A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2014. január 27., hétfő

Ez sirály...!

Lassan egy éve, hogy a sirály megjelent... és most lecsapott! Persze, ez a szenzáció, nem más. Viszont érdemes elgondolkodni néhány "véletlenen" (?). Közel egy évvel ezelőtt a Vatikán kicsiny kéményén üldögélt egy sirály, várva a fehér füstöt. 
Most ismét egy sirállyal van dolgunk, de korántsem egy békés példánnyal. Ugyanis január 26-án varjú társával lecsapott a békegalambokra. A megdöbbentő és kegyetlen esemény nem sokkal 12:00 óra után történt a pápa szeme láttára... :)
Az sem véletlen talán, hogy a pápa éppen Ukrajna békéjéért imádkozott, arról beszélt, ami után megtörtént az említett kegyetlenség. Nos, a viccet félretéve, valóban lehet mélyebb értelme is az esetnek. Lehet.
(A pápa maga is élt az állatszimbolikával, hiszen a galambnak jelentőséget tulajdonít. Azzal, hogy ő maga engedi el azokat, elismeri az állat mögöttes jelentését. Ne feledjük, hogy a keresztény értelmezés szerint a galamb a Szentlélek jelképe, de galamb hozott zöldellő ágat Noénak is...!)

Egy éve márciusban ezt írtuk a sirályról:
A madár az Újszövetségben az isteni gondviseléshez szolgál hasonlatul. Jézus ezt mondja: "Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe nem gyűjtenek, mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?"
Jelképe a madár az erkölcstelenségnek, amikor a Jelenések látnoka Babilont ördögök tanyájának mondja: "minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke" a bűnös város (Jel 18,2). Az utolsó időkben pedig eszköze az ítélet végrehajtásának, amikor az "angyal harsány hangon szólt az égi madaraknak: Gyertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára. Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a bajnokok húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát." Jel 19,17k
Az egyházatyák az égi segítséget látják a madárban. A Teremtés könyvében szereplő madarak előképei az apostoloknak, akik az egész földet bejárva hirdetik Isten Igéjét. (forrás: Dávid Katalin: A teremtett világ misztériuma)

Fontos dolog az állatszimbolika. (A linkre kattintva elolvashatja a Katolikus Lexikon szócikkét.) Szerepe lehet az álmokban is, a természeti jelenségekben is, de a hétköznapi életben is. Több szent is közvetlenebb módon kapcsolódott a madarakhoz, mint például Assisi Szent Ferenc. De Jézus is példálózott vele. 

A varjú az Ószövetségben tisztátalan állat: "A madarak közül ezeket tartsátok tisztátalannak; ne egyetek belőlük, mert tisztátalanok: a keselyű, a szakállas keselyű, a réti sas, a fekete kánya és a vörös kánya különféle fajtái, a varjak különféle fajtái, a strucc, a kuvik, a sirály, a karvalyok különféle fajtái, a fülesbagoly, a bagoly, a kormorán, a vöcsök, az íbisz, a pelikán, a fehér keselyű,..." (Lev 11,13-18)
Emellett a hiedelmek és az álomfejtés szerint a halálra utaló madár/jelkép. 

Azt, hogy a vasárnapi római eseménynek milyen értelme volt, ne mi döntsük el. Viszont érdemes figyelni az idők jeleire. Sokszor mellékesnek tartjuk ezeket, de ha nem is éljük bele magunkat teljesen, mégis tudjuk értelmezni azokat.

Az is érdekes, hogy szinte napra pontosan, egy évvel ezelőtt is hasonló eset történt. Akkor XVI. Benedek pápa mondta az Úrangyala imádságot vasárnap, január 28-án. Akkor a galamb megmenekült, mely szintén a békét volt hivatott szimbolizálni. 

Hát, ilyenek a sirályok...

2014. január 26., vasárnap

Bánk bán az Operában - ajánló

kép: opera.hu
Tájékoztatjuk azon kedves Olvasóinkat, akik szeretik az operát, és netán a magyar történelmet, hogy az Operaház idei Bánk bán című operájára még vásárolhatók jegyek! Ez az az előadás, melyet talán a szerényebb helyről is érdemes meghallgatni, akár kisebb kategóriás jegyárban. A hit, a történelem és a művészet összefügg. Szorosabban, mint gondolnánk. Éppen ezért - még ha hiedelmekkel és téveszmékkel is kell szembenéznünk -, saját szellemünk és lelkünk alakulásának érdekében, újra és újra fel kell idéznünk a régmúltat... (És mivel programjainkat illik előre megtervezni - főleg az Operában -, azt ajánljuk, mihamarabb vásároljon jegyet!)
Erkel Ferenc operáját hatszor adja elő az Opera idén márciusban. 

