Pilinszky János: Ismerem

Balló Ede: Piéta - Az Országos Képzőművészeti Társulat téli kiállításából

Ismerem

Ismerem Jézus éjszakáit,
és a bal lator istentelen magányát.
A jótett szelíd mezejét, s a merénylő
elhagyatott, üszkös kezét a tett után.

És ismerem a bárány vesztét,
úgy is, mint aki veszkődve topog
halálos esése előtt,
és úgy is, mint aki hitével
a meleg belsőt keresi.

Joseph Ratzinger/XVI. Benedek pápa a húsvét idejéről

"Látjuk, hogy a kereszténység tudatába milyen erősen bevésődött a nap szimbolikája. A húsvétnak a Niceai zsinaton történt végleges datálása az ünnepet a nap-naptárba illesztette be, de a hold-naptárral való kapcsolatot sem szakította meg. A vallások világában a Hold a maga váltakozó fázisaival gyakran a nőiesség, különösen a mulandóság szimbólumaként jelenik meg. Így a Hold kozmikus szimbolikája a halál és a feltámadás titkának felel meg, amelyet a keresztény húsvét ünnepel. Ha az első tavaszi holdtölte utáni vasárnap jelenik meg húsvéti dátumként, akkor a Nap és a Hold szimbolikája összekapcsolódik: a mulandóság a maradandósághoz tartozik. A halál feltámadássá válik és az örök életbe torkollik. 

Izrael számára sem egyszerűen egy kozmikus ünnepet jelent a Pászka, hanem az már lényegében egy történelmi emlékezéshez van rendelve. Az az Egyiptomból történt kivonulásnak az ünnepe, Izrael felszabadulásának ünnepe, mellyel Izrael Isten népeként kezdi meg saját útját a történelemben. Izrael Pászkája Istennek arra a cselekedetére való emlékezés, mely szabadítás volt és így az közösséget alapított. Az ünnepnek e tartalma is bekerült a kereszténységbe és ahhoz hozzásegített, hogy Krisztus feltámadása jelentőségének mélységét még jobban megértsük. ...

Az emberek utolsó fenyegetése a halál. Az ember csak akkor válik teljesen szabaddá, ha a haláltól megszabadul. Izrael egyiptomi elnyomatása a halál egy fajtája volt, melynek elnyomói akarata szerint a népet kellett volna elpusztítania. Minden férfi utód halálra volt ítélve. A Pászka éjszakáján - éppen ellenkezőleg - a halál angyala jár Egyiptomban és annak elsőszülötteit sújtja. A szabadulás az életre való szabadulást jelenti.

A feltámadás közösséget hoz létre, megetermti Isten új népét. A búzaszem, mely egyedül halt meg, nem marad egyedül, hanem sok termést hoz. A Feltámadott nem marad egyedül, az emberiséget magához vonja a mennybe és így hozza létre az emberek új, univerzális közösségét." (Joseph Ratzinger: A liturgia szelleme, 91-93.)

Stabat Mater

Ubi caritas et amor - hol szeretet...

A liturgia jelentősége XVI. Benedek pápasága idején

Joseph Ratzinger/XVI. Benedek pápa írásai a liturgiáról nagyon fontosak az Egyház számára. Azonban saját példája, mint pontifikáló püspök és pápa ugyancsak jelentős.

XVI. Benedek írásaiban és katekéziseiben sok jelentőségteljes és alapvető megállapítás van a katolikus Egyház liturgiájára vonatkozólag. Azonban az a mód is, ahogyan ő maga celebrálta a szentmisét, maga egy katekézis „a keresztény élet forrásáról és csúcsáról” (LG 11), mondják azok a papok, akik ennek részesei voltak. Trent Beattie az „Országos Katolikus Regiszter”-től beszélt ezek közül néhányról.

„A liturgikus reform újraéledését nem annyira a pápa szavai inspirálták, bármennyire is fontosak voltak ezek”, mondja főtisztelendő James Moroney, aki közreműködött a római misekönyv angol nyelvre fordításában. „Elsősorban tettei inspiráltak. Annyira átadta magát a liturgiának, ami abban az örömben és ünnepélyességben nyilvánult meg, ahogyan a szertartást celebrálta. Tudta, hogy ez a keresztény élet forrása és csúcspontja, és ennek megértése örömmel és csodálkozással töltötte el a szívét, ami arcáról is leolvasható volt.”

Benedek liturgiai hagyományának középpontjában Moroney a hívőknek a szentmisében való aktív részvételét látja. Benedek hangsúlyozta a liturgiában történő bensőséges részvételt. A húsvéti titok iránti érzék nélkül nem lehet helyesen ünnepelni. Ez a liturgiában való valóságos részvétel központi kérdése. A másik lényeges része a misztérium és az ünnepélyesség hangsúlyozása, ami a katolikus liturgia inherens része. „Tudta, hogy a liturgiát nem mi találjuk ki, hanem olyan dolog, amit befogadunk, és hogy ez az élő Istennel történő találkozást jelenti, aki a mi életünk és jólétünk forrása”, mondta Moroney.

Ambrose Criste számára XVI. Benedek pápa legfontosabb hozzájárulása a liturgiához a II. Vatikáni Zsinat autentikus interpretálása. Az autentikus liturgia soha nem szakítást jelent a múlttal, hanem ennek folytatását. „Benedek sikeresen mutatta meg, hogy a II. Vatikáni Zsinatban is a hűségről és a tradíciókról szól” - mondta. Ez mutatkozik meg a „Summorum pontificum”-ban és az ezt kísérő levélben is, egészítette ki mondandóját.

Criste kétszer volt diakónus azokban a misékben, amelyeket XVI. Benedek pápa pontifikált. „Alázatossága és becsületessége figyelemreméltó volt. Semmi sem történt véletlenül. Látni lehetett, hogy mélyen elmerült a liturgikus imádságban. Tudta, hogy itt nem kreativitásra vagy újdonságra van szükség, hanem hűségre és hagyományra.”

németből fordította: Cz. E. (forrás: kath.net)

Isten irgalmában bízni - Majnics József halálára

Mivel blogunk előzőleg plébániai oldal volt, és tartalmazza azon bejegyzéseket, melyek még akkor kerültek fel, kötelességünknek érezzük, hogy beszámoljunk egy halálesetről. Ma délután temették el Pilisszentkereszten Majnics József egykori világi elnököt, díszpolgárt. A templomban ravatalozták fel délután 13:00-kor, majd a 14:30-kor kezdődő gyászmise után elkísérték a temetőbe utolsó útján, nyugvóhelyére.

Egy évvel ezelőtt készítettünk vele születésnapja alkalmából egy riportot. Pédaértékű egyik legismertebb szolgálata: minden évben ő énekelte Jézust a passióban virágvasárnap és nagypénteken. Ezt több mint 70 éven át tette. Manapság, amikor bizony van olyan egyházközség, ahol még egy férfi szereplőt sem tudnak kiállítani a passióba, érdemes példának állítani a kilencven éves Józsi bácsit, aki tudatosan és alázattal tette a dolgát. 

A beszélgetésből idézünk, mely egy évvel ezelőtt készült. 

"Gyermekkorom óta járok templomba, de sok bűnöm is volt. 1955-ben voltam kántor, Gaján József után. ...Kértem az atyát, hogy lehessek én a kántor. Simándyéhoz hasonló hangom volt. Mindenki gratulált nekem a mise után, hogy milyen jól ment az ének. Öt évig mindent én vezettem, a passiót is meg minden szertartást...

