Történelem I.

Szerettük volna, ha az egyre nézettebb honlapunkon a látogatók igénybe veszik a szavazási lehetőséget is. Ezzel azonban a több száz látogatóból csupán hárman éltek. Bízunk abban, hogy a továbbiakban kedvet kapnak hozzá...
Legutóbbi kérdésünk az volt, hogy mikor lett önálló a plébániánk? A helyes válasz az volt, hogy 1800-ban. Ennek könnyedén utána lehetett nézni az egyházmegyei honlapon is.
Szeretnénk, ha nem csak a helybeliek tudnának meg többet a pilisszentkereszti plébánia történetéről. Így többször felbukkan majd történelmi bejegyzés is.
A plébániánk 1772-ig Csaba (ma Piliscsaba) filiája, majd 1800-ig Szántóhoz tartozott. Ekkor lett önálló plébánia. (A fília egy olyan hely, amely egy adott plébániához tartozik, és az ottani plébános a fília plébánosa is. Nincs külön helyben lakó plébánosa.) A templom egyhajós barokk stílusban épült a pálos atyák megbízásából. 1766-ban a budai pálos prior áldotta meg. Tornyát 1803-ban kapta. A főoltár a megfeszített Krisztussal 1774-ből, a két mellékoltár és a szószék az 1770-es évek végéről való. Mindhárom értékes, copf stílusban készült. A keresztelőkút szintén a XVIII. században készült. A szentély félköríves záródású, Kákonyi Asztrik falfestménye dísziti. 1995-ben történt a templom belső restaurálása. Ekkor a templom szentélyében két, az 1700-as évek végéről való szekkó festményt találtak. Az értékes faberendezések restaurálása 1995 közepétől folyamatos volt. Az értékes szószék restaurálása 1997-ben megtörtént. A keresztút szintén Kákonyi Asztrik ferences szerzetes alkotása.
A következő kérdésünk oldalt található, ennek megfejtéséről, és az esemény részletes bemutatásáról a szavazás lezárásakor olvashatnak.

Miserend

Már most jelezzük, hogy a jövő héten hétfőn lesz Mindenszentek ünnepe. Ezen a napon ünnepi miserend lesz templomunkban. Másnap, kedden Halottak napja lesz. A két napon teljes búcsút lehet nyerni az ismert feltételek mellett, temető-látogatással. Az ünnepre való készülődés ne merüljön ki a külsőségekben, ne csupán a díszítésről szóljon, hanem legyen valóban emlékezés és imádsággal teli nap. Hétfőn minden szentet ünnepel az Egyház, azokat is, akiket név szerint nem kanonizált (nem avatott szentté), akik már győztek, és bejutottak Isten Országába. Érdemes tudnunk, hogy minden egyes szentmisén jelen van az egész megdicsőült Egyház, vagyis azok, akiket majd hétfőn ünneplünk. Kedden pedig azokért imádkozunk, akik már eltávoztak ebből a világból, és még nem jutottak el az örökkévalóságba. A Szentírásban olvassuk: "üdvös dolog imádkozni a megholtakért".

A héten ünnepeljük

Szent Simon - Simone Martini, 1320

Ezen a héten az Egyház két szentet állít elénk példaként, akiket egy napon ünneplünk (csütörtökön). Szent (Zelóta) Simon és Júdás Tádé. Az utóbbi természetesen nem az áruló. A zelóta Simon az első században halt vértamúhalált Babilonban. Lk 6,15 tanúskodik nevéről, és azonosítható a Kánai menyegzőn jelen lévő vőlegénnyel is (Jn 2,1-11). A legenda szerint Júdás Tádé testvére, és mindketten Alfeus fiai. "Buzgó Simon"-nak is nevezik. Csodákat művelt és ezzel bizonyította, hogy hamis dolog a bálványimádás. Ezért lefejezték. Attribútumai: szerecsendió-virág, fejsze. A favágók, erdei munkások, kőművesek, tímárok és takácsok védőszentje.
Júdás Tádé is vértanú volt, pontosan 44-ben ölték meg, szintén Babilonban. Jézus tanítványai közé tartozott. Egy örmény hagyomány szerint főleg az örményeket térítette, testvérével együtt. A 18. században elevenítették fel emlékezetét újra, és kérték segítségét a kétségbeesések között. Ereklyéi főleg a római Szent Péter bazilikában találhatók. A népi megfigylés szerint emléknapjukon gyakran kezdett el havazni. A szorongásos betegek, kétségbeesett emberek patrónusa.

