esztékávé

"Mi magunk is arra vagyunk hivatva, hogy odaadjuk életünket testvéreinkért, így valósítva meg teljesen igazságban létünk értelmét és rendeltetését."

(Boldog II. János Pál pápa)

Előre tekintsünk! - Christopf Schönborn bíboros gondolatai

Ki a hibás a világban tapasztalható bajok miatt? Miért vannak születésüktől fogva fogyatékosok? Miért jön egy gyermek vakon a világra? Ilyen kérdések mindig is foglalkoztatták az embereket. Újból és újból felmerül a kérdés: Ki a hibás ebben? Gyakran hangzik ma el a kérdés: ha jó az Isten, akkor miért engedi meg a szenvedést? Akkor azt kérdezték az emberek: a fogyatékosság Isten büntetése kell, hogy legyen! Ki szolgált akkor rá erre a büntetésre? „Ki követett el bűnt”, hogy ez az ember vakon született – kérdezték a tanítványok Jézust, amikor látják a koldust. „Ő maga? Vagy a szülei vétkeztek, hogy vakon született?”

Ne mondjuk, hogy ez ma már nem létezik. Ismerek szülőket fogyatékos gyermekkel, akiknek „szuper vallásos” emberek ténylegesen azt mondták, hogy: Isten valóban megbüntetett titeket, mert ezt meg ezt csináltátok! Ezért fogyatékos a gyerek. Néha a szülők szívében is felmerül a fájdalmas kérdés: Valamit rosszul tettünk? Gyermekünk fogyatékossága mégis csak a mi bűnünk, és ezért a büntetés?

Jézus válasza világos: „Sem ő, a vakon született, sem pedig szülei nem vétkeztek.” Jézus nem hátra tekint, hanem előre. Nem az a kérdés: Miért? Hanem az, hogy: „Minek?" Jézus ma sem arra hívja tanítványait, és velük együtt minket is, hogy eltemetkezzünk a múltban, hanem, hogy a jövőbe tekintsünk: A fogyatékkal élőben „nyilvánul meg Isten működése”.

Jézus meg akarja változtatni tekintetünket. Ne a szerencsétlenséget nézzétek először, hanem az esélyt. Erre azt lehet mondani: Ennek a vaknak szerencséje volt. Jézus csodálatos módon meggyógyította őt. De hányan maradnak vakok vagy fogyatékosok életük során? Hol van itt az esély?

A vakon született meggyógyításával Jézus olyas valamit akar megmutatni, ami mindenkire érvényes: Mindenki terhet hordozva járja életútját. Még az egészségeseknek is megvannak a sebeik, lelki értelemben. A testi egészség értékes, de ez nem minden. Jézus nem csak a vaknak nyitotta meg a szemét. Nekünk is új látást akar ajándékozni. Azt szeretné, hogy Isten művét a mi tulajdon életünkben is felfedezzük.

Ezzel az evangéliummal azokra a barátaimra gondolok, akiknek az utolsó, az ötödik gyermekük Dawn kórral, Triszómia 21-el jött a világra. Mindig azt mondogatják: Ez a gyerek a szemünk fénye. És tényleg így van. Szülei és testvérei nem kérdezik, hogy: megbüntetett minket az Isten? Látják, hogy mennyire gazdagabb lett az ő életük e gyermek által.

Jézus bátorságot önt belénk, hogy saját életünkben a nehézségeket ne büntetésként éljük meg, ne puszta szerencsétlenségnek. Egyszóval vannak éppen olyan bajok, amelyek odáig vezethetnek bennünket, ahová végül is a vakon született eltalált: Uram, hiszek!

fordította: Tóth Vencel ofm

"Nincs férjem" - Christoph Schönborn bíboros gondolatai 2014. március 23-a vasárnapi evangéliumához

Jézusnak a szamáriai asszonnyal való találkozása Jákob kútjánál számomra a legmegindítótt evangéliumi jelenetekhez tartozik. Délidő van, a nap legmelegebb órája. Jézus kifáradt a gyaloglástól, és leül a kút szélére. Egyedül van. Jön egy asszony, egyedül, hogy vizet merítsen. Senki sem jár ebben az órában a kútra. Reggel és este, azaz a forróság előtt vagy után tülekednek a helység asszonyai, hogy agyagkorsóikkal vizet vigyenek. Ez az asszony tudja, hogy miért kerül el más asszonyokat. Mindenki tud életének alakulásáról, és természetesen pletykálnak is róla. Szégyenli magát, elítéltnek érzi magát, megvetettnek, kirekesztettnek, és ezért elővigyázatosságból maga zárja ki magát.

