A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2012. december 31., hétfő

Hálaadás

A mai napon minden templomban hálát adnak az elmúlt polgári évért. Eléneklik a Te Deumot, felolvassák a statisztikát, minden jóért és nehézségért hálát adnak. Idézzük fel mi is az elmúlt év eseményeit Haydn muzsikáját hallgatva.

Indító gondolatok

"Egyedül a láthatatlan Istennek, az igazság Atyjának, aki elküldötte nékünk a Megváltót, a romolhatatlanság szerzőjét, és általa nyilvánvalóvá tette előttünk az igazságot és a mennyei életet, neki legyen dicsőség örökkön-örökké. Amen." Római Szent Kelemen
(Ez volt az utolsó Indító gondolat. Ezt a rovatunkat januártól megszüntetjük, helyette Ébresztő címmel indítunk új sorozatot. Az írások minden vasárnap jelennek meg.)

2012. december 25., kedd

„Puer natus est nobis” - karácsonyi prédikáció


„Puer natus est nobis”
Kedves Testvérek!
     A korai századok óta karácsony ünnepének introitusa, kezdőéneke Izaiás próféta könyvéből vett sorral kezdődik: Gyermek született nékünk!
Vagyis azt énekeljük meg, amit az egyház a hitben, a kinyilatkoztatott igazságban elénk tárni méltóztat. Mennyei liturgia ez.
     Mi nem a Kisjézust ünnepeljük és pihe puha szalmán fekvő kék szemű gyermeket, amely üveggömbökkel díszített fenyő alatt pihen, felidézve gyermekkorunk legszebb karácsonyi élményeit. Nem! Mi Krisztust ünnepeljük. Aki az Atya örök terve szerint nem habozott gyermekként megszületni, testté lenni a bűnnel terhelt világban. 
     Az Isten szeretete megelőz minden kezdetet. Ő előbb szeretett minket. Betlehem találkozási pont Isten és ember között. A próféták szózata, amely ezer éve hangzik és tartja a lelket a választott népben, beteljesedett. Karácsony titka nem az „égszemű gyermek” negédes dallama. Karácsony titka, Istennek mindent megelőző nagylelkű irgalmas szeretete a megtestesülésben amelyet Boldog Johannes Duns Scotus óta tudjuk, az ember soha semmivel nem tudta kiérdemelni.
     Izaiás jövendölése az Egyház fennkölt énekében már beteljesedés örömével szól. Gyermek született nekünk: Isten Fia. Bár még gyermek, de hitünk meglátja benne a mindenség királyát, ki által mindenek lettek, és ki által minden összefoglaltatik: a fejedelemség az Ő vállán. Isten üdvözítő tervét, a „nagy határozatot” hirdeti.
     A keresztények ünnepei passzívak –fogalmazott így a napokban egy közéleti ember. Valóban. Abban az értelemben, hogy a liturgiát nem mi alkotjuk. Isten dicsérete. Ő rendelte, mert Ő keres minket, Ő akar velünk találkozni, isteni életében akar részesíteni, jelen valóvá válik. Ő akar közölni, szól hozzánk, tanít. A földi világban megtapasztalható legnagyobb valóság!
     Őszentsége, XVI. Benedek pápa a Jézus könyvének harmadik kötetében, amely nem rég jelent meg németül, így fogalmaz a betlehemi csillaggal kapcsolatban „a kozmosz Krisztusról beszél”.
     Michael Hesemann: A Názáreti Jézus c. könyvében figyelemre méltó csillagászati kutatások összefoglalóját adja a betlehemi csillagról.
„A fényes csillag felragyogása a zsidók számára a Messiás eljövetelét jelzi. A Jupiter és Szaturnusz bolygók együttállása a Halak csillagképében.
1603-ban a híres csillagász, Johannes Kepler megfigyelt egy hasonló konjunkciót. Amelyet kevéssel utána egy szupernova, egy csillag felrobbanása követett. Kepler azt gondolta, hogy egy ilyen esemény játszódhatott le Krisztus születésekor is. Kiszámolta, Kr.e. 7-ben a Szaturnusz és Jupiter között egymás után három konjunkció történt. 1925-ben Borszippában, a mai Irak területén felfedezett agyagtábla tanúsága szerint az égi jelenséget a babilóniaiak is ismerték.
1990-ben Mark Kidger angol csillagász a Star of Betlehem c. tanulmányában azt állítja, hogy a mágusok, akik a csillag feltűnése nyomán útnak eredtek, négy jelentős égi eseményt figyelhettek meg. Kr.e. 7-ben Szaturnusz és Jupiter háromszoros együttállását, majd egy évvel rá, 6-ban a Szaturnusz, a Jupiter és a Mars találkozott a Halak csillagképében. A Mars fontos változást, a Halak csillagkép pedig új csillagászati tavaszpontot, új történelmi kor kezdetét jelöli. A helyzet tovább változott, mert Kr.e. 5-ben amikor az égbolt egyik oldalán az újhold és a Jupiter, a másikon pedig a Szaturnusz és a Mars alkotott egyenlőtlen szembenálló párokat. Ez pedig az akkori emberek gondolkodása szerint a következő jelentést hordozta: nagy király fog születni és föllépni, aki Izrael fölött uralkodik, harcolni fog a rosszal és egy új történelmi korszakot vezet be.”
Eddig hát a csillagászati érdekesség.
     A nagy Jupiter-Szaturnusz együttállás, ami Krisztus születése előtt 7-6 évre tehető, mára már bizonyított tény”- írja XVI. Benedek pápa a Jézus könyvének harmadik kötetében - és ezzel a kijelentésével veszi kezdetét az itt leírt teológiai fejtegetés. Ugyanis minden más történés továbbra is kérdéses maradt eddig, például, mi késztette arra a babiloni csillagászokat, hogy útra kelljenek Jeruzsálembe és Betlehembe. Még ha biztos is, hogy a csillagkép indította útra őket, kellett, hogy legyen más dolog is, ami a három bölcset indulásra késztette- Ez pedig „a csillagba vetett hit, amely Jákob felett fog állni” ezzel a kijelentésével a Pápa utal az ószövetségi Számok Könyvére (24,17).
     A három bölcs útja szimbolizálja azt, ahogy az „emberek elindultak Krisztus felé”, a csillag azt mutatja hogy „a világegyetem Krisztusról beszél”. A teremtés útmutatást ad olyan nyelven, ami teljes mértékben nem fejthető meg, reményt ébreszt, az Úr egyszer megmutatja magát, és tudatosítja
     Ami a csillagászattal szemben áll: „Nem a csillag vezeti a gyermeket, hanem a gyermek a csillagot.” – itt kezdődik a hit tehetjük hozzá.
     A betlehemi csillag ugyanakkor a „csillagászat számára megmagyarázhatatlan” - állítja XVI. Benedek pápa. A Kereszténység egyértelműen szakít az antik mítosszal és kultúrával, ami a csillagképeket uralkodó isteneknek tekintette. Mint ahogy korábban a teremtéstörténetben a Napot és Holdat egyszerű „lámpásoknak” írták le, később Pál apostol kihangsúlyozta, hogy a ”feltámadt Krisztus legyőzte az égi hatalmakat és erőket és uralkodik mindenek felett”. 
    Ez vonatkozik a karácsonyi csillagra is. Nem az befolyásolta a gyermek sorsát, hanem a gyermek vezette a csillagot. Ebben mutatkozik meg - írja a Pápa - hogy az Isten egyszülött Fia nagyobb mint anyagi világ minden hatalma és nagyobb az egész világegyetemnél.”
     A fényes csillag egy kozmikus valóság, amely a keresztény világban szimbólummá vált. Az isteni Logosz e világban való megtapasztalható valóságként történő megjelenésére utal. A világ Világosságának, az örök isteni Fényesség e világba jöttét jelzi. Isten a természeti jelenségeken keresztül is üzenni akar a szimbólumok nyelvén. Mert az embernek szüksége van szimbólumokra, amelyeknek jelentése mindig túlmutat a tárgyon. Egy magasztosabb jelentést hordoz. Az ember lelkét felemeli, a mennyeiekre irányítja.
     Szent János evangéliumának kezdete, miként egy csodálatos himnusz énekli meg az első században élt keresztények hitét. Azt a hitet, ami az apostolok tanításának szilárd talaján áll. A görög eredetiben az Ige szó helyén a logos áll. A logos szó sok mindent jelent. pl. lényeget, világosságot, szót. A keresztény kultúrában pedig magát Jézus Krisztust. Aki az örök Atya fénye. Az Atya Szava. Az Atya Igéje. Így tehát ezek mind Krisztus nevei.
„En arkhé en ho logos, kai ho logos en pros tu Theu, kai Theos én ho logos.”
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige”
Ugyanazokkal a szavakkal kezdődik, mint a Teremtés könyve, a Szentírás első szava, kezdetben. Arra utal, hogy teológiai értelemben folyamatosság van.  Egy csodálatos ívet rajzol, Isten örök terve. Az új kezdet, az újjáteremtés üdvösséges hajnala. Az örök Ige ott volt a világ kezdetén. Isten Szavával teremtette a világot. Krisztus maga a kimondott Szó.
     Betlehemben, a párával teli hajnalban, az új kezdetkor az Ige megjelent. Megszületett. „Et Verbum caro factum est et habitavit in nobis.”
Az Ige hússá lett és közöttünk lakozott.
Testvérek!
     Adjunk hálát az Istennek, hogy felismernünk engedni méltóztatott karácsony titkát. Az Ő végtelen nagylelkű, mindent megelőző szeretetét. A hit évében köszönjük meg, hogy hozzánk is eljutott a hit fénye. A bölcseket az égi jel vezette el Betlehembe. Ma, amikor a nagy hitehagyás időszakát éljük a világban, a betlehemi csillag számunkra az Egyház. Mely feltündöklik a nagy sötétségben és elvezet az igazi Világossághoz.
Kövessük mi is a csillagot, menjünk Betlehembe, tekintsünk a gyermekre, mert szemeiben maga az Isten tekint az Ő teremtményeire. Ámen
S. M. B.

