A pápa Castel Gandolfóban van

Ma délután XVI. Benedek pápa elhagyta a Vatikánt. Castel Gandolfóban üdvözölte a híveket, utoljára beszélt előttük regnáló pápaként. Azt mondta, hogy ő csak egyszerű zarándok itt a földön. 

Utalt arra, hogy ez a látogatása bizony eltér az eddigiektől. "Nyolc órától nem vagyok többé a katolikus egyház pápája, hanem egyszerű zarándok, aki útjának utolsó szakaszát járja ezen a földön."

Castel Gandolfo lakossága hosszú tapssal köszöntötte XVI. Benedek pápát, aki köszönetét fejezte ki az emberek barátságáért és szeretetéért. Mindenkit arra kért, hogy együtt menjünk előre Istennel az Egyház és a világ üdvösségéért. 

A svájci gárdisták elhagyták a pápai nyaralót, az interregnum időszak megkezdődött, viszont Bertone bíboros nem töri össze a pápai halászgyűrűt. 

A bíborosok hétfőn döntenek arról, hogy mikor ülnek össze pápát választani.

Sede vacante - üres a pápai trón

Ma este nyolc órától nincs pápája a római katolikus egyháznak. Egészen addig tart ez az állapot, amíg megválasztják az új pápát. Március 4-én döntik el a bíborosok, hogy mikor ülnek össze megválasztani az új pápát. Ezekben a napokban különösen imádkozzunk a Szentlélekhez, hogy Istennek kedves, szent életű főpásztort tegyen meg Péter 266. utódává. 

Továbbra is imádkozzunk XVI. Benedek emeritus pápáért, aki lélekben és imádságban Egyházával van.

Stabat Mater (Vivaldi)

XVI. Benedek pápa katekézise február 13-án (lemondásának bejelentése után két nappal)

Kedves Testvéreim!

Mint tudjátok – köszönet együttérzéstekért! – úgy döntöttem, hogy lemondok a szolgálatról, amelyet az Úr 2005. április 19-én bízott rám. Teljesen szabadon, az Egyház javára hoztam meg döntésemet, miután hosszasan imádkoztam és megvizsgáltam Isten elõtt lelkiismeretemet, jól tudva, milyen súlya van egy ilyen cselekedetnek, de azt is tudva, hogy már nem vagyok képes a péteri szolgálatot azzal az erõvel végezni, amelyet megkíván. Megerõsít és megvilágosít az a bizonyosság, hogy az Egyház Krisztusé, aki soha nem vonja meg tõle vezetését és oltalmát. Köszönetet mondok mindenkinek a szeretetért és az imádságokért, amelyekkel kísértetek. Köszönöm! Ezekben a számomra nem könnyû napokban szinte fizikailag éreztem az imádság erejét, hogy az Egyház iránti szeretet, a ti imádságaitok hordoznak engem. Továbbra is imádkozzatok értem, az Egyházért, a következõ Pápáért. Az Úr fog vezetni minket.

JÉZUS MEGKÍSÉRTÉSE ÉS A MEGTÉRÉS A MENNYEK ORSZÁGÁBA

Kedves Testvéreim!

Ma, hamvazószerdán megkezdjük a Nagyböjt liturgikus idõszakát, a Szent Húsvét ünneplésére felkészítõ negyven napot. Különleges szakasz ez lelki életünk útján.

A negyven nap

209. A negyvenes szám többször is elõfordul a Szentírásban. Mint tudjuk, Izrael népének negyvenéves pusztai vándorlására utal; arra a hosszú nevelési periódusra, amelyben Isten népévé formálódtak, s ugyanakkor állandóan ki voltak téve a kísértésnek, hogy hûtlenné váljanak az Úrral kötött szövetséghez. Illés is negyven napon át vándorolt Isten hegyéig, a Hórebig, mint ahogy nyilvános mûködésének megkezdése elõtt Jézus is negyven napot töltött a pusztában, és ott megkísértette az ördög. A mai katekézisben az Úr földi életének ezen mozzanatánál szeretnék elidõzni, amelyet a következõ vasárnap evangéliumában fogunk olvasni.

A kísértés helye a puszta

210. Mindenekelõtt a puszta, ahová Jézus visszavonul, a csend, a szegénység helye, ahol az ember meg van fosztva az anyagi támaszoktól, és szemben találja magát a lét alapvetõ kérdéseivel. Kénytelen a lényeges dolgokkal foglalkozni, ezért könnyebben találkozik Istennel. De a puszta a halál helye is, mert ahol nincs víz, ott nincs élet sem; és a magány helye, ahol az ember intenzívebben érzi a kísértést. Jézus a pusztába megy, és ott vállalja a kísértést, hogy hagyja el az Atyától eléje adott utat, és könnyebb, evilági utakat válasszon (vö. Lk 4,1–13). Így magára vállalja a mi kísértéseinket, magával viszi a nyomorúságunkat, hogy legyõzze a gonoszt és megnyissa elõttünk az Istenhez vezetõ utat, a megtérés útját.

A három kísértés

211. Reflektálni a kísértésekre, amelyek Jézust érték a pusztában, mindegyikünknek szóló felhívás, hogy válaszoljunk egy alapvetõ kérdésre: igazában mi az, ami számít az életemben? Az elsõ kísértésben az ördög arra bíztatja Jézust, hogy változtasson egy követ kenyérré, hogy csillapíthassa éhségét. Jézus azzal utasítja vissza, hogy kenyérrel él az ember, de nem csak azzal: az igazságra, az Istenre irányuló éhség csillapítása nélkül az ember nem tud üdvözülni (vö. 3–4. v.). A második kísértésben az ördög a hatalom útját kínálja Jézusnak: fölviszi egy magas hegyre, és fölkínálja neki a világ fölötti hatalmat. De nem ez Isten útja: Jézus világosan tudja, hogy nem a világi hatalom üdvözíti a világot, hanem a kereszt, az alázat, a szeretet hatalma (vö. 5–8. v.). A harmadik kísértésben az ördög azt javasolja Jézusnak, hogy vesse le magát a Jeruzsálemi Templom párkányáról; provokálja ki, hogy Isten mentse meg õt angyalai által, azaz tegyen valami szenzációs dolgot, és azzal kísértse magát Istent. A válasz az, hogy Isten nem tárgy, amelyre rá lehetne kényszeríteni a mi feltételeinket, õ mindenek Ura (vö. 9–12. v.).

A kísértések lényege

212. Mi a Jézust ért három kísértés magva? A javaslat, hogy eszközként használják Istent a saját érdekek, a saját dicsõség és a saját siker szolgálatában. Ez lényegében azt jelenti, hogy mi magunk lépjünk Isten helyébe, távolítsuk el életünkbõl, tegyük szinte fölöslegessé. Tehát mindegyikünknek föl kellene tennünk magunknak a kérdést: Milyen helyet foglal el Isten az én életemben? Õ az Úr, vagy én?

Mit jelent a „térjetek meg!"

213. Legyõzni a kísértést, hogy Istent magunk és érdekeink alá rendeljük, illetve sarokba állítsuk Õt, és megtérni a igaz értékrendhez, megadni Istennek az elsõ helyet – olyan út, amelyen minden kereszténynek újra meg újra végig kell mennie. A Nagyböjt folyamán sokszor halljuk: „Térjetek meg!", és ez azt jelenti, hogy kövessük Jézust azáltal, hogy az õ evangéliuma vezérelje konkrétan az életünket; azt jelenti: engedjük, hogy Isten átalakítson, ne gondoljuk, hogy mi vagyunk életünk egyetlen alkotója; azt jelenti, hogy elismerjük teremtmény voltunkat, hogy Istentõl, az õ szeretetétõl függünk, s csak akkor nyerhetjük meg az életünket, ha érte „elveszítjük". Ehhez azonban az kell, hogy döntéseinket Isten Igéjének fényénél hozzuk meg. Ma már többé nem lehetünk úgy keresztények, hogy kereszténységünk természetes következménye annak a ténynek, hogy keresztény gyökerû társadalomban élünk. Annak is, aki keresztény családban született és vallásos nevelést kapott, minden áldott nap meg kell újítania a döntést, hogy keresztény akar lenni, azaz Istennek biztosítja életében az elsõ helyet a szekularizált kultúra folyamatosan tálalt kísértései és sok kortársunk kritikus ítélete ellenében.