...Nem lehet Isten nélkül élni. Minden nap elimádkozom mindhárom rózsafüzért, szentekről olvasok könyveket. Minden pénteken elimádkozom a keresztutat. Két órát vagy többet vesz igénybe, de megéri. Éjjel sokszor fölébredek, és akkor imádkozok.

Szeretek élni, amíg a Jóisten engedi. Nem félek a haláltól. Minden elsőpénteken gyónok, áldozok. Sokszor nyomasztják az embert a régi bűnei, de bízok Isten irgalmában."

Nyugodjék békében! 

Odpočinutie večné daj im, Pane. 

A svetlo večné nech im svieti. Nech odpočívajú v pokoji.

 

 

Képek Ferenc pápáról

Képek forrása: mons. Guido Marini, mons. Georg Gänswein

Mikor kell lecserélni?

Olykor nagy tudatlanság és tájékozatlanság tapasztalható a hívő katolikusok körében. Január elsején már megkérdezték, hogy hol a hármas matrica, mert új év van, és a húsvéti gyertyán le kellene cserélni a kettest... Ez most, húsvét előtt megismétlődött. Volt olyan is, aki méltatlankodott: valaki megfordította az oltáron a keresztet. Mivel most a pappal néz szembe az Úr Krisztus, és a miséző pap így nem három anyacsavart néz, amikor Jézushoz beszél...

Ferenc pápa virágvasárnap

XVI. Benedek pápával a hit útján - I. rész

A pápával való közösség módja másmilyen, és természetesen az egyházhoz tartozás is más. Az 1,2 milliárd katolikus között sokan vannak olyanok, akik bensőleg nem is tartoznak ide. Szent Ágoston már a maga korában megmondta: Sokan vannak kívül, akik belül lévőknek látszanak; és sokan vannak belül, akik kívül lévőknek látszanak. Egy olyan dolog esetében, mint a hit, a katolikus egyházhoz tartozás, a belső és a külső titokzatosan összefügg. Abban igaza volt Sztálinnak, hogy a pápának nincsenek hadosztályai, és nem tud parancsolni. De egy nagy vállalkozása sincs, amelyben az egyház minden hívője egyszersmind az ő alkalmazottja vagy alattvalója lenne.

Ennyiben a pápa egyrészt teljességgel tehetetlen ember. Másrészt azonban nagy felelősség nehezedik rá. Bizonyos mértékben ő a vezető, a képviselő és ugyanakkor a felelős azért, hogy vallják a hitet, amely egybefűzi az embereket, és hogy ez a hit eleven maradjon, s érintetlenül megőrizze önazonosságát. Azonban egyedül az Úrnak van hatalma arra, hogy meg is tartsa a hitben az embereket. (XVI. Benedek pápa)

Ébresztő

Itt a nagyhét. Az időjárás viszontagságai mintha nem is az isteni idő szerint járnának. Igen, hiszen mi magunk tettük szélsőségessé az időjárást, a természeti törvényeket. Beleszóltunk - és az visszavág. Vigyázzunk, nehogy a Szentlélek művébe is beleszóljunk!

Nagyhét van, és belépünk Jézussal a szenvedés útját járni. Jeruzsálembe igyekszünk, a mennyei Jeruzsálembe, ahová utat mutat Megváltónk. Nem könnyű ez az út. 

Elgondolkodtató ennek a hétnek a valósága. Számos plébánián hosszas készület előzte meg ezt a hetet: énekpróbák, szertartásmagyarázatok, ministránspróbák, böjti lelkinapok, a szertartást végzők lelki felkészülése... Mit tesznek hozzá a résztvevők? Sajnos a valósághoz hozzátartozik az is, hogy nincs mindenütt igény ezeknek a napoknak a valós, tényleges átélésére, megünneplésére. 

Szombat estére talán összejön annyi barka, hogy mindenkinek jusson - van, ahol kihirdették, hogy mindenki maga gondoskodjon barkáról. Ez sem rossz megoldás. Vasárnap délelőtt több mise is van, esetleg több templomban. Ilyenkor nehéz mindent aznap előkészíteni, tehát fontos, hogy már szombat délután minden készen álljon, a sekrestyés tudja a helyét és dolgát, a pap felkészült legyen, a kántor ne a beharangozáskor lapozgassa a Szent vagy, Uram!-ot. Ez minden napra érvényes. 

Volt az országban egy hely, ahol a cserkészek nagypéntek délutánra szerettek volna a hittanosokkal közösen akadályversenyt szervezni. A parancsnok az illetékes egyházi személy két perces magyarázata után fogadta el csak, hogy nagyhét most éppen erre nem alkalmas. Jézusunk! Nemde a mi bűnienkért haltál meg?

A krizmaszentelési misék után érdekes az agapé, főleg a "helyezkedések". 

De nehéz rávenni a képviselő testület tagjait, hogy vállalják el az apostolok szerepét, és a plébános mossa meg a lábukat! Péternek egyértelmű volt a jézusi válasz: "Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem." (Jn 13,8)

Az oltármosás jelentősége is fontos. Ezt sem tartják sok helyen. Azután a virrasztás! "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?" (Mt 26,40b)

Nagypénteken és nagyszombaton már ne tegyünk semmi mást, minthogy Jézussal időzünk: keresztje alatt és sírja mellett. Csendben, teljes önátadásban. Ilyenkor tegyünk félre mindent, ne a sonka és a tojás legyen az első - azt is elő kell készíteni. 

Jelentkezzünk felolvasásra a templomban, menjünk el az énekkarba, segítsünk a sekrestyésnek, kérdezzük meg a papot, kell-e valamiben segíteni, söpörjük el a templom előtt a szemetet, vigyünk virágot a szentsírra... 

Éljük át, ünnepeljük meg teljesen ezt a hetet. Milyen csodálatos húsvétvasárnap hajnalunk lenne! A feltámadt Jézussal találkozni az úton. Hát nem lángolna a mi szívünk is? Szembe jön az Úr, és mi leborulunk előtte. Istenem! Vágyakozunk az örök húsvét után! Maradj velünk, Urunk!

II. János Pál pápa: "Az Egyház sosem félt pazarolni" - elmélkedés

"Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére öntötte. Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: "Mire való ez a pazarlás? Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények közt szétosztani." Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: "Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. Amikor az illatos olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett." (Mt 26,6-13)

Érdemes ezen az evangéliumi szakaszon elmélkedni. Rögtön csatolhatnánk ide Szent Ferenc gondolatát, hogy ő nem szegénységet akart, hanem törődni a szegényekkel. Ugyanakkor a nincstelenség és az egyszerűség nem azonos az igénytelenséggel. Ez azonban egy másik fejezetet igényelne. 

Most fordítsuk figyelmünket erre az evangéliumra. Amennyiben a szentmisét Jézus Krisztus keresztáldozatának tekintjük, mint az abból fakadó kegyelmek kiáradásának pontját, ezt a szakaszt nyugodtan alkalmazhatjuk a szentmisére is. Vagyis Jézus Krisztusra sosem félhet "pazarolni" az Egyház. 

