

XVI. Benedek pápa tegnap este 18:00-kor ünnepélyes vesperást vezetett a Szent Péter bazilikában. Homíliájában kifejtette az új liturgikus év kezdetének jelentőségét, valamint azt, hogy a liturgikus év Jézus Krisztus halála és megdicsőülése felé halad, az a középpontja. Ismételten felhívta a figyelmet az Eucharisztia fontosságára és tiszteletére.
Beszédében utalt a Gaudium et spes kezdetű zsinati dokumentumára - azon belül arra a szakszra, melyben Krisztusról, mint az új emberről van szó (GS 22.). "Krisztus, az új Ádám, az Atya és az ő szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását. ... Isten Fia ugyanis megtestesülésével valamiképpen minden emberrel egyesült."- idézett a pápa. Ezután kitért az élet védelmére, ismét a zsinati dokumentumot idézve: "nem lehet igazi ellentmondás az élet továbbadásának és az igazi hitvesi szerelem ápolásának isteni törvényei között." Szűz Máriát, mint édesanyát emelte ki, aki emlőjével táplálta a gyermek Jézust.
"Tisztelni, megvédeni és szeretni minden emberi életet!" - hangsúlyozta XVI. Benedek. Minden megfogant élet egy új individuum, és csoda, amely nem csak biológiai anyagok összessége. Az éhező, beteg, bántalmazott, szükséget szenvedő gyermekekre is kitért. Fontos, hogy az egész világ felfigyeljen rájuk, és megérezze fájdalmukat. Beszédét az ismert mondattal zárta: Ave, verum Corpus, natum de Maria Virgine! (Üdvözlégy igaz Test, ki Szűz Máriától születtél!)

Dnes večer o 18:00 hod. Svätý Otec predsedal v Bazilike sv. Petra liturgii vešpier prvej adventnej nedele. Táto prax slávenia, pri príležitosti začiatku nového liturgického roka, bola zavedená Benediktom XVI. a tento rok sa spája i s modlitbovou vigíliou za počatý život. Touto vigíliou sa ukončil i trojdňový medzinárodný kongres na tému „Kresťanská rodina ako predmet evanjelizácie“, ktorý organizovala Pápežská rada pre rodinu. K modlitbám za počatý život sa pripojili i farnosti, rehoľné komunity, asociácie a cirkevné hnutia na celom svete. Svätý Otec počas liturgie prvých vešpier adventnej nedele – okrem iného – povedal:
"Drahí bratia a sestry, týmto slávením vešpier nám Pán dáva milosť a radosť z otvorenia nového liturgického roka, počínajúc jeho prvou fázou: Advent je obdobie, ktoré pripomína príchod Boha medzi nás. Každý začiatok prináša so sebou zvláštnu milosť, pretože je požehnaním Pána. V tomto Advente nám bude opäť daná skúsenosť blízkosti toho, ktorý stvoril svet, ktorý riadi dejiny a ktorý sa o nás stará až do takej miery, že sa stal človekom. Skutočne, veľké a fascinujúce je tajomstvo Boha medzi nami, Boha, ktorý sa stáva jedným z nás, ktorí budeme v nadchádzajúcich týždňoch kráčať smerom k Vianociam. Počas Adventu pocítime Cirkev, ktorá nás vedie za ruku. Umožní nám zažiť radostné očakávanie príchodu Pána, ktorý nás všetkých objíma svojou láskou, ktorá zachraňuje a potešuje." (rv)

A Szentatya imája:  
„Urunk Jézus, Te, aki hűségesen meglátogatod és jelenléteddel elárasztod az egyházat és az emberi történelmet, aki Tested és Véred csodálatos Szentsége által részesítesz bennünket isteni életedben és megízlelteted velünk az örök élet örömét, imádunk és áldunk Téged.
Leborulva előtted, aki a közöttünk valóban jelenlévő élet forrása vagy, könyörgünk hozzád: Ébreszd fel bennünk újra a tiszteletet minden születendő emberi élet iránt, tégy képessé minket arra, hogy az anya méhének gyümölcsében megpillantsuk a Teremtő csodálatos művét, tedd készségessé szívünket, hogy nagylelkűen befogadjunk minden gyermeket, aki kopogtat az élet ajtaján.
Áldd meg a családokat, szenteld meg a házaspárokat, tedd termékennyé szeretetüket. Kísérd el Szentlelked világosságával a törvényhozó testületek döntéseit, hogy a népek és nemzetek elismerjék és tiszteljék az élet, minden emberi élet szent mivoltát.
Vezesd a tudósok és orvosok munkáját, hogy a haladás járuljon hozzá a személy átfogó fejlődéséhez és senki ne szenvedjen elnyomást, igazságtalanságot.
Adj találékony szeretetet a köztisztviselőknek és gazdasági szakértőknek, hogy teremtsenek megfelelő feltételeket a fiatal családok számára az új élet örömteli befogadására. Vigasztald meg azokat a házaspárokat, amelyek azért szenvednek, mert nem lehet gyermekük. Gondoskodj róluk jóságoddal.
Nevelj mindenkit arra: viseljék gondját az árva és sorsukra hagyott gyermekeknek, hogy megtapasztalhassák szereteted melegségét, isteni szíved vigaszát.
Mélyen hívő Édesanyáddal, Máriával együtt, akinek ölében magadra vetted emberi természetünket, Tőled, egyetlen igaz Jónktól és Üdvözítőnktől várjuk az erőt, hogy szeressük és szolgáljuk az életet, miközben várjuk, hogy mindig Benned és a Boldogságos Szentháromság szeretetközösségében élhessünk. Amen." (forrás: Magyar Kurír)

2010. november 27., szombat

Advent első vasárnapja

Az Angyali üdvözlet
"A karácsonyra való felkészülés ideje alkalmas arra, hogy Isten oltalmát kérjük minden létbe hívott emberi lényre, és hálát adjunk Istennek az élet ajándékáért, amit szüleinktől kaptunk."- mondta XVI. Benedek pápa november 14-én, amikor világméretű virrasztásra hívta a keresztényeket a meg nem született életekért. Ő maga advent első vasárnapjának előestéjén (szombaton) este 18:00-kor vesperást, majd éjszakai virrasztást vezet a Szent Péter bazilikában.
"Rorate caeli de super, et nubes pluant justum" - "Harmatozzatok egek onnan felülről, és a felhők essék az igazat". Szól az adventi gyertyagyújtás éneke, a szentmisék introitusa. Ismerős, hiszen napjainkban is szép szokás eljárni a decemberi hajnali misékre.
Az adventi hajnali misék történetéhez hozzá tartozik, hogy a II. Vatikáni zsinat utáni liturgikus reform ezt is eltörölte, változtatást végzett, és így ez a szentmise választható lett. Tiltva nincs természetesen, de a jelenlegi liturgikus rendbe nem tartozik szervesen. Ezek a hajnali misék minden nap Szűz Mária-misék voltak. Liturgikus színük a fehér, szövegük is a Szűzanyáról szóltak. Isten egy embert választott ki az üdvösségtörténetben, hogy a világba jöjjön, felvegye az emberi testet, melyet ő teremtett. Ezért Szűz Mária kezdettől fogva szeplőtelen. Erre az időszakra esik érdekes módon (a naptár miatt csupán) az ő szeplőtelen fogantatása, amikor is Szent Anna méhében megfogan. Szűz Mária szüli a világra Jézust, az Isten Fiát, akinek születése már előre mutat kereszthalálára, és feltámadására. A szenvedésben ugyanis mindig benne rejlik csodálatos módon a megdicsőülés.
December 16-tól karácsony napjáig minden napnak megvan a saját zsolozsma-szövege, éneke. Ezenek a napokon csendülnek föl az ún. Ó-Antifónák. Ebből nyolc van: O, Sapientia - Ó, Bölcsesség! O, Adonai - Ó, Adonáj! O, Radix Jesse - Ó, Jessze Vesszeje! O, Clavis David - Ó, Dávid kulcsa! O, Oriens - Ó, Napkelet! O, Rex Gentium - Ó, népek Ura! O, Emmanuel - Ó, Emmánuel!
Háromféle Úrjövetről emlékezünk meg Adventben. Történelmi Úrjövet: az Ószövetség várakozása Krisztus első eljövetelére az idők teljességében. Kegyelmi Úrjövet: a hívő lélek várakozása Krisztus folytonos eljövetelére a karácsonyban. Eszkatologikus Úrjövet: az Egyház virrasztó várakozása Krisztus második (diadalmas) eljövetelére az Utolsó Napon.
Advent lelki mesterei Izajás próféta, Keresztelő Szent János és Szűz Mária. Őket szinte minden szentmise igeliturgiájában halljuk.
Radó Polikárp bencés szerzetes így fogalmaz adventről: 1570 óta, amikor V. Pius pápa a tridenti zsinat által megreformált Római Misekönyvet kiadta, az Egyház liturgikus évének első vasárnapján az utolsó ítélet evangéliumát olvastatja. Azelőtt meglepő módon Jézus jeruzsálemi bevonulását hallották a hívek (a virágvasárnapi olvasmány). A szimbolika világos: ezen a vasárnapon tér vissza az Úr esztendejének kerekén a kezdet, a liturgikus újév és vele együtt Az, akinek megváltó tevékenysége az egyházi év ünneplésének első és legfontosabb tárgya, Krisztus Urunk.
Advent első vasárnapja Egyházunkat idézi, mely vele nyitja meg a liturgia új esztendejét feltáró szent kaput. Mintha a mennyország előcsarnokában állnánk, az adventi időben a Születés ünnepének teljes gazdagsága hitelezi előre kincseit. A kereszténységnek lényege nagy középponti eszméje: az Inkarnáció (karácsony) valósága csillan felénk, mint lefüggönyözött ablakon át a fa gyertyái karácsony éjszakáján.
Advent a tündöklő galileai tavaszt idézi, mely a homályba borult antik világban az Úr angyalát látta Názáretben megjelenni, midőn az igenlő szóra a tiszta Szűz méhében az Ige megfogamzott s a régi Évának bűnét az új Éva, Szűz Mária kiengesztelte.
Az Advent az ókereszténységnek szép ajándéka, és mondanivalója van még a világnak. ...az igazi Úr, az örök szabadító közel van: Dominus prope est! Hozzá fohászkodik az ókeresztény gondolatvilágot gyönyörűen visszatükröző középkori adventi ének, mely a XI. század hajnalán hirdette, mennyit jelent az Úr eljövetele a várakozó emberiségnek:

"Örökkétartó üdvösség,
világnak élete,
fogyatkozást nem szenvedő,
és mindig tartó fény:
valódi megváltás nekünk!
ki együtt éreztél
kísértő végzésén
romlásba hulló embernemzedékkel:
el nem hagyván magos lakod,
a mélybe szálltál le,
ingyen kegyelmed testet öltetett Veled,
és veszni indult földi lényeket
pokol kezéből elragadtál,
a földet ujjongással töltve el.

A testi-lelki rútat hárítsd tőlünk, Krisztusunk
s legyünk tenéked fényességes szép lakás!
Első jövésed által szentelj meg,
a másodikban ments meg bennünket,
ha lobbot vet majd messzetűző fényed
s ítélni jössz el mindenkit, ki élt.
Ó add, hogy romlatlan ruhával ékesítse
tüstént kövessük,
bárhol látunk,
lépteid nyomát!"

Advent során több írással és elmélkedéssel készülünk, hogy segítsük a felkészülést a felfoghatatlan misztériumra, karácsony éjszakájára. Ebben az időben tegyünk többet Isten házának szépségéért, segítsünk, kapcsolódjunk be plébániánk életébe, a templom díszítésébe, ajándékok készítésébe, kinti és benti munkák elvégzésére! Ne felejtsük a Szentírás szavait: "Isten a jókedvű adakozót szereti!" 

Látogasson el adventi oldalunkra is! 

2010. november 25., csütörtök

Alexandriai Szent Katalin ünnepe

Szent Katalin - Bázeli iskola, 1500
Születési időpontja ismeretlen, annyit azonban tudunk, hogy talán Cipruson született. Igen legendás életű szent, azonban a tisztelete csak a 10. században kezdett kibontakozni.
Alexandriában élt, és amikor Maxentius császár (305-312) odalátogatott, halálos ítélettel fenyegette meg mindazokat, akik nem áldoznak a bálványoknak. Katalin a császár elé lépett, és keresztet vetve értésére adta, hogy keresztény. Bátran vallomást tett arról, hogy egyedül az Úr Jézus Krisztust követi, mert a filozófusok és a költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát. A császárnak tetszett Katalin okos beszéde, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét. A tudományukra hiú bölcselők azonban egymás után hajoltak meg Katalin érvelése előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget, és ha hisznek, elnyerik az örök életet. A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust, s ezzel burkoltan a házasságot, azzal az ígérettel, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ezt. Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta. Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl: amikor a kíváncsi császárné eljött, hogy esetleges ellenfelét megnézze, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett.
Ekkor a császár halállal kezdte fenyegetni Katalint. Készíttetett egy késekkel fölszerelt kerekekből álló kínzószerkezetet, ami félelmetes zajt keltett. Katalin azonban nem rémült meg. Amikor meg akarták ölni, angyalok mentették meg, és a széttört kerekek darabjai sok katona halálát okozták. A látványtól megrémült tömeg tiszteletet adott ,,a keresztények hatalmas Istenének'', s a császárné kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a testőrtiszttel és a kétszáz katonával együtt lefejeztette, s kiadta a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le. A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek róla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.
Ami ezután történt, az a legenda szerint nyilvánvalóvá tette, hogy Katalin kiragadtatott e földi világból: amikor feje lehullott, testéből nem vér, hanem tej folyt. Majd angyalok jöttek, fölemelték a testét és elvitték, hogy a Sinai-hegyen temessék el.
A 6-7. században görögül írt Katalin-passiót valószínűleg a képtisztelet vitái és a képrombolás elől nyugatra menekülő szerzetesek vitték magukkal Rómába, ahol a 14. században kiegészítették gyermekkorának történetével. Eszerint Katalin a ciprusi király leánya, akit szülei csodás ajándékként kaptak Istentől. Miután fölserdült és megkeresztelkedett, másnap megjelent neki látomásban a Szűzanya ölében a kicsi Jézussal, aki eljegyezte Katalint magának.
Szent Katalin keze - ereklye
A középkorban széles körben és nagyon bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért. Mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették. Ebből következően a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték. Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a késő középkorban gyakran a kórházak patrónájaként is megjelenik; s mert a börtönben oly sokáig kínozták, és volt ereje elviselni, a foglyok is hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett késes kerekek összetörtek, mindazok az iparosok, akik kerékkel foglalkoztak, szintén segítségül hívták. A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak. A tizennégy segítő szent közé sorolták.
Attribútumai: törött kerék, könyv, kard, korona.
Fribourg, Eindhoven, Sion patrónusa. A fiatal lányok, apácák, feleségek, filozófusok, tanárok, diákok, teológusok, titkárnők, cipészek, egyetemek, könyvtárak védőszentje. Segít a migrénben szenvedőknek.
"Amilyen Katalin napja, olyan a Szilveszter is."
"Amilyen az idő ezen a napon, olyan januárban is."

2010. november 24., szerda

Látogatás

1746-os canonica visitatio Hejőbábáról
A "Visitatio canonica", azaz kánoni látogatás pénteken lesz plébániánkon. A fogalom árulkodó a látogatás jellegét tekintve, mivel az kötelező, előírt. Egy püspök - aki egy adott egyházmegye élén főpásztor - pásztori szolgálatához tartozik, hogy a rá bízott nyájjal törődik, számon tartja őket, és látogatásával érezteti gondoskodó szeretetetét, melyről kétezer évvel ezelőtt maga Jézus Krisztus adott tanúságot, amikor az egy elveszett juhról beszélt...
Most olvasóink is részletesebb képet kapnak bejegyzésünk által a látogatás jellegéről, tartalmáról...
A Püspöki Kongregáció (Róma) az Apostolorum successores kezdetű direktóriumával a püspök kánoni látogatásáról rendelkezett 2004-ben. A dokumentumban szó van a pasztorális látogatás természetéről, ahol kifejti: "A püspök köteles egyházmegyéjét minden évben részben vagy egészben meglátogatni..." Ezután felsorolja a különféle engedményeket, hiszen egy püspök számára az Egyház helyetteseket is biztosít. A püspök számára ezután előír különféle feladatokat, sőt magatartási formákat is, melyekre ügyelnie kell és meg kell tartania a látogatás során. A látogatást végző püspöknek a "hely adta lehetőségek" szerint az alábbiakat kell elvégeznie: szentmise bemutatása és prédikálás, a bérmálás szentségének kiszolgáltatása, találkozás a plébánossal, találkozás a hívők társulásaival (további klerikus személyekkel is), találkozás a helyi gazdasági tanáccsal, találkozás a gyerekekkel, fiatalokkal (hittanosok), a plébánia függésében álló oktatási intézmények (iskola) megtekintése, a betegek meglátogatása. A fiatalokkal például találkozhat kulturális- vagy sportrendezvények alkalmával, találkozhat a munkásokkal, hogy társaságukban legyen és párbeszédet folytasson velük, stb. Ezek mellett meg kell vizsgálnia a helyi liturgikus tárgyakat, valamint a teljes plébániai leltárt. A direktórium a püspök magatartásával kapcsolatban így fogalmaz: "A látogatás során, mint szolgálatának minden területén, a püspöknek egyszerűen és szeretetreméltóan kell viselkednie. Példát kell adnia vallásosságból, szeretetből és szegénységből: vagyis mindazokból az erényekből, amelyek az ítélőképességgel együtt az Egyház pásztorát jellemzik. A püspök tartsa a lelkipásztori látogatást szinte püspöki kormányzása lelkének, lelki jelenléte kiterjesztésének híve körében." (Vö. II. János Pál, Pastores gregis, nr. 46.)
A látogatás lezárásaként okmány készül.
A látogatás során pedig jegyzőkönyv, melyben több témakört érintve válaszol a plébános a kérdésekre. Főbb témakörök: a templom, az istentisztelet, a szentségek kiszolgáltatása, a hit továbbadása és a közösségi élet, a plébánia épülete és vagyoni helyzete, egyházi intézmények, a lelkipásztorok és munkatársaik, szerzetesrendek, katolikus iskolák, katolikus intézmények a területen, a hívek, és végül az egyéb jellemzők. 
A főbb témakörökön belül szerepelnek a kérdések. Ezek szólnak a templom méreteiről, a harangok számáról és súlyáról, a templom nyitvatartásáról, a liturgikus eszközök tisztításáról, a perselyek számáról, a beteglátogatásról, gyóntatás rendjéről, az egyházzenei életről, a hitoktatóról, a képviselőtestületről, a ministránsokról, a plébánia fűtésének módjáról, a kántorház telekkönyvi adatairól, az önkormányzati támogatásról. A plébános irányában feltett kérdések is igen részletesek, kitérnek a nyelvismeretre, gépkocsira, egészségi állapotra is. 
A hívek témakörben feltett kérdések érintik az üzletek nyitvatartását, a szegények számát, a misére járók számát ünnepnapra és hétköznapra lebontva, a hívek erkölcsi életét, a családok imaélletét, de a plébánia médiáját is. 
Ez csupán általános bemutatása a vizitációnak, ezeken kívül rengeteg aprólékos kérdés van. 
Ha még többet szeretne olvasni a vizitációról, olvassa el a Katolikus Lexikon internetes bejegyzését itt
A 2004-ben kiadott vatikáni direktórium mellett az Egyházi Törvénykönyv (CIC) is tartalmaz előírásokat a vizitációra vonatkozóan. 