A hivõ életet érintõ próbák

214. A mai társadalom nagyon sok próbának teszi ki a keresztény embert, és ezek a próbák a személyes és közösségi életet egyformán érintik. Nem könnyû hûségesnek maradni a keresztény házasssághoz, a mindennapi életben gyakorolni az irgalmasságot, teret biztosítani az imádságnak és a belsõ csendnek; nem könnyû nyilvánosan szembeszállni olyan véleményekkel, amelyeket sokan nyilvánvalónak gondolnak, mint például az abortusz nem kívánt terhesség esetén, az eutanázia súlyos betegség esetén, vagy az embriók válogatása örökölt betegségek elkerülése érdekében. A hitehagyás kísértése mindig jelen van, és a megtérés olyan Istennek adott válasz, amelyet életünk folyamán többször meg kell erõsíteni.

A megtérés mai példái: Pavel Florenszkij

215. Elõttünk állnak és serkentenek nagy megtérések példái, például Szent Pálé a damaszkuszi úton, vagy Szent Ágostoné; de Isten kegyelme a szent iránti érzék fogyatkozásának mai korszakában is mûködik, és csodákat mûvel sokak életében. Az Úr fáradhatatlanul zörget az ember ajtaján olyan társadalmi és kultúrális közegben is, amelyet látszólag elnyelt a szekularizáció, ahogyan megtörtént az orosz ortodox Pavel Florenszkijjel. Teljesen vallástalan neveltetés után – az iskolában egyenesen ellenséges magatartást tanúsított a hittannal szemben – a tudós Florenszkij rájött, és kiáltva mondja: „Nem! Isten nélkül nem lehet élni!" , és teljesen átformálta az életét, annyira, hogy szerzetes lett.

A megtérés mai példái: Etty Hillesum

216. Gondolok Etty Hillesumra is, arra a fiatal, holland zsidó leányra, aki Auschwitzban halt meg. Kezdetben távol járt Istentõl, de mélyen magába tekintve felfedezte Õt, és ezt írja: „Nagyon mély kút van bennem, és Isten van ebben a kútban. Néha sikerül elérnem õt, de legtöbbször kõ és homok takarja, ilyenkor Isten el van temetve. Újra ki kell hantolnom õt." (Diario, 97). Szétszórt és nyugtalan életében épp a 20. század nagy tragédiájában, a Soahban találta meg Istent. Ebben a törékeny és elégedetlen, a hit által átalakított leányban egy szeretettel és belsõ békével teli nõ érlelõdött, aki képes volt kijelenteni: „Állandó egységben élek Istennel".

A megtérés mai példái: Dorothy Day

217. Azt a képességet, hogy szembe lehet szállni a kor ideológiai hazugságaival, lehet választani az igazság keresését, és ki lehet tárulni a hit felfedezésére, korunk egy másik nõalakja, az USA-beli Dorothy Day is tanúsítja. Önéletrajzában nyíltan bevallja, hogy a marxista megoldáshoz csatlakozva beleesett abba a kísértésbe, hogy mindent a politikával oldjon meg: „Együtt akartam vonulni a tüntetõkkel, börtönbe akartam kerülni, írni akartam, befolyásolni akartam másokat, át akartam adni álmomat a világnak. Mennyi ambíció, mennyi önkeresés volt mindebben!" A hitre vezetõ út ebben a nagyon szekularizált környezetben különösen nehéz volt, de a kegyelem megtette a magáét, ahogy Dorothy maga hangsúlyozza: „Kétségtelen, gyakran éreztem, hogy be kell mennem a templomba, le kell térdelnem, le kell hajtanom a fejemet imádságban. Vak ösztönnek is nevezhetném, mert nem ismertem az imádságot. De mentem és elmerültem az imádság atmoszférájában..." Isten elvezette oda, hogy tudatosan csatlakozott az Egyházhoz, életét a kitagadottak szolgálatára szentelte.

A megtérés ma sokszor visszatérés

218. Napjainkban gyakori az olyan megtérés, amely valójában visszatérés: aki meglehetõsen felszínes keresztény nevelést kapott, hosszú évekig eltávolodott a hittõl, újra felfedezi Krisztust és az õ Evangéliumát. A Jelenések könyvében olvassuk: „Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Aki meghallja a hangomat és kinyitja nekem az ajtót, ahhoz bemegyek, vele étkezem, õ meg énvelem" (3,20). A bennünk élõ belsõ embernek készülnie kell arra, hogy Isten meglátogatja, éppen ezért nem szabad hagynia, hogy elárasszák az illúziók, a látszatok, a materiális dolgok.

A megtérés jelentése

219. A Hit évének e nagyböjti idejében újítsuk meg elszántságunkat a megtérés útján, hogy le tudjuk gyõzni a magunkba zárkózás hajlamát, s helyette adjunk teret Istennek azzal, hogy az õ szemével nézzük a mindannapi valóságot. Az önzésünkbe zárkózás, és az Isten és felebarát szeretetére való kinyílás választási lehetõsége – mondhatjuk – megfelel a Jézus megkísértésben mutatkozó lehetõségeknek: az emberi hatalom és a kereszt szeretete, a pusztán az anyagi jólétben látott megváltás és azon megváltás között, amely Isten mûve, akinek elsõbbséget biztosítunk életünkben. A megtérés azt jelenti, hogy nem veszünk el saját sikerünk, saját tekintélyünk, saját pozíciónk kergetésében, hanem minden áldott nap, az apróságokban is az igazság, az Istenbe vetett hit és a szeretet válik a legfontosabbá.

fordította: Diós István atya

XVI. Benedek pápa utolsó audienciájának élő közvetítése

A Duna TV élőben közvetíti XVI. Benedek pápa utolsó nyilvános általános kihallgatását február 27-én szerdán 10.30-tól. A Duna World csatorna 17.30-tól megismétli az adást.

Az élő közvetítést az interneten is lehet követni EZEN a linken. 

Aki egyik lehetőséggel sem tud élni, az nézze vissza az interneten a DunaTV archívumából, vagy vegye fel TV készülékével, hiszen a legtöbben ebben az időpontban munkahelyükön tartózkodnak. (A hír első felét a Magyar Kurír híre alapján írtuk.)

Előrehozott pápaválasztás?

Bizonyos értesülések szerint, melyet Federico Lombardi is megerősített, lehetséges, hogy a bíborosi kollégium a meghatározott idő előtt összeülhet pápát választani. Ugyanis a II. János Pál pápa által aláírt dokumentum, mely szabályozza a konklávé összehívásának időpontját, elsősorban a pápa halála esetén tartandó választásra vonatkozik. Maga Benedek pápa is kérte, hogy lehetőség szerint módosítsák ezt a dokumentumot. Vagyis most nem a pápa haláláról van szó, már köztudott a bíborosok számára is, hogy február 28-tól nem lesz pápája az Egyháznak. Így nem kell hosszú időt hagyni arra, hogy a bíborosok elutazzanak Rómába. Ezért lehetséges módosítani a konklávé időpontját, amit most a szék üresedésétől számított 15-20 napon belül kellene összehívni. 

Közeleg a húsvét is, így a főpásztoroknak készülni is kell a szertartásokra, a beszédeikre, és egyéb teendőik is vannak. Jogi megoldást kell találni, hogy a bíborosok már március elején megválasszák az új pápát. Viszont eddig minden hír arról szól, hogy március harmadik hétvégéjére már biztosan új pápája lesz a római katolikus egyháznak. 