2012. december 24., hétfő

Indító gondolatok

"Ha megtesszük Krisztus akaratát, nyugalomra találunk, ha pedig nem, senki sem szabadít ki minket az örök bűnhődésből, ha nem tartjuk meg parancsolatait." Római Szent Kelemen

2012. december 23., vasárnap

Karácsony 2012

Minden kedves olvasónknak áldott karácsonyt kívánunk! Úgy gondolja a blog szerkesztősége, hogy tartalmas évet hagyunk magunk mögött. December hónapban látványosan nem volt sok bejegyzés adventtel és karácsonnyal kapcsolatban, hiszen a keresők segítségével gond nélkül elővarázsolhattuk a 2010/11-es, tartalmas bejegyzéseket. Sok visszajelzést kaptunk e-mail vagy telefon útján, de közvetve is, és személyes beszélgetések alkalmával is. Köszönjük a támogatást!
Szülessék meg elsősorban lelkünkben Jézus, hiszen szükségünk van rá. Szükségünk van egy olyan Istenre, aki személyes, aki gondot visel reánk, aki törődik a mi üdvösségünkkel. Szerető Istent tudhatunk magunkénak, olyan Istent, aki maga a "szeretet". 
Személytelen ez a világ, egyre inkább az. Sokak az Egyháztól sem kapják meg azt, amire igazán szükségük lenne. Ezért fontos, hogy megvalósítsuk Jézus üzenetét, az evangéliumot. Jézus üzente, tanítása számunkra élet, vagyis azok a jézusi tettek és szavak a mi életünk, nekünk kell ma, 2000 évvel Jézus születése után megvalósítani. A szentek, akik előttünk éltek, már sokat megtettek, előttünk jártak a példa erejével. 
Ne törődjünk a ránk hatni akaró külső tényezőkkel, hanem "szálljunk ringbe". Kezdjük el megvalósítani azt, amit Jézus akart: megteremteni Isten országát. Isten országa jelen van a szentséges liturgiában, ahol bekapcsolódunk a mennyei Jeruzsálemben zajló cselekménybe, de jelen van köztünk is, amennyiben megvalósítjuk Jézus parancsát: "szeressétek egymást". 
És véssük az eszünkbe: "Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért." (Jn 16,13) 
Igen, Isten saját magát adta nekünk Jézusban, Fiában, aki számunkra élet, az igazság, és az egyetlen út Atyjához. Istenben barátra leltünk Jézus születése által. Életét adta Mária által értünk, melyet véglegesnek gondolt, hiszen meghalt értünk a kereszten, így Isten üdvözítő terve beteljesedett. 
Mi Isten barátai vagyunk, egy olyan Istené, aki szeret minket, aki önmagát adja nekünk az Eucharisztiában, aki velünk van. Meghallgat, van ránk ideje, és törődik velünk. Mi néha ezt elfelejtjük, és vádoljuk őt. 
Karácsony van, Hit Éve van. Döntsünk: Jézussal tartunk-e, avagy sem? Jézus igaz barát, aki nemcsak példát ad nekünk, hanem örök életet. 