Boldog II. János Pál pápa az Ecclesia de Eucharistia enciklikájában így fogalmaz:

"Miként az asszony, aki Betániában megkente Jézust, az Egyház sem félt „pazarolni”, a legjavát adva mindig abból, amije volt, hogy kifejezze imádó csodálatát az Eucharisztia páratlan ajándéka iránt. Nem kevésbé, mint a nagy terem berendezésével megbízott tanítványok, az Egyház is a századok során végig és minden kultúrában arra törekedett, hogy az Eucharisztiát e nagy Misztériumnak megfelelő körülmények között ünnepelje. Jézus szavaiból és gesztusaiból, a zsidóság rituális örökségét továbbfejlesztve született meg a keresztény liturgia. Valóban, hogyan is lehetne megfelelő módon fogadni az ajándékot, melyben az isteni Jegyes folyamatosan adja önmagát a Menyasszony-Egyháznak, amikor átadja a hívők egymást követő nemzedékeinek a kereszten egyszer s mindenkorra, mindenkiért bemutatott áldozatot és eledelül nyújtja önmagát minden hívőnek? Bár a „lakoma” természete családiasságot sugall, az Egyház sohasem engedett a bizalmaskodó „közvetlenség” kísértésének, mert nem feledkezett meg arról, hogy Jegyese az ő Ura, s hogy ez a lakoma örökre áldozati lakoma, melyet meghatároz a Golgotán kiontott vér. Az eucharisztikus lakoma valóban „szent” lakoma, melyben az egyszerű jelek mögött Isten szentsége rejtőzik: O, sacrum convivium in quo Christus sumitur! „Ó szent vendégség! Krisztust vesszük rajta!” A kenyér, mely megtöretik oltárainkon, s melyet eledelül kapunk e világban járt zarándokutunkon, „panis angelorum”, az angyalok kenyere, melyhez csak az evangéliumi százados alázatával szabad közeledni: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj” (Mt 8,8; Lk 7,6)." (48.)

Nyilvánvaló, hogy az Egyház összes vagyonát és tulajdonát szét lehetne osztani a szegények között. Ám a szegénységnek vannak okai, az Egyház kincseinek is vannak okai. Először is, a Jézusra való "pazarolás" más síkú, mint egy kiló kenyér megvétele. Nincs mód most arra, hogy kifejtsük szociológiai szempontból a szegénység kérdését, hiszen más-más úton jutott el valaki a szegénységre, vagy éppen beleszületett. Tehát egyfelől nem tehet róla valaki, hogy szegény - pontosítsunk: nincstelen. Voltak bizonyára családjainkban olyanok, akik egyszerű (mondhatni szegényes) körülmények között éltek. Ez is viszonyítás kérdése. Viszont boldogok voltak. Meg volt mindenük, amire feltétlenül szükségük volt, de nem vágytak többre. 

Egy aranyozott kehely vagy díszes miseruha használatától nem a pap "érzi jobban" magát, nem saját dicsőségének és érdemeinek a kihangsúlyozására szolgál. Krisztusnak szól.

Az Egyháznak folyamatosan küldetése a szegények, elesettek felé fordulni. Viszont vannak visszásságok is. 

Egy konkrét példa. Van egy X országban, X városban X pap. Minden prédikációjában a szeretetről beszélt, a családlátogatás fontosságát hangsúlyozta, odafordulást a szegényekhez, valamint a nincstelenséget, és a liturgia puritánságát. Tette ezt kb. 10 éven át. Jött a püspöki döntés, elhelyezték a papot. Mi maradt? Mindezen szép prédikációk után teljes villanyhálózat-csere szükséges a plébánián, a falakat újra kell festeni, nincsenek bútorok és evőeszközök... Vagyis az új plébános rögtön egy nagyobb kiadásra kényszerül, amennyiben használhatóvá és időt állóvá kívánja tenni a rá bízott épületet - mely egyébként a jog szerint a püspöké. 

Tehát a szegény egyházközség miközben szeretetben élte mindennapjait, elérkezett egy ponthoz, amikor milliós nagyságrendű kiadása keletkezett. És most ez ki oldja meg? Most ki beszél a szeretetről és a nincstelenségről? Vagy nem is kell plébániaépület? De hát akkor meg a karitász háborog, hogy nekik miért nincs helységük, vagy a hittanos csoportok, mert nincs hová beülniük és még pohár sincs, amiből ihatnának. 

Visszatérve az eredeti kérdéshez: el kell gondolkodni azon, hogy milyen utat választunk hitünk útján. Az evangéliumit, vagy pedig egy emberek által kreált, járhatatlan utat. Istennek ne féljünk pazarolni - sem az adót, sem a miseruhára szánt pénzt, sem a szentsír díszítésére szánt virágot, stb. Az emberek régen úgy fejezték ki hitüket, hogy mindenüket odaadták Istennek. Nem szétszórták, nem elherdálták, hanem kinccsé tették. Örök, Istenre mutató kinccsé. 

Most, hogy az Eucharisztia alapításának ünnepére, Jézus kereszthalálára való emlékezésre, a feltámadás megünneplésére készülünk, elmélkedjünk ezekről. Határozzuk el, hogy a betániai asszonyhoz akarunk hasonlítani, aki meglátta Krisztusban a szegények Urát, a mindenség örök Királyát. Isten nem fél pazarolni irgalmát ránk, bűnösökre. Ne pazaroljuk el mi sem az örökséget, amit a szentektől kaptunk, hogy figyelmünk szüntelenül Istenre irányuljon. 

A hit útján - újra

Az SZTK katolikus blog aloldala A hit útján című blog. Ezen nagyon rég volt új bejegyzés, ám most új sorozat indul. Szeretnénk, ha XVI. Benedek pápa öröksége valódi kincsként csillanna fel mindannyiunk számára. Legyen az útmutatás az Igazság felismerésében. Viszont szokásainktól eltérően most nem A hit útján blogot használjuk fel a sorozat közlésére, hanem ezt az oldalt. 

Március 23-tól minden nap XVI. Benedek pápa gondolatai olvashatók a blogon. 

Tartson velünk szombattól, és ajánlja blogunkat ismerőseinek is!

XVI. Benedek pápa - cooperatores veritatis

(Ebben a sorozatunkban már egy részt szenteltünk Joseph Ratzingernek, a teológusnak. Ő kivétel volt akkor a szentek sorában, ám a pápák és egyháztanítók sorából nem hiányozhat tanítása. Érdemes felidéznünk, mielőtt a feledés veszélyébe sodródnánk...)

Buona sera! Good evening! καλό βράδυ! Dobrý večer! Jó estét! Bonsoir! - és egy mambo

Egy kis lazítás vasárnap estére:

És a ráadás

Régi rítusú szentmisék Argentínában

Többen aggodalmukat fejezik ki a XVI. Benedek pápa által ránk hagyott örökség megmaradása felől, valamint értetlenül állnak az új pápa bizonyos megnyilvánulásai előtt. Azt, hogy valóban van-e okunk a félelemre, az idő dönti el. (Mindenesetre többek megdöbbenésére ad okot a katolikus köszöntés mellőzése, miközben mi a gyermekeinket az illő katolikus keresztény köszöntésre neveljük. A katolikus formulák mellőzésében rejlene a hit továbbadása?)

Érdekességképpen nézzük meg, hogy az új pápa hazájában (felségterületén) milyen gyakori az ún. régi rítusú misék bemutatása.

Először érdemes tisztáznunk, hogy Bergoglio bíboros-érsek egyértelműen a latin nyelv tudásához kötötte a régi forma szerinti misézést, és a Summorum pontificum kiadásától számított 48 órán belül biztosított székvárosában az ilyen liturgiák végzésére alkalmas templomot, közösséget. (Ilyen hazánkban talán nem is történt, vagy nem hallunk róla.)

Egy angol nyelvű blog szerzője szerint előfordulhat, hogy Bergoglio személyesen nem kedveli az ún. usus antiquior-t, de hű akart lenni az akkori pápai rendelkezéshez. Az író kifejezi szándékát, amelyhez mi is társulunk: imádkozzunk a pápáért, hogy belépve a pápai liturgiák világába ismerje fel a hit igazi kifejeződését, és ne csak egy ország szokásait vegye figyelembe. Valamint imádkozzunk érte, hogy péteri szolgálatának kezdetén megkapja a szükséges kegyelmeket. 