Népszerű bíborosok

A népszerűség az egyházi emberek számára sosem lehet cél, de eszköz sem. Nyilvánvaló, hogy a népszerűvé vált bíborosokkal most többet foglalkozik a média. Van olyan bíboros, akinek a facebook-on 118 ezer "lájkolója" van. A legtöbb népszerű bíborosról azonban általánosságban állítható, hogy különösképpen hazájukban örvendenek népszerűségnek. 

A népszerűség és a leendő pápa személye sokszor összefügghet, hiszen elfogadott, elismert személyt választanak a bíborosok. Az is igaz, hogy az ő szempontjaik és a Szentlélek szempontja nem mindig azonos a miénkkel. 

Érdemes a napokban több külföldi oldalt is böngészni, hogy ez által is megismerhessük a bíborosokat, képet alkothassunk róluk. A Rome reports oldalon több videó található, igaz angol nyelvűek. Most néhányat közlünk mi is:

Tagle bíboros a legnépszerűbb a facebook-on

Dolan bíboros a legnépszerűbb amerikai bíboros

Megérkezett az első gólya

Megérkezett hétfő reggelre az első gólya az országba, ezúttal is a Veszprém megyei Tüskevár községbe – tájékoztatta Molnár Levente polgármester az MTI-t hétfőn.

Legalább tíz éve mindig februárban, még tél idején tér vissza a Kossuth utca 9. előtti villanyoszlopon található fészkébe a gólya – tette hozzá.
A feltehetően hím madár nagyon jól tűri az emberek közelségét. Élelmet a behavazott földeken még nehezen talál, de éhen halni nem fog, mert a helyiek etetik – jegyezte meg. Hozzátette, hogy a gólya tavaly áttelelt Tüskeváron.
Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója szerint az elmúlt években egyre gyakrabban találkoztak áttelelő fehér gólyákkal Magyarországon.
A fokozottan védett fehér gólyából – természetvédelmi értéke 100 ezer forintra tehető – Magyarországon mintegy ötezer pár lehet.
A gólyák legjellemzőbben emberi környezetben fészkelnek. Valaha magas fákra, később kéményekre, itt-ott templomtoronyra, ma leginkább oszlopokra építik fészküket, amelynek helyét mindig vizes élőhelyek közelében választják meg. A visszatérő madarak gallyakból készült fészkei az évek során akár több mázsányira is nőhet. A párok kapcsolata csak egy szezonra szól, de a fészekhez ragaszkodnak, oda visszatérnek. A pár felváltva kotlik, a fiókák 30 nap alatt kelnek ki, és két hónaposan hagyják el a fészket. A nyár végén csapatokba gyülekeznek.
A nedves réteken, tarlókon keresgélnek nagyobb rovarok, ebihalak, békák után, de elfogyasztják az apró rágcsálókat, halakat, kígyókat is, a szántó traktort követő gólyák pockokat fognak. (forrás: cultura.hu)

kép: cultura.hu

A Szentírásban is szerepel a gólya. A Zsoltárok könyvében ezt olvassuk: "Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik." (Zsolt 104, 16-17)

"A gólya fenn az égen ismeri a maga idejét..." - olvassuk Jeremiás prófétánál. (Jer 8,7)

"Össze lehet mérni a tojó strucc szárnyát a gólya vagy a sólyom tollazatával?" (Jób 39,13)

Az Ószövetségben a gólya tisztátalan állatnak számít: "De ezeket nem fogyaszthatjátok: dögkeselyű, barátkeselyű, szakállas keselyű; sas és különféle kányák; hollófélék, strucc, kuvik és sirály; különféle karvalyfajták; bagoly, fülesbagoly, íbisz, gödény, fehér keselyű, kárókatona; gólya, gémfélék, búbos banka; denevér és bármi szárnyas rovar. Tartsátok tisztátalannak, ne egyetek belőle. De a tiszta madárfélét mind fogyaszthatjátok." (MTörv 14,12-19) Valamint: "A madarak közül ezeket tartsátok tisztátalannak; ne egyetek belőlük, mert tisztátalanok: a keselyű, a szakállas keselyű, a réti sas, a fekete kánya és a vörös kánya különféle fajtái, a varjak különféle fajtái, a strucc, a kuvik, a sirály, a karvalyok különféle fajtái, a fülesbagoly, a bagoly, a kormorán, a vöcsök, az ibisz, a pelikán, a fehér keselyű, a gólya, a különféle gémek, a búbos banka, a denevér." (Lev 11,13-19)

Milyen érdekes, hogy nagyböjt elején érkezett meg, és Jeremiás próféta azt írja, hogy a gólya "ismeri a maga idejét". Vagyis tudja, hogy mikor hol kell élnie, hová kell mennie. ...

A pápa testvére, Georg Ratzinger szerint a pápa továbbra is fehérben fog járni

Georg Ratzinger azt sejti, hogy Benedek pápa leköszönése után sem fog más öltözetet viselni. Bizonyos értelemben igaz, hogy „egyszer pápa, mindig pápa”. 

Passau. A pápa bátyja, Georg Ratzinger (89) abból indul ki, hogy XVI. Benedek lemondása után sem fog más öltözéket viselni. „Biztosan megtartja fehér talárját, ezt soha többé nem fogja letenni.”, mondta a korábbi regensburgi dóm karmestere a „Passauer Neue Presse”-nek. Az egyszerű fekete papi viselet szóba sem jöhet szerinte. Bizonyos értelemben az „egyszer pápa, mindig pápa” elv érvényes, mondta Ratzinger.

Abszurd spekulációk

Már Christoph Schönborn bécsi érsek is megszólalt az ügyben, hogy ő lenne-e a következő pápa, mert mások ezt állítják róla. Ő ezt a feltevést abszurdnak tartja Timothy M. Dolan bíborossal egyetemben. Szerinte aki azt állítja, hogy ő lenne az új pápa, az "marihuánát szívott". Ezt tegnap mondta a La Stampa című olasz lapnak adott interjúban. 

Elmondta, hogy nem az angol származás számít, hiszen Wojtyla és Ratzinger is kiválóan beszélték az angol nyelvet. Elismerte ugyanakkor, hogy bíborosként is nagyon jó viszonyban van a pápával. (2012. februárjában kreálta bíborossá XVI. Benedek pápa.)

Egy közülünk

Az Egy közülünk polgári kezdeményezés az Európai Unióban. Célja, hogy lényegesen előmozdítsa az emberi élet védelmét a fogantatástól kezdve – amennyire erre az EU kompetenciájában lehetőség nyílik. Minthogy az emberi emberiót az emberi lény fejlődésének kezdetetként definiálja az Európai Bíróság a Brüstle ügy kapcsán (Brüstle vs Greenpeace), az Egy közülünk kezdeményezés révén indítványozzuk, hogy az EU fejezze be minden, emberi embriók feltételezhető elpusztításával járó tevékenység finanszírozását, különösen a kutatás, fejlesztési támogatások és közegészségügy területén.

Bővebb információ és aláírási lehetőség: http://www.oneofus.eu/hu/ 

Szakralitás és ritualitás a szent liturgiában - előadássorozat

Kép: NLM

Folytatódik a "Szakralitás és ritualitás a szent liturgiában" című előadássorozat, melyet Kovács Ervin Gellért premontrei atya tart. A második alkalom helyszíne ismét a pesti ferencesek közösségi terme (Szent Ferenc terem, Budapest V., Ferenciek tere, a templomtól jobbra lévő rendházban, kapu az utcáról — megközelíthető a templom főbejáratától jobbra eső folyosóról vagy a Kárpátia udvarból). A kezdés ideje: 18 óra.