Egyéb írások
A vizitáció témáját tudományos és történeti szinten is feldolgozták. Így olvasható például Tóth Krisztina írása az Egyháztörténeti szemlében (szerk.: Balogh Judit, Dienes Dénes, Fazekas Csaba), melyet Miskolcon adnak ki. 
Néhány idézet az írásból: 
"Az egyházlátogatások, azaz canonica visitatiok szinte a kezdetektõl fogva végigkísérték az egyház történetét. Legelső ismert adat róluk egy 8. századi zsinatról való, ahol elrendelték, hogy „minden püspök évente látogassa végig plébániáit, azaz egyházmegyéjét". Az egyházlátogatás tehát kezdetben kizárólag püspöki jog volt, amelyet később vettek át a főesperesek. 
Az 1526 után kialakult zűrzavaros helyzetben Oláh Miklós esztergomi érsekké való választása volt az első lépés a katolikus egyház régi tekintélyének visszaállítására. Ezt Oláh az alsópapság szigorú megreformálásával próbálta elérni, ezért már 1557-ben Pozsonyba idéztette egyházmegyéje plébánosait felszentelésüket igazoló irataikkal együtt, azonban ezt a már új tanokhoz csatlakozott városok és földesurak nem engedélyezték lelkészeiknek, ezért Oláh az uralkodóhoz fordult segítségért. Így került az 1557-es országgyűlés határozatai közé a zsinatok tartását és egyházlátogatásokat elrendelő cikkely (1557/10. tc.), amelynek értelmében Oláh 1559 és 1562 között általános vizitációt tartott egyházmegyéjében. Célja főként az volt, hogy a nem megfelelő képzettségű papokról tájékoztatást kapjon, akikkel azután az érsek nem bánt kesztyűs kézzel, hiszen mint Melachton egyik leveléből tudjuk 1555-ben már háromszáz olyan pap volt, akiket az érsek nem talált alkalmasnak a plébánosi feladatok ellátására és hivatalából elűzött."
A szerző így zárja írását: "Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy az egyházlátogatások a tekintélyét visszaszerezni kívánó katolikus egyház eszközei voltak, amelyeknek csupán ellenőrzési joga volt, végrehajtói hatalom nélkül, ezért szükségszerűen akkor, amikor a katolikus egyház tekintélye romokban hevert és minden erőt nélkülözött, az egyházlátogatások sem tudták kivívni maguknak a megfelelő tiszteletet. Bár feladatukat, ahogy tudták elvégezték és számos értékes adatot mentettek meg számunkra a társadalom alsó rétegeinek életéből és mindennapjaiból." 
A teljes cikk itt elolvasható.
Hegedűs András, a főegyházmegye levéltárának igazgatója így ír: "Bíboros főpásztorunk 2010. évi első körlevelében lelkipásztori látogatások – más néven egyházlátogatások – megtartását jelentette be. Ez a döntés azért is bír nagy jelentőséggel, mert egyházmegyénkben ilyen eseményre legutóbb hetven évvel ezelőtt, 1940-ben került sor. Éppen ezért érdemes röviden áttekintünk az Egyháznak ezt az ősi gyakorlatát.
Az egyházlátogatás (visitatio canonica = az egyházi törvények, a kánonok által előírt látogatás) az egyházmegyei kormányzatnak már az V. századtól kezdve használt ellenőrzési formája. A korai középkortól kezdve az egyes zsinatok megkívánták, hogy a püspök évente egyszer kérdezze ki a papot, miképpen szolgáltatja ki a keresztséget, hogyan mondja a misét, miként folynak a dolgok az egyházközségben, oktatják-e a tudatlanokat, amint azt a régi kánonok elrendelik. A XII. századtól a püspökök e feladatukat a főesperesekre ruházták át. A Tridenti Zsinat (1545–1563) azonban kötelezte a püspököt, hogy évenként, nagyobb egyházmegyékben kétévenként látogassa meg az egyházközségeket. Ugyanakkor életben hagyta a főesperesi látogatás lehetőségét, de kikötötte, hogy a látogatásnak mindig a püspök megbízásából kell történnie, és a felvett jegyzőkönyveknek a püspök elé kellett kerülniük.
Magyarországon az egyházlátogatásra vo-nat-kozóan legkorábban 1397-ből maradt fenn adat. Ebből az évből két jegyzőkönyvet is őriz az Esztergomi Főkáptalani Levéltár: a Főkáptalan és az esztergomi Szent István első vértanú templom vizitációját. Főegyházmegyénk a rendszeres egyházlátogatások intézményének legkorábbi bevezetésével megelőzte a többi hazai egyházmegyét, mivel nálunk 1559 óta végezték a vizitációt. Másutt ez csak jóval később történt meg: a Győri Püspökségben 1641-től, a Váci Püspökségben 1673-tól, a Veszprémi Püspökségben 1698-tól, a többi egyházmegyében pedig csak a XVIII. századtól.
A jegyzőkönyvet legalább két példányban állították ki, amelyek közül az egyik a plébániára, a másik az egyházmegyei levéltárba került. A jegyzőkönyvek általában az egyházközség alapítására, múltjára, a templom külső és belső felszerelésére, a felszerelési tárgyak állapotára, a szentmisék rendjére, a szentségek kiszolgáltatására, a hitoktatásra, az egyházközség vagyoni helyzetére vonatkozó kérdéseket tartalmaztak.
  Az egyházlátogatás azonban több, mint puszta ellenőrzés. Maga a látogatás szó is jelzi ezt, hiszen szeretteinkkel akkor igazán élő a kapcsolatunk, ha személyesen is találkozunk, meglátogatjuk egymást. Ezért írhatta 1657-ben Szily András esztergomi kanonok az általa végzett vizitáció mottójául Jób könyvének sorait: „visitatio tua custodivit spiritum meum” (Jób 10,12), azaz „látogatásod őrizte meg lelkemet”. Az idézet jól mutatja, hogy a vizitáció a hitben való megmaradás fontos eszköze, és ez nemcsak a katolikus megújhodás időszakában, hanem napjainkban is igaz. A főpásztor tehát elsősorban híveinek lelkéről kíván gondoskodni, amikor meglátogatja őket. Szép példáját adja ennek X. Szent Pius pápának még mantovai püspökként kiadott, vizitációt elrendelő körlevele: „Mivel mind ez ideig bizonyítottátok hozzám való gyermeki vonzódásotokat, hálámat és szeretetemet nem tudom jobban kinyilvánítani, mint hogy hozzátok megyek, és egymás közt elbeszélgetünk. Erősítve így a kölcsönös bizalmat, megáldom gyermekeiteket, megismerem szükségeiteket, letörlöm könnyeiteket, hogy a lelki jólét gondoskodása mellett időleges boldogságotokról is gondoskodjam. … Elmegyek hozzátok, hogy figyelmeztesselek titeket arra, hogy az a Jézus Krisztus, aki szerzője és megvalósítója hitünknek, ugyanaz tegnap, ma és holnap és mindörökké!" Az írás a főegyházmegyei újság 2010/2. számában jelent meg. 
Végül pedig a látogatási jegyzőkönyvek könyvtártörténeti jelentőségéről olvashatnak itt
Reméljük, hogy ismét sikerült bővíteni ismeretanyagunkat...

