"Mesélj valami szépet!" - Kálmán atya emlékére

"Mesélj valami szépet!" - halljuk még mindig fülünkben az ismerős mondatot Kálmán atyától, aki már két éve nincs köztünk. Nincs köztünk? De, csak nem fizikai testben, nem a romlandó és esendő test formájában. 

Kálmán atyát kérhetnénk mi, most, hogy meséljen valami szépet! Meséljen valami szépet arról, hogy milyen az Isten örökkévaló országa! Milyen lehet az Istent ott, nála dicsőíteni és szolgálni? Mert itt a földön láttuk, hogy milyen volt: kitartó és odaadó. 

Két év alatt sok dolog történt velünk. Elmesélhetnénk, de ő ezt úgyis tudja: Istenben tudja. Az elhunytak lelkei mindent Istenben szemlélnek. Érzékelik ezt a világot, de Istenben, hiszen egyedül ő ítélkezik e világ fölött. (Ez teológiai kérdés, most nem érdemes mélyebben belemenni.)

Meséljünk! Először is, tegyük fel, hogy most leül a fotelba, mise után, beszalad Csöpi, az asszonyok jönnek vízért takarítás előtt, esetleg más vendég is benyit... És akkor mi is leülnénk, és mesélnénk. Igazából egy dolgot tudnánk most mondani: hiányzik. 

Kálmán atya, inkább ne mi meséljünk! Most már ne mi meséljünk! Meséljen nekünk Kálmán atya! De igaz mesét. Olyat, amit mi álmodunk, amire vágyunk, de atyának már valóság. Segítsen a meséjével, segítse hétköznapjainkat, segítsen minket gyengeségeinkben! Kérje Istent értünk! 

Hisszük, hogy ennek a csodálatos mesének egyszer majd mi is részesei lehetünk. Akkor majd mi is mesélünk. 

Két év hamar elmegy, és talán nem is tűnik annyinak. Atya a halálos ágyán, néhány órával azelőtt, hogy Isten színe elé állt, a Szentírást kérte. Micsoda példa ez számunkra! Isten igéjével távozni Isten szent színe elé! De ha csak a vágy volt meg, az is micsoda lelki nagyság! Mi gyakran hallani sem akarunk a Szentírásról, nemhogy olvasni önszorgalomból. Isten elé csak úgy állhatunk méltó módon, ha előtte az isteni foglalkoztatott minket.

A szent ügy az, ami kell, hogy minket foglalkoztasson, és amiért élnünk kell. Nem szabad törődnünk emberek semmit mondó véleményeivel, nem szabad az út szélén megállni és a bekiabálókkal foglalkozni: haladni kell a kijelölt úton, előre!

Kálmán atya példája kinek-kinek mást mondhat, de mindenki számára mond valamit, akik ismertük őt. Őrizzük meg emlékünkben őt! Imádkozzunk érte, imádkozzunk közbenjárásáért, hogy egymással törődő és egymást segítő életet élhessünk! 

Isten nyugtassa, Kálmán atya! Soha nem felejtjük el! 

Elkészült Kálmán atya síremléke

Elkészült Ackermann Kálmán atya síremléke a pilisszentkereszti temetőben. A nemrég felállított emlék elsősorban a hitről és a papságról szól: ezt jelzi az Oltáriszentség szimbóluma és a lent található felirat. Ebben remélünk, hiszen Kálmán atya napról-napra szolgáltatta ki az életet adó szentségeket a rábízott hívek körében. Akkor is, mikor ereje megfogyatkozott. 

Két és fél hét múlva lesz halálának második évfordulója. Akkor majd külön írással emlékezünk!

AD MULTOS ANNOS! XVI. Benedek pápa 88 éves!!!!!!

ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG KÖZTÜNK, AZ EGYHÁZBAN XVI. BENEDEK PÁPÁT!!!
TOVÁBBRA IS!

A képek Mons. Guido Marini facebook oldaláról származnak.

Ikon a líbiai kopt vértanúkról

Az iszlám terroristák által meggyilkolt kopt keresztényekről van szó, akik napjainkban szenvedtek vértanúhalált. 

A képen a piros stóla jelzi a vértanúságot, amely úgy van megfestve, ahogyan a liturgiában használják. 

Imádkozzunk az üldözött keresztényekért! 