Régi rítusú szentmisék Argentínában:
Mar del Plata (Stella Maris kápolna)
Córdoba (Szentháromság kápolna)

San Miguel de Tucumán (Jópásztor kápolna)

Villa Celina, Buenos Aires

San Luis Capital

San Rafael, Mendoza (Szent Péter apostol Plébánia)

La Plata

Rawson, San Juan

Potrero de los Funes

Rawson, Buenos Aires (Szeplőtelen fogantatás Plébánia)

A helyszínek a térképen

Ébresztő

Antonio Vivaldi g-moll concertojából hallgatva egy részletet, könnyen elmélkedhetünk napjaink eseményein. Elsősorban egy bizonyos filozófiai kérdésen: a jövendölés, az események, a megtörtént valóság, a reménység. Talán napjaink egyházi eseményei késztetnek minket arra, hogy levegyük a polcról az egyháztörténelmi könyveket, és végiglapozzuk az elmúlt kétezer év eseményeit. Voltak ilyen-olyan pápák, de egy biztos: szentek mindig születtek. Vértanúk is, akik az Igazságért életüket adták.

Függhet-e életünk, sorsunk attól, hogy ki/milyen a pápa? Igen. Alapvetően persze nem, hiszen saját lelkünkről számot kell adnunk (egyébként a papoknak/püspököknek... is a rábízottak lelkéről). Szóval bonyolult kérdés ez. Lehet-e meghatározó egy pápa a jövő Egyházát illetően? Nos, talán két állapot képzelhető el: van olyan pápa, akinek ténykedése azonnal hat (ez általában a negatív), és van olyan, akinek öröksége maradandó, nem a földi idő dönti el annak szükségességét. Lehet, hogy majd később lesz döntő, meghatározó tanítása. Így volt ez a szentekkel is, az igazi szentekkel. Életükben nem kellettek, nem voltak népszerűek. Később pedig rájöttek az emberek: elpazaroltuk eddig a kincseket. 

Lehetnek jövendölések, lehetnek meglátások, lehetnek emberi ügyeskedések, azonban Krisztus Egyháza megmarad örökre, és az idők végezetéig végülis szeplőtelennek marad meg. Nem fog erőt venni rajta a pokol kapuja, de ki van téve az állandó megpróbáltatásoknak. 

Imádkozzunk Egyházunkért, hogy aki az Igazságot keresi az Egyház hiteles tanításának nyomán, az megtalálhassa. Ne feledjük azt sem: volt már egyházszakadás is a történelem során. Volt már keresztényüldözés is. Máglyán is égettek embereket, és voltak misekönyv-reformok is. Nem mindig vált a hívők javára egy-egy pápa ténykedése. Tehát tessék a Szentlélekkel lenni, tessék kitartani a hagyományok mellett, hiszen szentjeink sokasága abból nőtt ki. 

Szűz Mária, Egyházunk Anyja! Könyörögj érettünk! 

 

Feketevasárnap, virágvasárnap - liturgikus kisokos

Vasárnap "Feketevasárnap" lesz (népies nevén), vagyis nagyböjt ötödik vasárnapja. Jövő héten pedig Virágvasárnap.

Most vasárnap régi szokás szerint letakarják a feszületeket lila lepellel. Nagypéntken leplezzük le azokat ismét. A liturgia is változik, hiszen ettől a vasárnaptól kezdve nem éneklünk az introitusban, responzóriumban és invitatoriumban doxológiát. Ettől kezdve többet énekeljük a szenvedésről szóló énekeket. 

Virágvasárnap emlékező szertartással felidézzük az Úr Jézus szamáron való diadalmas bevonulását a szent városba, Jeruzsálembe. Krisztus istenségét és emberségét, Messiás-voltát, királyságát, békéjét ünnepeljük. Ugyanakkor szenvedésének kezdetét is, hiszen a jeruzsálemi bevonulással kezdte meg szenvedését. 

Az egyik leggazdagabban kiépített vasárnapi liturgia ez. Ettől kezdve számítjuk a nagyhetet is, amit később "hebdomada sancta"-nak neveztek. 

"Üdvünknek boldog ünnepén" az első stáció az ágak megszentelése egy könyörgéssel, szenteltvízzel, tömjénnel. Itt éneklik a "Hosanna filio David" antifónát, és evangéliumot énekelnek. A mise evangéliuma ugyanis a Passió lesz. 

A második stáció az ágak leterítése. "Mások ágakat szedtek a fákról, s leterítették az útra." A körmenet megáll egy alkalmas helyen, a pap átveszi a keresztet, gyermekek lépnek elé, ágakat leterítve. 

A harmadik stáció a ruhák leterítése. Megvalósul szemünk előtt az egykori jeruzsálemi esemény: gyermekek díszes ruhát hoznak a körmenettel szemben, az antifónát éneklik: "Jeruzsálem gyermeknépe leterítvén ruháit az útra...".

A negyedik stáció már a szentély diadalíve alatt, a szentély előtt lehet: hódolat Krisztus Király előtt. A körmenet csúcspontja ez az ünnepi himnusz éneklése, a gyermekek hódolata: "Dicsőség és dicséret tenéked megváltó Királyunk, kinek gyermeki szép sereg mondott ékes éneket."

Egy befejező könyörgéssel zárul a körmenet. A pap eddig piros palástot viselt, most piros miseruhát vesz fel. A mise az introitussal kezdődik: "Mi pedig dicsekedjünk Urunk Jézus Krisztus keresztjében..."

Az evangélium most a passió éneklése/felolvasása. 

Készüljünk lélekben a húsvétra, a nagyhétre, hallgassuk meg a gregorián tételeket (ebben olykor segítséget nyőjt blogunk), olvassuk el előre a szentírási szakaszokat, elmélkedjünk Urunk szenvedésén és dicsőséges feltámadásán. Mert azért Krisztus az Úr.

Az új pápa még bíborosként 2011-ben

Az első jezsuita pápa

Ferenc néven Jorge Mario Bergoglio argentin bíborost választották pápává másfél nap alatt a konklávén. Az első latin-amerikai és első jezsuita pápa megválasztása meglepetés, a legtöbb elemző nem számolt vele a legesélyesebbek között. Bergoglio az ötödik szavazáson kapta meg a bíborosok kétharmadának támogatását. 

Első benyomásra hasonló II. János Pál pápához, ám több sajtó is beszámolt konzervatív voltáról.

Egyértelmű, hogy pápaként megjelenni a Szent Péter bazilika erkélyén, nem mindennapi esemény. Így az emberi tulajdonságok levetkőzése sem könnyű.

Első pillantásra talán XII. Piusz pápa jut eszünkbe. Valamint az a mondás, hogy "minden korban az a pápa van, aki éppen szükséges". 

Nem tudjuk kifürkészni Isten útjait. Lehetnek emberi szempontjaink, ám mégis az isteni dönt.

Az új pápa Ferenc pápa lett

Megválasztották Szent Péter 266-ik utódát, aki a Ferenc nevet vette fel. Ő Jorge Mario Bergoglio, Buenos Aires püspöke. Egy pápa sem választotta eddig a Ferenc nevet.

Pillanatokon belül megtudjuk az új pápa nevét

Rövidesen hírt adunk az új pápa személyéről.