A cselekmény: 
Történik Visegrádon és a Tisza partján a XIII. század elején, II. Endre uralkodása alatt.

l. kép. Gertrud királyné, míg a király hadban jár, meráni híveinek bált ad. Ottó herceg, a királyné elpuhult, kéjenc öccse, szemet vet Melindára, Bánk bán asszonyára. A mulatságra eljöttek a mellőzött, "békétlen" magyar nemesek is, élükön az indulatos, vad Petur bánnal, aki „tányérnyaló magyar társait bírálja. A békétlenek óvatosságra intve őt, mulatásra biztatják. Petur válaszul keserű bordalt énekel. Amikor a királyné megjelenik a teremben, Petur elmondja társainak, hogy összeesküvést sző a királyné s az idegen udvaroncok ellen; az összeesküvés fejéül Bánk bánt kívánja megnyerni, akit titokban visszahív országjáró körútjáról. Melindát Ottó ostroma a báli terembe kergeti. Az udvar népe két pártra szakad, a Melinda köré felsorakozó magyarok és a királyné párti merániak állnak szemben egymással. A feszültséget a teremben megjelenő magyar táncosok oldják fel, akik tüzes táncukkal lassan kiszorítják a helyről a gúnyolódó merániakat.

2. kép. Melinda kimenekül a palota udvarába, de Ottó utána veti magát. Hevesen udvarolna Melindának, de minden próbálkozása hasztalan. Bánk hű asszonya eleinte riadtan, utóbb utálkozva tér ki előle és elhárítva a hercegi széptevést, elmenekül. A leskelődő Biberach, a kétszínű, álnok és haszonleső kóbor lovag Ottónak megoldást kínál: kábító és altató italokat szán Melindának és a királynénak. Ottó elfogadja Biberach sátáni tervét.
A herceg ostromának tanúja lesz Bánk, aki Petur üzenetére váratlanul megjelenik a királyi palotában. Biberach, aki személyes bosszúból a királyné vesztét tervezi, figyelmezteti Bánkot: veszélyben felesége becsülete. A megrendült Bánk csak a királyban bízik, uralkodója elé kívánja tárni személyes és országos gondjait.

3. kép. Gertrud elbúcsúztatja vendégeit. A búcsúpohárban Melinda számára már ott van az elkábító ital. Ottó elégedetten látja azt, hogy Melinda kiüríti a serlegét. Bánk asszonya búcsúzásul felelősségre vonja a királynét Ottó viselkedése miatt. Gertrud nem tűri királyi személyén esett sérelmet: szenvedélyes szavakkal szidja meg Melindát. Lassan hat Ottó bájitala, és Melinda már vizionál, a jelenlévőkben Bánkot látja. Amikor kitámolyog a teremből, Ottó utána veti magát. A királyné megakadályozza, hogy Petur és a békétlenek Melinda segítségére siessenek.

II. felvonás 1. kép

Szín: a királyi vár temploma és annak a Dunára néző tornáca. A felvonást nyitó rövid előjáték a főhős lelkében dúló vihart ábrázolja, mintegy előrevetítve Bánk "Hazám, hazám"-áriájának mondanivalóját. Öreg paraszt, Tiborc zavarja meg a hazája s a maga sorsán tépelődő Bánkot. Szavai a nép szörnyű szenvedését tárják a nagyúr elé. Egy régi seb nyoma Tiborc homlokán elárulja: valamikor, háborúban, ő mentette meg Bánk életét. A bán gazdagon megjutalmazza a parasztot.
Biberach segítségével, Gertrud hallgatólagos támogatásával Ottó herceg vágya teljesült: elrabolta az alélt Melinda becsületét. A kétszínű Biberach maga közli a hírt Bánkkal. A megjelenő, meggyalázott Melindát szégyene és Bánk keserű átkozódása az őrületbe kergeti. Neje állapotát látva Bánk megrendül, és Tiborcot kéri, kísérje Melindát a Tisza partján lévő várlakába, gyermekével együtt.
2. kép

Bánk bán késő éjjel behatol Gertrud lakosztályába, hogy számon kérje tőle, amit őellene s az ország ellen vétett. Gertrud közönyös marad az alattvalók baja iránt - s az ország nagyura vagy annak felesége sem több számára, mint "alattvaló". Amikor azonban Bánk átkot mond a merániakra, a sértett Gertrud tőrt ránt. Bánk kicsavarja a tőrt Gertrud kezéből, és megöli a királynét.
A gyilkosság hírére összeverődő magyarok imában kérik Isten segítségét országunkra.

