A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2010. december 31., péntek

Hálaadás

Te deum laudamus te dominum confitemur
Te aeternum patrem omnis terra veneratur
Tibi omnes angeli Tibi caeli et universae potestates
Tibi cherubim et seraphim incessabili voce
proclamant
Sanctus sanctus sanctus dominus deus sabaoth
Pleni sunt celi et terra maiestatis gloriae tuae
Te gloriosus apostolorum chorus
Te prophetarum laudabilis numerus
Te martyrum candidatus laudat exercitus
Te per orbem terrarum sancta confitetur ecclesia
Patrem inmense maiestatis
Venerandum tuum verum unicum filium
Sanctum quoque paraclytum spiritum
Tu rex gloriae christe
Tu patris sempiternus es filius
Tu ad liberandum suscepisti hominem non
horruisti virginis uterum
Tu devicto mortis aculeo aperuisti credentibus
regna caelorum
Tu ad dexteram dei sedes in gloria patris
Iudex crederis esse venturus
Te ergo quaesumus tuis famulis subveni quos
pretioso sanguine redemisti
Aeterna fac cum sanctis tuis gloria munerari
Salvum fac populum tuum domine et benedic
hereditati tuae
Et rege eos et extolle illos usque in aeternum
Per singulos dies benedicimus te
Et laudamus nomen tuum in saeculum et in
saeculum saeculi
Dignare domine die isto, sine peccato nos
custodire
Miserere nostri domine miserere nostri
Fiat misericordia tua domine super nos
quemadmodum speravimus in te
In te domine speravi non confundar in
aeternum.
Te Deum a párizsi Notre Dame-ból XVI. Benedek pápával 

Téged, Isten dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy !
Nagyságoddal telve ég, föld,* dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál * szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket *: Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő *: mindeneket ítélendő.
(letérdelünk)
Téged azért, Uram, kérünk,* mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe * az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald * mindörökké felmagasztald!
(fölállunk) 
Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz ;* híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk * tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!



Ma, az esztendő utolsó napján van a hálaadás napja. Ezen a napon mindenki számot vet, hogyan alakult az elmúlt év saját- és környezete életében. Ez a nap is a hithez kötődik, hiszen este a templomban összejön az egyházközség, és hálát ad Istennek minden jóért és rosszért. Hálát adunk a szentségi életért, az egyházi javakért, saját magunk gyarapodásáért, de hálát adunk minden rosszért, hiszen az számunkra rossz, és mindig keresnünk kell Isten szándékát azokban is. Ha akarjuk, Isten a számunkra kellemetlen dolgokból is kihozhat hosszú távon jót.
Plébániánk életében sok esemény történt, amiért hálát kell adnunk. Kálmán atya részletesen fog beszélni a hálaadó szentmise keretében este 17:00-kor. Itt most a statisztika szentségi életre vonatkozó részét vesszük sorba. Előző bejegyzésünkhöz hasonlóan most is visszatekintünk az elmúlt kétszáz évre, viszont a közelmúltban csak az előző évi adatokra megyünk vissza.
Nézzük először az elhunytakat, hiszen az apostol szavai szerint "üdvös dolog az elhunytakért imádkozni". És emelett megemlékezni is, noha most nem név szerint tesszük ezt minden esetben. 1810-ben összesen 37-en hunytak el. A legidősebb 85 éves volt, a legkorábban elhunyt csecsemő pedig 15 percet élt. A leghamarabb elhunytak között van olyan, aki 6 napot, 8 napot, fél évet, 2,5 évet élt... 1910-ben 41-en haltak meg. Ekkor is 85 éves volt a legidősebb, a legkorábban pedig 1 napos korában halt meg egy kisfiú (itt is még a 16 napos, 1 hónapos kisfiúk számítanak a legkorábbinak). 2009-ben 11-en hunytak el, ebből 5 nő és 6 férfi volt, tízen megkapták a betegek szentségét. 2010-ben, idén 18-an haltak meg, ebből 13 férfi, 5 pedig nő volt. Ugyancsak 10-en részesültek szentségekben. Az átlagéletkor idén a férfiaknál 66,7, a nőknél pedig 78,8 év volt. Itt emlékezünk meg a plébániánkhoz szorosan kötődő Kelemen Jánosról, akit idén júniusban temettünk el. Kelemen János közel 25 éven át szolgálta Istent énekével és orgonajátékával. Pannonhalmán érettsgéizett, majd ott és Pesten a Központi Papnevelő Intézetben tanult teológiát. Kiváló orgonajátékát sokan elismerték, és szerették. Előszeretettel játszott a népénekeken túl egyéb vallásos énekeket, valamint szlovák nyelvű énekeket is. Ő volt a helyi egyházi kórus alapítója. NYUGODJANAK BÉKÉBEN MINDANNYIAN!
Az emberi élet egyik leszebb pillanata a házasság szentsége, a házasság megkötése. Ebben nem kiemelkedő sajnos egyik figyelembe vett év sem. 1810-ben 10 pár kötött házasságot a templomban. Érdekes, hogy az akkori anyakönyv kiegészítő megjegyzései között ma már bizalmasnak tartott, egyeseknek személyiségi jogokat sértő adatok is bekerültek. A 19. századi anyakönyv ugyanis megemlíti a házasságot kötött párok közül a nőknél, hogy virgo (szűz), caelebs (magányos, hajadon), vagy pedig vidua (özvegy). Az említett évben: virgo - 8, caelebs - 1, vidua - 1. 1910-ben hét pár mondta ki az igent. Egy nő volt özvegy közülük. Itt a megjegyzésben a mai napig szokásos, házasságot megelőző esemény, a hirdetés szerepelt. Vagyis odaírták a pár adatai mőgé, hogy "3x hirdetve". Ugyanis aki akadályról tudott közöttük, annak jeleznie kellett, vagy a filmekből jól ismert módon "örökre hallgatnia". 2009-ben 12 pár kötött házasságot, idén pedig tíz pár. ISTEN TARTSA MEG ŐKET A SZERETETBEN!
A keresztelésről már szóltunk, és megemlítjük még az első szentáldozást is. 2009-ben tizenhárman, 2010-ben tízen vették magukhoz először az Oltáriszentséget. ADJON NEKIK ERŐT A KENYÉR SZÍNÉBEN JELEN LÉVŐ JÉZUS KRISZTUS!
További statisztikai adatokat a hálaadó misén hallhatnak Kálmán atyától.
Adjunk hálát valóban mindenért, mindenkiért, jóért és rosszért. Isten egyedül a Mindenható, ő tudja egyedül, mi válik javunkra. És Szent Ágostonnal bizakodva mondhatjuk: "Az Istenszeretőknek minden a javukra válik."
Adja Isten, hogy az elkövetkező évben megújult erővel tudjunk kitartani a szent hitben! 

2010. december 27., hétfő

Biztatunk minden kedves olvasót, hogy éljen az oldalt található szavazási lehetőséggel, hiszen most javasolhatnak, hogy milyen jellegű írásból legyen több az oldalon! A javaslatokat minden esetben figyelembe vesszük, és ez nem verseny, tehát minden szavazat számítani fog. Ezen kívül megmaradnak természetesen időszaki írásaink: a programok hirdetése, híresebb szentekről szóló bejegyzések, szlovák nyelvű elmélkedések, helytörténeti írások... Az újdonságok között szerepel - mint az már látható is - a Szentatya tanításának közlése hírek formájában. Nem áll módunkban minden beszédét teljes terjedelmében leírni, de fontos, hogy a pápa tanítása mindenkihez eljusson időben.
Ezek mellett megújult a külső is. Igyekszünk a legpraktikusabb és legátláthatóbb külsőt használni.
Végül felhívjuk a figyelmet elérhetőségünkre is: e-mail címünkre bármilyen jellegű észrevételt szívesen fogadunk, és várjuk továbbra is az archív fotókat plébániai közösségünk életével kapcsolatban! (A levelekre nem áll módunkban mindig válaszolni.)

AJÁLNJA EZT AZ OLDALT MÁSNAK IS, ÉS CSATLAKOZZON HOZZÁNK A FACEBOOK-ON!

Karácsony nyolcada

Az oldalt található szavazásaink egyik kérdése az volt, hogy mennyi időn keresztül ünnepli az Egyház a karácsonyt. A helyes válasz az, hogy nyolc napig. A II. Vatikáni zsinatot követő liturgikus reform eltörölte számos ünnep nyolcadát. Az ünnepek fontosságát is hagnsúlyozta a nyolcad, amiben az ünnepnap hangsúlyával ünnepel az Egyház továbbra is. Karácsony nyolcada például megmaradt és húsvétkor is van nyolcad.
A Római Misekönyv bevezetőjében így fogalmaz:
"A húsvéti misztérium évi ünneplése után legfontosabbnak tartja az Egyház, hogy megemlékezzék Urunk születéséről és első bemutatkozásairól. Ez történik a karácsonyi időszakban." A karácsonynak nem csak nyolcada van, hanem a húsvéthoz hasonlóan különálló liturgikus időszak is az egyházi év szerkezetében. Ez az időszak január 6-ig tart. Ekkor szokás a fenyőfákat is lebontani.
A liturgia ilyen módon kapcsol be minket abba a szüntelen örvendezésbe és dicsőítésbe, melyet az angyalokkal együtt végez az egész megdicsőült Egyház.

Karácsony nyolcadának rendje:

a) a nyolcad alatti vasárnap, és amikor ilyen nincs, akkor december 30-a Szent Család ünnepe;
 b) december 26-a Szent István első vértanú ünnepe;
c) december 27-e Szent János apostol és evangélista ünnepe;
d) december 28-a Aprószentek ünnepe;
e) december 29-e, 30-a és 31-e: a nyolcad alatti napok;
f) január 1-én, karácsony nyolcadán, Szűz Máriának, Isten szent Anyjának főünnepe van; ezen a napon emlékezünk meg Jézus névadásáról is (körülmetélése).