2010. november 23., kedd

I. Kelemen pápa

Az Egyház ma emlékezik meg Római Szent I. Kelemen pápáról. 50-ben született Rómában. Szent Iréneusz szerint ő a harmadik Szent Péter székében. "Az ószövetségi Szentírás alapos ismerte, a jeruzsálemi templomi liturgia rendjének ismerete amellett szól, hogy Kelemen zsidókeresztény volt" - fogalmaz Iréneusz, aki szintén egyházatya volt, mint Kelemen. Szent Kelemen láthatta az apostolokat, és prédikálásukat is hallotta. Az újszövetségi levelek mellett nagy jelentőségű a Levél a kointhosziaknak c. műve, melyben őket kéri a botrányok helyrehozására. Azt írja, hogy "az egyház papjait és diakónusait nem lehet hivataluktól megfosztani, mert ugyan egyházközség választja őket, de a szenteléssel visszavonhatatlanul az apostolok örökébe lépnek. Nem a választás teszi őket az apostolok utódává, hanem a kézföltétel, a szentelés, melyet a többi apostolutód szolgáltat ki".
Az idézett levél alapján monarchikus püspöknek tekinthető. Nem maradt ránk azonban pontos kép egyházkormányzati tevékenységéről, de jelentősége vitathatatlan.
Traianus császár száműzte sok más kereszténnyel együtt. A legenda szerint a Krím-félszigeten végeztek kőfejtő munkát. Az ottani vízhiány csak fokozta szenvedésüket. Kelemen minden keresztényt buzdított az imádságra. Egyik alkalommal egy bárányt látott, amely a lábával gödröt kapart, abból pedig forrás fakadt. Ezzel a vízzel keresztelni is akart. Traianus kötelet akasztatott a nyakába, majd a tengerbe dobatta. Sokáig a halála napján azon a helyen megjelent Kelemen. Már a negyedik században templomot emeltek a tiszteletére.
Attribútumai: bárány, kutak, horgony.
A matrózok, bányászok, kőfejtők patrónusa, a beteg gyermekek oltalmazója.
Szent Kelemen pápa már idézett levelében buzdít a jócselekedetek megtartására, a lázadás kerülésére, a segítőkész szeretet gyakorlására. Legfőbb példája maga Jézus Krisztus, akit a keresztény embernek utánoznia kell.
"Mit tegyünk tehát, testvéreim? Tartsuk távol magunkat a jócselekedetektől, és hagyjuk el a jót? Semmiképpen sem engedné meg az Uralkodónk, hogy ez bekövetkezzen; inkább igyekezzünk buzgón és készségesen mindenféle jócselekedeteket véghezvinni. Beláthatjuk azt is mindannyian, hogy jócselekedetekkel ékeskedett minden igaz ember, és maga az Úr is műveiben felékesítve találta örömét. Előttünk áll a példakép, sietve járuljunk az ő akaratához, teljes erőnkből tegyük az igazságosság műveit!
Aki jól munkálkodik, jó lelkülettel veszi át munkájáért kenyerét; a hanyag és lusta, alig mer munkáltatójára nézni. Mindenképpen szükséges, hogy készségesek legyünk a jót megtenni, mert minden az Istentől származik. Ő ugyanis előre megmondotta nekünk: "Íme az Úr, a bére szeme előtt van, hogy mindenkinek megadja azt, cselekedeteinek megfelelően" (vö. Iz 40,10)."
Mivel ő maga is látta és hallotta az apostolokat, gyakran irányította rájuk a figyelmet. Az apostolok is szenvedtek Krisztus követése miatt, bújkálniuk kellett, és ezért mi sem kerülhetjük el a szenvedéseket, a megaláztatást. De Krisztus győzelme ebben is reményt ad nekünk.
Isten Fia, Jézus Krisztus által szólt a történelemben a zsidókhoz és a pogányokhoz. Majd tanítványain, azoknak a tanítványain keresztül. Ma is szól hozzánk a szentmisében, a liturgiában. Nekünk pedig kötelességünk továbbadni a világ felé nem csak a tárgyi tudásunkat a hitről, hanem jótetteinken keresztül hirdetnünk, hogy "Isten a szeretet" és mi az "Igazság munkatársai" vagyunk.

2010. november 22., hétfő

Szent Cecília

Orazio Gentileschi és Giovanni Lanfranco:
Cecilia és az Angyal, 1617/1618 v. 1621/1627,
National Gallery, Washington
200 körül született Rómában. Jézus Krisztus iránt már gyermekkorában hő szerelmet érzett, ám szülei fiatalon egy pogányhoz adták (Valerian). Cecília reménykedett, hogy férje tiszteletben tartja majd Krisztushoz való ragaszkodását. Így várta a menyegző napját, és szíve a lakodalmi muzsika közepette is csak az Úrnak énekelt. Amikor kettesben maradt férjével, föltárta előtte a Király titkát: egy angyal őrzi féltékenyen a szerelmét és teste szűzi tisztaságát; erről maga Valerianus is meggyőződhet, ha ifjú feleségének szíve szerelmét tudomásul veszi. A még pogány Valerianus egy föltétellel fogadta el Cecília magyarázatát: ha ő is meglátja az angyalt. De megfenyegette Cecíliát, hogy ha ez nem történik meg, hazugságáért megöli. Cecília erre azt válaszolta: megláthatod az őrző angyalomat, ha megkeresztelkedsz! Valerianus teljesítette e föltételt. A Via Appián a harmadik mérföldkőnél koldusok vártak rá, és elvezették Urbán pápához. Ez az ősz aggastyán megkeresztelte és fehér ruhában küldte vissza Cecíliához. Hazatérve a szobájukban meglátta felesége őrző angyalát, aki liliomból és rózsából -- a szüzesség és a vértanúság jelei -- font koszorút helyezett mindkettőjük fejére. Ezután megkérdezte Valerianust, mit kívánna a leginkább. Ő testvérének, Tiburtiusnak a megtérését kérte. Az ég segítségével Cecília Tiburtiust is megnyerte a hitnek, s a gőgös római ifjú megtért az addig annyira megvetett keresztények közé. Cecília azt mondta neki, hogy csak akkor ismeri el sógorának, ha Urbán megkereszteli őt is. A megtérés után hamarosan a keresztút következett a két testvér számára. Eltemették ugyanis azokat a keresztényeket, akiket Turcius Amalchius prefektus idejében öltek meg, ezért őket is bevádolták és bíró elé vitték. Mivel megtagadták az előírt áldozati ceremóniát, Maximus Corniculariusnak a lehető leggyorsabban a közelben lévő Jupiter-oltárhoz kellett volna vezetnie őket, hogy áldozzanak az isteneknek, vagy karddal azonnal kivégzik őket. Az eljárás gyorsaságának oka a vádlottak nagy vagyona volt, melynek késedelmeskedés nélkül kellett az államra szállnia. Maximus azonban csodálva e fiatalok bátorságát, és szánakozva is rajtuk, magára vállalta a felelősséget és késleltette a kivégzést. Házába vitte őket és mindnyájan ott töltötték az éjszakát. Cecília papok kíséretében megjelent a háznál, hogy Maximust és kíséretét Krisztushoz térítse. Mikor megvirradt, Cecília így bátorította a vértanúságra készülőket: ,,S most rajta, Krisztus katonái! Tegyétek le a sötétség fegyvereit, és ragadjátok meg a világosság fegyvereit!'' A halálba menők pedig ezt mondták neki: ,,Elhisszük, hogy Krisztus valóban Isten. Különben nem gondoskodott volna rólunk, ilyen szolgálót adva nekünk, mint te vagy!''
Barátai eltemetése után hamarosan Cecília is bíró előtt állt. A gyenge szűz a per folyamán olyan bátorságot tanúsított, és olyan meggyőződéssel védte a hitét, hogy a hallgatóságból százan megtértek Krisztushoz, akiket Urbán pápa mind megkeresztelt. A prefektus megmakacsolta magát a hitetlenségben. Annyit azonban engedélyezett, hogy ne azonnal, hanem három nap múlva végezzék ki Cecíliát. Ez neki elegendő volt ahhoz, hogy házát az Egyháznak ajándékozza. De úgy tűnik, maga a prefektus is visszariadt a nyilvános kivégzéstől, ezért úgy rendelkezett, hogy Cecília házának fűtsék túl a fürdőjét, és ott fojtsák meg vagy égessék el. A tervet azonban nem tudták végrehajtani, s amikor a hóhér karddal akarta megölni, három csapással sem tudta lefejezni Cecíliát. Három kardcsapással megsebesítve hagyta ott áldozatát, aki barátai karjai közt halt meg. Még utolsó perceiben is megnyert lelkeket a hitnek. Lehet, hogy a mai olvasó úgy véli, a legenda túlságosan hangsúlyozza Cecília szüzességét és megtérést kiváltó okosságát. A legenda azonban igazat mond, és ma is megindítja mindazokat, akik megőrizték magukban a ,,tiszta szív hatalma'' iránti érzéket, vagy legalábbis vágyódnak az ilyen szeretet hatalma után. Cecília a középkor vége felé lépett be a Tizennégy Segítő Szent csoportjába, s egy egészen ártatlan fordítási hiba következtében - mely szerint az esküvőjén ő maga játszott az orgonán -, lett a szent zene védőszentje.
A zeneirodalom számos művet tart számon, melyet a szent tiszteletére, vagy nevével jelezve alkottak olyan zeneszerzők, mint például Händel, Purcell, Dryden vagy Benjamin Britten 1942-ben.
Cecília attribútumai: rózsa, kardok, hangszerek. Az egyházi zene, az orgonisták, hangszerkészítők, énekesek védőszentje.
"Ha Cecília napján havazik, közel a tél." 

2010. november 20., szombat

Jézus a mi királyunk!