2012. december 20., csütörtök

SZŰZ MÁRIA AZ ENGEDELMES HIT MINTAKÉPE - a Szentatya katekézise december 19-én

Kedves Testvéreim!
Szűz Mária különleges helyet foglal el az ádventi történetben, mint aki páratlan módon várta Isten ígéreteinek beteljesedését, és az isteni akarat iránti feltétlen engedelmességgel hitébe és testébe fogadta Jézust, Isten Fiát. Ma az Angyali üdvözlet nagy misztériumából kiindulva veletek együtt szeretnék röviden elmélkedni Mária hitéről.
Ave Maria! – Khaire kekharitomene
125. Khaire kekharitomene, ho Küriosz meta sou, 'Örvendj, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled' (Lk 1,28). Lukács evangélista elbeszélésében Gábor főangyal e szavakkal köszöntötte Máriát. Első pillantásra a khaire, 'örvendj' kifejezés a görög kultúrkörben megszokott köszöntésnek tűnik, de ha a bibliai hagyomány ismeretében olvassuk, ez a szó sokkal mélyebb jelentést nyer. Ugyanez a kifejezés négy alkalommal fordul elő az Ószövetség görög fordításában, és mindig a Messiás eljövetelének örömhírét vezeti be (v.ö. Szof 3,14; Jo 2,21; Zak 9,9; Siral 4,21). A Máriához szóló angyali köszöntés tehát felhívás az örömre, arra a mélységes örömre, amely a világot – az élet korlátozottsága, a szenvedés, a halál, a fogság, és az isteni jóságot elfedő rossz sötétsége miatt – betöltő szomorúság végét hirdeti. Evangélium, örömhír kezdetét jelző köszöntés.
Az Úr van teveled!
126. De miért így kapja Mária a felhívást az örömre? A válasz a köszöntés második felében hangzik el: az Úr van teveled. Most is a Ószövetséghez kell fordulnunk, ha helyesen akarjuk érteni e kifejezés tartalmát. Szofoniás próféta könyvében találjuk ezt a kifejezést: „Örvendj, Sion leánya ... az Úr Izrael királya a körödben ... Az Úr, a te Istened a körödben hatalmas szabadító" (3,14–17). E szavakban kettős ígéret hangzik el Izrael, Sion leánya felé: Isten szabadítóként jön és lakást készít magának népe körében, Sion leánya méhében. Az Angyal és Mária dialógusában éppen ez az ígéret valósul meg: Mária, aki azonos az Istentől eljegyzett néppel, valóban személy szerint Sion leánya; benne teljesedik Isten végső eljövetelének várása, benne készít magának lakóhelyet az élő Isten.
Kegyelemmel teljes
127. Az Angyal Máriát köszöntve „kegyelemmel teljes"nek nevezi őt; a görög nyelvben a kharisz = kegyelem szónak ugyanaz a gyöke, mint az örömnek. Ebben a kifejezésben tovább világosodik Mária örömének forrása: az öröm a kegyelemből fakad, azaz az Istennel való közösségből, a Vele való életközösségből; abból fakad, hogy Mária a Szentléleknek teljesen Isten tevékenysége által megformált lakóhelye. Mária az a teremtmény, aki páratlanul kitárta a kaput Teremtője előtt, fenntartások nélkül a kezére bízta magát. Teljesen az Úrral való kapcsolatból és kapcsolatban él; csupa figyelmes odahallgatás; serényen gyűjti össze Isten jeleit népe történelméből; beleszövődik az Isten ígéreteibe vetett hitbe és reménybe, amely ígéretek saját életének szövetét alkotják. És a hívő engedelmességben szabadon aláveti magát a hallott szónak és az isteni akaratnak.
Szűz Mária és Ábrahám hasonlósága
128. Lukács evangélista Mária életének eseményeit finoman párhuzamba állítja Ábrahám életének eseményeivel. Ahogyan a nagy pátriárka a hívők atyja válaszolt Isten hívására – hogy költözzön ki szülőföldjéről, a biztonságból, és vándoroljon egy ismeretlen föld felé, amelyet még csak az isteni ígéretben birtokolt –; ugyanúgy Mária teljes bizalommal ráhagyatkozott a szóra, amit Isten hírnöke mondott neki, és minden hívőnek anyja és példaképe lett.
A hit öröme és sötétsége
129. De szeretnék hangsúlyozni egy másik jelentős szempontot is: a lélek kitárulása a hitben Isten előtt és az ő tevékenysége előtt magában foglalja a sötétség elemét is. Az ember Istennel való kapcsolata nem szünteti meg, nem helyezi hatályon kívül a Teremtő és a teremtmény távolságát, ahogyan Pál Apostol mondja Isten Bölcsességének mélysége előtt: „Milyen kifürkészhetetlenek az ő ítéletei és míly megközelíthetetlenek az ő utai!" (Róm 11,33). De éppen az, aki teljesen nyitott Isten előtt, mint Mária, az képes elfogadni az isteni akaratot, akkor is, ha titokzatos, akkor is, ha gyakran nem felel meg a saját elképzeléseinek, és kard, amely átjárja a lelket, ahogyan az agg Simeon mondta prófétaként Máriának, amikor Jézust bemutatták a templomban (Lk 2,35). – Ábrahám hitének történetében ott van az öröm a fiú, Izsák ajándéka miatt, de a sötétség is, amikor föl kellett mennie a Morija hegyére, hogy végrehajtson egy képtelen cselekedetet: Isten azt kéri tőle, hogy áldozza föl neki a fiút, akit az imént adott neki ajándékba. A hegyen az angyal parancsolja neki: „Ne nyújtsd ki kezedet a gyermek ellen, és ne tégy vele semmmit! Most már tudom, hogy féled Istent, és nem kímélted tőlem a fiadat, egyszülöttedet!" (Ter 22,12.) Ábrahám teljes bizalma az ígéreteihez hűséges Isten iránt akkor sem csökkent, amikor Isten szavának elfogadása titokzatos és nehéz, szinte lehetetlen. – Ugyanígy Mária hitében átéli az Angyali Üdvözlet örömét, de átmegy a Fiú megfeszítésének sötétségén is, hogy végül elérkezhessen a feltámadás fényességére.