2010. december 26., vasárnap

Liturgikus naptár

Aki nem tud minden nap elmenni a szentmisére, vagy otthon is szívesen elmélkedik az adott nap szentírási szakaszairól, annak ajánljuk a liturgikus naptár használatát. Ebbe lehet jegyzetelni is, kis helyen elfér, és ha interneten rendeljük meg, házhoz is jön. Érdemes természetesen nagyobb példányban beszerezni, hiszen nem drága kiadvány.
Megrendelhető magyar nyelvű itt, szlovák nyelvű pedig itt.
Még nem késő beszerezni!

Angelus

XVI. Benedek pápa a mai "Úr Angyala" imádság előtt beszélt a Szent Péter téren összegyűlt zarándokokhoz. Beszédét az evangéliumi kép felidézésével kezdte: a pásztorok ott találták Betlehemben a Gyermeket, anyját és atyját. Ez a csládot jelenti, ezért ünnepeljük a liturgiában ma a Szent Családot.
Utalt arra, hogy egy családban mindig csodának számít egy gyermek születése. Nem csupán egy reproduktív aktus, hanem jele annak, hogy van Teremtőnk és mennyei Atyánk.
Jézus születésekor nem a kényelem számított, hogy stabil bölcsője legyen, hanem a szeretet. Érezte Mária és József szeretetének gyöngédségét. A gyermekeknek szükségük van az atyai és anyai szeretetre. A Szent Család minden bizonnyal egyedi és megismételhetetlen, de mégis mintaként áll előttünk. Mindig ápolni kell a hitvestársi hűséget és szerelmet, valamint nagy hangsúlyt kell fektetni a gyermek oktatására és nevelésére.
Mindenkit kért a pápa, hogy imában csatlakozzon hozzá, hogy közös imával segítsük azokat, akik elhagyni kényszerülnek otthonukat a háború, intolerancia és az erőszak miatt - miként a Szent Családnak is menekülnie kellett. Végül angolul, németül, franciául, spanyolul, lengyelül és olaszul köszöntötte a zarándokokat.

Áldás a városra és a világra

XVI. Benedek pápa a karácsonyi "Urbi et Orbi" áldását megelőző beszédét János evangéliumának elejével kezdte: "Verbum caro factum est" - "És az Ige testté lett" (Jn 1,14). És felmerül bennünk a kérdés: hogyan lehet ez? A szó és a test egymásnak ellentmondó valóság, hogyan lehet az örök, mindenható szó egy gyenge, halandó ember? Erre csak egy válasz lehet: a szeretet miatt. Akik a szeretet által nyitottak, azokat öleli át karácsony fénye.
"Kedves fivéreim és nővéreim , 'és az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk', ez az Emmánuel, az Isten, aki közel áll hozzánk. Nézzük együtt ennek a szeretetnek nagy misztériumát, hagyjuk, hogy szívünk fénye ragyogjon a betlehemi barlangban! Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!"
A Szentatya hatvanöt nyelven kívánt áldott ünnepeket.

2010. december 25., szombat

Régi karácsonyok

Október 30-tól honlapunkon is olvasható, hogy plébániánk 1800-tól lett önálló, független, ugyanis addig Piliscsabához tartozott (Csaba). A történelmi bejegyzéseinkben olvasható azután az is, hogy meddig tartoztunk a Székesfehérvári Egyházmegyéhez, valamint folyamatosan közlünk képeket és írásokat a közelmúltban történt eseményekről is.
Most, karácsonykor tekintsünk bele a régi írásokba, és nézzük meg, milyen volt régen a karácsony...
1934-ben Mátrai Ferenc volt a pilisszentkereszti plébános, aki előtte, 1927-től Polgárdiban volt káplán három éven keresztül. (Itt jegyzem meg, hogy az ő káplán utóda volt 1951-52 között a decemberben elhunyt előző váci püspök, Keszthelyi Ferenc.) Az 1934-es esztendő karácsonya a leírások alapján emlékezetes volt, és eseményekben gazdag. Amint mi idén megemlékeztünk a hét hónapja elhunyt Kelemen Jánosról, templomunk kántoráról, úgy 1934 karácsonyán is szóba került a kántor... Az akkori kántor Janda Győző volt, aki 1884-től volt kántor, és 1934-ben megélhette azt, hogy a megyéspüspök „elismerő levéllel tüntette ki”. Ugyanis abban az évben ünnepelte kántorságának 50 éves jubileumát. Ezen a karácsonyon a hívek a régi katolikus iskolában gyűltek össze december 23-án ünnepelni. Mint említettem, felköszöntötték a kántort, majd következett a karácsonyi műsor. „Az óvodások kedves szavalatai és a hívők éneke után az ajándékok szétosztása következett” – írja a Historia Domus.
A karácsonyi eseményekhez még hozzátartozik a karitatív tevékenység is. Ahogyan akkor nevezték, „szeretet missziót” indítottak el a hívek. Volt „caritativ bizottság” is, amely koordinálta az eseményeket. Rajtuk kívül a plébános és a kántor is gyűjtött. A gyűjtés eredménye: 34806.- kézpénz, 50 liter bab, 118 kg krumpli, 37 kg liszt és 10 liter borsó. A pénzt szétosztották, kenyeret és ruhának való anyagot is vettek. „A szegény tanulók közül 6 kaptak Katekizmust.”
Az 1934-es év során sok megpróbáltatás érte a falut, de „miután a mi határunkban a bab és krumplitermés jó volt, szegény népünk február márciusig el van látva. Segít valamit a dobogókői út építése is.” Érdekes, hogy a karácsonyi jótékonykodás eredményével az akkori plébános nem volt megelégedve. Megtett mindent pedig: „szerény tehetségéhez mérten példával is serkenti híveit...”, viszont az adakozó kedv nem nőtt akkor sem.
Akit érdekelnek a pénzügyek, annak eláruljuk, hogy 1934-ben a csengős perselybe a hívek összesen közel 38 ezer pengőt dobtak. A többi bevételről most nem számolunk be, és a pengő akkori értéke után is lehet böngészni bátran...
Misztériumjáték szereplői az 1920-as években (illusztráció)
Lépjünk tovább hét évet. 1941-ben is folytatódott a „szeretet akció” a községi népjóléti bizottság irányítása alatt, pontosabban azzal „karöltve” – a HD szerint. Az elmúlt évekhez hasonlóan ekkor is nagy mennyiségű lisztet, ruhát, fát, burgonyát és babot osztottak szét a rászorulók között. A karácsonyt megelőző időszakban, az adventi időben nagyon buzgók voltak a hívek. Karácsony előtt triduum is (háromnapos lelkigyakorlat) volt „szép lelki sikerrel”. Ezalatt ugyanis 484-en gyóntak, 596-an járultak szentáldozáshoz. 
A közelmúlt karácsonyait is idézzük fel. Ackermann Kálmán atya első itt töltött karácsonya, mint tudjuk 1977-ben volt. „Az éjféli szentmise előtt szinte ítéletidő volt. Ónoseső esett, majd megfagyott. Szinte jégpályává tette az utakat. Ez a tény elsősorban az öregek közül többet odahaza tartott. Ennek ellenére nagyon sokan voltak az éjféli misén. Szentmise előtt a gyermekek – több mint 30-an – karácsonyi misztériumjátékot adtak elő. A szereplő gyermekek szorgalma minden bizonnyal nemcsak a híveknek, hanem a betlehemi Kisdednek is tetszett!” – szól a Historia Domus.
1977 adventje is érdemel néhány szót. Minden reggel énekes szentmise volt, az esti szentmisék után pedig szentbeszéd. 3-3 alkalommal volt vetítéssel egybekötött előadás is a Lourdes-i és Fatimai kegyhelyekről. Volt adventi lelkigyakorlat is, melyet Kálmán atya győri főiskolai tanára (biblikus prof.) tartott. Advent során az iskolások 90 százaléka elvégezte szentgyónását. Kálmán atyán kívül a pilisszántói plébános is és Lugosi Lőrinc atya is gyóntatott.
Ismét ugrunk néhány évet: 1981. Ez év adventje során is voltak szentbeszédek. Az éjféli mise előtt szintén volt előadás a templomban, amely ekkor 40 perces volt. Az évvégi hálaadáskor zsúfolt templom volt. 1981-ben a plébánia egyébként új miseruhákat szerzett be, a padok szivacsaira új huzatott tettek, és a Rózsafüzér Társulat számára lámpásokat vettek, melyeket a temetéseken szokás használni.

2010. december 24., péntek


"Gyermek született nékünk! Fiú adatott nékünk, s a fejedelemség az ő vállán. S ez lesz az ő neve: a nagy Határozat Hirdetője." (Iz 9,6) 

Minden kedves olvasónknak Istentől megáldott, békés karácsonyt kívánunk!

Milostiplné a radostné Vianočné Sviatky!

Gyönge lett az erősség

A jászolban fekszik,
    de a világot tartja fenn;
emlőkből táplálkozik,
    de az angyalokat táplálja;
pólyába takarják,
    de halhatatlansággal
        ruház fel bennünket;
tejjel tartják,
    de imádás hódol neki;
nem talál helyet a szálláson,
    de templomot épít magának
        a hívők szívében;
hogy ugyanis erős legyen a gyöngeség,
    gyönge lett az erősség.