(forrás: CLSMA) 

Utolsó határidő - a megbékélés Rómával szombatig létrejöhet

Nem hivatalos információk szerint az SSPX a Vatikántól szombatig kapott időt arra, hogy kifejezze végső szándékát, vagyis megbékél Rómával, és elfogadja a vatikáni feltételeket, vagy nem. Amint elfogadják, úgy személyi prelatúra jön létre számukra. Szombaton egyébként az Egyház Szent Péter apostol székfoglalását ünnepli. 

Andrea Tornielli szerint a Hittani Kongregáció prefektusa, Gerhard Ludwig Müller január 8-án kelt levelében szabták meg az ultimátumot, mely február 22-re vonatkozik. 

A pápát választó bíborosok

117 bíboros van, aki márciusban összeül, hogy megválassza a római katolikus egyház 266-ik pápáját. A listából most nem az esélyesekről lesz szó, hiszen már írtuk, nem látunk bele a Szentlélek szándékába. Viszont érdekességként (és némi könnyedebb témaként) álljon itt az öt legfiatalabb és az öt legidősebb választó bíboros fotója és neve.

Az öt legfiatalabb bíboros:

Baselios Cleemis Thottunkal (53)

Luis Antonio Gokim Tagle (55)

Rainer Maria Woelki (56)

Reinhard Marx (59)

Willem Jacobus Eijk (59)

Az öt legidősebb választó bíboros:

Francisco Javier Errázuriz Ossa (79)

Godfried Danneels (79) 

Juan Sandoval Íñiguez (79)

Severino Poletto (79)

Walter Kasper (79)

XVI. Benedek pápa beszéde hamvazószerdán

Az alábbiakban a Szentatya hamvazószerdán elhangzott beszédét közöljük, nem hivatalos fordításban. 

Kedves Testvéreim!

Ma, hamvazószerdán új útját kezdjük a böjti időnek – egy olyan utat, ami 40 napig tart és elvezet minket az Úr húsvéti öröméhez, ami az életnek a halál feletti győzelmét jelenti. A stációs templomok ősrégi római hagyománya szerint a böjti időben ma az Eucharisztiát ünnepelni gyűltünk össze. Ez a hagyomány azt írja elő, hogy az első állomás a Szent Szabina bazilikában, az Aventinus dombon legyen. A körülmények azonban most azt indokolják, hogy a Vatikánban, a Szent Péter dómban gyűljünk össze. Ma este nagy számban jelentünk meg itt, Péter apostol sírjánál, hogy ebben a különleges pillanatban közbenjárását kérjük az Egyház útjának segítésére, és hogy megújítsuk hitünket Krisztusban, a legfőbb Pásztorban, az Úrban. Számomra ez kedvező alkalom arra, hogy köszönetet mondjak mindenkinek – különösen a római egyházközség híveinek - amikor arra készülök, hogy befejezzem péteri szolgálatomat, és amikor egyben megemlékező imádságot kérek tőletek.

A felolvasott igék arra bíztatnak minket, hogy ebben a böjti időszakban Isten kegyelmét tartásban és konkrét viselkedésben mutassuk meg. Az Egyház újra mindenekelőtt azt a nyomatékos figyelmeztetést állítja a szemünk elé, amit Joel próféta mondott Izrael népének: „Térjetek vissza Hozzám teljes szívetekből, böjtöléssel, sírással és panaszkodással”. Ebben azokat a szavakat, hogy „teljes szívetekből” kell aláhúzni, ezek azt jelentik: gondolataink és érzelmeink központjából, elhatározásaink, döntéseink és cselekedeteink gyökeréből, egy teljes és radikális szabadság tetteiből kell megtérnünk. De lehet-e ilyen megtérés Istenhez? Igen, mert van olyan erő, ami nem a mi szívünkben lakik, hanem magának Istennek a szívéből árad. Ez az Ő kegyelmének ereje. A próféta így folytatja: „Térjetek meg Uratokhoz, Istenetekhez! Mivel Ő kegyelmes és nagylelkű, hosszútűrő és gazdag jóságban, és bánja, ha bajt hozott rátok”. Az Istenhez való megtérés „kegyelem”-ként lehetséges, mivel ez Isten műve és irgalmasságába vetett hitünk gyümölcse. Ez az Istenhez való megtérés csak akkor válik életünkben konkrét valósággá, ha Isten irgalma behatol bensőnkbe, felrázza és erőt ad nekünk arra, hogy „szaggassuk meg szívünket”. Azt is a próféta mondja, aki Isten szavát közvetíti „A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat”. Valójában ma is sokan készek arra, hogy a botrányok és igazságtalanságok miatt –amit természetesen mások követnek el- „megszaggassák ruhájukat”, de kevesen készek arra, hogy hatni engedjenek „szívükre”, lelkiismeretükre, szándékaikra, és hogy engedjék azt, hogy az Úr átváltoztassa, megújítsa és megtérítse őket.         

Ez a „térjetek hozzám teljes szívetekből” ezek szerint olyan felhívás, amely nem csak az egyes emberre vonatkozik, hanem a közösségre is. Az első olvasmányban a következőket halljuk:

„A Zionon szól a kürt (?), szent böjtöt rendel el, Isten-tiszteletre hív fel! Összegyűjti a népet, megszenteli a közösséget. Összegyűjti az öregeket, összehozza a gyermekeket, még a csecsemőket is! A vőlegény elhagyja szobáját és a menyasszony elveszti nyugalmát” (V.15-16). A közösségi szempont a hitnek és a keresztény életnek fontos eleme. Krisztus azért jött el, „hogy Isten szétszórt gyermekeit újra összegyűjtse”. Az Egyházban a „mi” azt a közösséget jelenti, amelyben Jézus egyesít minket: A hit szükségszerűen vallási fogalom. És fontos, hogy ebben a böjti időben ezt emlékezetünkbe idézzük, és aszerint is éljünk: mindenki legyen tudatában annak, hogy nem egyedül lép a bűnbánat útjára, hanem sok testvérével együtt, az Egyház keretében.

A próféta végül a papság imájáról szól, akik könnyes szemmel fordulnak Istenhez, és azt mondják: „Ne engedd át örökségedet a szégyennek, hogy a népek ne gúnyoljanak minket. Miért kellene a népeknek azt kérdezni: „hol van a ti Istenetek?” Ez az imádság annak átgondolására késztet minket, hogy milyen jelentősége van a keresztény hitnek és életvitelnek életünkben és közösségünk életében, abban az arculatban, amit az Egyház felmutat, és abban, ahogyan ez az arculat eddig alakult. Különösen az Egyház egysége elleni cselekedetekre gondolok, az Egyház testében lévő repedésekre. A böjti idő intenzívebb és láthatóbb közösségi életet jelent az Egyházzal, amelyben legyőzzük az individualizmust és a rivalizálást, ami alázatos és értékes jel azok számára, akik távol vannak az Egyháztól, vagy éppen közömbösek az Egyházzal szemben.