Itt találkozik ezzel a férfival, aki egymaga ül a kútnál. Az asszony csodálkozik, hogy egy férfi, egy zsidó megszólítja őt, egy szamáriai asszonyt, minden szokást felrúgva: „Adj innom!” A férfi nem csupán megszólítja, hanem segítséget, szolgálatot kér tőle. Mindez megérinti az asszony megsebzett szívét. Semmi megvetés, semmi elutasítás nem érezhető az asszony iránt tanusított magatartásában. Az férfi más vízről beszél neki, olyan szomjúságról, amit semmilyen forrásvíz nem olthat. Az asszony kezdeben fére érti őt. Szívesen fogadna egy olyan forrást, ami a vízhordás fáradságát megspórolná neki. Elképzelésünk sincs talán, milyen fáradságos milliónyi ember mindennapi élete, akik gyakran hosszú utat tesznek meg azért, hogy vízforráshoz jussanak, és aztán egy korsó vízzel ismét visszatérjenek. Jó, ha azokra az emberekre gondolunk, amikor egyszerűen csak kinyitjuk a vízcsapot.

Minden átmenet nélkül azt mondja Jézus a szamáriai asszonynak: „Menj, hívjad férjedet, és gyere vissza!” Megdöbbentő ennek az asszonynak a válasza: „Nincs férjem.” Hazudik vajon? Öt férje volt már, ahogy Jézus a fejéhez vágja, de most egy olyas valakivel él, aki nem a férje. Miért mondta az asszony, hogy „nincs férjem”? Mert nem talált nála boldogságot? Mert senki nem vette őt, mint asszonyt komolyan? Mert senki sem szerette őt igazán? Jézusnak adott válaszából mély magányosságot hallok ki. Sok embere volt az asszonynak, férje azonban nem volt. Sok kapcsolata volt, de szeretet nélkül. Jézus megmondja neki, hogy mi van vele. Ugyanakkor anélkül, hogy elítélné őt. Éreznie kell, hogy Jézus elfogadta őt, de másképpen, mint sok ember teszi. És így szalad el a helységbe, és hívja az embereket össze: „Itt van egy ember, aki mindent elmondott nekem, amit tettem”. A település lakói is elmondták ezt az asszonynak, ám telve megvetéssel, pletykázva, kibeszélve. Jézus úgy mondta el neki, hogy nem érezte magát megvetettnek. És ez szabaddá tette az asszonyt. És így vezette el az egész település lakosságát Jézushoz. Olyan emberre lelt, akinek nincs szüksége rá, aki nem él vissza vele, nem ítéli el, jóllehet tudja, mennyire balul sikerült volt az élete. Rátalált Jézusra, aki megértette az ő szeretet iránti vágyakozását. Az élet vizével ajándékozta meg az asszonyt.

fordította: Tóth Vencel ofm

esztékávé

"A hallgatás hit, amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni, amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess, amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elegendő neked, hogy az Úr megért, a hallgatás hit."

(Boldog Kalkuttai Teréz anya)

Sztárok? - a jóság híre (ára)

Merész és komoly cikkre vállalkoztunk most. Nem szokásunk napi szintű médiahírekkel foglalkozni, főleg nem "sztárhírekkel". (Most kivételt teszünk.)

2013-ban az év embere Ferenc pápa lett. Eközben fura jelenségek kaptak helyet legálisan: lufieregetés a Szent Péter téren, térdhajtás nélküli szentmise, bíborosi szentmise félbeszakítása kehelybontás után, hajléktalanok és bőrbetegetek ölelgetése nyilvánosan, a pápa buszon utazik (na és?), stb.

Aki mindezt komolyan veszi, és valódi példaként állítja maga elé (I.) Ferenc pápát, az először alaposan nézzen szét maga körül: ugyanazt teszi, mint a pápa? 

Állítólag Ferenc pápa a legnépszerűbb a Földön ma élő emberek között. (Engem, a cikk íróját senki sem kérdezett meg... - zárójel bezárva. 

1. Kezdjük Ferenc pápával. Nos, maga a tény, hogy XVI. Benedek pápa lemondott, igaz. Vagyis jogilag nincs XVI. Benedek pápa. Tehát neki nincs döntő szava, ő nem mondhat semmit péteri tekintéllyel, és ráadásul nem viselhetné a fehér ruhát sem. Nyilván erről megegyezés született, hiszen nem gyakori az ilyen jelenség. Viszont mi azt érzékeltetjük, hogy a lemondás körüli jogi viták mai napig nem tisztázottak és véglegesek. 