„Gyermek született nékünk, Fiú adatott nékünk...” – szól a karácsonyi introitus (az első mise kezdőéneke). Ez a gyermek nem más, mint Isten Fia, a második isteni személy, aki a világmindenség Ura, és az emberi nem Megváltója. Milyen igazak Szent Ágoston fent idézett sorai: gyönge lett az erősség. Nem színészi mutatvány ez, hanem valóság. Isten gyöngévé válik, hogy végül teljes erejében győzzön a bűn uralma fölött. Ez az erő soha nem veszett el belőle, hiszen Isten, de emberi volta igenis a gyöngeséget tükrözte. Jézus nem hatalmaskodni jött, nem volt verekedések kezdeményezője, hanem gyöngén és alázatosan teljesítette Atyja akaratát. De micsoda erő kellett ehhez! Micsoda akaraterő kell ahhoz, hogy Istenként is fölmenjen a keresztfára! És micsoda isteni elhatározás, hogy a szegénységbe és egyszerűségbe beleszületik. Ez mélységes misztérium, talán nem is kell felfognunk minden részletében, de azt tudjuk (reméljük), hogy végül, amikor Isten színe elé jutunk, mindent meg fogunk érteni.
Karácsonyi ünnepi írásunk szóljon a karácsony történetéről is...
Karácsonyt az első három században nem ünnepelték meg. Azért, mert az első századok keresztényei minden liturgikus alkalmat és ünneplést Jézus Krisztus halála és feltámadása köré csoportosítottak. A katakombák Egyháza a vértanúk sírjai fölött misézett általában. A kezdeti felfogásuk az volt, hogy a kereszténynek is, mint Krisztust követőnek életét kell adnia a Megváltóért. A szentek születésnapjáról sem emlékezik meg az Egyház, és az első századokban sem tették ezt, mert akkoriban a gonosz démonok születésnapját ünnepelték a pogányok. Ugyanakkor nem is voltak tisztában Jézus születésének napjával sem.
Miért vált szükségessé karácsony ünneplése? 325-336 között keletkezett az ünnep Rómában. A negyedik században több probléma is volt az Egyházban. Például az ariánusokkal való vita, többféle eretnekség, és a pogányság egyik veszélyes támadása: a Nap-teológia. Az ariánusok azt állították, hogy Jézus (Logos) teremtmény, és Isten csak fiává tette, fogadta őt, nem pedig nemzette (ahogyan szintén a mai liturgikus szövegben találjuk: „ma nemzettelek téged”). Az egyik nagy zsinat, a níceai zsinat igen fontos állomása volt az eretnekségekkel való küdelem miatt a katolikus Egyház dogmafejlődésének. A hitünk fontos állításai ekkor is csiszolódtak, megfogalmazódtak. Így alakultak ki az „Incarnatus est”, vagy az „Isten az Istentől” kifejezések a hitvallásban. A karácsonyi fő-evangélium a mai napig ezért az ismert evangéliumi kezdet: „Kezdetben volt az Ige...”. A másik harc a Nap-teológiával szemben zajlott. A Nap születésnapját december 25-én ünnepelték meg Szíriában és Alsó-Egyiptomban. Ez az ünnep még a nyolcadik században is megvolt! Annyira veszélyes kultusz volt a Nap-kultusza, hogy az V. században bizonyos keresztények a Szent Péter bazilikának háttal állva imádkoztak a felkelő Naphoz. A keresztényeknek pedig kézenfekvő volt Malakiás próféta alapján december 25-ére tenni Krisztus születésnapját. Krisztust ugyanis az igazi Napnak, az Igazság Napjának tartották a próféta állítása alapján: „keleten van a mi igaz napunk...”.
Fontos néhány szót szólni a karácsonyfáról is. A középkor nem ismerte a faállítás szokását. Eleinre a XVII. században található Németország protestáns vidékein. Azonban ennek ellenére két igazi ókeresztény gondolat rejlik benne. A rajta lévő gyertyák által a Krisztus a világ világossága gondolat, valamint a tavasz gondolata. Az északi országokban a fenyő az egyetlen fa, mely minden évszakban zöld. Izajás próféta jövendölésében olvassuk, hogy amikor eljön a Messiás, örvendezik majd a pusztaság és virágok pompáznak a sivatagban.
A jászol állítása is szép szokás, bár mára beszorult a templom falai közé és a közterekre. Azonban ez általában nem fából készült, mint ahogy az eredeti sem fából volt, hanem barlangot próbáltak meg építeni, készíteni.
Az ajándékozás is az ókorra megy vissza. Már Tertullianus említi, hogy a pápa karácsony éjszakáján a Lateráni bazilika trónján ülve pénzt osztott a bíborosoknak és a hivatalnokoknak. Mindig a gazdag adott, vagy az úr a beosztottjainak. Így például a kolostorokban az apát ajándékozta meg a szerzeteseket.
Az éjféli misének is természetesen megvan a maga története, amire most nincs módunk hosszasan kitérni. Egy zarándoklathoz kötődik, melynek során Jeruzsálemből Betlehembe gyalogoltak a hívők, hogy a Születés bazilikájánál imádkozzanak. Ott felolvasták a születésről szóló evangéliumot, misét mutattak be, és imádkoztak a jászolnál. Ezután hajnalban elindultak vissza Jeruzsálembe. Egyébként a Jeruzsálem és Betlehem közötti út körülbelül negyed óra gyalogosan...
Hazánkban egyik fő jellegzetesség az egyházi hagyományokon kívül a pásztorjáték. Ennek sok szövegváltozata van, leginkább a paraszti szófordulatokat, szokásokat tükrözi, és a pásztorok életére, a Kisjézus előtt való hodolatukra fekteti a hangsúlyt.
Történészek és régészek szerint Máriának valószínűleg volt Betlehemben egy örökölt birtoka. Ezért is mehettek Betlehembe Józseffel. A Jakab ősevangélium mondja Joachimról ugyanis (Mária apja), hogy gazdag állattenyésztő volt. Lehetséges, hogy a legelő, melyen Jézus születésének barlangja volt, Mária örökölt birtokához tartozott.
Jézus Krisztus születésének ünneplése és annak szokásai tehát idővel alakultak ki az Egyházban. Ezzel együtt alakultak ki természetesen a népszokások is. Mindez arra mutat, hogy a pogány világgal szemben igenis meg kellett mutatni, hogy Jézus Krisztus az igazi Világosság, akit vár a nép, akire vágyik a sötét világ. Hiszen valljuk be: sötétben tévelygünk, míg rá nem találunk Krisztusra. Ő a mi világosságunk, nem pedig az a fajta fény, melyet a világ ad. Egy gyertya leég, kialszik. Egy égősor zárlatos lesz, egy izzó kiég. A Nap, mint égitest hol elbújik, hogy előjön, hogy világítson. Viszont az isteni fény ennél több és mélyebb. Az a lelkünket, egész bensőnket, ezáltal egész lényünket (még pszichénket is!) megvilágosítja. Ez az a fény, amit egy százezrekért kivilágított családi ház sem tud megadni.
Milyen élmény az, amikor sötétedés után csak a Hold világít egy mezőn, az erdőben az arra járó embernek... A betlehemi éjszaka is olyan lehetett...

Örök Atyának egyszülött Fia, Jézus Krisztus! Imádlak és áldlak szent gyermekséged mélységes megalázkodásában, és felajánlom Neked mindazt a tiszteletet, amellyel az angyalok és a pásztorok körülvettek a betlehemi istállóban. Megköszönöm Neked az irgalmasságot és a szeretetet, ami arra vezetett, hogy magadra vedd a mi gyöngeségeinket. Neked szentelem magam, hogy elnyerjem a gyermekség lelkületét, amely nélkül – Te mondottad – nem léphetünk be a mennyei birodalomba. Kérlek tehát, Isteni Gyermek, rombold le bennem a gőg, az ellenszegülés, az önszeretet és a hiú vágyakozás szellemét. Szent egyszerűséged által add meg az alázatosság, az engedelmesség, a tisztaszívűség és a szent akaratodra való ráhagyatkozás szellemét, hogy miután itt a földön kicsinységedben megvallottalak, a mennyei hazában egykor nagyságodban imádhassalak.
Ámen.
XVII. századi francia karácsonyi ima

Innen is elérhető az a honlap, mely élőben közvetíti XVI. Benedek pápa karácsonyi miséjét, valamint a holnapi Urbi et Orbi áldást is (ami így nézve is érvényes). 

2010. december 23., csütörtök

Emlékezet

Rövidesen véget ér 2010, és az utolsó napon szép hagyomány, hogy a falu hívő népe a templomban ad hálát az eltelt esztendőért Istennek. Sok esemény történt idén is plébániánkon, amikről külön írást olvashatnak majd oldalunkon december 31-től. Addig is néhány érdekességgel szolgálunk...
A plébánia történetében több módon lehet kutatni, sokféle metódust követhetünk. Most egy kicsit játszva az idővel, lássunk néhány érdekes adatot, amit év végén mindig felidézünk...

XVI. Benedek pápa keresztel
Kétszáz évvel ezelőtt, 1810-ben 39 keresztelés volt a templomban. Ebből 17 fiú, 22 lány volt. Száz évvel később, 1910-ben már 61 keresztelés volt. Azonban a számok mögé nézve rájövünk majd valamire. 27 fiú és 34 lány volt belőle. A 61 újszülöttből viszont 5-en halva születtek, akik közül néhányan nem is kaptak nevet. Másik 14 csecsemő pedig egy éven belül meghalt.
Kilencven évvel később a Szentévben, 2000-ben 16 gyermek lett megkeresztelve, ebből 6 fiú és 10 lány volt. 2010. november 26-ig (visitatio canonica) 31 keresztelés volt, amiből 10 fiú és 21 lány volt - a december 31-iki állapotot is közöljük majd.  

Az elhunytakról és a házasságkötésekről külön bejegyzésekben számolunk be hasonló metódust követve, vagyis felidézzük 1810-et, 1910-et, valamint az idei év mellett 2000-et is. Ne feledjük, az idei évvel véget ér a harmadik évezred első évtizede! Érdemes visszanézni az elmúlt századok történelmére...