A Szűzanya és a mi hitünk hasonlósága
130. Nincs másként egyikünk hitének útján sem: átélünk ragyogó pillanatokat, de találkozunk olyan lépésekkel is, amelyekben Isten mintha távol volna, hallgatása ránehezedik a szívünkre, és akarata nem egyezik a miénkkel, azzal, amit mi szeretnénk. De minél inkább kitárulunk Isten előtt, befogadjuk a hit ajándékát, teljesen Istenbe vetjük bizalmunkat – mint Ábrahám és Mária –, jelenlétével annál inkább képessé tesz arra, hogy az élet minden helyzetét békességgel és az ő szeretetébe és hűségébe vetett bizalommal éljük meg. Ez azonban azt jelenti, hogy ki kell lépnünk önmagunkból és a saját terveinkből, mert Isten Szava a fényforrás, amely vezérli gondolatainkat és tetteinket.
A Szűzanya engedelmes hite
131. Szeretenék megállni még egy mozzanatnál, amely Jézus Szent Lukács által elbeszélt gyermekségtörténetéből merül fel. Mária és József felviszik a gyermek Jézust Jeruzsálembe, a templomba, hogy bemutassák az Úrnak és neki szenteljék, ahogyan Mózes Törvénye ezt előírta: „Minden elsőszülött fiú az Úr szentje legyen" (v.ö. Lk. 2,22–24). A Szentcsalád e gesztusa még mélyebb értelmet nyer, ha annak ismeretében olvassuk, hogy a tizenkétéves Jézust háromnapos keresés után a templomban találták meg a tudósokkal beszélgetve. Mária és József aggodalommal teli szavaira: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én aggódva kerestünk téged" Jézus titokzatosan válaszol: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" (Lk 2,48–49.) Azaz az Atya tulajdonában, az Atya házában, hiszen ő a Fiú. Máriának meg kellett újítania az Angyali Üdvözletkor mondott „igen”jét; el kellett fogadnia Jézus Atyjának elsőbbségét; képesnek kellett lennie elengedni a Fiút, akit világra hozott, hogy teljesítse küldetését. És Máriának a hit engedelmességében Isten akaratára kimondott „igen”je ismétlődik végig az életén, egészen a legnehezebb pillanatig, a kereszthalál pillanatáig.
A Szűzanya hívő dialógusa
132. Mindezek láttán kérdezhetjük: hogyan tudta végigjárni Mária ezt az utat Fia oldalán olyan szilárd hittel a sötétségben is; hogyhogy nem veszítette el bizalmát a cselekvő Istenben? Mária magatartásának, élete minden történése közben van egy alapvető vonása: az Angyali Üdvözletkor zavarba jött az angyal beszédétől – ez az a félelem amely elfogja az embert, amikor megérinti Isten közelsége –, de ez nem attól való félelem, amit Isten kérhet.
Mária gondolkodik, kérdezi, mit jelent ez a köszöntés (v.ö. Lk. 1,29). A görög szó, amelyet az evangélium használ erre a gondolkodásra, a „dielogizeto”, felidézi a „dialógus" szó gyökét. Ez pedig azt jelenti, hogy Mária bensőséges dialógust kezd Isten Szavával, amit meghirdettek neki,
nem siklik át rajta felületesen, hanem megáll, engedi, hogy behatoljon elméjébe és szívébe, hogy megérthesse azt, amit az Úr akar tőle, az üzenet értelmét.
A Szűzanya hívő gondolkodása
133. Mária belső magatartásának az isteni tevékenység iránti másik vonását ugyancsak Szent Lukás evangéliumában találjuk Jézus születésekor, a pásztorok látogatása után. Lukács azt mondja, hogy Mária „mindezeket a dolgokat megőrizte, gondolkodva rajtuk a szívében" (2,19). A „gondolkodva" a görögben synballon, amit úgy fordíthatnánk, hogy 'össszevetette', 'összerakta', 'együtt tartotta' a szívében az összes történt dolgokat. Minden elemet, minden szót, minden történést elhelyezett valami nagy egészben, szemlélte és megőrizte, tudva, hogy minden Isten akaratából ered. Mária nem áll meg az életében történt dolgok felszínes megértésénél, hanem tud mélyre látni, engedi, hogy a történések megszólítsák, feldolgozza, megkülönbözteti őket, és megszerzi azt a megértést, amit csak a hit tud biztosítani. Mária engedelmes hitének mélységes alázata azt is befogadja, amit nem ért Isten tevékenységében, ráhagyva Istenre, hogy ő nyissa meg elméjét és szívét a befogadására. „Boldog aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki" (Lk 1,45) – kiáltja a rokona, Erzsébet. És Máriát éppen a hite miatt nevezi Boldognak minden nemzedék.
Drága Barátaim! Urunk születése, amelyet hamarosan ünnepelni fogunk, arra hív, hogy a hitnek ugyanebben az engedelmességében és alázatában éljünk. Isten dicsősége nem egy király diadalmenetében és hatalmában mutatkozott meg, nem egy híres város fényében, pompás palotában tündöklik, hanem egy szűz méhében vett lakást, s egy újszülött gyengeségében jelent meg. Isten mindenhatósága a mi életünkben is gyakran nagyon csendesen az igazság és a szeretet erejével tevékenykedik. A hit azt mondja nekünk, hogy ennek a védtelen Gyermeknek hatalma végül legyőzi a világ hatalmasságainak zaját.
Fordította Dr Diós István
Készült a Pálos Könyvtárban