Kérjük a vértanúk közbenjárását, hogy napjaink nehézségeit erős lélekkel viseljük. 

Munkácsy

Ezen a napon született Munkácsy Mihály festőművész. Melyik másik képet is tehetnénk fel, éppen ma, nagyböjt első péntekjén a Szent Kereszt Tisztelőinek oldalára?

frissítő

“Szükségünk van megtalálni Istent, de Őt nem találhatjuk meg a zajban és nyugtalanságban. Isten a csend barátja. Nézzétek a természetet, ahogy a fák, a virágok, a fű csendben növekszik; nézzétek a csillagokat, a Holdat és a Napot, ahogy csendben haladnak… Szükségünk van a csendre, hogy megérinthessük a lelkeket.” Szent II. János Pál pápa

Böjt előtti muzsika

Néhány nap múlva elkezdődik a húsvétra való készületi idő, a nagyböjt. Ezért még egy könnyedd zene belefér, sőt, szükséges is...

Végre Valentin Van - jegyzet a mai jeles nap alkalmából

Végre eljött ez a nap is! 

Valentin nap van. VALENTÍÍÍÍÍN!

Ebből az alkalomból egy kicsit szeretnénk másfelől megközelíteni a dolgot. Nézzük. 

"Az ókori Rómában február 15-én tartották a Lupercaliát, a mezőkön legelésző nyáj istenének szentelt termékenységi, engesztelési és tisztulási ünnepet. Ezen az éjszakán a fiatal nők felírták és egy kerámiakorsóba helyezték nevüket, a férfiak húztak, és az így kialakult párok az ünnepség idejére vagy egész életükre együtt maradtak.

A katolikus egyház legalább három különböző Bálint (Valentin, Valentinus) nevű szent vértanút tart nyilván. A legismertebb Bálint az ókori Rómában volt pap, amikor II. Claudius császár (268-270) megtiltotta a fiatal férfiaknak a házasodást, mert úgy vélte, hogy az egyedülállók a családosoknál jobb katonák. Bálint megtagadta a rendelet teljesítését, titokban továbbra is esketett, amiért kivégezték. Egy másik legenda úgy tartja, azért kellett meghalnia, mert segített a keresztényeknek elkerülni a biztos halált hozó börtönt. A legelterjedtebb legenda szerint ő küldte az első üzenetet: a börtönben visszaadta a foglár vak lányának látását, majd kivégzése előtt levelet küldött neki ezzel az aláírással: "A Te Valentinod." (A közhiedelemmel ellentétben egyik Valentinus személye, élete sem hozható közvetlen kapcsolatba a Bálint-napi szokásokkal, az viszont feltehető, hogy megünneplésében szerepet játszhatott a pogány Lupercalia "keresztényesítése". Bálintot 489-ben Gelasius pápa avatta szentté és tette ünnepét február 14-re, a pápa egyben betiltotta a Lupercaliát, s helyébe Szűz Mária megtisztulása, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának megünneplését rendelte el.)

Bálint napját igazolhatóan először az angol költő, Chaucer kötötte a romantikus szerelemhez 1382-ben, Bolondok parlamentje című költeményében. Néhány évtizeddel későbbről datálódik egy újabb, a Valentin-naphoz kötődő börtönüzenet, ezt a verset a százéves háborúban angol fogságba esett, a londoni Towerben raboskodó Charles orleans-i herceg küldte feleségének 1415-ben. Hat évvel később V. Henrik király már költőt fogadott fel, hogy Bálint napján versbe szedett üzenetet írjon feleségének, Valois Katalinnak. Ezt a napot Angliában 1446-tól széles körben megülték, a lányok szív alakú papírra írták jövendőbelijük nevét, és a szíveket a kiválasztott kabátjára tűzték. Az első angol nyelvű Bálint-napi levél 1477-ből származik, és ma a British Library őrzi. Valentin-napra hamarosan verseskötetek jelentek meg, a fiatalok úgynevezett "valentine"-okat, szerelmes levélkéket küldözgettek egymásnak. Ezek tekinthetők a mai Bálint-napi képeslapok és általában az üdvözlőkártyák őseinek, amelyek küldése a 19. századra vált szokássá.