2010. december 21., kedd

Ajánló

Azoknak a kedves híveknek, akik tudnak szlovák nyelven, nagy szeretettel ajánljuk az idén megjelent könyvet Boldog Kalkuttai Teréz anyáról. Sokak példaképe ő, és így karácsony közeledtével sokat meríthetünk életpéldájából, hogy a most megünnepelt Szeretetet hogyan valósítsuk meg a mindennapokban.
A szlovák nyelvű könyv Matka Tereza címmel jelent meg a szlovákiában élő kármeliták gondozásában. A könyv életrajz képekkel illusztrálva, melyben a szerző bemutatja Kalkutta utcáit, a misszionáriusok életét, és például azt, hogy milyen módon gondozta Teréz anya a betegeket - hiszen nem fogadott el különösebb anyagi segítséget, és Jézus Krisztust nem csak a betlehemi jászolban ismerte fel, hanem a kitaszított, foszlásnak indult leprásokban is... Bemutatja, hogyan válhatott a mindennapos munka által és az imádság által szentté...
A könyvről itt olvashat bővebben, és itt rendelheti meg. Kiváló ajándék lehet karácsonyra még az ünnep után is...

2010. december 19., vasárnap

Gondolatok

Advent utolsó hetéhez érkeztünk, és már a pénteki napon jár az eszünk. Az elmúlt napok valóban igazi elmélkedésre adtak alaphangot, hogy ki-ki az otthonában elgondolkozzon hitünk legnagyobb titkain, de leginkább azon, hogy Jézus Krisztus milyen módon akarja vezetni életünket. A pénteki énekkari koncert, a szombat esti orgona és fuvola áhitat, a gyertyagyújtás, a gazdagon terített asztalok finom süteményekkel, forró teával, és a "minta-fa" a Kántor-házban... Segítség volt ahhoz, hogy a zenén és az embertársaink önzetlen szeretetén keresztül megsejtsünk valamit karácsony éjszakájának misztériumából.
Ebbe a sorba kapcsolódva honlapunkon az irodalom művészeit hívjuk segítségül a hátralévő napok elmélkedéseihez...

Rainer Maria Rilke: Advent 
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

Gerzsenyi Sándor: Meditáció
Milyen nagy méltóságban részesültem,
Hogy már gyermekként gyermekeddé lettem!
Felvettem akkor hófehér ruhámat,
És elindultam serényen utánad.
Az úton sűrű homály volt előttem,
De Pünkösd napján hírnököddé lettem.
Azóta prédikálom szent Igédet,
És ezzel telt, és ezzel múlt az élet.
A szívem lassul, hangom halkra fordul,
Tudod, Uram, mi volt jó, s mi ment rosszul.
Ha mindent hiba nélkül tettem volna,
Úgy sem lennék, csak haszontalan szolga.
Ha eljön a nap, s mostmár egyre várom,
Szólj néhány jó szót mellettem, Királyom!

Charles Dickens: A Pickwick Klub (részlet a huszonnyolcadik fejezetből)
Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!

Ölbey Irén (1902-1987) falunk iskolájában volt tanítónő 1928-1936 között - a Tóth családnál lakott a volt postaépületben. Dögén (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) az általános iskolát róla nevezték el. Álljon itt három vers az ő tollából: 

Adventi hajnal

Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhő fenn hajó raj.

Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.

De lángruhában száll az angyal
s lila sugárral gyúl a hajnal.

Adventi hajnal, zeng és árad
a lélekből a tiszta bánat.

S a vágy zokog és zsolozsmázik
s harsog az Isten trónusáig.

Sikolt a könnyes antifóna,
hogy jöjjön a szépséges óra,

harmatozza az Úr, az áldott,
a békét és az igazságot.

Táruljon ki a Menny, a fénydús
s szülessék meg a drága Jézus.

Advent
Testvéreim, már itt az óra, keljetek fel!
Forduljatok az Úr felé hívő lélekkel.

Már a kakas rikolt s a pirkadat, a hajnal
homlokotokon ragyog bíbor sugarakkal.

Most, most tárjátok ki szíveteket egészen,
ne éljetek gyáván, kishitűségben.

Közel az üdvösség. A vétket vessétek le,
öltözzetek világosságba, erényekbe.

Az Úr Jézus Krisztust öltsétek magatokra,
mint tavasszal a fényt a kertek rózsabokra.

Mint égbolt s tengerszem, őt tükrözzétek,
mert Ő a Szépség, Ő az Eszme s Ő a Lényeg.

A földre jött
A földre jött az örök szeretet,
Hogy megismerjék Őt az emberek.

A földre jött az örök szeretet,
Hogy hozzon nekünk égi kincseket.

A földre jött az égi szeretet,
Hogy legyen lelkünk izzóbb, nemesebb!

A földre jött az örök szeretet,
Hogy béke töltse be a szíveket…

A földre jött az örök szeretet,
Hogy megmentse azt, ami elveszett!

Mécs László: Adventkor
Jézusunk, adj erőt, hogy ékesen járjunk
Illendő ruhában, méltóképpen várjunk
Add, hogy kerülgessük a bűnt, sötétséget
S ama jobb hazában megláthassunk Téged.

Cirill és Metód szobra

Cirill és Metód szobra 2010. december 19-én reggel Komáromban
Falunkban immár hagyománya van az év első felében Szent Cirill és Szent Metód (Európa Társvédőszentjei) liturgikus ünnepét kiemelt módon megünnepelni. Ezért is fontos, hogy mi is hírt adjunk a ma reggelre történt komáromi rongálásról.
Sárga festékkel öntötték le Cirill és Metód szobrát a szlovákiai Komáromban. A szobor a 63-as főút városi szakaszán, külön erre a célra épített körforgalom közepén áll. Jozef Černek a Matica slovenská városi szervezetének elnöke tett feljelentést a rendőrségen a rongálás ellen, mert a szobor z ő tulajdonokban van. Renáta Čuháková a nyitrai kerületi rendőrkapitányság szóvivője közölte a Matica-székház falán is megrongáltak egy emléktáblát. Mindkét esemény kapcsán rongálás bűntette miatt kutakodik a rendőrség. Jozef Černek elmondta, hogy a szobor megtisztítását a Matica Slovenská magára vállalja. "A körforgalom a Szlovák Útfelügyelet tulajdona, a szobor a miénk. A festéket oldószerrel valószínűleg el tudjuk távolítani, nem lesznek magas költségeink. A tett miatt azonban szomorú vagyok" – jelentette ki Černek. A kár az eddigi felmérések szerint kb. 1500 euró. (index)
Az eseményről szlovák nyelven itt olvashatnak.

Orosz ikon a két szentről
Szent Cirill és Szent Metód Európa védőszentjei Szent Benedek apát mellett (1980-tól), valamint Szlovákia védőszentjei. A két testvér gyermekkora óta beszélte a szláv nyelvet, de születésük, képzésük szerint görögök voltak. Rasztiszláv morva fejedelem szláv nyelvet beszélő szerzeteseket kért Bizánctól. A küldetéssel a szláv nyelvet jól ismerő Konstantint (a Cirill nevet halála előtt nem sokkal vette fel) és Metódot bízták meg, akik társaikkal 863-ban érkeztek meg Rasztiszláv udvarába, ahol a szláv nyelvű liturgia bevezetése mellett, iskolát alapítottak, lerakva a szláv nyelvű papképzés alapjait. A szláv írás, a glagolita ábécé megalkotása és elterjesztése, valamint egyházi könyvek szláv nyelvű fordítása szintén Konstantin érdeme volt.
Több mint három évnyi munkálkodásukat követően 867-ben Rómába mentek, s egyúttal magukkal vitték a Szent Kelemen ereklyéket is. Konstantin hitvitájában sikeresen megvédte a népnyelv liturgikus használatát azon ellenzőkkel szemben, kik csupán a latin, héber és a görög nyelvű liturgiát fogadták el. II. Adorján pápa engedélyezte a szláv nyelvű liturgiát. Rómában Konstantin szerzetes lett, s felvette a Cirill nevet, de rövidesen megbetegedett és 869. február 14-én meghalt. Rómában, a Szent Kelemen templomban temették el.
Ünnepüket templomunkban minden évben megüljük, általában a liturgikus emléknapjukhoz közelebb eső vasárnapon.

Meditácia

„Dajú mu meno Emanuel, čo znamená ‚Boh s nami‘“ (Mt 1, 23).

Ako dobre nám padne, keď nám niekto vo chvíľach smútku, osamelosti či strachu povie: „Som s tebou “ a myslí to naozaj vážne!

Asi sedemsto rokov pred Ježišovým narodením dostal jeden vyľakaný panovník podobné slovné posolstvo – a to z najspoľahlivejšieho zdroja, aký si len mohol želať. Skrze proroka Izaiáša totiž prehovoril ku kráľovi Achazovi sám Boh. Povedal mu, že zachráni Jeruzalem z rúk nepriateľskej armády a svoje slová potvrdil znamením: „Panna počne a porodí syna a dá mu meno Emanuel“ (Iz 7, 14).

Izaiášove slová sa vzťahovali na konkrétnu mladú ženu – možno novú kráľovu manželku – a jej zázračné tehotenstvo. Dnešné evanjelium však ukazuje, že t o proroctvo malo hlbší a netušený zmysel. Matúš, inšpirovaný Duchom Svätým, vyhlasuje, že dokonalým naplnením tohto prísľubu je Ježiš. Je vlastným Synom Boha, počatý Duchom Svätým, nie je len znamením Božej prítomnosti – on sám je „Emanuel“. On sám je „Boh s nami“ (Mt 1, 23).

Toto je konečné a definitívne rozhodnutie: „Som s tebou!“ A znamená, že k nám skrze vtelenie prišiel všemohúci Boh, aby zachránil, čo sa stratilo. Že nám vo svojej nekonečnej láske poslal svojho jediného Syna, aby nás zachránil od hriechu a smrti. Ježiš je nepochybne Boh s nami!