III. felvonás 1. kép
Tiborc a gondjaira bízott Melindával és gyermekével a Tisza partjára érkezik, ahol váratlanul vihar támad. Tiborc sürgeti az átkelést. Melinda azonban már nem fogja fel a külvilág jeleit. Tébolyult vízióiban fel-felcsillan önnön tragédiájának egy-egy mozzanata. Bölcsődalt énekel kisfiának, s vele együtt a háborgó Tiszába veti magát.

2. kép

A második kép a királyi vár gyászba vont nagytermében játszódik. Gertrud halálhírét hallva, a király hazatér hadával. Hívei elfogják s lefegyverzik a békétleneket, de mielőtt leszámolhatnának velük, megjelenik Bánk, és megvallja: ő ölte meg a királynét. Bánk bánnak, ősi származására tekintettel, a király nem lehet bírája: felette csak az ország mondhat ítéletet. Ám erre nem kerül már sor. Távolról panaszos furulyaszó hallatszik, s a királyi palota termébe csakhamar Tiborc tér be néhány paraszt kíséretében, akik Melinda és gyermeke letakart holttestét hozzák. Bánk összeomlik. „Király, bosszulva vagy!
Dolinszky Miklós - Merczel Mária (forrás: opera.hu) 

Lánykórus a canterbury katedrálisban

Egy-egy népszerű fiúkórust már bemutattunk a blogon. A katedrálisokban, püspöki székhelyeken általában csak fiúkból álló kórust alkalmaztak a liturgikus szolgálatokon. 
"Ugyan nem a canterburyi katedrális az első brit székesegyház, amely lánykórust alapított, a 80 millió főt számláló Anglikán Közösség anyatemplomaként lépésének igen komoly visszhangja van. A kórus alapításának történelmi jelentőségével az a tizenhat lány is tisztában van, akiket a tavaly novemberben tartott meghallgatások során választottak ki.
A 12 és 16 év közötti lányok a helyi iskolákban tanulnak, és - a katedrális fiúkórusának tagjaival ellentétben, akik a székesegyháznál élnek és minden nap próbálnak - csupán heti egyszer gyűlnek össze gyakorolni. David Newsholme kórusvezető szerint a korlátozott gyakorlási idő ellenére a lányok nagyon összeszedettek és szívvel-lélekkel éneklik a betanult zsoltárokat, öröménekeket és reszponzóriumokat.
A lányok a katedrális emeletén lévő apró, zsúfolt zeneszobában próbálnak. A több láb vastag falakkal körülölelt helyiség polcai Mozart, Bach és Britten-kottáktól roskadoznak. „Elég gyorsan kellett betanulnunk a dalokat, de az ember nem is gondolná, hogy ilyen jó hangulatban telik itt az idő" - mondta a 12 esztendős Abby Cox, a lánykórus egyik tagja. Mint hozzátette, olyan lányokkal énekelhet együtt, akik hozzá hasonló szenvedéllyel szeretik a zenét." (fidelio.hu)

2014. január 23., csütörtök

A valóvilág hat [ránk]

