Ki a hibás a világban tapasztalható bajok miatt? Miért vannak születésüktől fogva fogyatékosok? Miért jön egy gyermek vakon a világra? Ilyen kérdések mindig is foglalkoztatták az embereket. Újból és újból felmerül a kérdés: Ki a hibás ebben? Gyakran hangzik ma el a kérdés: ha jó az Isten, akkor miért engedi meg a szenvedést? Akkor azt kérdezték az emberek: a fogyatékosság Isten büntetése kell, hogy legyen! Ki szolgált akkor rá erre a büntetésre? „Ki követett el bűnt”, hogy ez az ember vakon született – kérdezték a tanítványok Jézust, amikor látják a koldust. „Ő maga? Vagy a szülei vétkeztek, hogy vakon született?”
Ne mondjuk, hogy ez ma már nem létezik. Ismerek szülőket fogyatékos gyermekkel, akiknek „szuper vallásos” emberek ténylegesen azt mondták, hogy: Isten valóban megbüntetett titeket, mert ezt meg ezt csináltátok! Ezért fogyatékos a gyerek. Néha a szülők szívében is felmerül a fájdalmas kérdés: Valamit rosszul tettünk? Gyermekünk fogyatékossága mégis csak a mi bűnünk, és ezért a büntetés?
Jézus válasza világos: „Sem ő, a vakon született, sem pedig szülei nem vétkeztek.” Jézus nem hátra tekint, hanem előre. Nem az a kérdés: Miért? Hanem az, hogy: „Minek?" Jézus ma sem arra hívja tanítványait, és velük együtt minket is, hogy eltemetkezzünk a múltban, hanem, hogy a jövőbe tekintsünk: A fogyatékkal élőben „nyilvánul meg Isten működése”.
Jézus meg akarja változtatni tekintetünket. Ne a szerencsétlenséget nézzétek először, hanem az esélyt. Erre azt lehet mondani: Ennek a vaknak szerencséje volt. Jézus csodálatos módon meggyógyította őt. De hányan maradnak vakok vagy fogyatékosok életük során? Hol van itt az esély?
A vakon született meggyógyításával Jézus olyas valamit akar megmutatni, ami mindenkire érvényes: Mindenki terhet hordozva járja életútját. Még az egészségeseknek is megvannak a sebeik, lelki értelemben. A testi egészség értékes, de ez nem minden. Jézus nem csak a vaknak nyitotta meg a szemét. Nekünk is új látást akar ajándékozni. Azt szeretné, hogy Isten művét a mi tulajdon életünkben is felfedezzük.
Ezzel az evangéliummal azokra a barátaimra gondolok, akiknek az utolsó, az ötödik gyermekük Dawn kórral, Triszómia 21-el jött a világra. Mindig azt mondogatják: Ez a gyerek a szemünk fénye. És tényleg így van. Szülei és testvérei nem kérdezik, hogy: megbüntetett minket az Isten? Látják, hogy mennyire gazdagabb lett az ő életük e gyermek által.
Jézus bátorságot önt belénk, hogy saját életünkben a nehézségeket ne büntetésként éljük meg, ne puszta szerencsétlenségnek. Egyszóval vannak éppen olyan bajok, amelyek odáig vezethetnek bennünket, ahová végül is a vakon született eltalált: Uram, hiszek!
Ne mondjuk, hogy ez ma már nem létezik. Ismerek szülőket fogyatékos gyermekkel, akiknek „szuper vallásos” emberek ténylegesen azt mondták, hogy: Isten valóban megbüntetett titeket, mert ezt meg ezt csináltátok! Ezért fogyatékos a gyerek. Néha a szülők szívében is felmerül a fájdalmas kérdés: Valamit rosszul tettünk? Gyermekünk fogyatékossága mégis csak a mi bűnünk, és ezért a büntetés?
Jézus válasza világos: „Sem ő, a vakon született, sem pedig szülei nem vétkeztek.” Jézus nem hátra tekint, hanem előre. Nem az a kérdés: Miért? Hanem az, hogy: „Minek?" Jézus ma sem arra hívja tanítványait, és velük együtt minket is, hogy eltemetkezzünk a múltban, hanem, hogy a jövőbe tekintsünk: A fogyatékkal élőben „nyilvánul meg Isten működése”.
Jézus meg akarja változtatni tekintetünket. Ne a szerencsétlenséget nézzétek először, hanem az esélyt. Erre azt lehet mondani: Ennek a vaknak szerencséje volt. Jézus csodálatos módon meggyógyította őt. De hányan maradnak vakok vagy fogyatékosok életük során? Hol van itt az esély?
A vakon született meggyógyításával Jézus olyas valamit akar megmutatni, ami mindenkire érvényes: Mindenki terhet hordozva járja életútját. Még az egészségeseknek is megvannak a sebeik, lelki értelemben. A testi egészség értékes, de ez nem minden. Jézus nem csak a vaknak nyitotta meg a szemét. Nekünk is új látást akar ajándékozni. Azt szeretné, hogy Isten művét a mi tulajdon életünkben is felfedezzük.
Ezzel az evangéliummal azokra a barátaimra gondolok, akiknek az utolsó, az ötödik gyermekük Dawn kórral, Triszómia 21-el jött a világra. Mindig azt mondogatják: Ez a gyerek a szemünk fénye. És tényleg így van. Szülei és testvérei nem kérdezik, hogy: megbüntetett minket az Isten? Látják, hogy mennyire gazdagabb lett az ő életük e gyermek által.
Jézus bátorságot önt belénk, hogy saját életünkben a nehézségeket ne büntetésként éljük meg, ne puszta szerencsétlenségnek. Egyszóval vannak éppen olyan bajok, amelyek odáig vezethetnek bennünket, ahová végül is a vakon született eltalált: Uram, hiszek!
fordította: Tóth Vencel ofm