Új pápánk van - ma este megválasztották a pápát

Ma este új pápája lett az Egyháznak. A 266-ik pápa megválasztását jelző füst 2013. 03. 13-án este 19:06-kor szállt fel.Rövidesen bejelentik az új pápa személyét.

Az új pápa új ruhája és új cipője

Sirály ül a világ leghíresebb kéményén - a pápaválasztás második napja (FOLYAMATOSAN FRISSÍTJÜK)

Ezekben a percekben is a Sixtus-kápolna híres kéményén trónol egy fehér sirály. A legtöbben természetesen jelnek vélik, magát a madár színét is. A sirály a kéménnyel együtt világhírre tett szert. A téren továbbra is bizakodó a hangulat a rossz idő ellenére.
Frissítés:
A madár az Újszövetségben az isteni gondviseléshez szolgál hasonlatul. Jézus ezt mondja: "Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe nem gyűjtenek, mennyei Atyátok tápolálja őket. Nem többet értek ti náluk?"
Jelképe a madár az erkölcstelenségnek, amikor a Jelenések látnoka Babilont ördögök tanyájának mondja: "minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke" a bűnös város (Jel 18,2). Az utolsó időkben pedig eszköze az ítélet végrehajtásának, amikor az "angyal harsány hangon szólt az égi madaraknak: Gyertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára. Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, a bajnokok húsát, a lovak és lovasok húsát, minden szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát." Jel 19,17k
Az egyházatyák az égi segítséget látják a madárban. A Teremtés könyvében szereplő madarak előképei az apostoloknak, akik az egész földet bejárva hirdetik Isten Igéjét. (forrás: Dávid Katalin: A teremtett világ misztériuma)
ÚJ FRISSÍTÉS: Elrepült a sirály.(18:17)
FRISSÍTÉS: 18:19-KOR MÁSIK SIRÁLY ÜLT A KÉMÉNYRE
A második sirály is elrepült. Várjuk a füstöt. 

"Annuntio vobis gaudium magnum..." - a bíborosok nevei latinul

A pápaválasztás sikeres fordulója után, a bazilika erkélyére kiálló bíboros bejelenti a pápává választott bíboros nevét. Először a keresztnév hangzik el latinul, majd a "cardinalem .....", vagyis a vezetéknév. Erről már bizonnyal tudni az illető kilétét. Viszont egy érdekes összeállítás található az interneten a bíborosi nevekről, azok hogyan hangzanak latinul. 

Kattintson IDE!

Nincs új pápa

A pápaválasztás élőben

Kövesse élőben, interneten a pápaválasztást! Természetesen nem a bent zajló szavazást, hanem a füst felszállását. Akár fekete, akár fehér füst száll fel, érdemes nézni. Történelmi pillanatoknak, napoknak vagyunk tanúi.

www.vatican.va

19:18 - még nem ért véget az első szavazás

Most még se fehér, se fekete füst nem szállt fel.

XVI. Benedek lemondása és a harmadik fatimai titok

„Hallatlan fényességet láttunk, ami Isten: valamit, ami úgy néz ki, ahogyan személyek látszanak tükörben, ha előtte elhaladunk, és akkor egy fehérbe öltözött püspököt láttunk. Úgy sejtettük, hogy ez a Szentatya volt.” (Armin Schwibach) forrás: kath.net; fordította: Cz. Zs.

Az újságírók a konklávéról már beszámoltak. Az Angelo Sodano és Tarcisio Bertone érsekek által kívánt szigorú titoktartás az Általános Kongregáción tárgyalt témák kérdésében természetesen magával hozta a médiumok érdeklődését, és ezzel a téma keresése és magától értetődően a találékonyság is feltüzelődött. Olyan témák, mint a Vatileaks, az évek során a Római Kúria hatékonyságában egyre láthatóbbá váló hiányosságok, és nem utolsó sorban a pápa egyedülállónak minősülő lemondása is megtette a magáét abban, hogy felajzódjanak az idegek és a tudnivágyás elérje csúcspontját.

Az eddig 65 országból érkező, több mint 5000 akkreditált újságíró figyelemmel kísérte a konklávé előkészületének fázisait, hogy azután –lehetőleg elsőként a világon – közölhessék a Sixtus kápolnából felszálló fehér füst megjelenését és az új pápa nevét. Ez azt jelenti, hogy a médiumok érdeklődése pusztán számszerűen is nagyobb, mint a 2005-ös különleges évben volt, amikor egy világ állt részvéttel egy haldokló nagy pápa mellett, hogy aztán megtudhassa, ki fog a helyére lépni.

A 2005-ös évben is „hallgatás”-ról döntöttek, aminek az ápr. 8-i temetési szertartás után kellett beállnia, hogy a bíborosok munkáját az Általános Kongregációban ne kompromittálják. Akkor a bíborosok voltak azok, akik ezt a döntésüket Joseph Ratzinger bíboros, a kollégium dékánja elé terjesztették: A kongregáción kívül bíborosok közül senki nem mondhatott semmit annak tartalmáról és lefolyásáról anélkül, hogy esküt szegett volna. Attól féltek, hogy a médiumok érdeklődése fókuszálódik bizonyos nemzetiségek irányában, a kevésbé ismert nemzetek, és a kevésbé köztudatban álló országok bíborosainak hátrányára. Ratzinger bíboros nem értett egyet a szólásszabadság ilyen korlátozásával, azonban elfogadta a bíboros-kollégium akaratát. Daneels bíboros szerint Ratzinger a bíborosok szabadságának korlátozása ellen volt, mivel véleménye szerint a bíborosoknak is emberi joga, hogy véleményt nyilvánítsanak, amikor akarnak, és ezt helyesnek tartják. Végül mégis az új pápa megválasztásának előkészületeit zavartalanná tevő álláspont győzött.

Most a döntés „fentről” jött. Az államtitkárság XVI. Benedek lemondásának előterében már kivédte a pápaválasztás befolyásolásának kísérletét egy szigorú „jegyzettel”, és „azt, hogy a közvéleménynek szerepet adjon, amely gyakran sejtéseken nyugszik, és nem fogja fel a jelennek azokat a spirituális szempontjait, amit az Egyház éppen átél.” Hogy ez helyes vagy helytelen, azt a történelem fogja eldönteni. Hogy a szigorú titoktartás követelése felfűti a pletykakonyhát, és még az alvó kutyát is előcsalogatja a kályha mögül, az az információs érában magától értetődik.

A médiumokban megjelenő információk világában és az események hiánytalan lefedése a médiumokban kétségtelenné teszi, hogy a „spirituális szempont” az utolsó. Fontosabb például, hogy a lemondott pápa Castel Gandolfo-ban tett sétájáról készített fotók, amit a „Chi” című hetilap hozott nyilvánosságra, az események mélyreható szemléletét bizonyítják. Ez a szemlélet a hit dimenziója nélkül nem jelent semmit, ha nem akar a felszínen leragadni.

Mit jelent egy pápának, ennek a pápának, XVI. Benedeknek a lemondása, aki már a pápa emeritus címet viseli, és még mindig a fehér reverendát viseli? A pápa „most és mindörökre” pápa, mindig is egyedül a teljes Egyházhoz tartozik, anélkül, hogy visszavonulhatna a privát szférába (v.ö. a 2013.febr. 27-i általános audienciával). Az emeritált pápa –XVI. Benedek – már nem rendelkezik hivatalos teljhatalommal az Egyház vezetésében, de az imádság szolgálatában megmarad „Szent Péter szűk tartományában”. Hogyan tudjuk ezt elképzelni? Mi ennek a „megmaradásnak” a nagyobb léptékű összefüggése?