Charta caritatis

A folymatosan bővülő honlapunkra felkerült a Charta caritatis teljes szövege, amelyet itt olvashatnak. A pilisszentkereszti egyházközséghez szervesen kötődik a helyi ciszterci múlt. A hely lelkiségét meghatározza ma is a ciszterci szerzetesek több száz évvel ezelőtti jelenléte. A dokumentum bárkinek fontos lehet, bárki számára tartalmazhat lényeges gondolatot, olyan sort, amin el tud gondolkozni, és hasznosítani tudja saját életében. Elsősorban azért fontos, hogy az életünket ne magunk, ne a pénz, ne is más emberek, hanem egyedül Isten irányítsa, és a rá való hagyatkozás legyen a mi erősségünk.

A hét ünnepei

Szent Lukács - orosz ikon

Hétfőn Szent Lukács evangélista ünnepe lesz. Az orvosok és művészek patrónusa minden bizonnyal orvos volt. Az evangélium megírása során mindennek utánajárt, legfőbb "munkatársa" Szűz Mária volt. Sok eseményt tőle tudott meg. Evangéliumát 70-80 körül írta. Neki tulajdonítjuk az Apostolok Cselekedeteit is. Fontosnak tartotta a történelmiséget, vagyis azt, hogy Jézus valóban élt a földön, ezt bizonyos történeti adatokkal igyekszik igazolni a szövegekben. Kiemelt szerepe van evangéliumában a társadalmi különbségek leírásának is. Gyakori elnevezés evangéliumáról, hogy az a "szegények evangéliuma". A legenda szerint vértanú lett ő is, mint számos kortársa.

Giovanni Stefano Doneda:
János a Szűzhöz imádkozik, 1689/70

Szombaton, október 23-án lesz Kapisztrán Szent János ünnepe. 1386-ban született Itáliában, egy báró fiaként. Perugiában tanult jogot. Sziénai Szent Bernardinnal kötött barátságot, amely jelentős mértékben befolyásolta életét. Számos európai országba járt prédikálni, még a pápa nevében. Az előrenyomuló törökök ellen 1454-ben Frankfurtban, 1455-ben Wiener Neustadtban prédikált. Az emberek tömegesen özönlöttek hozzá, hogy hallgassák. 1690-ben avatta szentté VIII. Sándor pápa. A katonai lelkészek patrónusa. Nevének jelentése: Isten kegyelmes.