2. XVI. Benedek pápa hét évig uralkodott. Ezt az időszakot az Egyház történelméből kitörölni nem lehet. Ahogyan éltek előtte is pápák, és ténykedtek, úgy ő is érvényes, van létjogosultsága. Ha jogilag már nem pápa, és nincs döntő szava, akkor még mindig jogos kérdés lehet az, hogy pápasága hogyan illeszkedik be a sorozatba? Vagyis: XXIII. János, VI. Pál, I. János Pál, II. János Pál, XVI. Benedek, Ferenc. A Benedek által meghirdetett folytonosság hogyan érvényesül? Hogyan érvényesül, amikor ő nyíltan (vállalva az apostoli hitet) a magamutogatás ellen érvelt? (Ld.: ebbe a lufieregetés nem fér bele.) 

3. Nézzünk magunkba egy kicsit. Sorolhatnánk itt is a honlapokat, melyek az új pápa személyéről találgattak egy évvel ezelőtt. Egyik sem jött be. Amikor az új pápa megjelent az erkélyen, fura érzés fogta el az embert, ám mégis letérdelt az apostoli áldásra. Az első, péteri szolgálata alatti első áldásra. Most a sajtó nagyot fordult, mert zászlajára tűzte Ferenc pápát. Közvélemény-kutatásokat nyer meg, kiemelkedő újságok címlapjára kerül... Mi ez? 

4. Ferenc pápa látványossága másokat is elindított a látványosság-vágy útján. Érdekes, hogy Teréz anya (anno) magyarországi látogatása után nem álltak sorba az akkori püspökök azért, hogy leprásokkal és hajléktalanokkal foglalkozzanak.

Most Ferenc pápa tevékenysége által legalizálni vélik mindazt (a helyi Egyház vezetői), amit eddig tettek regnálásuk alatt, de azt is, amit ezután kívánnak tenni. Vagyis egyesek szerint üdvös dolog bárányt tartani, mialatt idős embereket vernek agyon, és fosztanak ki. Mások szerint jó dolog lisztet gyűjteni központilag, miközben számos helyen zsákszámra dobják ki nap végén a kenyeret (pékségekben). (...)

Jézus nem volt sztár. Megölték. 

A napokban a YouTube-on és facebook-on egyaránt megjelent egy videó, mely egy apácát mutat be, amint énekel. Íme: 

Mi a gond? Ha valaki ilyen ruhában jelenik meg, ilyen közegben, persze saját vállalása, de azért nem érdemes nekimenni a falnak...

Nézzük végig a történteket, mármint az érdemi részt. 

Az első 10 másodpercben ugyanaz a reakció látszik (főleg a jól megválogatott szakértő zsűri arcán), mint máskor szokás: jön valaki, aki fura bogár. Majd a tizenharmadik másodpercben a kamera fura képet közöl: apácaláb műbőr cipőben, szürke zoknival. Valami eszméletlen konzervatív dolgot akar közölni, vagyis azt, hogy aki itt áll, az abszolut nem ennek a stílusnak a sajátja. Ő egyébként valószínűleg csak gregoriánt hallgat, tömjén illatú a ruhája, és egész nap imádkozik. (Egyébként ezt az illúziót is elénk tárja a kép...!) 

Majd a tizenhatodik másodpercben ez előtt a kép előtt megjelenik egy mai arc: szőke, kisimult haj, óriási főnöki (zsűri) szék, abszolut nyugalom és figyelmes, tágra nyílt szemek. Mintha színeiben is egymás ellen harcolna a két kép: a szürke apáca, aki itt menő lesz hirtelen azzal, hogy mást vállal, mint ami, és a szőke zsűri tag, aki eleve ezért jött be, hogy ilyen legyen. Szóval ő önmaga. Neki nincs szüksége változásra. 

Majd a tömeg (mi más lenne a "nép", mely csekély pénzösszegért ott ujjong egy Istennek szentelt élet éneklése közepette?) feláll egyöntetűen, és éljenzi az addig elhangzott két ütemet. 

Már tíz angol szót hallhattunk, de valahogy egyet sem értek. Közben látom, hogy a sapkás zsűritag igencsak élvezi az Istennek szentelt életű hölgy éneklését. 

Az egyik zsűritag még a lábait is feltette a több százezer forintos "bírói" pultra, csakhogy élvezze az amúgyis sláger angol nyelvű dalocskát. 

Az éneklő apáca mozdulatai ugyanazok, mint azon énekesé, aki próbálja utánozni, elénekelni egy "angol" sztár slágerét. Ő is belép egy másik körbe. Oda, ahol a megalkuvás és népszerűség többet ér, mint az alázatos, tevékeny hit. 