2010. máj. 11-i portugáliai utazásán XVI. Benedek foglalkozott a harmadik fatimai titokkal, aminek 2000. évi bemutatásakor mutatkozott be. Ez a „titok” a következőképpen hangzik:

„A két rész után, amit már bemutattam, Szeretett Asszonyunk balján egy angyalt láttunk, aki egy lángpallost tartott a bal kezében: ez szikrákat hányt, és láng indult ki belőle, mintha fel akarná gyújtani a világot, azonban a lángok kialudtak, amikor érintkezésbe kerültek azzal a fénnyel, ami Szeretett Asszonyunk jobb kezéből rásugárzott. Az angyal jobb kezével a föld felé mutatott, és hangosan azt kiáltotta: bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!

És egy óriási fényben, ami maga Isten, „láttunk valamit, ami úgy nézett ki, mint egy személy a tükörben, amikor elmegy előtte” egy fehérbe öltözött püspököt, akiről „úgy sejtettük, hogy ez a Szentatya volt”. Vele együtt különböző más püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők másztak fel egy magas hegyre, aminek a tetején egy nagy, nyers ágakból készített kereszt volt, mintha paratölgyből lett volna. Mielőtt odaért, a Szentatya egy nagy városon ment keresztül, amely félig le volt rombolva, és ő félig reszketve, ingatag léptekkel, fájdalommal és gondokkal terhelten imádkozott azoknak a halottaknak a lelkéért, akikkel útközben találkozott.

Felérve a hegyre, letérdelt a nagy kereszt lábához. Ott egy csapat katona megölte, akik tűzfegyverekkel és nyilakkal lőttek rá. Ugyanilyen módon haltak meg sorban egymás után a püspökök, papok, szerzetesek, és különböző világi személyek, különböző osztályokból és pozíciókból származó férfiak és nők. A kereszt mindkét szára alatt két angyal volt, mindegyiküknek kristályból készült öntözőkanna volt a kezében. Ebben gyűjtötték össze a vértanúk vérét, és itatták vele az Istenhez közelítő lelkeket.”

Ezek a szavak XVI. Benedekre is vonatkoznak, csakúgy, mint elődjének, II. János Pálnak szenvedésére. Sokkal inkább „az Egyház jövőjének realitását mutatja fel, ami egyre inkább kibontakozik és megmutatkozik.” Túl ezen a látomásban megmutatott momentumon, az Egyház szenvedésének szükségességét kell látnunk „ami természetesen a pápa személyében tükröződik vissza, de mivel a pápa az Egyházat képviseli, ezért ebben az Egyház eljövendő szenvedése van bejelentve.”

Az Egyház igazi és alapvető feleletének erre a megtérésnek kell lennie. XVI. Benedek számára mára világossá lett: A pápa és az Egyház iránti támadások „nem csak kívülről jönnek, hanem az Egyház szenvedése éppen az Egyház belsejéből ered, azokból a bűnökből, amelyek az Egyházon belül léteznek”, mivel „az Egyház legnagyobb üldözése nem külső ellenségektől jön, hanem az Egyházon belüli bűnökből nő ki.”

„…mint személyek tükörből, amikor elmennek előtte, egy fehérbe öltözött püspök – megérkezik a hegy tetejére, és letérdel a nagy kereszt lábánál”: XVI. Benedek most felmászott a hegyre az Istennel való találkozásra (v.ö. 2013. febr.24-i Úrangyala).

Az Egyház feladata, hogy találkozzon a „szenvedés szükségszerűségével” a megtérésben, a radikális elszakadásban a világtól. Mint egy tükörben látható személy, XVI. Benedek úgy kíséri ezt az új időt elmélkedő tanító hivatalában. 

Az új pápa - jegyzet

Mára kiderült, hogy mikor ülnek össze először pápát választani a bíborosok. Sokan azt mondják: végre. Mások pedig: megfontolt választás lesz? 

Szögezzük le: a pápaválasztáskor mindenkinek sajátos feladata van. A média mintha csitulna ebben a kérdésben, hiszen (ahogy a magyar mondás tartja) "minden csoda három napig tart". A találgatások egy idő után unalmassá válnak, egysíkúvá. Megnyílnak a fogadóirodák, izgulnak a bíborosok "rajongói" szerte a világon. Talán szó sem esett arról a személyről az esélyesek sorában, akit majd megválasztanak? 

Nem tudjuk. Itt valóban a Szentlélekre és Isten öröktől fogva elhatározott tervére kell hagyatkoznunk. Mi a történelemben porszemek vagyunk a történelem Urához, Istenhez képest. Ám mégis: kérhetjük kegyelmét, hiszen döntésünk ma is aktuális - vagy vele, vagy ellene. 

A mi feladatunk az imádság. Imádkozni teljes szívvel egy valódi pápáért, aki Benedekhez hasonlóan az Igazság mellett áll ki, Istenről beszél, és megköveteli a keresztényektől, hogy tartsanak vele, a mindenkori pápával. 

Új korszak kezdődik? Minden bizonnyal igen. Le kell zárni a mögöttünk hagyott zsinat korszakát, ami számos zűrzavarra adott okot - megjegyzendő, hogy nem önmagában. Új feladatok előtt állunk mint Egyház, annak minden tagja. Kihívások várnak ránk: meg kell mutatni, hogy Isten él, Isten közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. 

Milyen legyen az új pápa? Életét és személyiségét teljes önátaadással fordítsa a megfeszített Krisztus felé. Egy pápaság nem lehet emberi ügyeskedés műve, hanem isteni mű kell, hogy legyen. 

Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni az elődöket sem. XVI. Benedek pápa egyik közismert gondolata a "folytonosság hermeneutikája" volt. A következő pápa nem hagyhatja ezt figyelmen kívül...

Várunk, reménykedünk. Sok, mérhetetlenül sok keresztény várja gondos atyját, aki vezeti majd szavaival, tanításával és tetteivel az üdvösség útján. Várakozunk, reménykedünk, bizakodunk. Ahogyan a Zsoltáros mondja: "Az Úr nem veti el népét, nem hagyja el örökségét." (Zsolt 94,14)

Konklávé március 12-én - a jövő héten már új pápánk lesz?

 Veni, Sancte Spiritus,

et emitte caelitus

lucis tuae radium.

Veni, pater pauperum,

veni, dator munerum,

veni, lumen cordium.

Consolator optime,

dulcis hospes animae,

dulce refrigerium.

In labore requies,

in aestu temperies,

in fletu solatium.

O lux beatissima,

reple cordis intima

tuorum fidelium.

Sine tuo numine,

nihil est in homine,

nihil est innoxium.

Lava quod est sordidum,

riga quod est aridum,

sana quod est saucium.

Flecte quod est rigidum,

fove quod est frigidum,

rege quod est devium.

Da tuis fidelibus,

in te confidentibus,

sacrum septenarium.

Da virtutis meritum,

da salutis exitum,

da perenne gaudium.