Dies Domini

Már kezd megszokottá válni (talán már sokak számára az is) a vasárnapi templomba járás. Ki erre, ki arra: mindenki akkor, amikor ideje engedi. Egy emlékezés alapján állítható, hogy régen is megvolt (100 éve) a társadalmi rendje a misére-járásnak. Azonban a parancs így szól: "Az Úr napját szenteld meg!" Ez nem jelenti közvetlenül azt, hogy "menj el misére". Ezt sokan így is értik, és egyszerűen nem mennek el vasárnap szentmisére. Azt is jó tisztázni, hogy az egyházi fogalmak szerint nem "misehallgatásról" beszélünk (bár régen ez volt a divatos kifejezés), hanem a legjobb a "részvétel" szóval kifejezni: a keresztény ember a szentmisén részt vesz. Befogadja Isten Igéjét az igeliturgián keresztül, felajánlja életáldozatát Istennek a kenyérrel és borral, valamint egyesül lelkében a legszentebb Úrral.
II. János Pál pápa, az előző pápánk 1998. május 31-én kiadott egy "Dies Domini" kezdetű apostoli levelet, mely a vasárnap megszenteléséről szól. Jó támpont a parancs megértéséhez: "Az Úr napját szenteld meg!"
Most nem az egészet közöljük, hanem néhány "fontosabb" részletet:
"AZ ÚR NAPJA - ahogy a vasárnapot az apostoli időtő kezdve nevezték - az Egyház története folyamán mindig kiváltságos figyelmet élvezett, mert szoros összefüggésben áll a keresztény misztérium lényegi magvával.
Méltán alkalmazzuk a vasárnapra a zsoltáros örömteli kiáltását: "Ezt a napot az Úristen adta, örvendezzünk és vigadjunk rajta!" (Zsolt 118 [117],24). Ezen örömre felhívás, mely a húsvéti liturgiának része lett, kifejezi az ámulatot, mely eltöltötte az asszonyokat, akik ott voltak Krisztus megfeszítésénél, és "a szombatok első napján, jókor reggel" (Mk 16,2) a sírhoz siettek és azt üresen találták. Meghívás a két emmauszi tanítvány örömének átélésére, akik úgy érezték, hogy "lángol a szívük", miközben a Feltámadott csatlakozott hozzájuk útjukon, magyarázta nekik az Írásokat és feltárta magát "a kenyértörésben" (vö. Lk 24,32.35). Annak az eleinte bizonytalankodó, azután túláradó örömnek a visszhangja, amit az apostolok éltek át ugyanazon nap estéjén, amikor a föltámadott Jézus meglátogatta és megajándékozta őket békéjével és Szent Lelkével (vö. Jn 20,19--23)."
A boldogemlékű Szentatya a teremtéssel is összefüggésbe hozza a vasárnapot, mint a pihenés napját. A sabbatot, mint a Teremtő nyugalmának napját. A Ter 2,3-ban azt olvassuk, hogy Isten megáldotta és megszentelte ezt a napot. Ezután kifejti, hogy a második teremtésre való emlékezés is a vasárnap, hiszen Krisztus feltámadásának ünneplése minden egyes vasárnap. A fejezetcímek között szerepelnek: A nyolcadik nap, az örökkévalóság előképe; A Szentlélek ajándékának napja; A hit napja; Mással nem helyettesíthető nap.
"Épp a vasárnapi szentmisén élik át a keresztények újra különös intenzitással az apostolok húsvét esti élményét, amikor a Föltámadott megjelent közöttük (vö. Jn 20,19). A tanítványok kis csoportjában, ami az Egyház zsengéje volt, bizonyos módon jelen volt Isten mindenkori népe. Tanuságtételük révén árad a hívôk minden nemzedékére Krisztusnak a béke messiási ajándékával bôvelkedô üdvössége. E békét Ő a vére árán szerezte és a Szentlélekkel együtt ajándékozza: "Békeség nektek!" Abban, hogy Krisztus "nyolc nap mulva" (Jn 20,26) tér vissza hozzájuk újra, gyökerében már látható a keresztény közösség szokása, hogy minden nyolcadik napon, az Úr napján, vagyis vasárnap összejönnek, hogy megvallják föltámadásába vetett hitüket és összegyűjtsék az általa igért boldogság gyümölcseit: "Boldogok, aki nem láttak, mégis hisznek" (Jn 20,29). A Föltámadott megjelenései és a Eucharisztia közötti szoros összefüggésre utal Lukács evangéliuma az emmauszi tanítványok történetével. Maga Krisztus csatlakozott hozzájuk, bevezette ôket az Írások megértésébe s végül asztalhoz ült velük. Akkor ismerték föl, amikor " kezébe vette kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta" (24,30). Jézus gesztusa az elbeszélésben ugyanaz, mint a utolsó vacsorán, s ez világosan utal a "kenyértörésre", ahogyan az elsô keresztény nemzedék az Eucharisztiát nevezte."
A pápa külön fejezetet szentel az "ember napjának", hiszen a vasárnap az öröm, a pihenés és a szolidaritás napja. A pihenés napjáról ezt írja:

"A vasárnapi munkaszünet révén a mindennapi gondok és teendôk elnyerhetik igazi természetüket: az anyagi dolgok, melyekért naponta veszôdünk, helyet adnak a lélek értékeinek; az emberek, akikel együtt élünk, a nyugodtabb találkozásban és dialógusban visszanyerik igazi arcukat. A természet szépségeit, melyeket sokszor elcsúfít az ember ellen forduló helytelen használat, újra föl lehet fedezni és élvezni lehet. A vasárnap - mint az Isten és ember közötti, az egymás közti és az önmagunkkal való béke napja - így olyan alkalommá válik, amikor az ember felhívást kap arra, hogy új szemmel nézze a természet csodáit, engedje, hogy átölelje az a titokzatos és csodálatos harmónia, mely Szent Ambrus szavával élve " a szeretet és összhang sérthetetlen törvényeként" "az egység és a béke kötelékében" összefogja a kozmosz alkotóelemeit. Ilyenkor az ember jobban tudatára ébred, hogy az Apostol szava szerint "Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadásal veszünk magunkhoz, mert Isten tanítása és az imádság megszenteli" (1Tim 4,4-5). (...) A pihenésnek, hogy ne váljék üressé vagy unalom forrásává, lelki gazdagodást, nagyobb szabadságot, elmélyült szemlélôdést és testvéri közösséget kell tartalmazia, ezért a híveknek a társadalom által fölkinált kultúrális események és szórakozások közül ki kell választaniuk azokat, melyek joban megfelelnek az evangéliumi törvény szerinti életnek. Ebből a szempontból a vasárnapi és ünnepnapi pihenés "prófétai" jelleget ölt, mert nemcsak Isten föltétlen elsôbbségét hiredeti, hanem az emberi személy méltóságának elsôbbségét is a társadalmi és gazdasági élettel szemben, s bizonyos módon elôvetelezi az "új eget és az új földet", ahol a szükségletek rabszolgaságától való szabadulás teljes és végleges lesz. Röviden összefoglalva az Úr napja így a lehető leghitelesebb módon az ember napjává is válik."
A vasárnap megszentelése nem csupán keresztény kötelesség, hanem a lelki fejlődés útja, saját lelkünk üdvösségtörténetének fontos állomása.
(A pápai levél teljes terjedelmében itt olvasható.) 

Rózsafüzér hava

Giovanni Battista Tiepolo:
A rózsafüzér-tisztelet,
freskó 1737

Októberben minden este elimádkozzuk közösen is a rózsafüzért. A faluban a hívek évközben is rendszeresen teszik ezt, akár a Rózsafüzér Társulat tagjaként is. Nem áll messze tőlünk az ima ilyen formája, de mégis, sokak számára monoton. A hatása pedig érezhető, hiszen aki kéri, azt a Szent Szűz megsegíti.