A negyvenedik percnél tartunk. A már említett szőke zsűri tag arca változatlan. Figyel. Mígnem két zsűritag (akik valószínűleg egyenértékűek a magyar "Felszállott a páva" zsűritagjainak szaktudásával) megnyomja az előttük lévő Gombot. Három rendtárs ekkor felujjong, miközben még két tag rácsap a gombra. Nálunk ez azt jelenti, hogy "Elég volt", az illető kiszavazva. Ám itt más történik. Az apáca tovább énekel, a szőke hajú zsűritag tátott szájra vált. 

Úgy látszik, a mélyen vallásos zsűritagok most majdnem sírásra fakadnak. Valami megérintette őket biztosan. Nem baj, az sem gond, ha nem hívők. Majd eztán! Biztosan megtérnek! Már csak az kéne, hogy maga (I.) Ferenc pápa táncoljon argentin dalocskákra a pódiumon. Biztosan megtelne a kereszteltek anyakönyve mindenhol...

Fél perce fejezte be az éneklést az apáca, a közönség állva tombol, a sátánista jeleket magára tetováltatott férfi sír, az apáca szökdel. 

A szőke nővel folytatott beszélgetése az apácának új hullámokat sugall: mégiscsak aranyos ő, mégsem kellett volna ideállnia. Megállapítják, ő kuriózum itt. Mégis, mindenki csak köszönetét fejezi ki. Persze a zsűri nem tér észhez, hogy miért is áll itt egy apáca, talpig apáca ruhában?!

Legyünk hát merészek, még merészebbek. Szögezzünk le néhány aprócska tényt. 

A mai világ a látványosság felé hajlik, onnan vár "üdvösséget". Ám rájön hamar, hogy az igazi üdvösség a szenvedésben, a Krisztus-hordozásban, Krisztus-követésben rejlik. 

A mai Egyház vezetői azt hiszik, hogy látványosnak, különösnek kell lenniük. Olyat kell tenni, amit más nem mer, vagy nem mert megtenni eddig. Meredeket. Merészet. Eltérőt a megszokottól. És rájövünk egy idő után, hogy mégsem ez kell, hanem az a krisztusi állandóság, amely a Szentírásból fakad: "Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké". 

Jézus nem tett több csodát, mint amire szükségük volt. Nem szabadította meg a zsidókat a római fennhatóság alól. Nem változott át csodatévő, mágikus erejű varázslóvá. Nem akart népszerűvé válni. Atyja akaratát követte. És ez az evangéliumi örömhír alapja. Nem engedelmeskedett a pusztában a Sátánnak: nem látványosságra tört. Atyja akaratát követte, azt teljesítette. 

Jézus nem volt sztár. Megölték. 

Nagyböjt van. Elvileg arról elmélkedünk, hogyan ölték meg Jézust a mi bűneinkért. Közben a facebook oldalon körbejár egy videó, mely egy éneklő apácát mutat be. Igen, a Sátán így kísért: módszeresen. 

Nézzük meg az elénekelt dal eredetét. 

Az eredeti dal címe: No ne (magyarul: Senki)

Énekli: Alicia Keys (1981-) Híres jótékonyságáról is.

A dalszöveg magyarul, egy interneten felfedezett fordítás alapján: 

Csak azt szeretném, ha itt lennél hozzám közel,
Örökké itt maradhatsz.
Biztos lehetsz benne,
Hogy ennél csak jobb jön már.

Te és én együtt,
Egész nap és éjszaka.
Nem aggódom, mert
Minden rendbe jön majd!

Az emberek csak a szájukat jártatják,
Mondhatnak bármit,
Én csak annyit tudok,
Hogy minden rendbe jön majd.

És senki, senki, senki sem állhat az érzéseim útjába,
Senki sem állhat közénk.

Amikor szakad az eső,
És a szívem fáj,
Te mindig itt leszel a közelben,
Ebben biztos vagyok!

Te és én együtt,
Egész nap és éjszaka.
Nem aggódom, mert
Minden rendbe jön majd!

Az emberek csak a szájukat jártatják,
Mondhatnak bármit,
Én csak annyit tudok,
Hogy minden rendbe jön majd.

És senki, senki, senki sem állhat az érzéseim útjába,
Senki sem állhat közénk.

Tudom, hogy sokan keresik a világban
Azt mi kettőnk között van,
Tudom, hogy sokan akarnak szétválasztani minket,
De ez senkinek sem fog sikerülni…

És senki, senki, senki sem állhat az érzéseim útjába,
Senki sem állhat közénk.

Jézus nem volt sztár. Megölték. 