Prijmi to do svojho srdca ako dnešné Božie posolstvo pre teba. Ak si veselo pospevuješ, zdieľa s tebou tvoju radosť. Ak si vystresovaný, Ježiš ti ponúka svoj pokoj. Ak si ubolený, pripomína ti: „Som stále s tebou“ – v jeho slove, v Eucharistii, v každodennom živote (Mt 28, 20). Ak máš pocit, že na niektorú zo svojich povinností nestačíš, či už je to výchova dieťaťa, vyriešenie konfliktu, zbavenie sa zlozvyku, hľadanie práce, obráť sa na Ježiša. Nikdy v živote nezabudni, že Boh je s tebou!

„Ježišu, verím, že ty si ‚Boh s nami‘. Pomôž mi, prosím, aby som sa stal citlivejším na tvoju prítomnosť a otvorenejším na plnenie tvojej vôle. Chcem byť s tebou navždy tak, ako si aj ty so mnou.“
Izaiáš 7, 10 – 14; Žalm 24, 1 – 6; List Rimanom 1, 1 – 7

2010. december 17., péntek

Készület III.

Izajás próféta

A karácsonyra való készülődés második nagy fázisa, időszaka az Egyházban, amikor hét napon keresztül énekeljük az „Ó antifónákat”, mint Magnificat-antifónákat. A december 17-én kezdődő időszak már sejteti, sőt tudatja velünk, hogy ki érkezik. Az említett antifónák ugyanis Jézusról szólnak, az éneklő-imádkozó keresztény Jézust szólítja meg bennük. Azért nevezzük őket „Ó antifónáknak”, mert mindegyik „Ó”-val kezdődik. Ez felsóhajtás, a lélek felkiáltása a magasba („Harmatozzatok, magasságos egek...”), a várakozó keresztény ember óhajának kifejezője.
A 480-524 között élt Boethius bencés szerzetesnek tulajdonítjuk az antifónák keletkezését. A nyolcadik században vált általános használatúvá a római liturgiában.  
A karácsony előtti hét nap lelkiségének meghatározója ez a hét antifóna. Az eddigi három és fél hetes várakozásunk, lelki készülődésünk most beér egy újabb szakaszba, melyben már azon jár az eszünk, hogy ki érkezik. Felidézi az Egyház liturgiája az ószövetségi Izajás prófétán keresztül a zsidó nép várakozását, valamint Keresztelő János személyét állítja elénk, mint Jézus előképét. A két ószövetségi próféta meghatározza lelki készületünket. Most a vesperás Magnificat-antifónáján keresztül még közelebb kerülünk Jézushoz. Tudatjuk Jézussal, hogy kit várunk benne. Várakozásunk pedig szerves egységet alkot az Ószövetség várakozásával, hiszen a történelmi Úrjövet bár megtörtént, bekapcsolódunk az ősegyházi eseményekbe. Kifejezzük hitünket, hogy Jézus valóban eljött, valóban zsidó volt, és hogy ő nem eltörölni jött a régit, hanem beteljesíteni (vö. Mt 5,17).
Az antifónáknak mély teológiai jelentésük van. Emellett azonban érdekes, hogy az antifónák kezdőbetűjét (az „Ó”-t elhagyva) visszafelé összeolvasva ezt a latin kifejezést kapjuk: ERO CRAS, ami magyarul ennyit jelent: ’holnap leszek’ (ti. veletek).
Elmélkedjük át tehát az antifónákat, melyeket az egész Egyház imádkoz a hét nap során, papok és világiak együtt, hogy megláthassák végül azt, akit „ád az Ég”.

O Sapientia

O Sapientia, quae ex ore Altissimi prodiisti,

attingens a fine usque ad finem,

fortiter suaviterque disponens omnia:

veni ad docendum nos viam prudentiae.



Ó, Bölcsesség, ki a Fölségesnek szájából származol,

ki a mindenséget egyik végétől a másikig

erősen átfogod s szelíden el is rendezed:

jöjj el, s mutasd meg nékünk az okosság útját!




O Adonai

O Adonai, et Dux domus Israel,

qui Moysi in igne flammae rubi apparuisti,

et ei in Sina legem dedisti:

veni ad redimendum nos in brachio extento.



Ó, Ádonáj, Izráel házának vezére,

ki Mózesnek a vöröslő tűzlángban megjelentél,

s neki Sína hegyén törvényt adtál:

jöjj el, és válts meg minket kinyújtott karral!





O Radix Jesse

O Radix Jesse, qui stas in signum populorum,

super quem continebunt reges os suum,

quem Gentes deprecabuntur:

veni ad liberandum nos, jam noli tardare.



Ó, Jessze gyökere, ki jelként állsz a népek között,

kit látván, a királyok megnémulnak,

kire a népek vágyakoznak:

jöjj el, és szabadíts meg minket, már ne késlekedjél!





O Clavis David

O Clavis David, et sceptrum domus Israel;

qui aperis, et nemo claudit;

claudis, et nemo aperit:

veni, et educ vinctum de domo carceris,

sedentem in tenebris, et umbra mortis.



Ó, Dávid kulcsa, Izráel házának jogara,

ki megnyitsz és nincs, aki bezárja,

bezársz és nincs, ki megnyitja:

jöjj el, és vidd ki a börtönből a bilincsbe verteket,

kik sötétben ülnek, a halál árnyékában!



O Oriens

O Oriens,

splendor lucis aeternae, et sol justitiae:

veni, et illumina sedentes in tenebris, et umbra mortis.



Ó, Napkelet,

örök fény sugara, igazság napja,

jöjj el, s világosíts meg minket, kik sötétben ülünk, a halál árnyékában!



O Rex Gentium

O Rex Gentium, et desideratus earum,

lapisque angularis, qui facis utraque unum:

veni, et salva hominem,

quem de limo formasti.



Ó, népek Királya, s mindnyájuk vágyakozása,

te Szegletkő, két népet egybefoglaló:

jöjj el, és mentsd meg az embert,

kit a porból alkottál!



O Emmanuel

O Emmanuel, Rex et legifer noster,

exspectatio Gentium, et Salvator earum:

veni ad salvandum nos, Domine, Deus noster.



Ó, Emmánuel, Törvényünk és Törvényhozónk,

népeknek reménysége, s mindenek Üdvözítője:

jöjj el, és üdvözíts minket, mi Urunk, Istenünk!

2010. december 16., csütörtök

A kisded Jézus és a kereszt

Előző bejegyzésünkhöz némi kiegészítés gyanánt álljon itt egy írás az újszülött (kisded) Jézus és a kereszt viszonyáról.
A kisded Jézus tisztelete a barokk korban összekapcsolódott a kereszt vagy a korona szimbólumával. Az üzenet egyértelmű volt a hívő számára és megóvta a tévutaktól: akit itt látsz pihenni a szalmán, a kereszten fog szenvedni; akit itt bájos gyermekként szemlélsz, a világ Ura és mindeneket kormányoz. A 20. század elején újév alkalmából még szívesen küldtek olyan képeslapot egymásnak az emberek, amin a kereszten alvó Gyermek képével kívánták egymásnak Isten áldását.
A gyermek Jézus híres kegyszobra az ausztriai Christkindl búcsújáróhelyén, kereszttel és töviskoronával ábrázolja a Megváltót és az alábbi hagyomány fűződik hozzá: A 17. század végén élt Ferdinand Sertl toronyőr és karmester, aki epilepsziában szenvedett. A Steyr melletti erdőben egy viasz kis Jézust tett egy fenyőtő mélyedésébe és meggyógyult. Az alig 10 cm-es szobrocska immár 300 éve zarándokok közkedvelt célja. Az ereklyetartóba helyezett szobrocska egy gömb alakú tabernákulumon áll, mint az egész Föld uralkodója. 1950 óta egy kis postahivatal is üzemel a faluban, amely nemzetközi hírnévre tett szert, sokan írnak ide karácsony alkalmával, és nemrég nyílt meg honlapjuk is ezen a címen: http://www.christkindl.at/.

A kis Jézussal kapcsolatban egy érdekes írással készülünk, mely a karácsonyi időben jelenik meg honlapunkon! Addig is még van idő írni a Jézuskának...