Nagykereskedelmi méretekben elsőként 1840-ben az amerikai Esther Holland dobott piacra e napra szánt képeslapot, ezért nevezik őt "a valentine-ok anyjának". Az érzelmek kimutatását fölöttébb rosszalló viktoriánus korban a szerelmesek az ilyen előre gyártott kártyákkal üzentek, a szokás elterjedését az alacsony postai tarifák is elősegítették. Hamarosan már a gyerekek is küldtek üzeneteket szüleiknek, tanítóiknak, a felnőttek hozzátartozóiknak, barátaiknak.

Bár a Bálint-napot ma már a világ szinte minden országában megünneplik, legnagyobb kultusza az angolszász és francia nyelvterületen van, ahol Bálintot, avagy Valentint a különböző hiedelmek összemosódása révén a szerelmesek védőszentjének tartják. Ezen a napon Amerikában egymilliárdnál több kártya indul útjára, ez a karácsony utáni második legnagyobb forgalmú időszak a postán. (Érdekesség, hogy az üzenetek többségét a tanárok kapják tanítványaiktól.) Ezen a napon számtalan ajándék is gazdára talál, a legnépszerűbb a virág, a csokoládé szív alakú dobozban és az ékszer. Az internet elterjedésével természetesen már digitális üdvözlőlapok és kuponok millióit is küldik az emberek szeretteiknek.

A szerelmesek napjáról szerte a világon megemlékeznek: Dél-Koreában és Japánban például csak a nők adnak ajándékot, a férfiak mindezt a "Fehér napon" viszonozzák. 2011-ben Peruban munkaszüneti nappá nyilvánították február 14-ét. Az olaszországi Terni városában hagyomány, hogy a szerelmesek napjának előestéjén egész Itáliából érkeznek ide párok, és a város bazilikájában, San Valentino sírjánál jelentik be nyilvánosan jegyességüket. Ám ami világszerte hasonló: a szerelmesek ünnepén a virágárusok és az ajándéktárgy-kereskedők engesztelhetetlen harcot vívnak a vevők pénztárcájáért. Ma már a képeslapok mellett az emberek sms-ben, email-ben és egyéb internetes üzenetben is köszöntik egymást." (mult-kor.hu)

"Ki volt Bálint? Azok a tudósítások, amelyek erről a nagyon népszerű szentről a keresztény hagyományban fennmaradtak, rendkívül hiányosak és pontatlanok. Ez némiképp annak tulajdonítható, hogy szentünk élete a kereszténység korai századainak homályába burkolózik. Története egészen a Krisztus utáni III. századig nyúlik vissza, amikor az Egyház ellenségei nemcsak üldözték Krisztus hitvallóit, hanem minden róluk szóló emléket igyekeztek megsemmisíteni. Így volt ez az ún. Vértanú aktákkal is, amely a hitükért vértanúhalált vállalók legdicséretesebb példáit sorolja fel. 

Nem csoda hát, hogy miután az üldöztetések befejeződtek és írásos dokumentumok nélkül próbálták rekonstruálni a korábbi eseményeket, időnként bizonytalan vagy gyakran legendás elemekkel átszőtt leírásokat hagytak az utókorra a jámbor keresztények. Szent Bálintról annyit biztosan tudunk, hogy Krisztusért és testvéreiért életét adta – vagyis a legtöbbet, amit ember adhat. Minden egyéb esemény, ami életrajzából fennmaradt, csak másodrendű, bár kétségtelenül szép és említésre méltó. 

Mint például az az általános jelenség, hogy üldözések idején a vértanúkat elkísérték hozzátartozóik, barátaik a perekre és a kivégzésekre, ami már önmagában bátorságot igényelt, mert ezzel ők is veszélynek tették ki életüket. A gyanúsítottat gyakran kínzásnak vetették alá, hogy hittagadásra kényszerítsék. Aki pedig nem volt hajlandó ezt megtenni, azt halálra ítélték és karddal kivégezték.

Egy elbeszélésből tudjuk, hogy Bálint akkor sem zárkózott el a pogányok elől, amikor már Terni püspökeként tevékenykedett. Egy alkalommal egy bizonyos Kratón nevű pogány filozófus elhívta Rómába, hogy bénulásban szenvedő fiát gyógyítsa meg. A szent útra kelt és megérkezvén teljesítette a bölcs férfi kérését. Kratón a történtek hatására megtért egész családjával és tanítványaival. Amikor erről értesítették a város prefektusát, elfogatta Bálintot és börtönbe vetette, később pedig halálra ítélte.