Fura módja ez a mai pasztorációnak. Furcsa, hogy egy apáca előáll egy ilyen dallal. Egy ilyen helyen. Ízlések és pofonok... Ferenc pápa sztársága és népszerűsége természetesen csökkenthető lenne, ha ő maga is így akarná. Ha tudomást sem szerez róla (ami kétséges), az nem old meg semmit. Jézusról egy evangéliumi szakasz juthat eszünkbe: 

"De ő áthaladt köztük és eltávozott." (Lk 4,30)

Sokszor fel akarták használni Jézus isteni hatalmát, csodatévő erejét saját maguk igazolására, illetve a csodajelek szaporítására. Jézus nem egyezett bele ebbe. 

A kérdés ez: az állítólagos (ki méri fel, mi alapján...?) népszerűség javára válik-e a tiszta és apostoli hit továbbadásának? Bűvészkedhetünk-e a hit érdekében? 

Az utolsó és egyben lényegi kérdés: 

Mindszenty József, Boldog Salkaházi Sára, Boldog Meszlényi Zoltán, Boldog Apor Vilmos, a ferences vértanúk, stb... miért nem tudták ilyen könnyedén értésükre adni a katonáknak, hogy Isten létezik és érdemes őt követni? A számos besúgott pap, kikről jelentés készült, miért nem értették meg, hogy Isten országa akkor ezt kívánta meg? 

Ma talán könnyedén ítélkezünk és szereplünk. De elfelejtjük a vértanúk korát, mely akár a mi korunk, saját életünk is lehetne... (Egy vértanú sem volt népszerű a maga korában. Mindet kivégezték. Egyikük sem volt kollaboráns. Persze ez nem jelenti azt, hogy a népszerű kollaboráns és az ...

Megj.: Bárcsak ekkora siker lenne, ha egy kántor elénekelné a Misekönyvben leírt introitust vagy communiot, de az is, hogy a Kyrie tétel alatt a megfelelő szöveget énekelnénk - méltó dallammal. 

P.S. Sokat kell még tanulnunk, hogy igazán népszerűek legyünk - ott, ahol erre valóban szükség van. 

"Ő valóban a világ Üdvözítője" (Jn 4,42)

Angelika Kauffmann: Krisztus és a szamariai asszony a kútnál (1796)

Boldogság

Ma van a boldogság világnapja. Blogunk is csatlakozik a naphoz. 

A tömeg láttára (Jézus) fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:

"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is." (Mt 5,1-12)

esztékávé

"A képesség, hogy valaki tud kitartani az akadályok ellenére is, az a tulajdonság, amit az emberek legjobban csodálnak másokban, és jogosan: valószínűleg ez a legfontosabb jellemvonás, amelynek birtokában nemcsak sikereket érhetünk el, de még élvezni is fogjuk az életet."

(Csíkszentmihályi Mihály)

Március 15-től új blog!

Új, zenei blogot indítunk szombattól. Ezen a blogon zenével, egyházzenével kapcsolatos írások, tanulmányok lesznek, valamint videó formájában zenék. Igyekszünk mindig az aktuális liturgikus időszaknak megfelelően frissíteni a lapot.

Időnként aktualitások lesznek a hazai és külföldi zenei életből. Bemutatunk több híres kórust, zenészt, zeneszerzőt, akik szebbé teszik világunkat. 

Célunk a zene és a hit találkozásának bemutatása, felfedezése, értelmezése. Egy-egy egyházzenei kompozíción való elmélkedés, a hitből fakadó zeneszerzés megismerése. Előadásmód hívőként, éneklés, zenélés az Egyházban... Sok érdekes megközelítési mód létezik, melyek mindegyikét szeretnénk felfedezni, megérinteni. Ha van ideje egy kávéra, nyissa meg új blogunkat!

SZTK - zenei blog: ahol zene és hit találkozik. A Szent Kereszt Tisztelőinek Blogja zenei kávézója. Március 15-től elérhető mindenki számára! 

"A honorárium kérdése teljesen mellékes. Ilyen kompozíciókat nem azért írok, hogy pénzt keressek velük, hanem belső katolikus szívbéli szükségletből." Liszt Ferenc

Egy dogma, melyet eddig senki nem törölt el - mást viszont szívesen mondunk (miért?)

Sok a kérdés. Egyre több. Persze csak azokban, akik a kimondott szavak mélyére, mögöttes tartalmára szeretnének rájönni. Elvégre Jézus is példabeszédekben szólt az emberekhez, akik nem értették meg azonnal mondandóját. Ezt, vagyis az evangéliumot a mai napig magyarázni kell vasárnapról-vasárnapra, a Szentírás többi részével egyetemben. És ez így van rendjén. 