„Most van itt az idő, a kegyelem ideje, a megmentésed ideje” (2 Kor6,2). Pál apostolnak ezek a szavai a korinthusi hívekhez számunkra is sürgetően hangzanak, és nem tűrnek távolmaradást vagy tétlenséget. A sokszor ismételt „most” kifejezés azt jelenti, hogy ezt a pillanatot nem szabad elszalasztani, úgy hangzik, mintha ez egy egyszeri, megismételhetetlen alkalmat ajánlana fel. Az apostol pillantása azokra a részekre koncentrál, amelyekben Krisztust életének ismertetőjegyévé akarta tenni, amelyekben Krisztus minden emberit elfogad, egészen odáig, hogy az emberek bűneit is felvállalta. Szent Pál következő mondata nagyon erős: Isten Őt „értünk bűnné tette”. Jézus, a bűntelen, a szent „Aki bűnt nem ismert”, magára vállalta bűneinket, és ennek következményét, a halált, - még pedig a kereszthalált -is megosztotta velünk. A megbékélést, amit felajánl nekünk, nagyon drágán vásárolta meg nekünk: a Golgotán felállított keresztfa volt az ár, amelyre az emberré lett Istenfiát felfeszítették. Istennek ebben az elmerülésében az emberi szenvedésben és a gonosz mélyében rejlik igazolódásunk gyökere. A mi „teljes szívünkből való Istenhez térésünk” böjtidőben járt útja a kereszten át vezet, Krisztus követésének útján, azon az úton, amely a Kálvária hegyére visz, a teljes önátadáshoz. Ez olyan út, amelyen valóságosan meg kell tanulnunk egyre inkább megszabadulnunk önzésünkből és bezártságunkból, hogy így helyet készítsünk Istennek, Aki megnyitja és átalakítja szívünket. Szent Pál arra is emlékezetet, hogy hogyan hangzik a kereszt üzenete, amit számunkra Isten hangja közvetít, akinek az apostol is követe. Ez figyelmeztetés számunkra, hogy a böjti idő útját a kereszt jellemzi, és ennek nagyobb figyelmet szenteljünk, és állhatatosan hallgassuk az Úr szavát, ami a mi utunkat megvilágító fény.

A Máté evangéliumnak az a része, amelyben a hegyi beszédről szól, Jézus három alapvető gyakorlatra hivatkozik, amit Mózes törvénye előír: az alamizsnálkodás, ima és a böjt. Ezek a hagyományos utasítások a böjti időre is, hogy eleget tegyünk a meghívásnak: „teljes szívünkből Istenhez térni”. Jézus azonban aláhúzza, minden vallási tevékenység igaziságát az Istenhez való kapcsolat minősége és valóságossága bizonyítja. Ezért állítja pellengérre a vallási álszentséget, azt a viselkedést, amely tapsot és egyetértést igényel. Az igazi tanítvány nem önmagát vagy a nyilvánosságot szolgálja, hanem az Urat, egyszerűségben és irgalmasságban: „És az Atya, Aki a rejtett dolgokat is látja, megfizet neked”. Tanúságunk annál hatásosabb lesz, minél kevésbé keressük a saját dicsőségünket, és tudatában vagyunk, hogy az igazságos Isten díja Önmaga lesz, a Vele való egyesülés, itt a földön a hit útján, és az élet végén a boldogságban és a fényben való szemtől-szemben való találkozás Vele mindörökre.

Kedves testvéreim, kezdjük meg most ezt a böjtidőben folytatott utat telve bizalommal és örömmel. Hangozzék hangosan bennünk a megtérésre való felhívás „teljes szívünkből Istenhez térni” úgy, hogy elfogadjuk kegyelmét, ami minket új emberré tesz, azzal a meglepő újdonsággal, ami magának Jézusnak életében megnyilvánult. Senki ne legyen süket a felszólításra, amely a hamvazkodásnak ezzel az egyszerű és egyidejűleg mély benyomást keltő ritusával szól hozzánk. Kísérjen minket utunkon ebben az időben is Szűz Mária, az Egyház édesanyja és az Úr minden igazi tanítványának példaképe. Amen.            

Milyen lesz? Mit folytat?

Természetesen nem dolgunk, hogy megnevezzük az új pápa személyét. Egyelőre a Szentlélek gondolataiba még nem látunk bele... A média különféle találgatásait nézve azonban két irány fedezhető fel: az engedékeny (szimpatikus), és a konzervatív. Alapvetően nem szimpátiára épül a pápaság, hiszen amikor Jézus Pétert választotta, nem kiáltott a tömeg se nemet, se igent (a történelem során emberi ügyeskedések folytán is lettek megválasztva pápák). Az, hogy kinek a személyében valósulhat meg a krisztusi szándék, nem tudjuk. Egy bizonyos: minden korban az akkor szükséges pápa uralkodik. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a péteri szolgálat elvárásokkal teli. Még a főpapok között is vannak elvárások, hogy milyennek kell lennie a mai világban egy pápának.
Nincs létjogosultsága az összehasonlításoknak sem. Minden pápa egyedi. Vannak karizmáik, melyeket a péteri szolgálatban kell felhasználniuk a Szentlélek segítségével.
Az alábbiakban képeket láthatnak Timothy Dolan amerikai bíborosról, akit sokan esélyesnek tartanak a pápaságra. Hogy miért éppen őt emeljük ki? Talán bizonyítandó azt, hogy valóban a Szentlélekre kell bíznunk az új pápa személyét. Hiszen Dolan bíboros (esélyesként) vidám, szimpatikus, ugyanakkor az ő egyházmegyéjében (New York) 2012-ben csak a régi rítus szerint szenteltek papot. (I. János Pál pápát a mosolygós pápaként tartják számon, II. János Pál pápa közvetlenségéről és egyedi kisugárzásáról volt híres, XVI. Benedek pápa pedig egyértelmű és kristálytiszta tanításáról, a Krisztushoz való hűségről.)
Dolan bíboros édesanyjával rendszeresen beszél telefonon.

Új lehetőség az egyházzenész-képzésben

Mi csatlakozunk a XVI. Benedek pápa által is többször megrajzolt egyházzenei vonalhoz, és felhívjuk a figyelmet egy fontos dologra. Az alábbi hír az egyhazzene.hu-n jelent meg:

XVI. Benedek pápa

Az új felsőoktatási törvény adta lehetőségekkel élve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékén a 2013/14-es tanévtől egyciklusú, két szakirányos, egyházzene-tanári és ének-zenetanári képzés indul, melyben az állam által fizetett (ösztöndíjas) rendszerben kétszakos zeneművész-tanári diploma szerezhető. Osztatlan, 5+1 éves, kötelezően kétszakos, alap- és középfokú tanításra egyaránt felkészítő oktatás folyik majd, ahol az utolsó (+1) év összefüggő szakmai (iskolai) gyakorlat lesz. E képzési forma nemcsak a végzettek szélesebb körű képzettségét és jobb egzisztenciális biztonságát szolgálja, hanem kiváló lehetőség az iskolai énekoktatás és a templomi éneklés hagyományos kapcsolatainak újjáélesztésére, ápolására, az énekes iskolák munkájába való bekapcsolódásra.

Mindemellett megmarad a jelenlegi kétciklusú (BA, MA) képzés is, sőt adott esetben a két rendszer átjárhatósága is biztosított.

A tanszék más egyetemek és főiskolák kurzusaira kredittel elismerhető áthallgatást is lehetővé tesz, mely további szakok (pl. hittanár) felvételét segítheti elő. (Jelenleg a KRE és a PPKE Hittudományi Karán, valamint a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán folytathatók ilyen tanulmányok.)

A két- ill. egyciklusú képzés után az egyházzenei doktoriskolában lehet továbbtanulni, majd egyházzenei DLA-doktorfokozatot szerezni.

Az egyházzenei képzésben lehetőség van a korábban elkezdett hangszeres (vonós, fúvós) vagy énektanulmányok társhangszerként történő folytatására és annak egyházzenei (kamarazenei) alkalmazására. A korábban elkezdett orgonista tanulmányokat a Zeneakadémián nem csak a „klasszikus” orgonaművész tanszakon, hanem az egyházzenész-orgonaművész szakirányon is lehet folytatni. Utóbbiak az Egyházzene Tanszéken nem csupán a hagyományos liturgikus orgonistafeladatok (énekvezető kántor) magas szintű művészi ellátására készülnek fel, hanem a gazdag istentiszteleti orgonarepertoárba is betekintést kapnak. Karvezetés iránt érdeklődők a többszólamú egyházi zene vezénylése mellett speciális gregorián vezénylés kurzusokon vehetnek részt.

Bővebb információ ezen a linken.