Karácsony ünneplése a hagyományos latin liturgiával

fotó: CLSMA
A Szent Mihály Laikus Káptalan blogján közzétette az ünnepi szentmisék időpontjait. Éjféli mise lesz 22:00-kor a pálos sziklatemplomban, a belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban január elsején 12:00-kor lesz a szentmise. 
A többi időpontot nézze meg a Káptalan honlapján!

2012. december 19., szerda

Ortodox liturgiát!

Sokan vannak, akik kíváncsiak a Pásztor hangjára, és szívesen követik. Vannak, akik számára teljesen mindegy, hogy Róma püspöke és a hozzá igazodni kívánó papok, püspökök, bíborosok mit mondanak. Most egy nyilatkozatra hívjuk fel a figyelmet, melyhez hasonlót sem hallottunk még hazánkban, az elmúlt 22 évben sem. (...)
Előtte azonban néhány dologról beszámolunk röviden, bár a szokásos évvégi hálaadó bejegyzés és új terveink vázolása odébb van. Előre bocsátjuk azonban, hogy januártól több, gyökeres változás lesz a blogon. Ezek közül eddig az publikus, hogy a hétfői "Indító gondolatok" rovat megszűnik, helyette lesz más. Decembertől a pápa szerdai katekéziseit közöljük, ez továbbra is megmarad. Külön oldalt kapnak viszont ezek a szövegek. Néhány fontosabb pápai beszéd fordítása jelenleg is történik, amelyek szintén olvashatók lesznek az említett oldalon. 
Olvasóink tábora bővül, de van állandó olvasói kör is. Szeretnénk, ha országszerte nagyobb ismeretségre tehetnénk szert, ennek módja még kidolgozás alatt áll, januárban erről is informálunk mindenkit. 

Kurt Koch bíboros a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke a liturgiáról szólt a héten. Jól látható, hogy az újkor pápasága és Egyháza a liturgiát jelöli meg a hit továbbadásának legmegfelelőbb eszközeként. Teológiai alapja van annak, hogy Jézus Krisztus misztériumát csak úgy lehet átadni, ha Egyházunknak méltó és illő liturgiája van, amelyet kellő lelkülettel él meg. Ezért fontos tudnunk, hogy a II. Vatikáni zsinat és az azt megelőző idők liturgiája (miséje) kiváló eszköz az újraevangelizálásban. 
Koch bíboros azt állítja, hogy a liturgiának ortodoxnak kell lennie. Rámutat arra, hogy a zsinat utáni nemzedék valójában nem értette meg a zsinat igazi szándékát. Ugyanis a "reform reformja" már akkor elkezdődött, csak rosszul értelmezték a zsinati szövegeket. 
A liturgia a legérzékenyebb pontja az Egyháznak, "dinamikus középpontja" annak. Az identitás és a folytonosság megőrzése szükséges - mondta Koch bíboros. A liturgiát az eredeti, szerves fejlődés állapotába kell visszaállítani, nem pedig gyökeresen újat alkotni. 
Egyház és liturgia egyensúlyban vannak, és helyre kell tennünk teológiailag is a liturgia helyes értelmezését. 