Nem, nem kell bekapcsolnia a televíziót ahhoz, hogy a mostani témába belehelyezkedjen. Gondoljon csak a Magyar Kultúra Napjára, amit tegnap ünnepeltünk. De ne is kapcsolja be a televíziót, jobban jár. Ha pedig a távirányító már a kezében van, jól gondolja meg, hogy főműsor időben hová kapcsol!
Most másra utalunk a címben, de gondoljon mindenki arra, amire szeretne. 
Tegnap országszerte beszédeket mondtak el a helybeliek által köztiszteletben álló személyek a magyar kultúráról, és egyáltalán a nemzet sorsáról, jelenlegi állapotáról. Kiállítások nyíltak, emlékév zárult, könyvbemutatók is akadtak. Ezek alkalmával mindig arra döbben rá a közönség (az előadók gondolatai nyomán), hogy mégiscsak vissza kell fordulni. Egy divatról szóló kiállításon arra a következtetésre jutott például a kiállítást megnyitó hölgy, hogy eddig is, most is, és ezután is Párizs fogja diktálni "a divatot". Régi csipkék, különféle funkciót ellátó ruha-részecskék, stb... Fotókiállítás, ahol az ember rájön: a képeken látható régi világ volt az igazi. Mesterségekről szóló kiállítás: az emberkéz alkotta dolgok maradandók és igaziak voltak! Könyvbemutató: a gondolkodásunk vissza-visszahajlik a költészet igazi vonalához, a kérdések bennünk mindig ugyanazok - csak másképp.  
Persze nem jó az, ha ül az ember a fűtött szobában, és azon mereng, pokrócába beburkolózva, hogy régen bezzeg milyen jó volt! Régen is volt gond, régen sem volt mindenki bűntelen. Nem a régen élt embereket szeretnénk feltámasztani most hirtelen (bárcsak sokan még ma is köztünk lehetnének! - de nekik annyi adatott!), nem is a régi kávéillatot a pesti kávéházak előtti járdáról... Viszont ne akarjunk mindig gyökeresen újat, gyökeresen mást. 
A társadalom egyes rétegei már érzik, hogy vissza kell fordulni. Vissza kell fordulni a gyökerekhez, a forrásainkhoz. A divattervező érzi, hogy a tömegtermék nem lesz maradandó, és mellesleg nem is sugall semmiféle gondolatot, érzelmet, hovatartozást. A régi világban a ruhák színkavalkádja kifejezte a családfő anyagi hátterét - de a szellemit is. Az igények megváltoztak, lejjebb adtunk belőlük. Nincsenek körülöttünk húzó erők. Mindig leadjuk a szintet, és ezáltal egyre inkább elfajul a lelki-szellemi igénytelenség. 
Vissza kell fordulni az igazi értékekhez - nem szégyen az. Ha előveszem nagyapám fiatalkori fényképét, nemcsak arcvonásait tudom megfigyelni, hanem fény vetül lelki állapotára, a társadalomban betöltött szerepére, ruházata elárulja foglalkozását, hajviselete pedig szintén a belsőről árulkodik... Ha ötven év múlva egy unoka megnézi nagypapa fészbúkos képét, elszörnyed (jobb esetben), és megkérdezi: miért a fürdőszobában, a tükör előtt készült a kép? Ma ritka az a fiatal például, aki szüleivel együtt fényképezkedik. Régen voltak családi fotók, amihez külön fel kellett öltözni, megfésülködni, stb. 
Ez a világ súlyosan és mélyen hat ránk, ha hagyjuk. A régi világ, ami nem "való" volt, hanem "igaz", sokkal inkább lehetne hat-ó. 
Most evezzünk át egy speciális helyre, a megkeresztelt hívek közösségébe (az Egyházba). Még mindig az újat keressük, még mindig a módszerekről konferenciázunk, még mindig a régi a rossz, még mindig a kommunista elnyomásból fakadt "új" és "ellenkező" a sláger. Hagyjuk! Tegyünk félre! Jó volt eddig, bár nem lettünk többen. Azt hittük, hogy majd a fiatal kórusok szaporodnak, mint a gomba; azt hittük, hogy több gyónó lesz; azt hittük, hogy majd mindenki tisztességes házasságban él. Nem lett több kórus (a többet minőségben is értem), nem lettünk jobb gyónók, és több a válás (és az érvénytelenítés).
Azt hitték sokan, hogy a média mindent megváltoztat. Lett katolikus hírportál, amihez minden évben egy kicsivel több reményt fűztünk - nem nagy sikerrel. Lettek katolikus embereknek blogjaik, közösségeknek újságjaik... Az első idők mindig reménnyel teli voltak, és végül minden unalmassá vált. 
Sajnos ezek a gondolatok az elmúlt egy év tapasztalatai alapján értek meg. Sajnos? Igen, mert azelőtt nem volt napirenden Benedek pápa. Talán elődje sem mindig - sok kritika érte. Most hirtelen minden katolikus média csak vele foglalkozik. Az, hogy mit gondol egy teológus hallgató az abortuszról (bocsánat, hogy mit gondol, arra nem vagyunk kíváncsiak, de hogy az egyházi tanítás fényében milyen meglátása van, arra igen), hogy a plébános atyák mikor gyóntatnak, hogy melyik az a plébánia, ahol fel lehet készülni méltó és igaz módon a házasságra, vagy hová tud elvonulni valaki, mielőtt meghozza élete nagy döntéseit? Nos, ezekről nem szól a fáma. Minden ESEMÉNYRŐL azonnal tudunk, híreink vannak csak. Ez nem jó. 
Az Apostolok idejét leíró szentírási rész nem arról szól, hogy Pál apostol amikor kikötött Troászban, milyen egyszerű ladikon érkezett... Vagy Péter amikor kiállt, és elmondta pünkösdi beszédét, hányan hallgatták meg...
Forduljunk meg, és merítsünk az igazi forrásokból! Sokkal kisebb erőfeszítés lesz ez, mint állandóan új és teljesen hatástalan módszerek kidolgozásán fáradozni, mellesleg nem kevés pénzt költeni azok megvalósítására. Talán el fog jönni az Egyház életében az a pillanat, amikor ráeszmél a "többség" (ismét minőségileg értem a szót), hogy merre kell haladni ahhoz, hogy az Isten Fia által megszabott úton haladjunk. 
A bűnös ember léte mindig ki van téve a kísértéseknek. Általában a kor kísértéseinek. Most nagy kísértés a hatalom, a pénz, az irigység, a fösvénység. Ne hagyjuk, hogy ezek eltakarják az igazi (régi) értékeket, kincseket. Van olyan, akinek fontosabb egy tál lencsefőzelék, mint a temploma liturgikus tárgyairól való gondoskodás. Vagy olyan is akad, aki a Máriáról (és Máriához) szóló hangverseny helyett inkább vacsorázik focista társaival. 
Igen, talán a valóvilág eltávolodott Istentől. Az ember lett a fontosabb, nem pedig az Isten. És mi a végeredmény? Lám, egyre inkább távolodunk egymástól, minden baráti kapcsolat megszakad, a családok tagjai eltávolodtak, nincsen személyes beszélgetés, hanem helyette csetelünk, de az utcán már nem köszönünk... Ki várja ma aggódva, teli örömmel és szeretettel kedvese, szerette válaszát, melyet az levélpapírra vetett és feladta a postán...? Hányan kaptunk most karácsonykor igényes levelezőlapon szívhez szóló, személyes karácsonyi köszöntést? Írunk egymás születésnapjára levelet, vagy netán felhívjuk telefonon? Nem, nem! Tévedés! Istent kiiktattuk, egy téves és csalóka szlogennel, hogy forduljunk egymás felé (vigyázz!), majd végül kiderül, hogy az EGO LETT AZ ISTEN! 
Ezen a vonalon nem kívánhat továbbmenni az Egyház sem! Újra Isten felé kell fordulni, hogy onnan fordulhassunk egymás felé! (Nem mindegy!) 
Ezek fényében hallgassunk meg egy részletet Rossini Mózes című operájából. Íme a részlet szövege:
I. FELVONÁS, 1. JELENET
A mádiániták tábora. Zsidók és mádiániták