Ébresztő

Francois Mauriac írja: "El sem képzelheted, milyen jól esik a feloldozás a gyónás után, milyen megkönnyebbülés: tiszta a lap, újrakezdhetjük az életet." Az emberiség egy része közömbös a vallás irányában, vagy csak a földi dimenzióját látja. Van egy természetfölötti síkja életünknek, így az Egyháznak is, vallásos életünknek is. Legyen bármily mértékű a bűn, amit elkövettünk, Isten irgalmában kell bíznunk. Olyan bűnt sem lehet talán felhozni később, melyet valaki már meggyónt. Noha bűneinknek van közösségi hatása is, igyekezni kell helyrehozni az okozott fájdalmat vagy kárt. A bűnbánat szentségének legnagyobb hatása viszont az egyéni lelki életre van, az Istennel való személyes kapcsolatra. Isten nem akar távolságot tartani tőlünk, ő nem olyan Isten, aki véres áldozatot követel: ő szerető Isten, aki minden nap kapcsolatban (állandó kapcsolatban) akar lenni velünk.

A megtérés, az Istenhez való megtérés első lépése a szentgyónás elvégzése. Milyen a jó gyónás? Az, ahol az ember őszintén és teljes szívével Megváltóját keresi, bízik irgalmában, és őszintén megbánja minden bűnét. Vannak bűnök, amik mélyebb nyomot hagynak bennünk, és akár életünk végééig elkísérnek minket. Ezek esetében is bízunk Isten irgalmában, hogy akkor, amikor meggyóntuk, ő valóban megbocsátott. 

Ne feledjük: jó gyónni, mert Isten mindig előbb kint van a kapuban, már mielőtt mi hazatérnénk (vö. a tékozló fiú történetével).

„Ha visszavonulok is, mindig veletek leszek!”

XVI. Benedek a római egyházmegye klérusához: Zsinat-történet élőben. Liturgia, Írás, világ. „Mi vagyunk az Egyház”. Az „ujságírók virtuális zsinata” és a zsinati lelkület. 

Armin Schwibach gondolatai (forrás: kath.net)

Amint ez megfelel a hagyományoknak, XVI. Benedek pápa a böjti idő elején fogadta püspöksége papságát. Kb. 500 püspök, pap és diakónus jött össze a pápa lemondása előtt két héttel a VI. Pál audiencia-teremben, hogy utoljára meghallgassák püspöküket. Ha az elmúlt években azt kívánták, hogy a pápa papjainak tartson a böjti időre egy „lectio divina”-t a böjti időre történő ráhangolódás céljából, akkor a hit évében ezért a találkozásért már hetekkel ezelőtt imádkoztak, hogy beszéljenek a II: Vatikáni Zsinatról. Mint ennek utolsó élő résztvevője, XVI. Benedek ebbe szívesen beleegyezett. 

Zsinattörténet élőben. XVI. Benedek egy jó órát beszélt szabadon, úgy, hogy ez nyomdakész beszéd volt, ezt is ki kell emelni. A világos, nyitott szemek egy távoli pontra szegeződtek, úgy, hogy érezni lehetett azt, hogy nem csak egy történetet beszél el, hanem egyidejűleg elmerül a történelem konkrét atmoszférájába, egy eddig „normális” február 14-én, amely napon más emberek valamilyen okból a Valentin-napot ünnepelik. Azonban Rómában ezekben a napokban semmi sem „normális”. Mindenek előtt akkor, amikor az ember olyan pápa előtt áll, aki ereje megfogyatkozása miatt bejelentette lemondását, miközben úgy beszél és hat, mint akinek még élete fele hátra van.

  

Közel kíván maradni, közel a papsághoz, imádságban összekötve „akkor is, ha a világ előtt rejtve leszek”. A Nervi aulába való belépésekor nagy taps fogadta, miközben sokak szemében könny csillogott: a gyász könnye, a fájdalom könnye, mintha nem csak egy pápa elvesztésén, hanem „a világ papja” elvesztésén bánkódnának. A pápa ebben a gyengédségben, ebben az Istenhez való törekvésében sokaknak, mindenekelőtt a fiatal papoknak világító példaképpé vált, igazi atyává, akinek szava Isten elé jut, és különösen a szolgálat nehézségei között  jelentett támaszt és segítséget.

A zsinatról – ahogyan ez lezajlott, ami ez volt és mi következett utána – ezekről akart a papság hallani. A meglepetés természetesen nem maradt el. Végül XVI. Benedek elmondta saját véleményét a zsinat utáni idő egyik szempontjáról, az eljövendő „zsinati lelkületről” és ennek okairól. De vegyünk mindent sorjában.

XVI. Benedek megemlékezésében foglalkozott a zsinat éveivel, amikor ő mint fiatal teológus a kölni bíboros, Josef Frings szolgálatában jött Rómába. Hogy milyen hangulatot talált itt, milyen várakozásokat a nemzetek különbözőségében is, ahol először vált láthatóvá, hogy a nézetek milyen sokasága lehet jelen egy Egyházban. Egy anekdótával vidította fel hallgatóit, és elmesélte, hogy már 1961-ben ő írta meg Frings bíboros előadását, amit azután XIII. János pápának adott elő. Frings akkor attól félt, hogy megvonják tőle a címét. Ehelyett a pápa gratulált neki jól sikerült fogalmazványához.

Az egykori zsinati teológus azután beszámolt nagy várakozásáról az egyháztörténelem legnagyobb összejövetelének résztvevőivel szemben – olyan várakozásokról, amelyek bizonytalanságba ütköztek arra vonatkozólag, hogy mit is kellene most tenni, és ezt hogyan lehetne megvalósítani, minden öröm és lelkesedés ellenére. A francia, német, belga és holland püspökségek  - az un. rajnai szövetség -  rendelkezett a legvilágosabb szándékokkal: „és a zsinat első szakasza alatt ők mutatták az utat. Azonban hamar kiszélesedett az aktivitás, és egyre többen vettek részt „a zsinat kreativitásában”.

Ezután XVI. Benedek megvilágította ennek az egyházi gyűlésnek a szerkezetét, a dokumentumokban lefektetett tématerületekből kiindulva: liturgia, az Egyház, a kinyilatkoztatás, a világ, és ebben: a vallásszabadság, és a más vallásokhoz való viszony, mint az Egyház és a világ kapcsolatának szempontja.

A zsinati atyák első megfontolásának középpontjában a liturgia állt, ami a „Sacrosanctum  Concilium” c. konstitúcióban vereséget szenvedett, XVI. Benedek világossá tette, hogy a zsinat Isten abszolút elsődlegességét kívánta hangsúlyozni, az imádsággal, mint legfőbb szabállyal. Mindennek Istenből kiindulva, Istenhez kell térnie. Ebből az okból a liturgia megújítása csak egy első alkalom: olyan út, ami a „nép” és a „pap” között a liturgia segítségével igazi aktív részvételhez vezet – ami olyan fejlődés, amit a pápa a közvetlenül a zsinat előtti időszak liturgiai megújulásának tulajdonít. A vasárnapnak kell az első napnak lennie, a teremtés napjának, és ezért „sajnálom, hogy ez a nap ma hétvégét jelenti”. A zsinat a húsvéti titkot akarta a kereszténység középpontjává emelni. Így a vasárnap „az első nap, a teremtés napja, és a Feltámadottal történő találkozás napja, Aki megújítja a teremtést”. 

A zsinat további kérdése volt a „liturgia érthetősége”. Ezt az elvet sajnos rosszul értelmezték: „Érthetőség nem jelent banalitást”, mivel a liturgia nagy szövegei nem könnyen érthetők. A keresztények állandó képzését igényelné „hogy ezzel növekedjen és egyre jobban be tudjon hatolni a titkok mélységeibe, és így ezeket meg tudja érteni.” Csak a szív és a szellem állandó képzése teremtheti meg az érthetőséget és az aktív részvételt. Az utóbbi „több, mint külsődleges tevékenység. A személynek, létemnek belépését jelenti az Egyház közösségébe, és ezzel Krisztus közösségébe.”