Ismét elérkeztünk az egyházi év végéhez. Ez alkalmas idő arra, hogy végigtekintsük lelki életünk fejlődését, esetleg hullámvölgyeit. A helyi Egyházakban már talán megszokottá vált a történelem során a számos, esetleg számtalan eltérés a világegyház ünnepeitől, a pápák eredeti szándékaitól, az ünnepek igazi jelentésétől. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy az eredeti lelkesedéssel ünnepeljük meg azokat. Így van ez Krisztus Király ünnepével is. Az egyik legfiatalabb ünnepeink közé tartozik, és hamar megérhette azt, hogy az ünneplésének időpontján változtattak. A történelem úgy alakította a világot, hogy nem lett szabad beszélni a földi királyságról, pláne nem az Egyháznak. XI. Piusz pápának, aki bevezette az ünnepet 1925-ben, az volt a szándéka, hogy Krisztus földi királyságát hangsúlyozza. Ezért volt a Missziós vasárnap után. Mivel a missziónk az egész világra szól, minden néphez, és ezt a lelki-szellemi gondolatot erősítve kell utána Krisztust, mint minden nemzet királyát ünnepelnünk. Ez átkerült az egyházi év utolsó vasárnapjára, mondván: Krisztus a mindenség királya ugyan, de mint végidős Király jelenik meg az utolsó ítéletkor. Ha viszont az ő királyságát ennyire a jövőbe tesszük, hogyan szolgálhatunk neki most? Milyen tudat vezéreljen minket, hogy ő a mi királyunk, és neki kell szolgálnunk?
Az ünnepet XI. Piusz pápa vezette be 1925. december 11-én Quas Primas című enciklikájában.
A filippiekhez írt levélben idézett himnusz a feltámadás által megdicsőült Krisztus méltóságát a királykoronázás mozzanataival írja le. Krisztus az utolsó ítélet bírája is.
Az ünnep tartalmát kifejezi a szentmisében énekelt latin szöveg: "Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat", azaz Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik."
Részletek az ünnepet meghirdető pápai enciklikából:
"Már régi általános szokás Krisztust bizonyos értelemben Királynak nevezni a kiválóság ama legfőbb foka miatt, amellyel az összes teremtmények fölé emelkedik. Így mondjuk, hogy az emberi ész fölött uralkodik nemcsak elméjének éle és tudásának gazdagsága miatt, hanem azért, mert Ő az Igazság maga és szükséges, hogy a halandó emberek az igazságot tőle merítsék és engedelmesen elfogadják.
Hasonlóképpen uralkodik az emberek akarata fölött nemcsak azért, mert benne az isteni akarat szentségével tökéletesen egyezik az emberi akarat tisztasága és alárendeltsége, hanem azért is, mert sugalmazásával szabadakaratunkat úgy befolyásolja, hogy a legnemesebb elhatározásokra jutunk. Krisztus végül a szívek királya minden tudományt fölülhaladó szeretete, a szíveket megnyerő szelídsége és jósága miatt. Soha senkit úgy nem szerettek, nem szeretnek s nem fognak szeretni, mint Krisztus Jézust."
"Ami az Úr Krisztus eme méltóságának és hatalmának alapját illeti, alexandriai szent Cyrill találóan jegyzi meg, hogy Krisztus az uralmat az összes teremtmények fölött nem erőszakkal vagy bármiféle egyéb módon szerezte, hanem saját lényegénél és természeténél fogva bírja. (In Luc. X.)"
"Mégis súlyosan tévedne, aki az Istenembertől elvitatná a polgári ügyek fölötti hatalmat is, hiszen neki az Atyától teljes hatalma van a teremtmények fölött úgyannyira, hogy minden az Ő akaratának van alávetve. Tény azonban, hogy amíg a földön élt, ennek a hatalomnak gyakorlásától teljesen tartózkodott, az ideiglenes javak birtoklását és intézését megvetette, azokat birtokosaiknak meghagyta s most is meghagyja. Szépen kifejezi ezt a vers: Non eripit mortalia, qui regna dat coelestia – nem foglal múló országot, ki adja a mennyországot."
A teljes szöveg megtalálható itt.

2010. november 19., péntek

Szent Erzsébet-mise

A Szent Erzsébet-napi ünnepi szentmisét Ackermann Kálmán plébános atya mutatta be. A szentmise előtt III. Béláról tartott beszédet Magyar Endre hitoktató. Kálmán atya a prédikációjában beszélt a szent életéről, és a szerelem gondolatát vezette végig, hogy amilyen egy igazi szerelem, melyet mindannyian ismerünk, olyannal szerette a szegényeket, elesetteket, betegeket Szent Erzsébet. Őbennük pedig magát Krisztust szerette igaz szerelemmel. Ez a szerelem kell, hogy bennünk is éljen és meghatározza a mindennapi életünket.
A gazdagon díszített Szűz Mária oltárra volt kihelyezve Szent Erzsébet szobra az ünnepi alkalomból. A szentmisén jelen volt a faluban felállított új Szent Erzsébet szobor alkotója, a csobánkai Markolt házaspár, valamint Lendvai József polgármester és felesége.

Árpád-házi Szent Erzsébet! Könyörögj érettünk!

Vigadj, boldog Pannónia!

„... Hiszen belőled származott

   Erzsébet, ékes asszonyunk,

   ki minden földit elhagyott,

   mert hívta Krisztus, jó Urunk.”

Erzsébet-triptichon 1480-ból
Így szól a részlet Árpád-házi Szent Erzsébet himnuszából, melyet az Egyház a mai napon a zsolozsmában és a szentmisében énekel. Miért az öröm, miért a századok óta tartó tisztelet? A szentté válás titka az „önmagunk kiüresítése”, az a megalázkodás, melyért cserébe Krisztus örök dicsőséget ad. A földiek elhagyásáért Isten felfoghatatlan kicseket ad. Ezért persze nem lehet földiesen gondolkozni...
Szent Erzsébet 1207. júliusában született Sárospatakon, II. András magyar király és a meráni Gertrúd lányaként. Négy évesen eljegyezték a türöngiai I. Hermann őrgróf fiával, Hermannal. 1216-ban azonban Hermann (+19) is és apja is meghalt. Ezután Erzsébetet 14 éves korában feleségül vette IV. Lajos, Hermann öccse. Az esküvőt Eisenachban tartották 1221-ben. Házasságuk során három gyermekük született (Hermann, Zsófia és Gertrúd). 1222-ben Pozsonba utaztak nászútra, ahol végül Erzsébet megtudhatta anyja, Gertrúd halálának (1216) pontos részleteit.
1225-ben érkeztek az első ferencesek Eisenachba. Erzsébetnek szimpatikus volt a ferences életforma, és ő is gyakorolta a betegek, szegények, elesettek iránti szeretetet. A boldog házasság ellenére nem kapott sem férjétől, sem a családjától támogatást az elképzeléseihez. Újra és újra csodás események történtek vele. Megjelent a leprás az ágyában, akiről később ismerte fel, hogy maga Krisztus volt. Korán elkezdte a vezeklő életmódot is, böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott is. Első gyermeke születése után menedékhelyet alapított az árvák részére. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol ő is ápolta a betegeket.
A legenda szerint Erzsébet, amikor a kosárban kenyeret vitt ki a várból, férje megkérdezte, mit visz. De nem látott egyebet a kosárban, csak rózsákat...
1225-ben Lajos II. Frigyes oldalán háborúba indult, és felesége, Erzsébet vette át az irányítást a tartományban. Az éhínség és sok betegség, járvány orvoslására kinyitotta a vár éléskamráit. Mértéktartó életet élt, nem pazarolta az ennivalót. 1227. szeptember 11-én Lajos a IV. keresztes háborúban meghalt. A hír hallatán Erzsébet ezt mondta: „Vele a világ is meghalt számomra.” Lajos öccsei, Raspe Henrik és Konrád igen keményen bántak Erzsébettel. A 20 éves özvegyet megfosztották a vagyona kezelésének jogától és férje birtokainak jövedelmétől.
1231 novemberében Erzsébet beteg lett. Néhány nappal halála előtt egy madarat látott maga előtt, amint vidáman énekel, és Erzsébet is énekelt vele. Erzsébet 24 évesen halt meg 1231-ben.
Halála után néhány hónappal már csodák történtek sírjánál. A szentté avatási per Marburgban zajlott le négy év alatt. A Német Lovagrend nevében Türingiai Konrád, Erzsébet sógora vállalta magára a szentté avatási ünnepség költségeit, és szintén a rend anyagi támogatásával kezdődött meg a ma is álló marburgi Szent Erzsébet templom építése. Az ünnepélyes szentté avatásra a perugiai domonkos kolostorban került sor 1235 pünkösdjén, majd ezt követően nagymértékű Erzsébet-tisztelet alakult ki a közép-itáliai domonkosok körében.
Ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19-ére. Az 1969-es naptárreform alkalmával ünnepét visszatették november 17-ére, halálának napjára, Magyarországon azonban maradt az eredeti napon.
Emlékezetes marad számunkra a pilisszentkereszti Szent Erzsébet-nap, melyet 2007-ben tartottunk. Ebből az alkalomból a ciszterci romoknál volt a szentmise. Ma pedig birtokba vehetjük a Szent Erzsébet teret, valamint a róla készült szobor is gazdagítja falunkat. Szent Erzsébet valószínűleg járt a Pilisben, még gyermekkorában. Nagyszerű példája mellett ez is sarkall minket a buzgó tiszteletre.
Árpád-házi Szent Erzsébet élete elénk tárja a megpróbáltatások közötti boldog élet lehetőségét. Imádsággal, hittel, a krisztusi szerelemmel lehet boldog életet élni, még akkor is, ha sokszor az ellenség tábora nagyobbnak is tűnik.