XVI. Benedek pápa
a rózsafüzért imádkozza

A rózsafüzért a XV. század második fele óta imádkozzuk. A 13. században a szerzetesek (bencések, ferencesek, domonkosok stb.) kórusban imádkozták a zsoltárokat, néhány helyen mind a 150 zsoltárt. Azok a barátok, akik nem tudtak olvasni, ugyanakkor 150 miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett. Valószínűleg privát jelenés formájában Szent Domonkos kapta az üzenetet, hogy az üdvözlégyet imádkozzák 150-szer a miatyánk helyett, és ezért a domonkosokkal van összekapcsolva a rózsafüzér terjesztése. Ezt különben Alanus de Rupe, egy domonkos a 15. században (+1475) említi először. Akkoriban tehát a rózsafüzér 150 üdvözlégyből állt, de az üdvözlégynek csak az első, szentírási részét mondták. IV. Orbán pápa 1261-ben hozzáadta „Jézus” nevét, és ez alkalmat adott a 15. században a Rajna völgyi karthauzi szerzeteseknek, hogy minden egyes üdvözlégyhez hozzáadjanak egy titkot Jézus életéből, amin aztán elmélkedni, szemlélődni tudtak. Többnyire csak 50 üdvözlégy imát mondtak, és így 50 titkot soroltak fel; de vannak olyan listák is, amelyek 150 titkot tartalmaznak. Mindez a 15. század elején (1409–1415) történhetett a Rajna völgyi karthauzi kolostorokban, mint pl. Trier, Mainz, Köln, Strassburg. Úgy tűnik, hogy a titkoknak első ilyen sorozata a karthauzi Esseni Adolf (+1439) műve, akit élénken befolyásolt a kornak Devotio modernája, valamint a tanítványáé, Porosz Domonkosé (+1460), aki valószínűleg több ilyen sorozatnak a szerzője. Valamivel később Alanus de Rupe, domonkos szerzetes Douaiban 1468–70 körül megalapította a Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult ennek az ájtatosságnak az elterjedéséhez. Az üdvözlégy második része (Asszonyunk, Szűz Mária. . .) csak később lett része az imádságnak V. Szt. Piusz pápa szorgalmazására, aki maga is domonkos volt, és aki hivatalosan jóváhagyta a rózsafüzért (1568), és terjesztette annak imádkozását. Ő vezette be az ünnepet „Győzedelmes Nagyasszonyunk” tiszteletére 1572. október 7-én, mivel 1571-ben ezen a napon szenvedett vereséget a török hajóhad Lepantónál a rózsafüzér-imahadjárat eredményeként. Az ünnep nevét XIII. Gergely pápa 1573-ban megváltoztatta a „Rózsafüzér Királynője” címére. A dicsőség és az apostoli hitvallás, valamint az 5 tizedet megelőző 3 üdvözlégy az isteni erényekkel kapcsolatban, a tridenti zsinat után, a 16. században került hozzá. A rózsafüzér titkainak számát is lecsökkentették 15-re, vagyis minden tizednek egyetlen titka van. A karthauzi szerzetesek a rózsafüzérrel követték az őskeresztény pusztai remeték szokását, akik egy-egy zsoltárt együtt elmondtak, majd csendben térdelve vagy leborulva azon hosszasan elmélkedtek, és a végén az elöljáró összefoglalta az egyéni imákat a „zsoltárkollektával”. A karthauziak elmondták az üdvözlégy első részét közösen, Jézus nevéhez hozzáfűzték a megfelelő titkot, és azon hosszasan egyénileg elmélkedtek, vagy inkább szemlélődtek. (Vö. Fra Angelico freskóit a firenzei Szent Márk kolostor minden egyes cellájában.) Természetesen manapság a rózsafüzért folyamatosan imádkozzuk, és a titokról való szemlélődés csupán színezi a 10 üdvözlégy lelkiségét. De jó volna, ha tudnánk néha időt szentelni az egyes titkok hosszabb megelmélkedésére, szemlélésére! A karthauziak a titkokat (50 vagy 150) csupán ajánlották szemlélődésre. Valószínűleg Porosz Domonkos volt az, aki az 50 üdvözlégy imát (Quinquagena) tizedekre osztotta, a titkokat hozzáadta, és elnevezte ezt az imádságot „rosarium”-nak, vagyis Mária rózsakoronájának. A titkokat latinul clausulának nevezték, mert ezek zárták le az üdvözlégy imáját. A titkoknak többféle sorozatát lehet találni a 15. század karthauzi kolostorainak kéziratai között. A legtöbb 50 titokból áll, de van 150 titkot tartalmazó is.

II. János Pál pápa 2002 októberétől meghirdette a Rózsafüzér évét.
Minden nap másik olvasót lehet mondani: hétfő - örvendetes, kedd - fájdalmas, szerda - dicsőséges, csütörtök - világosság (korábban az örvendetes), péntek - fájdalmas, szombat - örvendetes (korábban a dicsőséges), vasárnap - dicsőséges.
Ismerünk több féle rózsafüzért is, vannak, akik ezeket összegyűjtötték. Egy Budapesten, 1898-ban kiadott könyv "50 különféle sz. rózsafüzért" tartalmaz.
A pápák mindig is szorgalmazták a Szentolvasó imádkozását, melyet maguk minden nap elvégeztek. II. János Pál pápa különösen nagy alakja volt a rózsafüzér terjesztésének.