Nagyobb bátorsággal a kereszthez

A héten ünnepelte az Egyház Keresztes Szent Jánost. A 16. századi misztikus 1542-ben született Spanyolországban. Avilai Szent Terézzel együtt a kármelita rend megújításán tevékenykedett. A kármelita rendbe 1563. február 24-én lépett be, és ekkor vette fel a Juan de la Cruz szerzetesi nevet. 1577. decemberében rátörték az ajtót az inkvizíció emberei és fogságba vitték, mert az akkori pápának, XII. Gergelynek nem tetszett, hogy a szerzetesnővérek és János is radikálisabb módon szeretnék megélni hitüket. Ugyanis a kármelita renden belül (megújulási szándékkal) ún. Mezítlábasok mozgalma jött létre. A munka volt a mindennapokban a legfontosabb (az ima mellett és közben), ha éppen nem volt kötelező munkájuk, akkor is kerestek, és szüntelenül tevékenykedtek.
Fogságának hatodik hónapjában egy új börtönőr nagyobb megértéssel viseltetett iránta, és így már papírt és tintát is kapott. Több jelentős verse is itt született látomások, kínok és reménység között. A börtönben terjedő hírekből megtudta, hogy nemcsak a Mezítlábasok mozgalmával, hanem személy szerint vele is végezni szándékoznak. Így megkísérelte a szökést, ami sikerrel is járt, és a San José-beli apácák befogadták.
Keresztes Szent János a lelki irodalomban örök értékűnek számító négy nagy költői-prózai művét granadai tartózkodása alatt alkotja meg. Meglepő eredménnyel végzi munkáját: mindössze négy esztendő leforgása alatt, kevés időráfordítással és sok tennivaló közepette írja meg azokat. Előzőleg már költői és írói képességeiről tanúságot tett Toledóban írott költeményeivel illetve az El Calvario kolostorában megfogalmazott rövid prózai írásaival. De csak Granadában – negyven-negyvenöt éves korában – válik nyilvánvalóvá, hogy nemcsak a költeményeket, hanem azoknak lírai és teológiai kommentárjait is milyen magas fokú tökéletességgel képes írásba foglalni.
Művei tükrözik a misztikus tapasztalatot személyes, érzelmekkel teli, szuggesztív stílusban, ugyanakkor feltételezik az olvasó részéről a leírt lelki valóságok előzetes dogmatikai és lelki ismeretét. Írásaiból az olvasó számára egyértelművé válik, hogy az életben szükséges a kereszt. A Krisztus keresztje és az egyéni keresztjeink is. Ezeket nem cipelni kell, hanem olyan módon kell megközelíteni a titkát, mint ahogyan teszi azt a nagypénteki himnuszunk: "édes ág" és "édes szeg". Vagyis a szenvedés eszköz, mely elengedhetetlen a megdicsőüléshez. Ez hitünk egyik legfőbb misztériuma, mely karácsonyra készülve is elengedhetetlen. Ugyanis már a betlehemi jászol is mutatja azt az utat, melyet be kell járnia Jézusnak ahhoz, hogy végül megnyissa a mennyország kapuit, és megdicsőülten reményt adjon nekünk is a feltámadásra.
Írásai nem éthetők meg könnyen, mint ahogyan a misztikus szentek írásai általában. Azonban életének ismerte segíthet benne. A megújulás utáni vágya, börtönben sínylődése, szabadulása, imádságos, radikális keresztény élete megérteti velünk, hogy mi a járható út az üdvösség felé.
Verseket is írt. "Mondjátok, az ily szerelmest vajjon szánni kellene? Földivel nem éri be, teremtett dolgokra nem  les. Nincs alakja, teste nincsen, nem lép, nem támaszkodik, hova ő vágyakozik, más hely az, még ismeretlen." - írja az Isteniről című versében. Aki szerelmesen hisz, az nem vágyik a földi dolgokra, nem vágyik csak az anyagira. Tovább néz, és vágyik egy olyan után, amit nem ismer, de tudja az isteni kinyilatkoztatásból, hogy jó. Ez az örökké tartó boldogság, mely az Isten Országa.

A születésről című verse így szól:

Eljött már ideje annak,
hogy a Gyermek megszülessen, 
mint az ifjú nászi ágyból 
bontakozva megjelenjen. 
Menyasszonyát átkarolja,
karjai közt tartsa híven,
Ő, kit Mária jászol ágyba
fektetett, a Gyermek Isten. 
Istállóban, állatok közt, 
szalmaágyon hogy pihenjen, 
emberek éneke szóljon, 
angyalok kardala zengjen, 
eljegyzésüket megülni, 
örömünnep kerekedjen. 
Jászolában forgolódik,
sírdogál a Gyermek Isten,
véle ékes a menyasszony,
Őt hozta, hogy ünnepeljen. 
Mária ámulva nézi,
színét változtatja minden: 
Istenben az ember sír fel, 
emberben örül az Isten,
ami egynek s másikának
oly szokatlan, ismeretlen.

A kereszt misztériuma szorosan összefügg karácsony titkával. Jézus Krisztus egész élete a kereszt felé mutat, de azon túl is, hiszen a szenevdés után következett a dicsőséges feltámadás, mely értelmet ad a hitünknek. Ahogy Szent Pál írja, semmit sem ér a hitünk, ha nem támadt volna föl Krisztus.
Isten irántunk érzett szeretete, melynek egyik gyümölcse Jézus Krisztus születése, példaértékű a keresztény ember számára. Ezt a lángoló szeretetet kell utánozni, arra kell vágyni.
Keresztes Szent János ezt írja:

Szerelem élő lángja

Szerelem élő lángja,
lelkem legközepében,
milyen vigyázva, míly szelíden sebzel!
Nem fáj sebed marása,
fejezd be hát egészen,
találkozásunk hártyáját szakítsd el!
 
Ó, tűz, gyönyörbe forgatsz!
Ó, égés édessége!
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Örök életről hírt adsz,
kárpótolsz mindenért te!
Megölsz, s halállal új életre keltesz.
 
Örökkön égő mécses,
érzékeim homályos
üregeit világod beragyogja,
mi vak volt, íme fényes,
tökéletes, világos,
melegét, fényét Kedvesének adja.

Mellemben lakva titkon
ébredsz, ha jő a hajnal,
eszmélkedsz nyugalomra, szerelemre.
Lélekzeted beszívom,
eltöltesz javaiddal,
ilyen gyöngéden ejtesz szerelembe!

Keresztes Szent János kelyhe
A lélek az Istennel való egyesüléskor merő lánggá válik, ínye dicsőségben és szerelemben fürdik, lényege mélyéig a dicsőség folyóivá válik, dús gyönyörben érzi, hogy: „élő víznek folyamai ömlenek (…) belsejéből” (Jn 7,38). Úgy érzi, hogy annyi akarás után Istenné válik maga is, Isten birtokolja őt, adományok és erények nagy bőségével halmozza el, jóra fordult sorsának hálója (hártyája, vászna) többé nem választja el Tőle, a halandó élet hártyáját az édes találkozáskor Isten elszakítja.
"Nem fáj sebed marása" A következőképpen értendő: már nem sújtasz rám, nem gyötörsz, nem zaklatsz, ahogyan eddig. Ugyanis tudni kell, hogy Isten lángja, amikor a lélek a megtisztulás állapotába kerül, még mielőtt a szemlélődés állapotára jutna, nem oly megértő és gyöngéd, mint most, az egyesülés idején.
"Találkozásunk hártyáját szakítsd el!" E hártya az, amely az egyesülés útját elállja, mert könnyű elérni Istent, ha már az akadály elhárul, és megsemmisülnek a lélek és Isten közötti szövetek. E szövetek három rétegből állanak: az időlegesből, mely minden teremtményt beburkol; a természetesből, mely magába foglalja a cselekedeteket és a pusztán természettől való hajlamokat; az érzékiből, melybe csak a test és a lélek egysége foglaltatik, amely érzéki, állati lét, melyről Szent Pál a következőket mondja: „Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.” (2Kor 5,1.)
"Ó, tűz, gyönyörbe forgatsz" Ebben a szakaszban a lélek arról értesül, hogy benne végbeviszi művét a Szentháromság: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ilyenformán: a marás, a kéz, lényegének megfelelően, egy és ugyanazon dolog. Ha hatásukat vizsgáljuk, megnevezve őket, a következő megfeleléseket kapjuk, a marás a Szentlélek, a kéz az Atya, az érintés a Fiú. Így magasztalja a lélek az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, e háromszoros, őt részesítő kegyet és jóságot köszönve, mit benne végbevisznek, amikor is halálát életté változtatják át.

A mű elemzése Takács Zsuzsa Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, tanár munkája.  

Karácsonyra készülve elmélkedjük át mi is a szent írásait, melyekhez az interneten keresztül is hozzáférhetünk, például itt. Legyen számunkra is a Szent születése segítség, erő forrása ahhoz, hogy nagyobb bátorsággal merjünk közeledni Jézus keresztje és a mi keresztjeink felé.

2010. december 14., kedd

Iskolakeresztelő

Mint ismeretes, falunk egyik testvérközsége az erdélyi Kézdiszentkereszt. Advent első vasárnapján felvette az ottani iskola a falu egyik nagy szülöttjének, Trefán Leonárd (1873-1945) ferences szerzetesnek, írónak, a kolozsvári Szent Bonaventura Nyomda alapítójának, a Katolikus Világ és a Keresztény Hírnök szerkesztőjének nevét.
A névadó ünnepséget ünnepi szentmise előzte meg, melyet Orbán Szabolcs, az erdélyi ferencesek tartományfőnöke celebrált, aki több rendtársával és kézdiszéki római katolikus lelkészekkel együtt vett részt a megemlékező szentmisén és az iskolakeresztelőn. Az iskola névtábláját ft. Orbán Szabolcs áldotta meg. Ezt követően az ünnepség a tornateremben folytatódott, ahol András Teréz iskolaigazgató köszöntötte a vendégeket, és méltatta a névadást, a megyei tanfelügyelőség üdvözletét Kőmíves Noémi magyar szakos szakfelügyelő tolmácsolta, Fekete Vince József Attila-díjas költő, az iskola volt tanulója pedig az általa szerkesztett és a vasárnapi adventi szentmise után bemutatott Kézdiszentkereszt című könyv előszavát olvasta fel. A hiánypótló helytörténeti kiadványt az iskola pedagógusai, Lénárt Piroska óvónő, Pál Adél óvónő és Gábor Judit tanítónő, valamint Pap Leonárd szerzetes és Vatány Gábor helybeli plébános jelentette meg. Az iskola tanulói az alkalomhoz illő verseket, furulyaszóval kísért énekeket adtak elő, részleteket olvastak fel a névadó írásaiból. Az ünnepi műsor után a résztvevők megtekintették a Trefán Leonárd Közösségi Házban létesített egyháztörténeti gyűjteményt, mely a neves ferences szerzetes életét és munkásságát mutatja be.