Középkori mester: Erzsébet, mint köpeny-adományozó,
oltárkép az Altenberg-i kolostorból, 1330/50
Szent Erzsébet himnusza:
Vigadj, boldog Pannónia,
   mert Krisztus téged így szeret,
   zengjen a himnusz dallama,
   mondjál szívedbõl éneket!

   Hiszen belõled származott
   Erzsébet, ékes asszonyunk,
   ki minden földit elhagyott,
   mert hívta Krisztus, jó Urunk.

   Királyi házba küldetett,
   de Isten kedves lánya lett.
   Ezrek közül õt lelte meg,
   s vezette így az égi kegy.

   Ámul, vígad Türingia,
   természet rendje változik,
   csodákat láthat sok fia,
   gyakran, ha o imádkozik.

   Halott nyer újra életet,
   betegbe épség visszaszáll,
   a béna bátran lépeget,
   s vakot világít fénysugár.

   Méltó dicséret áldja õt,
   dicsérje szó, és zengje dal.
   Õ pártfogónk az Úr elõtt
   buzgó imádságaival.

   Dicsérjük, áldjuk az Atyát,
   s a Szentlélekkel egy Fiat,
   hogy bûneink bocsánatát
   megnyerjük, s majd az ég honát. Ámen.

A gyermekek számára kifestővel kedveskedünk, és így ajánljuk figyelmükbe Árpád-házi Szent Erzsébet legendákkal átszőtt életét. A képre kattintva az elmenthető, és nyomtatás után már színezhető is...
 

Az idei Szent Erzsébet-nap programja
Pilisszentkereszt Önkormányzatának szervezésében 2010. november 19-én projektzáró rendezvényre és konferenciára kerül sor Pilisszentkereszten. A rendezvény az új Szent Erzsébet Parkban kezdődik 16:00-kor, ahol ünnepélyesen átadják a játszóteret. 16:45-kor fotókiállítás nyílik a Kántor-házban (A kiállítást még szombaton és vasárnap, 10:00-17:00 között lehet megtekinteni.) 17:15-kor III. Béla emlékműsor. 17:30-kor ünnepi szentmise kezdődik a templomban, melyet Ackermann Kálmán plébános atya mutat be. 18:00-kor konferencia. Ezt követi egy állófogadás.

2010. november 15., hétfő

Öröm és remény

A napokban új fával gazdagodtunk, hiszen a templom előtti téren új gesztenyefát ültettek. A gesztenyefára jellemző, hogy szívós, mindig meg tud újulni. Amikor a fa szimbolikájára gondolunk, eszünkbe jut a keresztfa is, amely az élet fája lett, mert azon győzte le Krisztus a halált. A megújulás, élet, szívós, kitartó keresztény élet szimbóluma lehet számunkra az új gesztenyefa.

Tóth Árpád:
Gesztenyefa-pagoda
Mint halk csapatban szürke nyest,
a hegyre kúszik már az est,
s a bokrok alján meglapul:
itt-ott egy-egy halk fény kigyúl,
s a vak bozóton átremeg:
lámpák vagy bús állatszemek?
Kék fák közé most jer velem,
hol minden árny és rejtelem,
és minden mély törzs mély csoda.
Nézd! Gesztenyefa-pagoda!
Lombja mélyén egész sereg
zeg-zug, mint száz szentély-üreg,
s bent apró virágoszlopok
halvány ivor-szine lobog.
Üljünk le itt e szent helyen,
öledbe tegyem fejem;
alszik gond, szitok,
most áhitatot áhitok,
szárnyat, röpítőt és
levetni a bús test-csuhát,
nehéz szivem elejteni,
a fájó Én-t így-így!
Tedd főmre most szelíd,
halk Veronika-kezeid,
ne bánd, hogy szól már a kuvik,
s hogy már a hold is elbuvik,
csak ringass, lágyan, csöndesen,
míg jő majd halkan, könnyesen
az ébredés, mint bús, csodás,
furcsa, ámult feltámadás…

2010. november 14., vasárnap

Szent Erzsébet ünnepe

Senyei Károly: Árpád házi Szent Erzsébet szobra
a budapesti Szent István-bazilikában
Mivel plébániánk is helyet ad a Szent Erzsébet-napi rendezvények egy részének, valamint a program csúcspontja az ünnepi szentmise lesz, az alábbiakban elolvashatják az ünnepséggel kapcsolatos részleteket.

Pilisszentkereszt Önkormányzatának szervezésében 2010. november 19-én projektzáró rendezvényre és konferenciára kerül sor Pilisszentkereszten. A rendezvény az új Szent Erzsébet Parkban kezdődik 16:00-kor, ahol ünnepélyesen átadják a játszóteret. 16:45-kor fotókiállítás nyílik a Kántor-házban (A kiállítást még szombaton és vasárnap, 10:00-17:00 között lehet megtekinteni.) 17:15-kor III. Béla emlékműsor. 17:30-kor ünnepi szentmise kezdődik a templomban, melyet Ackermann Kálmán plébános atya mutat be. 18:00-kor konferencia. Ezt követi egy állófogadás.
A történelem minket is kell, hogy alakítson ahhoz, hogy mi is tudjuk alakítani a történelmet. Vegyünk részt az ünnepségen minél többen, és imádságos lélekkel merítsünk erőt Szent Erzsébet hősies példájából. Pénteken ünnepi bejegyzéssel emlékezünk meg a szentről honlapunkon.

Képes beszámoló

Néhány napja hangverseny volt templomunkban az Accord Quartet közreműködésével. Az est során készült fotókból néhányat feltettünk honlapunkra. Szeretnénk, ha minden eseményről tudnánk egy-két képet közölni, ezzel is gazdagítva egyházközségünk archívumát. Ha valaki rendelkezik fotóval, vagy netán videóval, az elérhetőségben megadott e-mail címre küldje el! (Minden képet, videót akkor közlünk, ha aktuális.)






 

2010. november 8., hétfő

Új oldalunk

A plébánia honlapja ismét bővült! Most egy új címen egy teljesen új oldalt nyitottunk, mely a hittanos eseményekkel, témákkal foglalkozik. A Szentkereszt Plébánia hittanos oldala az új címen is elérhető, de hivatkozást is találnak ezen az oldalon a "Hittan" menüpont alatt. 
Kívánjuk Magyar Endrének, hogy sok örömöt leljen a szentkereszti hitoktatásban! 