KÓRUS
Óh! A hitetlennek vad hatalmától
Te szabadíts meg jóságos, nagy Isten!
Ha meghallgatod szavát,
Néped visszatérhet hazájába majd.
De ki a reménységünk záloga ma?
A kegyetlen, ki hitet s becsületet nem ismer?
Aki saját képmására formálja az isteneket, kiket imád,
S lábbal tipor minden törvényt?
Itt az idő, hogy az oly sok vész okozta
Félelem és bánat megszűnjön.
Hogy apák, fiúk és hitvesek újra lássák egymást:
Adassék meg nekünk, ó Urunk!
(A felvétel 1956-ban készült.)

2014. január 19., vasárnap

DOBSZAY 79


XVI. Benedek Intézet

A San Francisco-i Egyházmegyében működő XVI. Benedek Intézet (Benedict XVI Institute for Sacred Music and Divine Worship) hivatása az állandó képzés a liturgiában, szent zenében mindazok számára, akik részt vesznek a szent liturgiában. Így vonatkozik ez a papokra, ministránsokra, énekesekre, laikus hívekre... Online tanfolyamaik mellett plébániákon és a szemináriumban is zajlik képzés. 
Egy angol nyelvű videó az Intézetről (a képek magukért beszélnek): 

Érdemes elgondolkodni ismét azon, hogy Egyházunk kincseit mennyire őrizzük, és mennyire akarunk egy-egy szellemi-lelki örökség részesei lenni!? Érthető ez Szent Ambrustól kezdve a középkoron át XVI. Benedek pápáig. Olyan szellemi örökséget hagytak ránk elődeink, de a köztünk élő szentek is, hogy azok állandó "tanulmányozása" szükséges. Bízzunk abban, hogy hamarosan Közép-Európában is létrejön egy hasonló intézet, hiszen Európának ezen vidéke néhány száz évvel ezelőtt még bővelkedett a szent liturgiát művelő és szerető hazafiakban...

2014. január 17., péntek

Weöres 100 - bennünk a létra...