Az oktatás kezdeteit a faluban a 17.század végére tehetjük, ahol a írást, olvasást, számolást, vallási énekeket, imádságokat tanítottak. Az iskolafejlődésére nagy hatással voltak az esztelneki apátok, akik segítették az oktatást. Az iskolát 1920-ban államosították, s meghatározták, hogy a felekezeti iskolákban csak egy tanerő maradhat, meghatározott létszámú osztállyal, az állami iskolákban csak azok taníthatnak, akik letették a román államnak az esküt. 1924-ben bevezették a román nyelv oktatását, az 1930-as években román anyanyelvű tanerők is megjelennek. 1948-ban egy tanügyi reform nyomán megszűnik az addig is megszabott létszámmal működő felekezeti iskola és létrejön az egységes állami iskola 1-7 osztállyal. Az iskola épülete kezdetben két tantermes a kántor-tanító és segéd tanító lakásában folyt, de 1920-ban már szükség volt állami iskolaépületre. Erre a célra a Polgármesteri Hivatalnál levő különálló épületet alakítják át, ahol két tantermet rendeztek be. Mivel így sem volt elég hely a tanulók számára magánlakásokat béreltek. Sok nehézség adódott az épülethiány miatt , egyre nagyobb volt az igény az iskola építésére. 1934-ben kezdenek hozzá a jelenlegi iskola építéséhez, amelyet Tamás Rezső tanító irányított, aki addig lótott-futott, amíg rohamos tüdőgyulladásban meghalt 1935-ben. A munkát felesége Tamásné Kerezsi Mária tanítónő folytatta. Az épület átadása 1936-ban volt.1940-1942-ben az iskola jobb szárnyát bővítik 2 tanteremmel, óvodai célra. Az oktatás további korszerűsítése végett szükséges volt tovább bővíteni az iskolát. Az 1970-es évek végén felépült a mai négy tantermes és tornatermes épület, majd később a melléképületek. A munkálatokat Kerezsi András iskolaigazgató vezette. Az anyagi alap megteremtése sok nehézséget okozott. Az iskola önkéntes hozzájárulásokból, megyétől kapott pénzalapból és rengeteg közmunkából épült fel. Az iskola építését polyáni mesteremberek végezték: Fekete András, Fekete István, Csutak István. Később villanyt vezettek az új épületbe, parkettáztak, vizet vezettek, laboratóriumokat létesítettek, és iskolai könyvtárat alapítottak.Kerezsi András iskolaigazgató után az igazgató Szalad Árpád lett, akit Lukács-Bartha Edit követett 2001-ig, akinek a halála után az iskola igazgató Gábor Barna, matematika szakos tanár. Az 1900-as évek elején a tanköteles gyermekek száma a községben 323, ebből 194 látogatja az iskolát. Nem sokkal később rendszertelen a látogatottság, sokak a mezőgazdasági munkák miatt, mások a ruhahiány miatt maradnak ki az iskolából. Az1930-as években megalakult az 5-7 osztály, amit követett a más községben tartandó képességvizsga. Az 1970-es években 8 osztály volt,1979-től 10 osztály a kötelező, 1989 után ismét bevezették a 8 kötelező osztályt.

A falu nagy részében római katolikus, nem hiába nevezik “Szentföldnek”ezt a vidéket. Katolikusságát az esztelneki szerzeteseknek köszönheti nagyrészt, mert ők voltak azok, akik a környéken a hívek lelki életével foglalkoztak, s nem engedtek más vallást be. A feljegyzések szerint a faluban élő emberek nagyon szerették a fényűzést, nem hiányzott az életükből a káromkodás, s jellemző volt a kocsmázás. Missziók segítségével javítottak a helyzeten az 1900-as évek elején, de ez sem sokat segített a népen. Elenyésző számban él-élt a faluban néhány református, akik nem a falu szülöttei, csupán tanítóként vagy hivatali tisztséget jöttek végezni, s végül itt maradtak. 1940-ig a a faluban nagyszámú görög katolikus lakott, viszont a magyar világ bejöttével mindenki átpártolt a római katolikus egyházhoz. Ezzel a görög katolikus templom üresen maradt. A román állam kijavította a görög katolikus templomot és ortodox templommá nyilvánította. De mivel híveket nem sikerült toboroznia így még napjainkban is üresen áll. A Historia Domus feljegyzi, hogy 1957- ben egy jó katolikus leány fejét elcsavarták a “szombatisták”, akik magukat Hetednapot Ünneplő Adventista Egyház tagjainak vallják és sok helyi becsületes embert győztek meg arról, hogy az ő hitük az igaz hit. A Historia Domus lejegyzője nagyon képmutatónak tartja őket, mert azt látja hogy az a sok segítség, amellyel a rászorulókat segítik az képmutatás. Azokat a híveket az egyházból való kizárással fenyegette a pap, akik kapcsolatot ápoltak velük .Ennek ellenére szintén a Historia Domus azt is megjegyzi, hogy a lakók mit sem törődve a pappal Handra Józsefnével, varratnak, s sok egyházi tanácsos is szoros barátságot ápol velük. Sokakat csupán a disznóhúsfogyasztás és az alkohol elleni tiltás tart vissza attól, hogy csatlakozzon a gyülekezetükhöz. Az 1962-es év az egyház számára is rengeteg változást hozott, Imreh József plébános úgy jegyzi le az ezt követő esztendőket, hogy a diákok hittanóra látogatása tűrhető, viszont a hivatalokban dolgozó felnőtt lakosság nem jár templomba, mert fél elmenni. A '60 -as éveket kezdődően az egyházban nagy változások figyelhetők meg: torony készítés, villámhárító, szőnyeg vásárlás, kicserélik az ablakokat, restaurálják a templomba található képeket, szobrokat. 1971- ben volt az első magyar nyelvű szentmise. 1978 -ban Harai Pál vezetésével hittanterem épül.1989- es forradalom után a hívek nagy tervekkel várták a demokrácia szabadságát.
Érdemes megemlíteni karácsony közeledtével, hogy Kézdiszentkereszten a hagyományos karácsonyi szokások (betlehemezés...) mellett a kántálás, újév köszöntés, aprószentekelés is jellemző.

A két és fél éve aláírt testvérközségi szerződésben ez áll: "A két szent hegy, a Pilis és erdélyi párja a Perkő védelme alatt élő két falu képviselői ma összegyűltek, hogy tartós TESTVÉRKÖZSÉGI SZERZŐDÉST
kössenek a két helység között. Ez a két község is bizonyítja, hogy a Szent Kereszt neve alatt létrejövő kapcsolatok az emberek közötti barátságot és összetartozást erősítik."

Testvérközségünk is - a helytörténeti kutatások alapján - "legalább olyan" szent hely, mint a Pilis, melyet a ciszterci szerzetesek egykori jelenléte, valamint Boldog Özséb esztergomi kanonok-rendalapító jelenléte, elődeink imádságos élete és munkája tett szentté. A keresztény ember számára a szüntelen tanulás és imádságos élet mindig első helyen kell, hogy álljon.
Ezért is mondhatjuk az oly sokszor hallott idézetet a költővel együtt:
"...A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükben biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!"

Reményik Sándor: Templom és iskola (1925)

Kézdiszentkereszt honlapjára innen mehet tovább!

Valódi várakozás

Amint ígértük, a karácsonyra való készülést igyekszünk minél több írással, gondolattal segíteni. Néha jobb, ha mi elnémulunk, és hagyjuk, hogy más is szóhoz jusson...

Pilinszky János:
A várakozás szentsége


Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.
Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.
A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől.
Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódásról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek - megszületvén Betlehemben - maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.
Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.

Forrás: Új Ember, 1975. december 14.

Készület II.

Giotto: A greccioi Betlehem
Nyilván nem hat újdonságként az a tény, hogy Assisi Szent Ferenc volt az, aki elsőként állított Betlehemet karácsonykor. Szent Ferenc radikális megtérése óta tudatosan követte, utánozta Krisztust. Olyannyira, hogy még a Szent Sebhelyeket is viselhette testén, akárcsak Szent Pio atya. A Krisztus-követés ilyen radikális megnyilvánulásában az is elengedhetetlen volt, hogy éppen a Betlehemi jelenet maradjon ki, noha ezt a híres olasz szent nem csecsemőként reprodukálta...
1222 karácsonyán Szent Ferenc Betlehemben járt és nagy hatást tett rá az ottani karácsonyi liturgia. Hazatérésekor engedélyt kért a pápától, hogy hasonló módon ünnepelhesse meg a karácsonyt a következő évben. A pápa engedélyezte, hogy templom helyett egy barlangban tartsa az ünnepi misét. Szent Ferenc a szalmával bélelt barlangba egy jászlat állított élő állatokkal, amely mintegy háttérképként szolgált, miközben a szent prédikált a környékről összegyűlt híveknek. Az ötletet hamarosan többen átvették.
A jászolkészítés önálló, jövedelmező mesterséggé fejlődött. A jászolkészítés fő központjai Genova, Nápoly és Szicília volt. Egyes jászlak nagyon fényűzőek voltak - arannyal, drágakövekkel díszítve. A népies változatban az alkalmazott anyagok természetesen sokkal egyszerűbbek. Genovában fa, Nápolyban főleg terrakotta, Szicíliában terrakotta, gipsz vagy viasz szolgált az alakok megformálásához. Sok jászol valóságos képzőművészeti alkotásnak számít. A jászlak gyakran mechanikus elemeket is tartalmaznak (pl. működő malmok, vagy patakok; változó megvilágítás, amely a nappal és éjszaka váltakozását utánozza). Nápolyban nagyon látogatott a betlehemeiről híres S.Gregorio Armeno utca.
Assisi Szent Ferenc így prédikált a barlangban felállított jászol mellett: „Barátaim! Hallottátok? Ez lesz nektek a jel, találtok egy Újszülöttet jászolba fektetve… Szalmán fekszik, mint a legszegényebb… Soha többé nem vagyunk egyedül, soha többé nem vagyunk elhagyottak. Még hibáinkban, bűneinkben sem. Semmi sem választhat el minket ezentúl az Atya gyöngéd szeretetétől a Gyermek által, aki nekünk adatott.”
Az első betlehemeket még Szent Ferenc idejében hozták be Magyarországra tanítványai. Később, a XVII. századtól laikus társaságok előadásában is megjelenítették a betlehemi történetet.
A karácsonyi időszak legkedvesebb szokása a betlehemezés. Falun általában karácsony délutánján indulnak betlehemezni a fiatalok - így Pilisszentkereszten is. Késő estig járják a falu portáit, családokhoz látogatnak el...
A paraszti betlehemezés középpontjában a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. A dramatikus játék fő eleme a pásztorjáték, amely a három pásztor, köztük a nagyothalló öreg tréfás párbeszédére épül. A betlehemezés fő kelléke a templom alakú betlehem, amelyben a Szent Család látható.