Az új oldal címe: http://sztkereszt-hittan.blogspot.com/ 

A hét ünnepei

Ezen a héten négy jeles ünnepünk van. A szentek emléknapjai mellett ünnepeljük a Lateráni bazilika felszentelésének évfodulóját is, de olyan jeles teológusról is megemlékezünk, mint Boldog Duns Scotus ferences. Ő 1265-ben született Skóciában. Ferences iskolába járt, és belépett a rendbe. Oxfordban tanult teológiát, majd Párizsban és Kölnben. 1303-ban megtagadta, hogy aláírja IV. Fülöp király VIII. Bonifác pápát elítélő nyilatkozatát, ezért száműzték Párizsból. A következő évben visszatérhetett. Az egyetem nyilvános vitáin megvédte Mária Szeplőtelen Fogantatásának tanát, s olyan érveket hozott bizonyítására, amelyek örök érvényűek. Ekkor kaphatta a „Doctor Immaculatae” nevet. 1307-ben Kölnbe ment, s ott halt meg hirtelen. Évszázadok óta tartó tiszteletét hivatalosan II. János Pál pápa hagyta jóvá 1993-ban, amikor boldoggá avatta Rómában.
Tours-i Szent Márton - freskó,
Szent Ferenc Bazilika, Assisi
Szerdán lesz Nagy Szent Leó pápa emléknapja. 400-ban született az itáliai Toszkánában. Celesztin pápa mellett volt diakónus. Celesztin halála után őt választották meg pápának. A legenda szerint a pápai palliumot maga Szent Péter adta át neki. A kor meglehetősen zavaros és sötét volt. Róma romokban hevert, kifosztott utcák, elkeseredett és megfogyatkozott nép. Leó pápa hamar ekezdte az Egyház átszervezését helyi és európai szinten is. 451-ben zsinatot hívott össze Milánóba, ahol megerősítették, hogy a legfőbb püspök Róma püspöke, vagyis a pápa. 452-ben a hírhedt hun Attilát ő bírta jobb belátásra, így azoknak vissza kellett fordulniuk. 461. november 10-én halt meg Rómában. 1754-ben XIV. Benedek pápa egyháztanítói címmel illette.
Csütörtökön ünnepeljük Szent Márton püspököt. 331 körül született a mai Szombathelyen. Szülei valószínűleg pogány szlávok voltak. 12 évesen maga választotta a keresztény hitet, amit szülei nem néztek jó szemmel. Egy este nélkülöző koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett. A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák, gyógyulások kísérték. Munkáját haláláig kitartóan végezte, végül 397. november 8-án elhunyt. 3 nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.
A Lateráni bazilika
Amerikától Szlovákiáig szenteltek tiszteletére templomot. Kiemelkedő Szombathely, Zsédeny, Hollókő és Pozsony (dóm).
Sok népszokás és mondás is kötődik a naphoz: "Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik." "Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál." "A bornak Márton a bírája."
Franciaország, Thüringia, Burgenland patrónusa, valamint a katonák, molnárok, vincellérek pártfogója.
Kedden a Lateráni bazilika felszentelésének évfordulóját ünnepeljük. A bazilika oromzatán ez a felirat áll: "anyja és feje a világ és a város minden templomának". Ismerősen csenghet számunkra, hiszen hasonló áll az esztergomi bazilika homlokzatán is: "a Magyar Egyház anyja, feje és mestere". A római bazilikát Konstantin császár építtette és 324-ben Szilveszter pápa szentelte fel. A bazilika a Castra Nova equitum singularium, azaz a császári lovas testőrség „új erődje” maradványaira épült. Az erődöt Septimius Severus császár építtette 193-ban, de I. Constantinus (Nagy Konstantin) leromboltatta, miután legyőzte Maxentiust és feloszlatta az ellenfelét támogató testőrséget. Az erőd jelentős maradványai fekszenek pont a bazilika főhajója alatt. A bazilika helyének többi részét a korai Római Birodalom idején a Lateranus gens palotája foglalta el. A Lateranusok kormányzói posztokat töltöttek be több császár uralma alatt. Sextius Lateranus volt az első plebeius, aki consuli rangra jutott. A Lateranusok egyike, Plautius Lateranus consuljelölt arról lett híres, hogy Néró a császár elleni összeesküvéssel vádolta meg, emiatt javait elkobozták. A lateráni palota az uralkodó kezébe került, amikor I. Constantinus elvette második feleségét, Maxentius testvérét, Faustát. Ebben az időben az épület „Domus Faustae” (Fausta háza) néven volt ismert, de később Constantinus Róma püspökének adományozta. Pontosan nem ismert, ez mikor történt, de a történészek szerint Miltiadész pápa idején, akkortájt, amikor 313-ban zsinatot tartottak, hogy választ adjanak a donatista szakadásra és a donatizmust eretnekségnek bélyegezzék. A palotát átalakították és kibővítették és ezzel megszületett Róma katedrálisa, a pápák mint Róma püspökei székhelye.
Az Egyház búcsút is engedélyez azok számára, akik Rómában felkeresik a négy nagy bazilikát (Szent Péter-, Falakon Kívüli Szent Pál-, Santa Maria Maggiore- és a Lateráni bazilika) - a szokott feltételek mellett.
A templom Isten hajléka köztünk, és a Rómához, a pápához való hűség a templom ünneplésében is kifejeződik. Kötődni kell lelkileg a római Egyházhoz, mely tanítónk, és aminek püspöke a mindenkori Szentatya. "Ez az Isten háza, s kapuja a mennynek."- szól az ünnep introitusa.

2010. november 7., vasárnap

Az angyalokhoz hasonlók

A mai evangéliumban a szaddúceusok, akik nem hittek a feltámadásban, próbára teszik Jézust. Jézus válaszában van egy fontos mondat: "Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz..." (Lk 20,27-38) Tudniillik azok, akik érdemesek bejutni a mennybe. Jézus továbbá kifejti azt is, hogy ott már nem lesz házasságkötés, ott már nem a földi szokások és jogok vannak érvényben. Isten uralma ugyanis más jellegű a földi hatalomnál, de erről a közelgő Krisztus Kriály ünnepen még szólunk...
Most azonban fordítsuk figyelmünket a kiragadott gondolat felé. Mit lehet tudnunk az angyalokról? Mihez leszünk hasonlók, ha elnyerjük az üdvösséget?
A következő írás forrása: Ursprung und Ziel, 2010.

Köteles a katolikus az angyalok létezésében hinni?

Hittétel, hogy Isten angyalokat teremtett. Az angyalokban való hit a Szentírás állandó tanúságtételén alapszik. Ha nem létezik a szellemek világa, akkor Isten hazugságban vétkes, mivel Ő ezt mondta: „Angyalaimnak parancsoltam felőled, hogy megőrizzenek minden utadon.” (Zsolt 91,11) Ha nincsenek angyalok, akkor Krisztus álmodozó volt, amikor így szólt: „Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég és Isten angyalai föl-alá szállnak az Emberfia előtt.” (Jn 1,51) Ha nincsenek angyalok, akkor Pál betegesen fantáziált, amikor ezt írta: „Benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat, mindent általa és érte teremtett.” (Kol 1,16) Mind az Ó-, mind az Újszövetség számtalan helyén van szó angyalokról, akiket hírnöknek, küldöttnek, szellemnek, Isten fiainak, őrnek, a menny lakóinak, mennyei seregeknek neveznek.
Az angyalokban való hit az ember történelmének már a legelején megtalálható, és minden idők és minden nép vallási elképzeléseinek elveszíthetetlen részét alkotja. Az ókor legnagyobb gondolkodói, Platón és Arisztotelész úgy gondolták, hogy az angyaloknak döntő szerepük van a világ kormányzásában és az emberek sorsának alakulásában. Ami a pogány népeknél mint homályos sejtés létezett, amit a mélyen gondolkodók tisztánlátó élességgel éreztek és felfogtak, azt a kereszténység a nap teljes világosságába helyezte. A keresztény hit a Szentháromság Istent hatalmas szellemek sokaságával veszi körül, akikben Isten nagysága végtelen változatokban tükröződik vissza.

Milyennek kell elképzelni az angyalokat?

Az angyalok erős, minden emberi mértéket túlszárnyaló, hatalmas, igenis, rémületet- és félelmet-keltő lények. Még olyankor is, amikor alkalmankint emberi alakban jelennek meg, van bennük mindig valami emberfeletti. Villámot fénylő arcuk van, mert Isten nagysága sugárzik körülöttük. Öltözetük ragyog, mint a nap.
  „Az angyalok kiválóságban felülmúlnak minden más élőlényt, melyet Isten teremtett.” (Szent Ágoston) Az angyalok felülmúlják az embereket belátásban, akaratban és tudásban. „Mindenkor Isten színe előtt állnak”, és állandóan az isteni nap fényében járnak-kelnek. Egyik helyről a másikra elképzelhetetlen gyorsasággal tudnak mozogni egy pillanatnyi, hirtelen helyváltoztatás által (ezt a szárnyak jelképezik, mellyel általában ábrázolják őket). Mindazonáltal nincsenek mindenütt jelen, hanem mindig csak egy bizonyos helyen. Megismerésük sem korlátlan. Se Isten titkaiba nem tudnak behatolni, se az emberek legbelsőbb gondolataiba nem képesek belelátni. Mint Isten teremtményei teljesen Tőle függnek és teljesen Isten tartja fenn őket. Csak azt tudják tenni, amit az isteni akarat megenged nekik.
Az angyalok tiszta szellemek. Ők képezik Isten udvartartását. Fennköltségük és méltóságuk számunkra sehol nem lesz annyira világosan tettenérhető, mint a Jelenések könyvében, ahol az angyalok egész, borzongást keltő, tiszteletet parancsoló fenségükben jelennek meg előttünk. Ahol egy angyal megjelenik, ott olyan világosság fénylik, mint a napon, reng a föld, a Boldogságos Szűzanya megremeg, és ha az Utolsó Ítéletkor az angyalok kiáltanak, megnyílnak a sírok és az elhunytak felfigyelnek.
Az angyalok olyan hatalmasok, mint a természet erői. „A gyors szelek a te angyalaid, tüzes villámok szolganépeid.” (Zsid 1,7) Amikor a Biblia az angyalokról beszél, nincs szó gügyögésről és kedveskedésről és becézésről. A Szentírás sehol nincs szó „angyalkákról”.
Ezért az angyalok emberfeletti fennköltségéhez és méltóságához mérve az új művészet legtöbb angyal-ábrázolása egyenesen káromlásnak hat. Mi közük van a barokk pajkos puttóinak, melyben a vallási komolyság és fenséges viselkedés utolsó morzsái is elpárolognak, mi közük van a giccses szárnyas gyerek-figurácskáknak a méltóságos, szent szellemekhez és mennyei fejedelmekhez? Az angyalok a Szentírásban mindig férfiként jelennek meg, nem mint epekedő szűz lányok hosszú göndör hajjal és lobogó fehér ruhában. Az angyal-jelenéseknek mindig valami parancsoló, katonás, harcias a sajátjuk.

Hány angyal van? Mindannyian egyformák?

A Szentírás utalásai szerint az angyalok fölöttébb sokan vannak. Jézus az Olajfák hegyén elfogatásakor ezt mondja Péternek: „Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném?” (Mt 26,53) János apostol a Jelenések könyvében ezt meséli: „Amint néztem, sok angyal szavát hallottam. .. Számuk meghaladta az ezerszer ezret és a tízezerszer tízezret.” (Jel 5,11) Dánielnél ez áll: „Ezernyi ezeren szolgálának neki, és tízezerszer százezren udvarlának neki.” (Dán 7,10) Ezek szerint hatalmas seregről van szó. A „mennyei seregek ura” kifejezést a Szentírás gyakran használja Isten neveként.
E hatalmas szellemi seregben minden egyes angyalnak megvan a saját egyedi alakja, arca, neve, még akkor is, ha mi a Bibliából csak háromnak a nevét ismerjük: Mihály, Gábor és Rafael. Az angyalok között rendfokozatok vannak, mint egy jólszervezett hadseregben, rendezettség, mint a csillagrendszerekben. A Biblia a szent szellemek karairól, trónusokról, uralmakról, fejedelemségekről és hatalmasságokról beszél, egészen a kerubokig és a szeráfokig. Néhány egyházatya az angyalok kilenc karáról beszél.