Egy másik elbeszélés arról tanúskodik, hogy Bálint püspök titokban eskette meg a szerelmes párokat. Ez azért volt különleges, mert a törvény abban az időben tiltotta a férfiaknak a katonai szolgálat előtti házasságkötést.

Egy további történet arról számol be, hogy ő volt az első, aki egy pogány férfit és egy keresztény nőt összeadott.

Kezdetektől fogva ismert a szerelmesek iránti rokonszenve és az értük végzett tettek sora. Talán ezért is lett halála után az ő védőszentjük." (magyarkurir.hu)

frissítő

Az újraindult blog heti rendszerességgel jelentkező gondolatébresztő rovatának új neve lett: frissítő. Szellemünk, lelkünk, egész lényünk vágyja a felfrissülést, a szüntelen újrakezdés és elindulás reményében. Életünk minden perce lehet újrakezdés, átgondolás, elmélkedés, közeledés Isten felé. Ebben mi hetente fogunk segíteni különféle írásokkal. Szokásunk szerint hétfőnként, a reggeli órákban jelenik majd meg a rovat.

"Az egész keresztény élet nem más, mint válaszadás Isten szeretetére. Az első válasz éppen a hit: ahogyan teljes rácsodálkozással és hálával befogadunk egy rendkívüli, isteni kezdeményezést, mely megelőz és buzdít minket. A hit „igenlő” válasza az Úrral való barátság csodálatos történetének kezdetét jelenti, amely megtölti létünket és teljes értelmet ad neki. Isten azonban nem elégszik meg azzal, hogy befogadjuk ingyenes szeretetét. Ő nemcsak szeret minket, hanem magához is akar vonzani és olyan mélyen átformálni, hogy Szent Pállal együtt azt mondhassuk: már nem én élek, hanem Krisztus él bennem (vö. Gal 2,20).
Amikor teret engedünk Isten szeretetének, hasonlóvá válunk hozzá, részesei leszünk magának a szeretetének. A szeretetére való megnyílás azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy Ő éljen bennünk és vezessen minket, hogy Vele és Benne szeressünk, és úgy szeressünk, mint Ő. Hitünk csak így válik valóban tevékennyé a szeretetben (vö. Gal 5,6), és Ő így fog bennünk maradni (vö. 1Jn 4,12).
A hit azt jelenti, hogy megismerjük az igazságot és ragaszkodunk hozzá (vö. 1Tim 2,4); a szeretet pedig azt, hogy az igazságban „járunk” (vö. Ef 4,15). A hit által belépünk az Úrral való barátságba; a szeretet révén pedig éljük és tápláljuk ezt a barátságot (vö. Jn 15,14 köv.). A hit által tudjuk befogadni az Úr és Mester parancsolatát; a szeretet pedig megadja a boldogságot, ha gyakorlatra váltjuk (vö. Jn 13,13-17). A hitben Isten gyermekeiként születtünk (vö. Jn 1,12 köv.); a Szentlélek gyümölcseként pedig a szeretet segít, hogy konkrétan kitartóak maradjunk az istengyermekségben (vö. Gal 5,22). A hit által fel tudjuk ismerni azokat az ajándékokat, amelyeket a jó és nagylelkű Isten ránk bíz; a szeretet pedig gyümölcsözteti ezeket (vö. Mt 25,14-30)."

XVI. Benedek pápa: Üzenet 2013 nagyböjtjére, 2.

Folytatjuk...

A szerkesztőség mindennapjai úgy hozták, hogy az SZTK Bloggal érdemben nem tudtunk foglalkozni. Most ez újra visszaáll a régi kerékvágásba. 

A blog tartalma új írásokkal bővül, a nagyböjtöt pedig az Ószövetség segítségével járjuk majd végig. 

Lesznek újra gondolatok heti rendszerességgel, és a zenei blogot is folytatni kívánjuk. 

Hogy milyen gyorsan állunk vissza a régi mederbe, nem tudjuk, de a kedves Olvasó imáját kérjük a munkához.

Első nagyszabású írásunk még a hónap első felében jelenik majd meg "IRIGY vagy - korunk egyik legnagyobb bűne, az irigység" címmel. Emellett teológiai kérdésekben is írunk majd. 

Kérjük, olvassa a blogot! Ajánlja másoknak is!