A második téma az Egyház volt. A zsinat szándéka az volt, hogy teljes ekkléziológiát adjon. A pápa emlékeztetett XII. Pius „Mistici corpus” enciklikájára, és hangsúlyozta, hogy az Egyházat nem szervezetként kell felfogni, hanem olyan szervként, amely az emberi lélekbe lép be. Romano Guardinit idézve XVI. Benedek hangsúlyozta, hogy az Egyháznak újra kell kezdenie az építkezést az emberi lelkekben. Ebben adja meg a pápa a „Mi vagyunk az Egyház” szavak jelentését.

Az egyháztan egyik szempontja a kollegialitás, ami olyan fogalom, amit kiterjesztett értelemben kell tárgyalni. A püspökök a 12 apostol folyamatos utódai, és így kollégiumként folytatják a 12 testi életét. Ez azonban nem „hatalmat” jelent, hanem „az Egyház testének tökéletesítését és a tényezők kölcsönös kiegészítését.” Ezzel a pápa világossá tette a kollegialitás vertikális dimenziójának létét a tisztán horizontális dimenzióval szemben.

„Népek Istene” és „communio”, ez két olyan fogalom, amelyek a pápa számára összetartoznak. Az Isten népe „magában foglalja a testamentum folytonosságát, Isten történetének folytonosságát a világgal és az emberekkel, mindenekelőtt azonban a krisztológiai szempontot.” Ezért a zsinat elhatározta, hogy az egyháztannak egy trinitárius konstrukciót ad: Isten népe, Krisztus teste, a Szentlélek temploma.

További téma volt a kinyilatkoztatás, Isten szava és a Szentírás. A pápa aláhúzta, hogy az Írásnak szüksége van az Egyház élő tagjaira, mivel különben ez csak egy könyv lenne. Az Írásnak „szüksége van a Szentlélek által megvilágosított szubjektív Egyházra”, amiből a hagyomány értelme adódik. Az Írást csak az Egyház tudja helyesen értelmezni.

Ezután XVI. Benedek áttért az ökumenére és a „világra”, mint a zsinat mérlegelésének tárgyára, és megvilágította a vallásszabadság helyzetét, valamint a más vallásokkal való vitákat az Isten által egyedül kinyilvánítottal szemben. 

Végül a pápa értelmezte a „zsinati szellem” keletkezését. XVI. Benedek megállapította, hogy a tulajdonképpeni zsinat mellett létezik a „médiumok zsinatja”, ami mindent azonnal közvetít az embereknek. Ez az „újságírók zsinatja” azonban a „hiten kívül” történik, és minden témát tisztán politikai témává redukál. Így ez a „médiumok zsinatja” az anyagot szentségétől megfosztva közvetíti, és egyike a zsinat utáni idők nyomorának felelőseinek.

Mégis: „Ötven évvel később látjuk, hogy ez a virtuális zsinat széttörik és előtérbe lép az igazi zsinat.”  

Habemus papam - ő hirdeti ki márciusban az új pápa személyét

Jean-Louis Tauran francia bíboros lesz az, aki az újonnan megválasztott pápa személyét kihirdeti majd. A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke 1943-ban született Bordeaux-ban. 2003-ban kreálta bíborossá II. János Pál pápa. Jelenleg ő a protodiakónus bíboros. 

A pápát választó bíborosok megoszlása földrészenként

Kép: http://communio.stblogs.org/

Kell-e hinnünk a jeleknek?

Nagyon meglepő volt hallani, hogy éppen azon a napon, melyen a pápa bejelenti lemondását, villám csap a Szent Péter bazilika kupolájába. Aki ezt a pápaságot az elejétől a végéig figyelemmel és alázattal szemlélte, halló és értő módon akarta követni a pápa tanítását, annak számára ezek a jelek fontosak. Vagy legalábbis elgondolkodtatók. A villámcsapásról sokan cikkeztek, főleg a nem katolikus média tartotta szenzációnak. 

Most ugyan nem a pápa halála miatt üresedik meg Péter széke, hanem lemondás okán, de érdemes megfontolnunk bizonyos kérdéseket. Nyilvánvaló, hogy egy pápa (és XVI. Benedek pápa) tudja, hogy mit tesz. Az is nyilvánvaló, hogy bizonyos mértékig a próféciáknak is hihetünk. Ám az idők jeleit nem mi határozzuk meg, és nem ezen körülmények határozzák meg saját üdvösségünket. Olyan módon talán igen, hogy éppen a böjti időszakban történik mindez, és talán az Egyház megújulásához és saját lelki életünk megújulásához a böjt útja vezet. Ebben mutathat példát XVI. Benedek pápa. 

Érdekes, hogy amikor Jézus meghalt, a templom függönye kettéhasadt, "felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg." (Mt 27,51) Lukácsnál: "A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt." (Lk 23,45) Biblikus szempontból megvan ennek a perikópának a sajátos értelmezése. Viszont mint jel, mint természeti jel érdekes. Ha szimbolikusan értelmezzük, és nem az akkor éppen történt napfogyatkozással, vagy egyéb elmélettel. Tehát Jézus halálának eseményét természeti jelenség kíséri. Mintegy árván marad halálával az a közösség, mely majd később Egyházzá válik, szerveződik a Szentlélek ereje által - akit viszont még akkor nem küldött el, csak megígért. 

Most, amikor Péter utóda, Péter szentéletű és Krisztus-hű utóda elhagyni készül a pápai trónt, szintén jel tűnt fel az égen. Ha nincs is ezeknek a teóriáknak teológiai vagy természettudományos alapja, mégis érdemes rajtuk tovább gondolkodni. A jövőnkre nézve valóban gyökeres változás következik? Mi igaz a jövendölésekből? És valóban itt az ideje a végső, nagy megtérésnek? 

Avilai Szent Teréz írja:

Semmi se zavarjon, semmi ne rémítsen, minden elmúlik, Isten nem változik. A türelem mindent elér; annak, aki Istené, semmi sem hiányzik: Isten egymaga elég.

XVI. Benedek február 28-án 17 órakor elhagyja a Vatikánt

Federico Lombardi vatikáni szóvivő a következő napok pápai programját ismertette:

XVI. Benedek pápa február 28-án, 17 óra körül, néhány órával hivatali idejének vége előtt elhagyja a Vatikánt, és egy helikopterrel Castel Gandolfóba megy. Előtte az egyházfő ebédidő körül köszönti a Kúria bíborosait az apostoli palota Klementina termében, közölte a vatikáni szóvivő Federico Lombardi szerdán. A pápaság végét jelentő jogi aktusra nem kerül sor. Ez nem szükséges, miután XVI. Benedek lemondását szabadon és egyértelműen közölte, és ezt az egyházjog szerint senkinek sem kell tudomásul vennie. A gyűrű és a hivatali jelvények megsemmisítése magán keretek között fog megtörténni.

15:00-kor két órás imádság kezdődik: az irgalmasság rózsafüzérét imádkozzák. 

Pápasága vége előtt XVI. Benedek még találkozik az elnökkel, Giorgo Napolitano-val és az ügyvezető miniszterelnökkel, Mario Montival, közölte még Lombardi. Monti magánkihallgatása a következő szombat délutánra, míg Napolitanoé február 23-án, a böjti exercitus utánra van előirányozva. XVI. Benedek egyébként előre meghatározott programját fogja végrehajtani. Ezeken kívül más audiencia előreláthatólag nem lesz, mondta a szóvivő.