Weöres Sándor, a XX. századi magyar irodalom egyik legjelesebb alakja. Közismert mondata, melyet az emlékévre létrejött honlap is idéz, ez: "Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." Minden képességünk és erőnk adott: Isten teremtményei vagyunk, alkotások, melyeknek jobbá és tökéletesebbé kell válniuk. Minden adott, nekünk csak el kell indulni a létrán - és lehetőleg felfelé. Isten keze mindig felénk nyúl, és szeretné, ha munkánkkal az általa nyújtott mennyei világból mutatnánk meg valamit, itt, lenn a földön. Minden munka és minden emberi lét arra irányul, hogy az isteni műbe, a teremtés állandóságába bekapcsolódjon - a maga sokszínűségével. 
Most A teljesség felé című művéből idézünk. Először a bevezetőt, majd "Az Isten" című írást. 

A teljesség felé

Solvere volo et solvi volo.
Salvare volo et salvari volo.
Generare volo et generari volo.
Cantare volo et cantari volo.
Saltate cuncti!
Ornare volo et ornari volo.
Lucerna sum tibi, ille qui me vides.
Janua sum tibi, quicunque me pulsas.
Qui vides quod ago, tace opera mea.

(Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dallá válni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.)

Egy apokrif János-evangéliumából

AZ ISTEN
Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb
rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden
alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel.
Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a
lélek. A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten.
Külön-külön határok csak a térben és időben vannak; ami tértelen,
időtlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonos
az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a
csönddel.
Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent:
mint „van”-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget
beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása
után felragyogó végtelen lelket.
Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és
nemkivánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság
nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan,
melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget,
s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget.

2014. január 16., csütörtök

Ad multos annos, Georg Ratzinger!

XVI. Benedek pápa bátyja tegnap ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Blogunk sok szeretettel köszönti a pápa-testvért, és hálás azért a munkáért, melyet nevezhetünk akár életáldozatnak is. Rengeteget tett az egyházzenéért, az Egyházért. Bízunk benne, hogy Isten még több időt enged neki egészségben, és végül majd szentjei ujjongó kórusába fogadja be - ha nem is karvezetőnek, de legalább egy "verébnek". (Megj.: A veréb szó a német "Spatze" magyar megfelelője. Georg Ratzinger az alapítója a németországi "Regensburger Domspatzen"-nek, vagyis a regensburgi dómverebeknek...)
Isten éltesse sokáig! Ad multos annos vivat!
(Nemrég XVI. Benedek pápa (emeritus pápa) még egy római kórházban látogatta meg bátyját. Tegnap viszont EGYÜTT ünnepelték a jeles születésnapot!)

Az alábbi felvételen Georg Ratzinger vezényel:

Videók és képek ITT.

2014. január 12., vasárnap

A születés - az édesanyák

Ma véget ért a karácsonyi időszak. Adventben Máriával együtt vártuk Jézus születését, hiszen a roráte misék Mária-misék. (a cikk tartalma miatt ide nem fűzünk megjegyzést) Karácsonykor az evangéliumokban is szerepet kapott Mária, nemcsak a Betlehem megjelenítésében. Mária ott volt Jézus körülmetélésekor is, teljes anyai szerepben volt jelen a kisded mellett, de később is. Ő mutatta be Józseffel együtt Jézust a templomban, de a kánai menyegzőn meg is szólalt, hiszen olvassuk a leírásban. És ő áll ott az utolsó órákban is Fia mellett, a vérző Istenarc mellett, a kereszt tövében...
Egy új élet ünnepléséhez mindig hozzátartozik az anya ünneplése. Ezért bizonyos értelemben a saját születésnapunk is szüleink és Isten tervére irányul. Elsősorban Isten tervének ünneplése, amelyre az emberi pár igent mond. 
Az anyaságról beszélni csak az tud, aki anya. Gondoljunk most az alábbi éneket hallgatva saját édesanyánkra, de Szűz Máriára is. Kérjük Máriát, hogy legyen édesanyánk pártfogója - a földi életük során is, a mennyben pedig hathatós szószólójuk. 
A világ egyik legszebb Ave Maria-ját hallgassuk most meg két előadásban:


Minek a keresztség? - Christoph Schönborn bécsi érsek vasárnapi gondolatai

Ausztria nagy többsége meg van keresztelve. Országunk jó kétharmada, jórészt gyermekkorában, részesült a keresztségben. Lakosságunk széles körében még most is meggyökerezett hagyomány, hogy az emberek gyermekeiket megkereszteltessék. Ma ünnepeljük ennek a szertartásnak az eredetét: Jézus keresztségét.

Minthogy Jézus részesült a keresztségben, a keresztények ismérve lett, hogy megkereszteltek legyenek, mint ahogy a zsidóság férfi tagjainál, hogy gyermekkorukban körülmetéljék őket.