Isten ingyen adta az angyaloknak a boldogságot?

A mennyei boldogságot az angyalok nem a kezdetektől élvezték, hanem jutalmul kapták, mert hűségesen kiálltak egy próbát. Amikor Isten megteremtette az angyalokat, minden természetes és természetfeletti adományaik ellenére végső tökéletességüket még nem érték el. Hogy ezt megkaphassák, ki kellett állniuk egy próbát, mely véglegesen képessé tette őket arra, hogy részesedjenek Isten életében. Hogy az angyalok próbája miből állt, nem tudjuk. De nagy valószínűséggel bűnük a gőg bűne volt, mivel a Szentírás a gőgöt ismételten minden bűn legelsőbbikének nevezi.
Az egyházatyák az angyalok egy részének lázadását értelemszerűen azáltal próbálták magyarázni, hogy feltételezték, hogy az angyaloknak Isten Fiát emberi alakban kellett imádniuk. Az emberré alázkodott Isten Fia az angyalok egy részének nem volt imádatra méltó, hiszen az emberi természetet szellemi és testi összefonódottságában, saját tiszta szellemi létüknél alacsonyabb rendűnek tartották. Azok az angyalok, akik ily módon megtagadták Istennek az engedelmességet, ugyan nem vesztették el természetük nagyszerűségét, de az Istennel való közösséget igen, mely számukra a végső boldogságot hozta volna meg. E bukott angyalok örökre megmaradnak Istennel szembeni állapotukban. Számukra, ellentétben a bukott emberekkel, nem létezik megtérés, megmenekülés, megváltás.
Ennek oka lényükben rejlik. Puszta szellemként a dolgokat egyszerre, egyetlen aktusban, tökéletes módon ismerik fel, ezért később nem tudnak valamit másként, még tökéletesebben felismerni. Így a döntésük e teljes felismerés alapján egyúttal végleges és visszavonhatatlan is. Az angyalok természetében hiányzik mindennemű kapcsolódási pont a megtéréshez, így arra sincs meg a lehetőségük, hogy egy utat még egyszer elölről megjárjanak.
Azok az angyalok, akik kiállták a próbát és kitartottak az Istennel szembeni engedelmességben, az örök tökélybe jutottak, és azonnal az örök boldogság lett a jutalmuk. Ez a boldogság nem veszthető el.

Tulajdonképpen mit csinálnak az angyalok?

Jézus azt mondja, hogy az angyalok mindenkor az Atya színe előtt állnak a mennyben. Ebben áll feladatuk lényege: Istent színről színre látni! Ennél nagyobb nem létezik! Ha az angyalok a teremtés csúcsát, a teremtmények legfelsőbb fokát képezik, akkor ildomos, hogy nekik járjon ki mindenki más előtt ez a felemelő tevékenység.
Istent színről színre látni nem egyszerű látást jelent, hanem sokkal inkább egy egészen Belé fúródó és Őt felvevő létezést. Ez csak az Istennel való tökéletes egyesülésnek egy másik kifejezési módja. Az ilyen egyesülés e fennkölt szellemek életét az örökkévalóságon keresztül értelemmel tölti meg, és a legtökéletesebb örömet és boldogságot hozza magával, mely az angyalok szakadatlan Sánctus-énekében jut kifejezésre.
Isten dicsőítése – ez az angyalok első feladata. Ezt a feladatot látják el az isteni kinyilatkoztatás hírnökeiként is. „Az angyalok csak egy dologgal foglalkoznak: Isten dicsőítésével és szolgálatával.” (Szent Bernát)
Ők Isten akaratának végrehajtói és az embereknek szóló üzeneteinek az átadói. Közbejárnak érettünk Istennél, és imáinkat a Legmagasabb elé viszik, ezért kérhetjük közbenjárásukat.

Igaz az, hogy minden embernek van őrangyala?

Az őrangyalokban való hitről a Szentírás világosan tanúskodik, és ez a hit már megtalálható a 2. század egyházatyáinál is. „Az Egyház tanítói kijelentéseinek részét képezi, hogy Isten angyalai és jó szellemek léteznek, akik Neki szolgálnak, hogy az emberek üdvét tökéletesítsék.” (Origenes) Nagy Szent Vazul ezt mondta: „Hogy minden hívő mellett egy angyal áll, mint nevelő és pásztor, aki életünket vezeti, senki nem vitatja, aki Urunk szavára emlékszik: »Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.« (Mt 18,10)”
Az Egyház általános hite alapján biztos, hogy minden kereszténynek van őrangyala. A középkor óta abban is hiszünk, hogy a nem-keresztényeknek is van őrangyaluk. Egyes egyházatyák nem csak egy jó szellemet helyeztek minden egyes ember mellé, hanem egy gonosz angyalt is, aki el akarja csábítani – egy feltételezés, amit azonban az Egyház nem fogadott el. Az Egyház az őrangyalokban való hitet az őrangyal-ünnep bevezetésével erősítette meg (a 17. század eleje óta).
A Szentírás arról is szól, hogy a népeknek olyan angyala is van, mely a harcokban áll mellettük, ilyen értelemben beszél a perzsák angyaláról, és Mihályról, mint Izrael népének angyaláról. A Biblia eme részeire hivatkozva számos egyházatya és egyháztanító úgy vélekedik, hogy nem csak minden egyes embernek van őrangyala, hanem minden egyes népnek, államnak és egyháznak is.
A német nép hosszú évszázadok óta Szent Mihályban látja oltalmazó angyalát és ezért különleges tisztelettel adózik neki.
A. M. Rathgeber

2010. november 5., péntek

"Kemény tisztaságát..." - Szent Imre ünnepe

Szent Imre szobra - Görgényszentimre
Egyik népszerű Hozsanna-énekünkből olvasható a címbeli idézet. Pénteken Szent Imrét ünnepli az Egyház, főként Magyarországon. Az ún. "magyar szent család" harmadik tagja Szent Imre. Nem pontos ugyan a kifejezés, hogy harmadik, hiszen nem ő volt az egyetlen gyermeke Szent István királynak és Boldog Gizellának...
Valószínűleg 1007-ben született Székesfehérvárott. Nevelésére különös gondot fordítottak szülei. 1015-ben oktatását átvette Gellért püspök, aki Velencéből Szentföld felé tartva I. István udvarába került Győrszentmártonon a mai Pannonhalmán, és a király mellett maradt eredeti szándékától eltérően.
Tizenöt éves korától atyja, I. István mellett nevelkedett, ahol az államirányítás tudományát, a hadvezérséget, a diplomáciát sajátította el. I. István Imre herceg nevelését annak huszonhárom éves korában fejezte be. Imre kész volt az uralkodásra, így megfelelő feleséget kerestek számára. A korabeli hagyomány három uralkodóházat említ, ahonnan a felesége származhatott, a lengyel, horvát és görög uralkodóházat, írásos emlék nem maradt fenn. Egy biztos: szűzi életet éltek, ami azt is jelenti, hogy Imre herceg apja kifejezett kívánságára házasodott csak meg, de aztán is szűzies életet élt. Veszprémi hagyomány szerint titokban a város székesegyházának északi oldalán lévő Szent György-kápolna falai között tett tisztasági fogadalmat.
Halálának pontos helye sem ismert, valószínűleg egy vadkan öklelte fel a bihari Igfon-erdőben (az országnagyok kedvelt vadászterületén). Itt épült fel a XI.-XII. század fordulóján a Szent Imre apátság épülete (szentté avatása után). Mivel a középkori szokás szerint a szentek halálának helyszínén monostort építettek, így ez is ezt erősíti meg. Holttestét az akkor még épülő fehérvári bazilikában helyezték el.
VII. Gergely pápa 1083. november 4-én I. Istvánnal és Gellért püspökkel együtt szentté avatta. Ünnepe: november 5. Imre herceg halálában szerepet játszhatott a német-magyar politikai viszony is. Szent Henrik halálával a bajor uralkodócsalád férfiágon kihalt, így lehetséges örökösként szóba jöhetett az utolsó nőági leszármazott, Imre is. Konrád nyilván számolt a lehetőséggel, ezt bizonyítja, hogy 1030-ig kifejezett ellenséges viszony volt a két ország között, míg 1031-ben egy csapásra megszűnt a háborús állapot és békét lehetett kötni.
Fő attribútuma a liliom, mint a tisztaság és ártatlanság szimbóluma. A magyar nép igen korán a fiatalság pélaképének állította be. Ismert volt "kemény tisztasága", melyet az udvari neveltetése során szüleitől tanulhatott meg. Számos magyarországi templom az ő tiszteletére lett felszentleve. Ünnepe alkalom, hogy életén és példáján elgondolkozva erőt merítsünk hétköznapi küzdelmeinkhez, az ellenségeinkkel való kapcsolatunkon is elgondolkozva.

2010. november 4., csütörtök

Új hitoktatónk bemutatkozik

Megjelent A Szív c. lelkiségi és kulturális folyóirat 2008. októberi számában.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...