Vincent van Gogh: Út haza |
Elizeus kijelentése a céltudatosságra utal, mely az adott sürgős küldetéshez szükséges. (vö. Lk 10,4: "Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek.") Életünk egyik legalapvetőbb helyzetéről van itt szó. Gondoljunk arra, amikor valamilyen feladat teljesítésén fáradozunk, és mindig találunk közben "pihenőket", sokszor pedig kibúvókat. Leállunk fecsegni, megnézünk még valamit, stb.
Ugyanez vonatkozik a nagyobb, általánosabb dolgokra is. Szent X. Piusz pápa szavai: "Ha mindenki teljesíti a kötelességét, akkor minden rendben lesz." Vagyis elsősorban a saját munkánkra, kötelességünkre kell koncentrálni teljes céltudatossággal. Nem attól lesz elvégzett feladatunk, ha folyton mással foglalkozunk: a másik ember munkájával, a másik ember életével, vagy éppen adottságaival. Saját életünket kell kézbe venni céltudatosan. Nem lesz nekünk jobb attól, ha állandóan a másikkal foglalkozunk: mit csinált, kivel ment kávézni, kinek telefonált, kinek vett ajándékot, stb. Annál az embernél, aki szinte minden órában a másik ember életével, tetteivel foglalkozik, valami nem stimmel. Nincs meg a belső rend benne, nincs lelki békéje, de bizonyos pszichés zavarok is felfedezhetők nála.
Istentől arra kérjük az erőt, hogy csak saját feladatunkra tudjunk koncentrálni, azt maximálisan teljesítsük. Ugyanakkor találjuk meg mindennapi teendőink közepette Isten akaratát - még a legkisebb dolgokban is.
Fölöslegesen pedig ne köszöntgessünk senkit - csak akihez van mondanivalónk. (Úgy is mondhatnánk: csak őszintén köszöntsünk mást, egyébként érvényét veszti maga a kimondott köszönési formula is. Hogyan kívánhatok valakinek szavakkal jó napot, ha közben igenis rosszat kívánok szívem mélyén?)