Mi a keresztség jelentése? Mire jó ez? Miért kereszteltetik meg sokan gyermekeiket, jóllehet ők maguk hiányos kapcsolatot ápolnak az Egyházzal? Az alapvető válszt Jézus keresztsége adja meg. Miért vetette ő magát alá ennek a szertartásnak? És miért bízta meg az ő legközvetlenebb munkatársait, az apostolokat azzal, hogy menjenek el az egész világra, és hívjanak meg minden embert a benne való hitre, és a megkeresztelkedésre? A keresztség témája tehát egészen központi kérdés: Minek a keresztség?

Az első választ Keresztelő Szent János adja meg. Ő azzal kezdte, hogy emberek tömegét keresztelte meg a Jordánban. Számára a Jordán folyóban való alámerítkezés a megtisztulás jele volt, a készenállásé, hogy megváltoztatja az illető az életét, és mint aki ujjászületve emelkedik fel a vízből. A keresztséget egy beszéd előzte meg. János megdöbbentette, mintegy felrázta szavaival az embereket; a lelkülre beszélt. Sokakat megérintettek szavai, és készek voltak megváltoztatni életüket. Ennek volt a jele a keresztség.

De miért keresztelkedett meg Jézus? János nem akarja ezt hagyni: „Te kellene, hogy megkeresztelj engem, mégis Te jössz hozzám?” Jézus – mint egy bűnös a bűnösök közt? „Hagyjad ezt!”- mondja a Keresztelőnek, így kell ennek lennie. Azért jött Jézus, hogy miként egy közülünk, beálljon az emberek közé. Ezért száll le a folyóvíz alá, ezért merítkezik és keresztelkedik meg János által. Később ő maga mondja, hogy a halál előképe, az ő kereszthalálának megérzése.

Miért akarta Jézus, hogy követői, a kersztények, az ő példájára részesüljenek a keresztségben? Ő maga mondta ezt meg világosan: az „újjászületésről” van szó. Arról van szó, hogy minden embernek nem csupán az édesanyjától való természetes születésre van szüksége az élet érdekében, hanem valami másra, egy második megszületésre is, ami által érett emberekké válunk. Jézus ezt „felülről való megszületésnek” nevezi. Alapjában véve ez egy életen át tartó folyamat, egy mindig új érlelődés, felnövekedés, gyakran a megtisztulásnak és a megvilágosodásnak egy fájdalmas folyamata is. Ebben az értelemben a keresztség egy olyan egész életen át tartó út, amíg végül – mint ahogy a hernyóból lepke lesz – megszületünk az örök életre.

De miért kell már kisgyermekkorban kersztelni? Nincs ez túlságosan korán? Jézus harminc éves volt, amikor megkeresztelkedet. Jó páran azt gondolják, hogy várni kell a keresztséggel, amíg az ember el nem jut egy saját tudatos döntésre. Egyébként túl sok látszat kereszténnyel találkozhatunk.

Ezzel kapcsolatban más véleményen vagyok. Amikor Jézus ismét felemelkedett a Jordán vizéből, amikor János megkeresztelte, „megnyílt az ég”, és az Isten hangja hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam”. Számomra az a szép a gyermekek megkeresztelésében, hogy ott a kis emberkékre mindig ráillik Isten szava: Te van az én szeretett gyermekem! Ebben mégsem lehet elég korán része az embernek!

P. Tóth Vencel OFM fordítása


2014. január 9., csütörtök

Új sorozat! - a szentségek

Úgy tűnik, a pápaság mindig nagy figyelmet szentel a szentségeknek. Ez így van most is, de így volt XVI. Benedek pápasága idején is. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a szentségek adnak életet. Viszont ezekkel is úgy vagyunk (vagy inkább úgy van általánosságban mindenki), mint vásárlás közben a termékekkel: jól megvizsgáljuk, mit is tartalmaz, mik az összetevői, honnan származik... 
Nos, a hasonlat helyénvaló, hiszen sokan azért nem veszik fel a szentségeket, mert nem tudnak róla tulajdonképpen semmit sem. Történetileg, dogmatikailag, lelkiség szempontjából is körüljárandó dolgok ezek. 
A blogon sokszor említettük, hogy szentségekhez járulni fontos dolog. Éppen ezért, valamint több egyházi kezdeményezés hallatán is úgy gondoltuk, hogy a közeljövőben új sorozatot indítunk. Hasonló lesz ez, mint A hit útján sorozat, de nem indítunk külön blogot. Elsősorban teológiai értekezések lesznek, mely írásokhoz az Egyház kétezer éves hagyományában létrejött szellemi és lelki kincseket kívánjuk felhasználni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szentségek száma időről-időre alakult. Ám a jelenkor ízlésének és elvárásainak aligha fogunk megfelelni (egyalkalmas jegyesoktatás, bárki lehet keresztszülő, ...) és éppen ezért talán a népszerűségünk sem lesz olyan, hogy blogunk legyen "Az év blogja". (...)
A sorozat elindulásáig álljon itt néhány kép a szentségekkel kapcsolatban: 







HAMAROSAN INDUL A SOROZAT A SZENTSÉGEKRŐL! OLVASSA AZ SZTK-T!