Az már kevésbé, hogy az Egyház felelős vezetője, Péter jogszerűen megválasztott utóda kimondott szavai vitákat, ellenérzéseket, hitvitákat keltenek, tévedésre adnak okot. Természetesen lehet vádolni a médiát, de fölösleges. Az egyébként is megteszi a hatását, melyet el szeretne érni. 

Blogunk évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy sajnálatos módon a pápa (XVI. Benedek) szavai nem olvashatók magyarul. Már akkor félreértették sokan őt. Most ugyanez a helyzet (állítólag), csak más tölti be a pápai szolgálatot. Vagyis mond valamit Ferenc pápa, az országok lefordítják saját nyelvükre (általában kivonatként beszédeiből), majd teológusok sokasága töpreng azon, hogy mit is akart a pápa, a bíborosi kollégium azonnal védelmébe veszi a pápát, akik pedig ismerik a Katekizmust és a dogmákat, értetlenül vonogatják vállukat jobbra is és balra is. Tehát ez a helyzetkép - így, egy év után is. 

Vegyünk csak egy példát: nemrég egy sokak által hallgatott rádióban egy állandó diakónus Ferenc pápát idézve beszélt arról, hogy az ateisták is üdvözülhetnek. Igen, erről valóban beszélt a pápa. Az index internetes portál szerint így: "Isten kegyelme végtelen." "Azok, akik tudják, hogy Krisztus egyháza szükséges az üdvösséghez, és mégsem csatlakoznak hozzá, nem üdvözülhetnek." 

A cikket tovább olvasva Jézus szavai juthatnak eszünkbe: "Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való." (Mt 5,37) Jézus kimondott szavai érthetők, vagyis van értelmük, összefüggésben állnak az Ószövetséggel, és a későbbi korok szentjeinek tanítása is megegyezik a jézusival. Micsoda képek és gondolat-füzérek olvashatók az egyházatyáknál! Tiszta gondolatok, melyek nem adnak okot hitvitára, csak azok számára, akik ördögi módon kívánják csorbítani a hitletéteményt. 

Ferenccel készült interjúról a La Republica olasz lapban. 

Amennyiben az Egyház által mai napig tanított dogma nem érvényes, (vagy nem így és nem úgy...), a hívők várják a hivatalos állásfoglalást ezzel kapcsolatban. 

De lássuk, miről is van szó.

Pseudo-Athanasziosz-féle "Quicumque" hitvallás: "Aki üdvözülni akar, annak mindenek előtt szükséges, hogy a katolikus hitet megtartsa, s ha valaki a hitet nem őrzi meg teljes egészében és sértetlenül, kétségkívül örökre elvész." (DH 75)

I. Honorius pápa (625-638) idején volt a IV. Toledói zsinat. Ekkor leírták a Háromságos-krisztológiai hitvallást, mely végén ez olvasható: "Ez a katolikus Egyház hite, ezt a hitvallást sértetlenül megőrizzük és megtartjuk; bárki ezt teljes szilárdsággal meg fogja őrizni, az örök üdvösséget fogja birtokolni." (DH 485)

Az, hogy bárki üdvözülhet, nyilvánvaló, hiszen Isten dönt a lelkek sorsa felől. Az elsődleges mérce viszont a legfontosabb. Mai technikai és egyéb adottságaink közepette inkább azt kellene hangsúlyozni. Hiszen ma már a Világ szinte bármely pontjára könnyedén eljuthat az evangélium örömhíre. 

IX. Piusz pápa Syllabus tételeiben találjuk ezeket (1864):

"Az emberek bármely vallás követésében megtalálhatják az örök üdvösségre vezető utat, s elnyerhetik az örök üdvösséget." 

És: "Legalább is reménykednünk kell mindazok üdvösségében, akik egyáltalán nem Krisztus igaz Egyházában találhatók." 

Nos, ez kulcsmondat. Talán saját rokonságunkban is vannak nem keresztények, ám látják a mi keresztény életünket. Ennek ellenére kereszteletlen állapotban fognak meghalni (nagy valószínűség szerint). Ám a szeretet törvénye alapján reménykedünk abban, hogy Isten ennek ellenére üdvözíti őket. Ez nem hittétel, ez nem dogma. Tehát nem állíthatja tévedhetetlenül senki sem azt, hogy az Egyházon kívül élő emberek minden valószínűség szerint üdvözülnek. Marad a reménység, mely a szeretetből fakad. De ez nem az Egyház tanítható dogmája, nem hittétel. 

