Szokásban volt régen elbúcsúztatni az Alleluját. Eredendően ez valóban egy középkori szokás volt, de nézzük meg ennek teológiáját is.
Manapság könnyen elvetik azt, ami régi, középkori, mert a mai ember úgy gondolja: hívőbb a hívőnél, okosabb a tudósnál, szebb a szépnél... Nos, nem így van ez.
Érdemes megfigyelni az Alleluja-búcsúztató szövegét. Először az Alleluja megfelelő vasárnapi zsoltárát énekli az előénekes, majd következik az adott szöveg (erre az alkalomra): "E nap még hangzik az Alleluja, a böjtben elnémul szép dallama. Elűzi bűnünk szégyene és bánata. Számkivetés e földi lét, örök Húsvéttal vár az ég, s nem hagy el többé minket ott az alleluja."
Ez a szöveg több és bővebb elmélkedésre ad okot, mint bármilyen gyakorlat, melyet korunk "menő" aszkétái ajánlanának.
A böjt azonos a számkivetéssel, vagyis azzal a léttel, melyet az első ember bűnbeesését követően el kell viselnünk. Alapvetően a hívő ember böjtölése megszentelt Krisztus által, aki maga is vállalta a nincstelenséget a pusztában. A hagyomány szerint ez 40 napig, vagyis a zsidók pusztában való vándorlásának idejével megegyező napig tartott. Jézus nem hagyatkozott a földiekre, hanem egyedül Istenre, az ő akaratára hagyatkozott. Ez mutatkozott meg az Olajfák hegyén is, amikor nem az ő akarata érvényesült, hanem Atyjáé: vagyis a "kelyhet" ki kellett ürítenie.
E földi lét nem azonos a Paradicsomban tapasztalttal. Az Alleluja az Istennel való létet szimbolizálja. Ujjong a szív, mert Istennel van. Ha nincs vele, bánatos, szomorú. De leginkább megkísérthető. Vagyis az a lélek, mely nincs Istennel, könnyen szövetségre lép az Ördöggel.
E földi lét számkivetés. Amikor bűnbe esett az ember, vagyis evett a tiltott gyümölcsből, kiűzetett a Paradicsomból. A Paradicsom az Istennel való lét teljes öröme és teljessége. Ami ezen kívül van, Isten hiányát érzékelteti, vagyis Isten nélküliség. Hasonló a pokol is. Isten nélküli állapot.
Jézus megváltotta a világot, vagyis örök húsvétot adott nekünk. A saját bűneink vittek minket az Isten nélküli állapotba. Jézus keresztáldozata ezt megtöri, vagyis kiengeszteli Istent. Aki e földi létet az isteni parancsok szerint éli, és Jézus tanítása szerint él, könnyedén lehet részese az örök Húsvétnak. Hiszen ott soha meg nem szűnő Allelujázás vár ránk. Miért is keletkeztek azok a "régi", gyönyörű Alleluják? Hát...
Életünk átmenet. És aki ezt nem érti meg, az talán az egész liturgiát és teológiát nem érti meg. Létünket Istentől kaptuk, felé tartunk. Közben van egy "számkivetés". Bűneink miatt. De ez helyrehozható, megoldható. Akarunk-e üdvözülni? Csak ez a kérdés. Nos, ebben segít(ene) a liturgia.
(A cikkhez szerettünk volna mellékelni egy videót, melyen az Alluja-búcsúztató hallható, magyarul. Nem találtunk ilyet. Bízunk benne, hogy sok magyarországi plébánián felcsendül ez a teológiai mélységgel bíró dallam.)