Gyerekszáj - a mai gyerekek felfogása a bibliai történetekről

- A napkeleti bölcsek GPS-szel találták meg a Kisdedet...
- Ajándékba mobiltelefont vittek...
- Jézus a járdán keresztelkedett meg (nem a JORDÁN-ban)
- A bölcsek Milkát vittek és töményet a Kisjézusnak (mirha és tömjén helyett)

2014. január 5., vasárnap

Epifánia

Urunk megjelenésének ünnepe van január 6-án. Sajnos a II. Vatikáni zsinat utáni reformot követően mindig plusz magyarázatot igényelnek az ünnepek. Hiszen addig egyértelmű volt egy ünnep tartalma, amelyhez megfelelő liturgikus énekek és szövegek tartoztak. Most viszont az ünnep széttagolódott egy következő vasárnapra is. Persze minden emberben felmerül a logikus kérdés: miért?
Január hatodikán (mely a kommunizmust és a rendszerváltozást követő 24. évben újra a napján ünneplendő) hármas ünnep van. Mindhárom misztérium Jézus istenségére irányul. A mágusok hódolata, hiszen ők az istenségnek járó ajándékokat vittek neki. Jézus megkeresztelkedése a Jordánban, amikor az Atya kijelenti, hogy Ő a "szeretett Fia". (Vagyis Isten Fia, tehát Isten.) Valamint a víz borrá változtatása Kánában. Egyedül Isten képes arra, hogy ilyen csodát tegyen, amely ráadásul utalás az Eucharisztiára. (Az Eucharisztiában pedig Jézus szüntelenül velünk van istenségében is!)
Könnyű beleesni abba a hibába, hogy a jászolnál megállunk. Noha ott időzik ilyenkor az ember a jászolnál, és nézi a Kisdedet, talán vissza is mosolyog rá, de mégis: a kereszt titka ott lebeg előttünk. Az a titok, amiért Jézus eljött a világba. A jászolnál talán a leghangsúlyosabb az emberség. Az, hogy Isten emberré lett. Ám nem vetette le ez az emberré lett Isten az istenségét. Ugyanaz maradt, aki előtte volt, de mégis egy lett közülünk. 
Elmélkedésünket segítse néhány proprium tétel az ünnepi szentmiséből.

Az introitus: 


Bár a filmrészletben szereplő úr a szentmise hosszúsága miatt méltatlankodik, és azt kérdezi, mennyi ideig tart még, érdemes meghallgatnunk az ünnep Graduale tételét (Az Alleluja is benne van.) Joseph Eybler (1765-1845) feldolgozásában. A Wiener Sängerknaben énekel. 

A következő tétel a Communio. A felvételen XVI. Benedek pápa mutat be szentmisét tavaly ilyenkor.

És egy ráadás: Richard Strauss A három szent király című műve. 

2014. január 1., szerda

A béke világnapja - újévi vers

A Mátra télen
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről


Te tünde fény! futó reménység vagy te,
forgó századoknak ritka éke:
zengő szavakkal s egyre lelkesebben
szóltam hozzád könnyüléptü béke!

Szólnék most ujra, merre vagy? hová
tüntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen, - ellened!
A szőllőszemben alszik így a bor

ahogy te most mibennünk rejtezel.
Pattanj ki hát! egy régesrégi kép
kisért a dalló szájú boldogokról;
de jaj, tudunk-e énekelni még?

Ó, jöjj el már te szellős március!
most még kemény fagyokkal jő a reggel,
didergő erdők anyja téli nap:
leheld be zúzos fáidat meleggel,

s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk
e háboruk perzselte télben itt,
ahol az ellenállni gyönge lélek
tanulja már az öklök érveit.

Nyarakra gondolunk s hogy erdeink
majd lombosodnak s bennük járni jó,
és kertjeinknek sűrü illatában
fáján akad a hullni kész dió!

s arany napoknak alján pattanó
labdák körül gomolygó gombolyag,
gyereksereg visong; a réteken
zászlós sörényü, csillogó lovak

száguldanak a hulló nap felé!
s fejünk felett surrog és csivog
a fecskefészkektől sötét eresz!
Így lesz-e? Így! Mert egyszer béke lesz.

Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...