A Szent I. Sergius idején írt hitvallás (XVI. Toledói zsinaton) sincs visszavonva jelenleg. Ebből idézünk: "A szent katolikus Egyház, mely ezt a hitet birtokolja, melyet lemosott a keresztség vize, megváltott Krisztus drága vére... a Szentlélek ajándékaival egészen eltelve ragyog." (DH 575) Itt olvassuk azt, hogy minden zsinat és szent atya által mondottal egyet kell érteni, különben a világ végén "tűzokádó máglyákon" fogunk égni. (Riasztó a kép, hiszen a két lehetőség közül inkább a mennybe tartsunk... - persze Isten irgalmassága vezérlejen.)

III. Ince pápa egyszer, 1208-ban levelet írt a tarragonai érseknek: "Szívünkből hisszük és szájunkkal megvalljuk, hogy az egy Egyház nem az eretnekeké, hanem a szent, római, katolikus, apostoli és szeplőtelen Egyház, és hisszük, hogy rajta kívül senki sem üdvözülhet." (DH 792)

III. Ince pápasága alatt volt egyetemes zsinat is: a IV. Lateráni. Hitünk szempontjából ez mérföldkőnek mondható. Itt Karthágói Ciprián gondolatait erősítették meg: "Egy pedig a hívek egyetemes Egyháza, amelyen kívül egyáltalán senki sem üdvözül..." (DH 802)

Megdöbbentő a IX. Piusz pápa körlevelében megfogalmazott gondolat (1846): "Ide tartozik az a szörnyűséges, és még magával az ész természetes világosságával is a legnagyobb mértékben ellenkező rendszer, amely bármely vallások különbség nélküliségét (indifferentizmus) vallja; eszerint ezek az agyafúrt emberek, miután minden erénynek és véteknek, igazságnak és tévedésnek, tisztességnek és gyalázatosságnak különbségét megszüntették, úgy tesznek, mintha az emberek bármilyen vallás gyakorlásával elnyerhetnék az örök üdvösséget..." (DH 2785)

Az viszont minden erőlködés ellenére igaz marad, hogy "extra Ecclesiam nulla salus", vagyis nincs üdvösség az Egyházon kívül. Kinek? A II. Vatikáni zsinat így fogalmaz: "Nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten, Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, mégsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne." (DH 4136)

Eszerint értelmét veszti az a nézet is, hogy más vallások követői könnyedén üdvözülhetnek. Kérdés, hogy a zsinat által használt "tudják ugyan" kifejezés mit jelent? Honnan tudja meg egy református vagy buddhista, vagy éppen ateista (aki egyébként hiszi Isten létezését, különben hogyan tagadná?), hogy Jézus miért alapított Egyházat?

Az "Unitatis redintegracio", ökumenizmusról szóló zsinati dokumentum (II. Vatikáni) elég homályos módon fogalmazza meg ezt a részt. Erősen udvarias megfogalmazása egy diplomatikus hitet tükröz, mely szerint mi tudjuk, hogy ez az Egyház az üdvösség elsődleges 'eszköze', ám ti is (más vallásúak) jó emberek vagytok. 

Röviden ennyit az Egyház és üdvösség kapcsolatáról, a dogmáról. 

Mit is akar Ferenc pápa? Milyen volt ez az elmúlt egy év? Aki megvizsgálja saját életét és közvetlen környezetét, sokkal különbet nem állapíthat meg, mint azt, hogy lényegében semmi sem változott. A hit éve eltelt úgy, hogy jóformán semmilyen püspöki megnyilatkozás nem történt hit dolgában. A hit éve eltelt úgy, hogy templomaink és berendezéseinek állaga alig javult, vagy inkább tovább romlott. A hit éve eltelt úgy, hogy a kötelező hittannal kapcsolatos kevés és eredménytelen tájékoztatás miatt sem haladtunk előre, de legalább nyolcszor be kellett küldeni az osztályok létszámát (országos tapasztalat, nem statisztikai adat).

Egy olyan évet hagytunk magunk mögött, amiben a hitről szóló eddigi tanítások kérdésessé váltak, a nagyobb és gyakoribb legalizálás irányába haladunk. 

Abban sincs változás, hogy a templomi kéregetőt minden miséről távozó hívő átölelné, és adna neki egy összeget. A kórházban csak azért vagyunk előzékenyek, mert így illik. Mi is lehetünk betegek. 

Még nem láttunk ebben az országban olyat sem (legalábbis nyilvánosan), hogy valaki egy csúf kinézetű, beteg embert ölelt volna át, csak azért, mert ő is ugyanúgy Isten teremtménye, mint én. 

Miközben hajrát kiáltunk Ferenc pápának, elfelejtjük megtenni azt, amit már Boldog II. János Pál pápa is megtett, és amiért szintén ujjongva lelkesedtünk. Miközben a látványnak és emberi akaratnak hódolunk, elfelejtjük azt, amit XVI. Benedek pápa tanított - ezredévek hitével összhangban.

"Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül." (Jak 2,26) 

Legyünk a hit és a tettek emberei. Jézusban való hitünket erősítsük meg a hitletétemény tanulmányozásával, melyből fakadjanak tetteink is. A szeretet ugyanis mindenre képes - ami üdvösségünket szolgálja. 

esztékávé

"Jó, mert süt a Nap,
Felhőzik a felhő
S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő
A Holnap.
A Mánál mindig különb Holnap."

(Ady Endre)

Alleluja-búcsúztató - nemcsak egy középkori szokás

Szokásban volt régen elbúcsúztatni az Alleluját. Eredendően ez valóban egy középkori szokás volt, de nézzük meg ennek teológiáját is. 

Manapság könnyen elvetik azt, ami régi, középkori, mert a mai ember úgy gondolja: hívőbb a hívőnél, okosabb a tudósnál, szebb a szépnél... Nos, nem így van ez. 

Érdemes megfigyelni az Alleluja-búcsúztató szövegét. Először az Alleluja megfelelő vasárnapi zsoltárát énekli az előénekes, majd következik az adott szöveg (erre az alkalomra): "E nap még hangzik az Alleluja, a böjtben elnémul szép dallama. Elűzi bűnünk szégyene és bánata. Számkivetés e földi lét, örök Húsvéttal vár az ég, s nem hagy el többé minket ott az alleluja."

Ez a szöveg több és bővebb elmélkedésre ad okot, mint bármilyen gyakorlat, melyet korunk "menő" aszkétái ajánlanának. 

A böjt azonos a számkivetéssel, vagyis azzal a léttel, melyet az első ember bűnbeesését követően el kell viselnünk. Alapvetően a hívő ember böjtölése megszentelt Krisztus által, aki maga is vállalta a nincstelenséget a pusztában. A hagyomány szerint ez 40 napig, vagyis a zsidók pusztában való vándorlásának idejével megegyező napig tartott. Jézus nem hagyatkozott a földiekre, hanem egyedül Istenre, az ő akaratára hagyatkozott. Ez mutatkozott meg az Olajfák hegyén is, amikor nem az ő akarata érvényesült, hanem Atyjáé: vagyis a "kelyhet" ki kellett ürítenie. 

E földi lét nem azonos a Paradicsomban tapasztalttal. Az Alleluja az Istennel való létet szimbolizálja. Ujjong a szív, mert Istennel van. Ha nincs vele, bánatos, szomorú. De leginkább megkísérthető. Vagyis az a lélek, mely nincs Istennel, könnyen szövetségre lép az Ördöggel. 

E földi lét számkivetés. Amikor bűnbe esett az ember, vagyis evett a tiltott gyümölcsből, kiűzetett a Paradicsomból. A Paradicsom az Istennel való lét teljes öröme és teljessége. Ami ezen kívül van, Isten hiányát érzékelteti, vagyis Isten nélküliség. Hasonló a pokol is. Isten nélküli állapot. 

Jézus megváltotta a világot, vagyis örök húsvétot adott nekünk. A saját bűneink vittek minket az Isten nélküli állapotba. Jézus keresztáldozata ezt megtöri, vagyis kiengeszteli Istent. Aki e földi létet az isteni parancsok szerint éli, és Jézus tanítása szerint él, könnyedén lehet részese az örök Húsvétnak. Hiszen ott soha meg nem szűnő Allelujázás vár ránk. Miért is keletkeztek azok a "régi", gyönyörű Alleluják? Hát...

Életünk átmenet. És aki ezt nem érti meg, az talán az egész liturgiát és teológiát nem érti meg. Létünket Istentől kaptuk, felé tartunk. Közben van egy "számkivetés". Bűneink miatt. De ez helyrehozható, megoldható. Akarunk-e üdvözülni? Csak ez a kérdés. Nos, ebben segít(ene) a liturgia. 

(A cikkhez szerettünk volna mellékelni egy videót, melyen az Alluja-búcsúztató hallható, magyarul. Nem találtunk ilyet. Bízunk benne, hogy sok magyarországi plébánián felcsendül ez a teológiai mélységgel bíró dallam.)

esztékávé

"Légy olyan, mint a madár,
Mely alól, ha kivágják a fát,
Nem zuhan le, hanem
Még magasabbra repül."

(Prohászka Ottokár)

Hétfőnként ismét új rovattal jelentkezünk, melyek gondolatébresztők, erőt adnak lelkünknek. Ennek neve "esztékávé", mely az SZTK (Szent Kereszt Blog) rövidítése, hozzátéve a "kávé", mint élénkítő ital...

Vasárnapi orgonazene