Mozart Koronázási miséjének Kyrie-tételét újra és újra meghallgatva mindig valami más, valami mélyebb és valódibb kerül a felszínre. A bűnből való felkiáltás és az Isten irgalmában való remény együttesen jelenik meg. Az, akit megkoronáznak, számot vet még egyszer: alkalmas-e a királyságra, illetve miért éppen őt kell most megkoronázni. Nézzük más szemszögből: az Élet Királya, a mindenség Királya Krisztus. Mi hozzá kiáltunk fel minden szentmise elején: "Uram, irgalmazz!" Mozart zenéje ebből érzékeltet valamit, de nem dönt: a zenében nem hallható ki sem megnyugvás, sem ítélet, sem jajveszékelés. Egyedül két pólus hallható: a bűnös ember és az irgalmas Isten. Nincs még eldöntve semmi, még meg lehet javulni, és akkor teljes ragyogásában szemléljük majd a mindenség Királyát. Nincs kimondva végszó, hiszen az Isten mindig (szüntelenül) nyújtja felénk irgalmas és szerető kezét. El tudjuk ezt fogadni?