2012. december 17., hétfő

XVI. Benedek pápa katekézise - december 12.

Kedves Testvéreim!
113. Az előző katekézisban Isten kinyilatkoztatásáról beszéltem, ami nem más, mint Isten föltárulkozása, s szerető, jóságos tervének közlése. Ez az isteni kinyilatkoztatás beleszövődik az időbe és az emberi történelembe: a történelembe amely „hellyé válik, ahol megbizonyosodhatunk Isten tevékenységéről az emberiség javára. Isten azokban a dolgokban ér el bennünket, amelyek számunkra a legmegszokottabbak, és könnyen felmutathatók, mert mindennapi egzisztenciális környezetünket alkotják, amelyektől elszakítva nem tudnánk megragadni önmagunkat." (Boldog II. János Pál pápa: Fides et ratio enciklika, 12.)
A kinyilatkoztatás és a történelem
114. Márk evangélista világosan és tömören számol be Jézus igehirdetésének kezdetérõl: „Betelt az idõ, közel van az Isten Országa" (1,15). A Jézus Krisztusban megvalósuló üdvösség, amely megvilágosítja a egész világ és az ember történelmét, és értelmet ad neki, a betlehemi barlangba ragyogott fel; a misztérium, amelyet hamarosan szemlélni fogunk a Szent Születésben. A Názáreti Jézusban mutatja meg Isten a maga arcát és várja az ember döntését, hogy felismerje és kövesse Õt. Az, hogy Isten kinyilatkoztatja magát a történelemben, azért, hogy a szeretet dialógusába lépjen az emberrel, új értelmet ad az ember egész útjának. A történelem nem évszázadok, évek és napok egyszerû egymásutánja, hanem egy olyan jelenlét ideje, amely tartalommal és bizos reménnyel ajándékozza meg a történéseket.
A kinyilatkoztatás stációinak forrás a Szentírás
115. Hol olvashatunk Isten e kinyilatkoztatásának a stációiról? A Szentírás az a kiváltságos hely, ahol felfedezhetjük ennek az útnak eseményeit, és ismételten szeretnék mindenkit meghívni arra, hogy a Hit ezen évében gyakrabban vegyük kézbe a Szentírást, olvassuk és elmélkedjünk rajta, és nagyobb figyelmet szenteljünk a vasárnapi szentmisék olvasmányainak, mert ezek értékes táplálékot nyújtanak a hitünknek.
Isten nagy tetteinek emlékezete a Pászka
116. Az Ószövetséget olvasva láthatjuk, hogy Isten beavatkozásai annak a népnek a történelmébe, amelyet kiválasztott magának és szövetséget kötött vele, nem elmúló és feledésbe merülő tények, hanem „emlékezetté" válnak, együtt alkotják az „üdvtörténetet", amely az üdvtörténeti események ünneplésével elvenen él Izrael népének tudatában. Így a Kivonulás könyvében az Úr e szavakkal parancsolja meg Mózesnek, hogy az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás nagy eseményét, a héber Pászkát ünnepeljék meg: „Ez a nap emlékezet legyen számotokra, úgy üljétek
meg, mint az Úr ünnepét, nemzedékről nemzedékre örök szertartásként ünnepeljétek" (12,14). Izrael egész népe számára a megemlékezés arról, amit Isten művelt, maradandó törvény lett, hogy az idők folyását a régmúlt események emlékezete határozza meg, így azok napról napra formálják a történelmet és jelenvalók maradnak.
Isten nagy tetteinek emlékezetét őrizni kell
117. A Második Törvénykönyvben Mózes így szól a néphez: „Vigyázz tehát gondosan magadra és a lelkedre, hogy el ne felejtsd azokat az igéket, melyeket a saját szemed látott, és ki ne essenek a szívedből életed egyetlen napján sem. Tanítsd meg azokat a fiaidnak és az unokáidnak" (4,9). És így szól hozzánk is: „Vigyázzatok magatokra, hogy el ne felejtsétek azokat a dolgokat, amelyeket Isten művelt velünk". A hitet táplálja a mindig hűséges Isten felfedezése és emlékezete, aki vezérli a történelmet és azt a biztos és szilárd alapot jelenti, akire rá épülhet az életünk.
Isten nagy tetteinek emlékezete a Magnificat is
118. A Magnificat is, amelyet Szûz Mária Istennek énekel, az üdvtörténet és az emlékezés kiemelkedõ példája, amely jelenvalóvá teszi és megtartja a jelenben Isten cselekvését. Mária magasztalja Isten irgalmas beavatkozását népe konkrét útjába, a hûségét az Ábrahámmal és ivadékával kötött szövetséghez; és mindez a soha meg nem szûnõ isteni jelenlét eleven emlékezete. (Lk 1,46–55.)
A Kivonulás jelentősége
119. Izrael számára a kivonulás központi történelmi esemény, amelyben Isten megmutatta hatalmas erejét: kiszabadítja az izraelitákat az egyiptomi rabszolgaságból, hogy visszatérhessenek az Ígéret Földjére, és egyetlen és igaz Úrként imádják Õt. Izrael nem azért kel útra, hogy olyan legyen, mint bármely más nép – hogy független nemzet legyen –, hanem hogy a kultuszban és az életben Istennek szolgáljon, hogy biztosítson Isten számára egy helyet, ahol az ember engedelmes Neki, ahol Isten jelen van és imádják Õt a világban. Ez természetesen nem csak nekik szól, hanem feladatuk, hogy tanúságot tegyenek a többi népek körében. Ezen esemény ünneplése megjelenítés és aktulizálás, hogy Isten mûve ne veszítse erejét. Isten hûséges a maga szabadító tervéhez, és folymatosan megvalósítja azért, hogy az ember fölismerhesse és szolgálhassa Urát, s hittel és szeretettel válaszolhasson az Õ tevékenységére.