A szerda esti rózsafüzérek

Templomunkban minden szerdán (októberben) az esti rózsafüzért a gyermekek közösen imádkozzák a hívekkel. Ilyenkor Kálmán atya néhány gondolattal bevezeti a tizedeket, megmagyarázva a titok jelentését. Segítségként álljon itt a rózsafüzér imádkozásának módja, különösen a titkok sorrendje:
A keresztre a Hiszekegyet imádkozzuk, majd a Miatyánkot, ezt követi három Üdvözlégy. Ezután Dicsőség, majd minden tized előtt a nagy szemre Miatyánk. A Miatyánkot követi tíz Üdvözlégy, melyek közepén ("méhednek gyümölcse Jézus,...") bemondjuk a titkot:
Örvendetes olvasó:
…akit, Te, Szent Szűz, Szentlélektől fogantál.
…akit, Te, Szent Szűz, Erzsébetet látogatván hordoztál.
…akit, Te, Szent Szűz, a világra szültél.
…akit, Te, Szent Szűz, a templomban bemutattál.
…akit, Te, Szent Szűz, a templomban megtaláltál.

Fájdalmas olvasó:
…aki érettünk vérrel verejtékezett.
…akit érettünk megostoroztak.
…akit érettünk tövissel megkoronáztak.
…aki érettünk a keresztet hordozta.
…akit érettünk keresztre feszítettek.

Dicsőséges olvasó:
…aki a halálból feltámadt.
…aki a mennybe fölment.
…aki nekünk a Szentlelket elküldte.
…aki Téged, Szent Szűz, a mennybe fölvett.
…aki Téged, Szent Szűz, a mennyben megkoronázott.

A világosság titkai:
…aki a Jordán vizében megkeresztelkedett.
…aki a kánai mennyegzőn kinyilatkoztatta isteni erejét.
…aki meghirdette Isten országát.
…aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét.
…aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát.

Ez a meditatív (elmélkedő) imaforma segíthet minden gyermeket (és minket is) abban, hogy a titkokon keresztül Máriával együtt imádkozva bekapcsolódjunk Jézus (és így a Szentháromság) titkainak szemlélésébe.

A hét ünnepei

Hétfőn Assisi Szent Ferenc ünnepe lesz. "Egy 24 éves itáliai posztókereskedő 1205-ben felismeri, hogy a hírnév és a gazdagság vágyának addig nem is sejtett beteljesülését kínálja Isten, aki Fiában, Jézus Krisztusban értünk szolgává és szegénnyé lett. Őt imádva, Egyházában Őt ünnepelve, az embereknek Őt hirdetve és a szegényekben Őt szolgálva minden kincs az övé – ezért élhet szegénységben, tulajdon nélkül és tisztaságban. Ez a felismerés megváltoztatja Ferenc életét. „Elhagyja a világot” – hogy a világ Teremtőjének és Megváltójának éljen. Három évvel később társak csatlakoznak hozzá, létrejön körülötte a fraternitas, a testvéri közösség. Közös életeszményük a „minoritas”: kisebbnek lenni mindenkinél, nem uralkodni senkin, ahogy Krisztus is mindenki szolgája lett. Az egyház elismeri őket, mint szerzetesi közösséget, mint a Kisebb Testvérek Rendjét (Ordo Fratrum Minorum). Később Szent Ferenc lelkiségében újabb és újabb közösségek jönnek létre, nem csak kolostorokban élő női és férfi rendek, hanem világban élő közösségek is." - ferencesek.hu
Csütörtökön Rózsafüzér Királynője, pénteken Magyarok Nagyasszonya ünnepe lesz.
Szombaton Boldog John Henry Newman emléknapja lesz, akit egy hete avatott boldoggá Angliában XVI. Benedek pápa.

Liturgikus rend

Októberben az esti misék után rózsafüzért imádkozunk. A miserendben is változás történt, ugyanis a mai naptól minden este 18:00-kor kezdődnek a szentmisék. Vasárnap (ünnepeken), valamint a hétköznapokon is! A szlovák nyelvű szentmise időpontja továbbra is 18:00 maradt (minden második vasárnap - eltérés külön jelezve).