Kép: facebook

Az egri minorita templom - részlet egy tanulmányból

A templom Eger egyik legszebb műemléke, mely jelenleg is használatban van, mint Isten háza. Egerben a ferencesek már a XIII. században letelepedtek, és a török megszállásig jelen is voltak. A templom többször a természet áldozatává vált, olykor azért, mert egészen egyszerűen közel épült az Eger-patakhoz. A végleges templom építése főleg 1715-1717 között zajlott. Féja András rendtag gyűjtötte az adományokat Telekesy István (1633-1715) püspöksége alatt.[1] Az ő idejében indult meg a papnevelde építése is, számos egyéb építkezése és egyházkormányzati szervező tevékenysége mellett. A sokszor említett katolikus megújulás témája itt is visszatér. Ugyanis Telekesy István egri érsek tanulmányait Sopronban, Nagyszombatban, Bécsben és Rómában végezte.[2] „Rozsnyón, majd Hárskúton működött, 1667-ben Nádasdy Ferenc a sárvári plébániát bízta rá. 1673-ban győri kanonok lett, Széchényi György püspök megbízásából ő irányította a székesegyház felújítását. Lakóháza udvari falán Patrona Hungariae-szobrot állíttatott. 1699-ben egri püspök lett. Rákóczi híve volt, szerepet vállalt a szabadságharcban. Mint őrkanonok az 1683-i török veszedelem idején az egyházmegye iratait, értékeit, a hermát biztosabb helyre menekítette. Nyomtatásban jelent meg halotti beszéde (A világ pompás dicsőségének sietsége...Bécs, 1682.) és latin imakönyve (Flores precum devotionis... Nagyszombat, 1702.) Korábban ismeretlen verses munkája „Gúnyének Platty Sándorról”.

Kéziratban maradt művei közül igen fontos az Arca Noe, az egyházmegye történetének első tudományos igényű összefoglalása. A korábbiaknál sikeresebben készített püspöki és kanonoki névjegyzéket. 1709-ben Rákóczi-párti állásfoglalása miatt megfosztották püspöki tisztségétől, és ezt csak fellebbezés után, 1711-ben kapta vissza.”[3]

Nos, egy ilyen püspök vezette az egri egyházmegyét akkor, amikor a tárgyalt templom felépült. Mindezt azért fontos látni, mert ismernünk kell azokat, akik a katolikus megújulást támogatták és a hívek lelki-szellemi felemelkedésén fáradoztak. A templomról még annyit érdemes tudni, hogy annak helyén egy török mecset volt. A templombelső mennyezetére a Szeplőtelen Fogantatás van festve. A Szent Anna oltár fölött Szent Antal, a Szent Ferenc oltár fölött Szent Ferenc képe, a karzaton pedig Szent Klára és Szent Erzsébet képe található.

A templomban hat oltárt találunk. A főoltár fölött Szent Antal képe látható. „A hagyomány szerint a kép a lángok között sértetlen maradt, ilyesmire utalnak a rajta látható foltok. Az oltár mögötti két kis ajtó fölött két magas, festetlen faszobor: Péter és Pál apostol.”[4] Ezen kívül öt mellékoltár található a templomban. Az egyiket Szent Ferenc tiszteletére szentelték. Gazdagon aranyozott, festett. Az oltár programja ferences szentekkel látja el az oltárt: jelen van Szent Bonaventura, Szent Lajos, Szent Klára, Szent Erzsébet és Szent Antal. Az oltár csúcsán pedig megjelenik ismét a már látott Szeplőtelen Fogantatás jelenet – itt szobor formájában. A tabernákulumon kívül (annak tetején) látható egy üveges rész, mely a szentségimádásra alkalmas hely az Eucharisztiának. Ez még a barokk oltárokon sem népszerű szokás. A katolikus megújulás időszakában a Trentói zsinat azon tana érvényesül, mely állítja, hogy az Eucharisztia mindig Jézus Krisztus teste, nem csak a szentmisében. Protestánsok a mai napig azt állítják, hogy csak addig jelenti Krisztus testét, amíg magukhoz veszik. Éppen ezért a megmaradt ostyákat például „kidobják”. Az egri minorita templom ezen mellékoltárának szentségimádási funkciója mély teológiai üzenetet hordoz. A templombelső és az oltár szerkezete, felépítése, díszítése közénk hozza a mennyországot. Jézus ígéretét pedig, miszerint „én veletek vagyok mindennap, a világ végéig”[5] láthatóvá és érzékelhetővé teszi. A keresztény ember tudja, hogy jelen van a tabernákulumban az Oltáriszentség, de olykor szükséges, hogy színről-színre lássa, imádja és hódoljon előtte. Ekkor kialakul a kapcsolat Isten és ember között, a „Teremtőm és én” közöttem.

A másik mellékoltárt Szent Anna tiszteletére szentelték. Az oltárkép Szent Annát ábrázolja, fölötte Szűz Mária és a gyermek Jézus. Oldalt Szent József és Szent Joachim szobra látható. A mellékoltár nem csupán a családból ábrázolja a szenteket, hanem jelen van szobor alakjában Szent Rókus, Szent Sebestyén, Szent Balázs és Szent Flórián. Hozzájuk pedig az angyalok szobrai, és különféle díszítések járulnak. A szentek közöttünk élnek, és éppen ezért fontos már a barokk korban, hogy az Egyházat és Istent ne egy távoli dolognak, egy tőlünk távol álló istenségnek fogják fel, hanem érezzék: a szentek hús-vér emberek voltak, akik teljesítették Isten akaratát, és így eljutottak színelátására. A liturgiában jelen van az egész megdicsőült Egyház. Őket pedig a barokk ábrázolja is, sokszor emberi nagyságban, de néha látható többszörös méretű szobor is.

A harmadik mellékoltár Nepomuki Szent János tiszteletére épült. Ezen is látható Szűz Mária a gyermek Jézussal. Ezen az oltáron már találunk koporsót is, amiben reverendába öltöztetett emberi fej és kezek vannak viaszból. Ennek programja is érzékelteti a szentek közösségét Krisztussal, valamint az őskeresztény kort, amikor még valódi sírok fölött miséztek. Olyanok sírja felett, akik vérüket ontották Krisztusért. Kezdetben csak a vértanúkat tisztelték szentként.

A negyedik mellékoltár a Szent Kereszt tiszteletére lett felszentelve. A kereszt alatt látható Mária és János. Mögötte a tisztítótűz lelkekkel és két angyal képe fönt. A kereszt alatt a Fájdalmas Szűz képe, amint ölében tartja a halott Krisztus testét. Ennek oldalán is angyalok vannak. Az ötödik mellékoltár a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére épült.

Itt egy pillanatra kitérőt kell tennünk. Szóltam már a barokk oltár alapvető teológiájáról, mely az emberhez közel akarja hozni (láthatóvá akarja tenni) a mennyországot. Látjuk a bemutatott oltárokon is, hogy mindegyiken jelen van néhány angyal. Ez megkívánja, hogy – ha csak néhány mondatra is – kitérjünk az angyalok mélyebb értelmezésére. A hithez hozzátartoznak az angyalok is. Ezt imádkozzuk a Hitvallásban: „minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében” hiszünk. Az angyalok létezéséről a Szentírásból tudunk. A kinyilatkoztatás történetében Isten követeiként jelennek meg. Alacsonyabb rendű, természetfölötti létezőknek tartották, akik teremtmények, valamint közvetítők Isten és ember között. Isten udvartartását alkotják, vagy éppen a világ működésében segítenek.[6] A Teremtés könyve alapján[7] elmondható, hogy kezdetben jó és rossz tulajdonságokat bírtak az angyalok, azután kialakult a nézet, miszerint az angyalok és a démonok küzdenek egymással. A jó és a rossz angyalok szétválása a babiloni fogság alatt következett be. Bejön? ezután a szabad döntés gondolata Perzsa és Babiloni hatásra, hogy a szellemi lények szabadon döntöttek a jó vagy rossz között. Két csoportra oszthatók az emberre gyakorolt hatásuk alapján: angyalok és démonok.[8] Az angyal szó küldöttet jelent, a görög angelos szóból ered. Számuk nagy, Istent szolgálják, közelében élnek. Ezen belül vannak főangyalok is (majd oltárokon is megjelennek): Mihály, Gábor és Rafael. Neveik szimbolikusak, amelyek feladatukra utalnak. Ezekiel látomása szól róluk részletesen is: emberfejű, állat-testű, szárnyas lények. Hierachia is van közöttük: kerubok, szeráfok, trónusok, fejedelmségek, hatalmasságok. Az Isten angyala nem egy különálló szellemi lényt jelent, hanem ez „Istennek egy megjelenési formája.”[9] A démonok bukott angyalok, akik Isten ellen, „az emberek erkölcsi és fizikai kárára vannak”[10]. Lakóhelyük a sivatag, puszta, ahol nincs jelen az élet. A betegségeket és minden fizikai rosszat a zsidó felfogás szerint ezek okoznak.