A kinyilatkoztatás csúcspontja Jézus Krisztus
120. Isten tehát nem csak a teremtés kezdeti művében nyilatkoztatja ki magát, hanem úgy is, hogy belép a történelembe, egy nem a legszámosabb és nem a legerősebb nép történelmébe. És ez az isteni kinyilatkoztatás, amely halad elõre a történelemben, Jézus Krisztusban éri el a csúcspontját: Isten, a Logosz, a teremtés kezdeténél lévõ
Szó testesült meg Jézusban és mutatta meg Isten igazi arcát. Jézusban teljesedik be minden ígéret, benne csúcsosodik ki Istennek az emberiséggel való történelme.
Krisztus megvilágosíjta az Ószövetséget
121. Amikor olvassuk az Emmausz felé tartó két tanyítvány történetét, amelyet Szent Lukács beszél el nekünk, látjuk, hogyan világosodik ki, hogy Krisztus személye világítja meg az Ószövetséget, az üdvösség egész történetét, és mutatja meg a két Szövetség egységes tervét, egységességének útját. Jézus ugyanis a két kiábrándult és csalódott vándornak elmagyarázza, hogy minden ígéret beteljesedett: „Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak." (24,27). Az evangélista följegyezte a két tanítvány felkiáltását, miután felismerték, hogy útitársuk maga az Úr volt: „Ugye lángolt a szivünk, miközben beszélt hozzánk az úton és magyarázta az Írásokat?" (24,32.)
A kinyilatkoztatás nagy stációi
122. A Katolikus Egyház Katekizmusa összefoglalja az isteni kinyilatkoztatás stációit, és átfogóan bemutatja kibontakozását (v.ö. 54–64. p.). Isten kezdettől fogva bensőséges közösségre hívta az embert, s miután engedetlenségével az ember elveszítette Isten barátságát, nem hagyta őt a halál hatalmában, hanem újra meg újra felkínálta neki szövetségét (v.ö. a szentmise IV. kánonja). A Katekizmus végig kíséri Isten útját az emberrel a vízözön után Noéval kötött szövetségtől Ábrahám meghívásáig, hogy hagyja el szülőföldjét azért, hogy Isten népek sokaságának atyjává tegye őt. Isten a saját népévé formálta Izraelt a Kivonulással, a Sinai szövetséggel és a Mózes által adott Törvénnyel, hogy ez a nép mint egyetlen, élő és igaz Istennek szolgáljon neki. A prófétákkal Isten az üdvösség reményében vezette népét. Izaiás révén ismerjük a „második kivonulást", a babiloni számkivetésből való hazatérést a saját földre, a nép újraalapítását. Ugyanakkor azonban sokan viszamaradtak a szórványban, és ezzel kezdődött ennek a hitnek az egyetemessége. Végül már nem csak egy királyt, Dávidot, Dávid fiát várták, hanem egy „Emberfiát" vártak, az összes népek üdvösségét. Kultúrákkal való találkozások zajlottak le, először Babilonnal és Szíriával, majd a görög sokasággal is. Így láthatjuk, hogyan szélesedik Isten útja, hogyan tárul ki egyre jobban Krisztus, a mindenség Királya misztériuma felé. Végül Krisztusban valósul meg a kinyilatkoztatás, Isten jóakaratú terve a maga teljességében: Ő maga egyesít bennünket.
A hit útjának alapvető sajátsága
123. Elidőztem Isten – emberi történelemben folyó – tevékenységének emlékezete mellett, hogy megmutassam e nagy, az Ó és Újszövetségben bemutatott szerető terv stációit: az üdvösségnek az egész emberiségre vonatkozó egyetlen tervét, amelyet Isten hatalma fokozatosan nyilatkoztatott ki és valósított meg, amelyben Isten mindig reagál az ember válaszára, és újra kezdeményezi a szövetséget, valahányszor az ember csődöt mond. Ez alapvető a hit útján.
Ádvent hívó szava
124. Az Ádvent liturgikus időszakában vagyunk, amely Karácsonyra készít elő. Mint valamennyien tudjuk, az Ádvent annyit jelent mint 'eljövetel', 'jelenlét', és az ókorban a király vagy a császár érkezését jelentette egy meghatározott tartományba. Nekünk, keresztényeknek a szó egy csodálatos és megindító valóságot jelent: maga Isten lépett ki a maga egéből és hajolt le az emberhez; szövetséget kötött vele úgy, hogy belépett egy nép történetébe. Õ az a király, aki leszállott ebbe a szegény tartományba, amely a Föld, és a testünket magára véve egy lévén közülünk, megajándékozott minket a látogatásával. Az Ádvent arra hív, hogy járjuk végig újra ennek a jelenlétnek az útját, és mindig újra arra emlékeztet, hogy Isten nem szakadt el a világtól, nem valahol a távolban van, nem hagyott magunkra minket, hanem különféle módokon jön, hogy találkozzon velünk, s ezeket a módokat nekünk meg kell tanulnunk és fel kell ismernünk. A hitünk, reményünk és szeretetünk minden nap arra hív, hogy vegyük észre ezt a jelenlétet és tegyünk róla tanúságot ebben a gyakran felületes és szétszórt világban, és ragyogtassuk fel életünkben azt a fényt, amely megvilágosította a betlehemi barlangot.