XVI. Benedek lemondásának meglepő bejelentése után három nappal továbbra sem világos jövőbeli címe és neve, mondta továbbá Lombardi. Ezt még az egyházjogászoknak kell eldönteniük. Továbbá megerősítette, hogy a pápa visszavonulása után egy időre a vatikáni kertben található „Mater Ecclesiae” kolostorba költözik, és nem Montecassinoba megy, ahogyan ezt a médiumok terjesztették. 

A pápa lemondásáról szóló hír Lombardi szavai szerint nagy meglepetést okozott a Vatikánban, ami tovább hat. Ő maga csodálja a pápa szabadon választott, alázatos és világos döntését, aminek alátámasztására érthető okot hozott fel: gyengülő erőnlétét.

A pápa programjában a következő napokban csütörtökön találkozó szerepel a római klérussal. Pénteken Lombardi szerint a román államelnök audienciája történik. Ezen kívül fogadja Liguria olasz tartomány püspökeit. Szombaton a lombardiai hivatali kollégák audienciája áll a listán, valamint a guatemalai elnök fogadása. 

Ravasi kúriai bíboros vezeti a böjti exercitust.

XVI. Benedek vasárnap este visszavonul egyhetes böjtre a római kúriával együtt. Erre az időre minden programot, beleértve a szerdai általános audienciát, is lemondtak. Az exercitus, amit a kultuszminiszter, Gianfranco Ravasi vezet, február 23-án lesz.

Utolsó szolgálati hetének kezdetén délben, mint ez szokásos, XVI. Benedek mondja az Úrangyalát. Hétfőn, február 25-én külön audienciát tart a pápa néhány kúriai bíboros számára. A következő ad-limina találkozás olasz püspökökkel, amit hetente szoktak tartani, elmarad. A szerdai általános kihallgatáson a római bíboros-vikárius, Agostino Vallini, számos látogató várható a Szent Péter térre. Ez XVI. Benedek utolsó nyilvános audienciája a világ látogatói és zarándokai részére.

Köszönjük, te nagy pápa, kérünk imádkozz értünk!

Az „Úr szőlőskertjének egyszerű munkása” gyermekeit nagyon gazdagon ajándékozta meg – felfogja az Egyház, hogy mi is történik most?

Christof T. Zeller-Zelenberg kommentárja (forrás: kath.net)

Vatikán (kath.net/cz). „Igazi sokk”, mondják egyesek, „végre” kiáltják mások. És senki sem érti, hogy mi is történik itt tulajdonképpen.

Olyan időben élünk, amelyben mindenki görcsösen ragaszkodik saját kívánságaihoz és elképzeléseihez, és annyira fontosnak tartja saját magát. Vannak kevesen, akik saját óhajaikat még engedetlenségre való felhívással is keresztülviszik, és ehhez még Krisztus misztikus testének szétszakítását is elfogadnák. Nekik és mindnyájunknak megmutatja Krisztus földi helytartója, hogy mit jelent a valódi alázatosság. Teljes csendben, hónapokon keresztül, csak Istennel való csendes beszélgetésben fontolgatja, hogy mit kíván Tőle az Úr, és mi lenne a legjobb az Egyháznak, és azután elmegy. Ez emberileg magányos, és majdnem egyedülálló döntés történelmünkben. Egy ember feladja az emberiség legmagasabb és legfontosabb hivatalát. Ezt fiatalabb, és ahogyan reméli, nála jobb kezekbe teszi le. Milyen jele ez a legnagyobb alázatnak! Ezzel azt mutatja meg nekünk, hogy semmi nem rajtunk és a mi teljesítményünkön múlik, hanem minden ajándék és elhívatás. Kizárólag Isten akaratán múlik minden. És Isten a lélek csendjében szól hozzánk, gondolataink és döntéseink magányában. „Nem ti választottatok Engem, Én választottalak titeket” mondja Krisztus. A pápa ezt mutatta meg nekünk. Megyek, amikor felismertem, hogy ez Isten akarata, és hogy valaki más jobban tudná szolgálni Őt, mint én.

A közéletnek mennyi politikusa, menedzsere és más személyei vehetnének példát róla! Ne körözz mindig csak magad körül! Ne azt kérdezd, hogy mi a legjobb nekem, hol lehet a legnagyobb hasznom, hogyan tudok a legjobban csillogni, hanem azt kérdezd, hová akar engem Isten vezetni, akitől az életemet, az egészségemet, a tehetségemet kaptam? Hol akar engem látni? Hogyan működhetek közre legjobban egy új, jobb világ felépítésében, amilyet nekünk Jézus Krisztus mutatott meg?

XVI. Benedek egy nagyon jól berendezett házat hagy ránk. A visszaélési esetek feldolgozását már mint a hit-kongregáció prefektusa magához vonta, és hihetetlen világosan és gyorsan levonta a szükséges konzekvenciákat. Az olyan országokat, ahol az Egyház sok hibát követett el, mint pl. Írországot, új útmutatásokkal és vezetőkkel látta el. Átláthatóvá tette a Vatikán anyagi ügyeit, és lehetővé tette ezek vizsgálatát az Europarat által, amit még olyan nagy országok is, mint Franciaország és Németország máig megtagadtak. Olyan könyveket írt és úgy prédikált, mint alig valaki előtte, aminek eredményeként kivívta magának az olyan jelzőket, mint „a teológia Mozartja”, vagy az „Aquinói Szent Tamás óta a legokosabb ember”. És végül ebben az évben még bevezet minket a böjti időbe, és lehetővé teszi nekünk egy valódi, katolikus böjt megélését. Olyanok vagyunk, mint a bárányok, akik elvesztették pásztorukat, és sokan közülünk el kell, hogy temessék a megszeretett szokásaikat, reményüket és terveiket. Ebben a böjti időben különösen arra szólit fel minket, hogy imádkozzunk az ő és a mi Egyházunkért, a Krisztus Egyházáért. Új pásztorra van szükségünk, és húsvétkor már egy új főpásztor fog beszélni hozzánk a Szent Péter templom loggiájáról. A bíborosok számára intenzív felvonulási parancs van úton. Nincs sok időtök –csak nem akarjátok a legnagyobb ünnepünket pápa nélkül megélni? Nem, azt nem akarjuk. Krisztusnak lesz új helytartója, akit nekünk az égből fognak ajándékozni. Ez a böjti idő valódi böjti idő lesz, és imáink fel fognak szállni a mennybe, együtt XVI. Benedek imáival, aki napjaink legnagyobb élő szentje, az erény és alázat példaképe, a világos döntés példája, az igazság védelmezője. Ő maga azonban teljesen vissza fog vonulni az imádság és csend világába, amint ezt megmondta.

Köszönjük, nagy pápa. A kettős csúcs főpapságának vége – ami II. János Pál megválasztásával kezdődött, és ez csendben és alázatban történik. II. János Pál, aki mindig az emberi élet méltóságáért és nagy értékéért küzdött, a fogantatástól a természetes halálig, megtanította nekünk a szenvedés értékét. Nyilvános szenvedése és halála megmutatta nekünk saját életünk értékét, és rávilágított arra, hogy az életnek van értelme, még ott is, ahol ez az élet nem kívánt vagy nehéz. Ezt milliók ismerték fel, és főpapsága végén világszerte kétszer annyi pap lett, mint annak kezdetén. A katolikus Egyház gyarapodott, és áttörte annak a milliárdnyi embernek a hangfalát, akik sorban álltak. Most valami újat tanulunk. Ez a csend, az alázat, ami túlmutat önmagán, és a legnagyobbak tulajdonsága. Nem engem kell látnotok, hanem magadat bennem, imádkozta az áldott emlékű bíboros, Henry Newman.

XVI. Benedek valóban a mi időnk legnagyobb, és egyben legalázatosabb tanítója. Tekintsünk rá, hallgassunk rá, olvassunk tőle, és mindenekelőtt tanuljunk tőle. Élete példa lehet saját életünk számára. Köszönjük, te nagy pápa. Kérünk, imádkozz értünk!