Látható tehát az angyalok fontos szerepe a hívő ember életében. Meghatározza nem csak földi életünket, hanem jelen van a túlvilági életben is, mellyel a templom és a templomi liturgia hivatott összekapcsolni minket. Ez nem egy űrbeli összeköttetés, hanem valóság: Isten közöttünk van, főleg az Eucharisztiában, de köztünk van azzal a közösséggel is, melyben él a mennyek országában.

Egerhez kapcsolódóan még három templomról szólni kell, melyek a barokk kor kiemelkedő hazai oltárai. Egerben a jezsuita templomban két oltárt említek meg: a főoltárt és egy mellékoltárt. A főoltár 1769-ben épült Borgiai Szent Ferenc tiszteletére. A jezsuiták a török kiűzése után szinte azonnal megtelepedtek Egerben. Anyaga gipszstukkó és műmárvány. Témája az Oltáriszentség apoteózisa.[11] Ez az oltár már ugyan a rokokó stílusra jellemző, de érdemes megfigyelni programját. Az említett teológiai jelentés itt is megnyilvánul: van közünk Isten országához. Borgiai Szent Ferenc alakja Eszterházy Imrét mintázza meg. „Feltételezhető, hogy a szentély kialakításában tanácsaival Balthasar Moll, a kor ismert bécsi építésze is részt vett.”[12]

A mellékoltárt Szent Alajos tiszteletére szentelték. Gonzága Szent Alajos (1568-1591) „tetterős, becsvágyó és életrevaló”[13] családból származik. Fiatalon megnyilvánult az a gondolata sokak számára, hogy az Istennek való szolgálatot mindennél előbbre helyezi. Teológiai tanulmányait családi problémák zavarták meg többször. A pestis idején (Róma) ő is segített a gyógyításban papnövendék-társaival. Egy alkalommal ő is elkapta a pestist, ebbe halt bele. Halála után tizennégy évvel avatták boldoggá, nem sokkal azután pedig szentté avatták 1726-ban. Az egri jezsuita templom mellékoltárán úgy jelenik meg, „amint a jezsuita rend virágati az elé járuló jezsuita nemesi konviktus alázatos és igyekvő ifjai között szétosztja. Az ifjak széles, sodort öve, „csákó szabású” dolmánya a 17-18. század fordulójának divatos, korhű viselete.”[14] Az oltárképen szereplő alakok szintén akkori fiatalok voltak. Az oltár programja egyértelműen a jezsuita rend egyik szándéka: a fiatalok tanítása, nevelése a hitre. Meg kellett látniuk a fiataloknak, hogy a vallás nem egy távoli dolog, hogy Isten őket is képes szentté tenni koruk és tehetségük ellenére is.

Eger mellett van Bélapátfalva. Itt 1232-ben épült a ciszterciek temploma román stílusban. Ezt a 14-15. században gótikus stílusban átépítették. A 18. században pedig barokk sekrestyét építettek hozzá. A templomban lévő Szent Imre oltár 1748-ban épült Püspöky István egri kanonok adományaként. „Hartmann asztalos és fafaragó segédeivel a felvidéki fafaragó-műhelyek legjobb hagyományait közvetítette: a vidéki rokokó színesre festett, zöld-arany-fehér oltárépítményeinek jellegzetes típusát ismételte meg a bélapátfalvi oltárban.”[15] A vidéki templomok is rendelkeztek megfelelően képzett művészekkel, akik készen álltak arra, hogy az egyházi megrendelést teljesítsék. Ezeket a mestereket sokfelé alkalmazták, akik az addig látott stílusjegyeket is alkalmazva alkottak újat.

Harmadikként Gyöngyöst kell megemlítenem. A gyöngyösi Szent Orbán-templom mellékoltára 1767-ben épült Szent Ignác tiszteletére. Ez különösen a megújulást segítő jezsuita rend miatt fontos, hiszen rendük alapítója volt Loyolai Szent Ignác, akiről már volt szó dolgozatomban. Az oltárkép Loyolai Szent Ignácot ábrázolja lelkigyakorlatának végzése közben, a neki megjelenő Jézussal. „A gyöngyösi jezsuitáknak a szent ünnepén tartott körmenetét néhány előkelő török is tisztelettel nézte végig.”[16]

---

[1] Vö. Magyarország műemléki topográfiája – Heves megye műemlékei II. Szerk.: Dercsényi Dezső – Voit Pál, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 236.

[2] Vö. Szabady Béla: Telekesy István, egri püspök, a győri egyházmegye történetírója, 1941.; Vásárhelyi J.: A győri Székesegyházi Könyvtár possessorai, Magyar Könyvszemle 1980.

[3] Uo.

[4] Magyarország műemléki topográfija – Heves megye műemlékei II. Szerk: Dercsényi Dezső – Voit Pál, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 236.

[5] Mt 28,20

[6] Vö. Jób 1, 1-től

[7] Ter 6,1

[8] Dr. Gaál Endre: Újszövetség introdukció órai előadás, 2007/II. félév

[9] Vö. Ter 21,8 és Ter 48,15-16

[10] Gaál Endre: Újszövetség introdukció előadás

[11] Az apoteózis az ókorban az arra érdemes emberek istenítése. A görögöknél sok uralkodóval tették ezt. Julius Caesart például már életében istenként tisztelték a rómaiak. Az ilyen személyek sírjánál sast engedtek a magasba, hogy vigye az elhunyt lelkét az istenekhez. A festészetben és a szobrászatban a szimbolikus ábrázolás egy neme, amelyben valamely személynek rendkívüli voltát úgy dicsőítik, hogy isteni vagy más túlvilági lények társaságában, vagy képzelt földfeletti viszonyok közepett tüntetik fel. Rómában a császárok idejében különösen szokásos volt az e fajta ábrázolás domborműben előállítva, és igen gyakran fordul elő a római császári érmeken is. Az ifjabbkori festészetben is találkozunk ilyen ábrázolásokkal, így például Tiziano megfestette V. Károly császár apoteózisát, Rubens IV. Henrikét, Ingres pedig I. Napóleonét.

[12] Lengyel László: A barokk Eger és Heves megye, Magyar Képek, Budapest, 1992-1993. 24.

[13] Vö. Szentek élete I.

[14]Lengyel László: A barokk Eger és Heves megye, Magyar Képek, Budapest, 1992-1993. 24.

[15] Uo. 24.

[16] Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II., Neumann kht., Budapest, 2004. 22.

Lesz-e még egy ilyen pápánk?

Az első és az utolsó - "Áldott, aki az Úr nevében jön"

Érdekes képet találtunk az interneten, mely XVI. Benedek pápáról (mint pápa) az első és az utolsó képet mutatja egyben.

Kép: OCS