Fekete István: Betlehem - részlet 
"Az idő és a tér elveszett. A nagy subákat majd földre nyomta a szél, a hó vágott, mint a jeges vessző, és reszketve izzadtunk, ijedt kis erőnk utolsó megfeszítésével. Vánszorogtunk. A kis betlehem oldalát már feltépte a szél és kísértetiesen csapkodta a papírt, miközben a toronyban a kis bádogcsengő néha megkondult, mint a lélekharang. Nem tudtuk, hol vagyunk, és szívünk körül halálos hidegen bujkált a félelem.
- Megfagyunk - mondta valaki, mire Bence Gábris leroskadt a hóra, és sírni kezdett, de sírását elkapkodta a sikoltó szél.
És csak álltunk. Összebújtunk a Gábris körül, a betlehem lecsúszott a kezemből a hóra és nem hittünk már semmiben, csak ez elmúlás borzalmában és már nem is voltunk.
- Imádkozzunk! - mondta ekkor Péter, és ennek a szónak a mélységében egyszerre végtelen csend lett, és ebben a csendben alig hallhatóan, mégis világosan megérintett bennünket meleg szárnyával a távoli harangszó.
- Harangoznak - ordított Jancsi -, most már tudom az utat.
- Imádkozzunk - mondta Péter, és imádkoztunk.
És éjféli misén otthon voltunk. És azóta is, ha nagy baj van és kiesik kezemből a betlehem, azt az imát mondom és azt a harangszót hallom még ma is."

2010. december 12., vasárnap

3. Adventná nedeľa

Ján bol v žalári. Keď počul o Kristových skutkoch, poslal k nemu svojich učeníkov opýtať sa:
"Ty si ten, ktorý má prísť, alebo, máme čakať iného?
Mt 11,2-11


Keď Ján počul o Kristových skutkoch... poslal učeníkov opýtať sa... – Aj my každú nedeľu v evanjeliu počúvame o Kristových skutkoch. Otázkou je, či aj v nás evanjelium vzbudzuje otázky, alebo zostávame nedotknutí.

Ty si ten, ktorý má prísť...? – Minulú nedeľu sme počuli, ako Ján ohlasuje príchod toho, ktorý „má v ruke vejačku, vyčistí si humno, pšenicu si zhromaždí do sýpky, ale plevy spáli v neuhasiteľnom ohni.“ Dnes počujeme, že Mesiáš „čistí svoje humno“ a „zhromažďuje pšenicu“, ale iným spôsobom. Ján sa dozvedá o tom, ktorý vracia slepým zrak, hluchým sluch, malomocným a chromým zdravie, mŕtvym život... a pýta sa: „Ty si ten, ktorý má prísť, alebo...?“ Ján má odvahu spochybniť svoje očakávania, porovnáva svoje predstavy so skutočnosťou a prispôsobuje svoj život poznanej Pravde. A to až natoľko, že dokáže povedať: „ On musí rásť a mňa musí ubúdať“ (Jn 3,30).

Práve v polovici adventu máme príležitosť opýtať sa toho, ktorého očakávame: „Ty si ten, ktorý má prísť, alebo... očakávam niekoho, kto zodpovedá mojim predstavám, ale nie je pravým Mesiášom?

Kľúčom k rozlíšeniu je: Slepí vidia, chromí chodia, malomocní sú čistí, hluchí počujú, mŕtvi vstávajú a chudobným sa hlása evanjelium.
Slepí vidia – ak tí, ktorí nemajú možnosť alebo nechcú vidieť Krista, vidia na mne jeho spôsob života...
Chromí chodia – ak tí, ktorí nejdú za Kristom po vlastných nohách, majú možnosť priblížiť sa k nemu prostredníctvom mňa...
Malomocní sú čistí – ak do prostredia, ktoré je výslovne profánne, alebo až „nečisté“ skrze môj život s Kristom preniká jeho milosť...
Hluchí počujú – ak tí, ktorí nie sú schopní počuť radostnú zvesť evanjelia počujú aspoň trochu dobra z mojich úst...
Mŕtvi vstávajú – ak tí, na ktorých si nikto nikdy nespomenie, ožívajú (aspoň) v mojich modlitbách...
Chudobným sa hlása evanjelium – ak je môj život určovaný evanjeliom aj vtedy, keď mi to nikto „nezaplatí“ svojim obdivom či uznaním...
...ak áno, vtedy „správnym spôsobom“ očakávam „správneho“ Mesiáša.

2010. december 10., péntek

Készület I.

Adventi készületünk első szakaszában vagyunk még, de már látjuk a végét, már érezzük, hogy „közel van” az Úr. A most következő vasárnap (Gaudete vasárnap) már az örvendezésé, hiszen tizenegy nap választ el a szent születés napjától. A második szakaszba érve már Jézust szólítjuk meg, hiszen bekapcsolódunk majd a történelmi Úrjövetbe, Izrael várakozásába.
Most azonban egy középkori szent felé irányítjuk figyelmünket, aki főbb művei között írt a megtérésről, az Isten szeretetéről, a saját lelkünkkel való törődésről... Ő Clairvaux-i Szent Bernát, a középkori misztika atyja. Misztikája inkább gyakorlati, mint elméleti. Leginkább a szenvedő Isten-emberre figyel, őt akarja követni.
Szent Bernát 1090-ben született a franciaországi Dijon közelében. Fiatalon ciszterci szerzetes lett. 1115-ben ő alapította meg a Clairvaux-i kolostort, aminek 38 éven át volt az apátja. Kiváló szónok volt, maga a pápa (III. Jenő) is felkérte több vitában való beszédre.
Saját maga vezette életrajzát, a kolostori életről alkotott elképzeléseit is lejegyezte.
1153-ban halt meg Clairvaux-ban. 1174-ben avatta szentté III. Sándor pápa, majd 1830-ban VIII. Piusz pápa az egyházdoktori címmel illette.
Szent Bernát a cluny-i reformmozgalom egyik nagy alakja volt. A ciszterciek a bencés regula még radikálisabb megvalósításáért küzdöttek. Szinte menekültek a városokból, a forgatagból, hogy rátaláljanak lelkük nyugalmára, felismerjék Istent és önmagukat. Az építészet mindig is tükrözte a kor lelkiségét, lelki állapotát, valamint törekvéseit. A második évezred kezdetén jelentős mértékben törekedtek a pompára is. A clunyi bazilika látogatói például „Isten Paradicsomának szépségét” látták. Ám hamarosan kiderült, hogy ez a szakrális-esztétikai színgazdagság, egyáltalán, a clunyi reformmozgalom nem elégíti ki azokat a szellemi szükségleteket, amelyek egy mélyebb és személyesebb vallásosságot igényeltek. Ezért is jöttek létre a regulákat radikálisabb módon megvalósító rendek.
Szent Bernát rosszallóan emlegeti az új katedrálisok méreteit, pompáját, festményeit; ezek, „miközben az imádkozók tekintetét magukra kényszerítik, gátolják áhítatukat”. Végképp nem tud megbékélni a templombelső esztétikai kiképzésével: „Mint szerzetes, azt kérdezem azonban a szerzetesektől [...] mondjátok meg, szegények, ha ugyan szegények vagytok, mit használ az arany a szentélyben? [...] vajon nem a kapzsiság teszi-e mindezt, amely nem más, mint a bálványok szolgálata, s nem a gyümölcsöt, hanem az adományt keressük. Ha kérded, milyen módon, azt mondom, csodás módon. Valami olyan mesterséggel szórják a pénzt, hogy megsokszorozódjék. Elköltik, hogy megsokasítsák, s a pazarlás bőséget szül. A költséges, de bámulatos hívságok puszta látására az emberek inkább az adakozásra, mint imádságra buzdulnak. Így nyeli el a kincs a kincset, így vonzza a pénz a pénzt, mivel valamilyen módon, ahol több gazdagságot tapasztalnak, ott szívesebben adakoznak. [...] Az egyház falai ragyognak, és szegényei szűkölködnek. Köveit arannyal borítja, és fiait mezítelenül hagyja [...] De aztán a kerengőkben, az olvasó testvérek szeme előtt, mit keres az a nevetséges szörnyűség, a csodálatosan rút szépség és szépséges rútság? Mit akarnak a tisztátalan majmok, a vad oroszlánok, az iszonyú kentaurok, a félig emberek, a foltos tigrisek, a küzdő katonák, a kürtöt fújó vadászok? Egy fej alatt több test látható, és viszont, egy testen több fej. A négylábún itt kígyófarok látható, amott a halon a négylábú feje. Amott egy hátulról félig kecskeformájú vadállat elöl lovat ábrázol; emitt egy szarvas állat hátul lótestet visel. Tehát a különféle formák oly gazdag és oly bámulatos változatossága jelenik meg mindenütt, hogy inkább akarózik a márványok közt olvasni, mint a kódexekben, s egész napot ezek egyenkénti megcsodálásával tölteni, mint azzal, hogy Isten törvényén elmélkedjünk.”
Szent Bernát rámutat az építészet és a kor Egyházának kritikájában arra, hogy mire kell odafigyelni igazán. Szükséges az, hogy Istennek a legjobbat, legszebbet adjuk, de az mi vagyunk. Önmgaunk ajándékozása mindenféle aranycsomagolás nélkül. Isten úgy szeret minket, ahogy vagyunk. Ez a legszebb ajándék számára, feltéve, ha valóban hajlandóak vagyunk átadni magunkat neki.
Advent idején készüljünk arra, hogy Istennek valóban a legjobbat, legtökéletesebbet adjuk: önmagunkat!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...