Indító gondolatok

"Mi úgy vélekedünk, hogy jobb az itteni dolgokat gyűlölnünk, mivel azok romlottak és rövid ideig tartanak, az odaátiakat pedig szeretnünk, mivel azok romolhatatlanok és jók." Római Szent Kelemen

2012. december 16., vasárnap

Az Ige megtestesülése - készület Jézus születésére az Egyház tanításának fényében

Adventben Jézus Krisztus születésére készülünk. Az emberiség egészének és minden egyes ember számára Jézus a legnagyobb ajándék, amit Isten adott, "az (egy) Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk." 

1. Nagy Szent Leó pápa 449-ben Flavianosz konstantinápolyi püspöknek írt levelében csodálatosan fogalmaz:
"Ugyanő pedig, aki az örökkévaló Nemzőnek örökkévaló egyszülötte, "a Szentlélek erejéből és Szűz Máriától született." Ez az időhöz kötött születés ama isteni és örökké tartó születést semmivel sem kisebbítette, semmit nem tett hozzá, hanem Ő önmagát egészen a rászedett ember újjáalakításának szentelte, hogy a halált legyőzze, és a sátánt, akinek uralma volt a halálon, erejével megbuktassa. Nem tudnánk ugyanis felülkerekedni a bűn és a halál szerzőjén, hacsak Ő magára nem vette volna és sajátjává nem tette volna a mi természetünket, Ő, akit sem a bűn nem mocskolt be, sem a halál nem tudott fogva tartani. 
Ő valóban fogantatott a Szentlélek erejéből a Szűzanya méhében, aki Őt szüzességének sértetlenségében hozta világra, ahogyan szüzességének sértetlenségében foganta." (DH 291)
Jézus Krisztus megtestesülése gyógyír a beteg ember számára, aki a bűn és a halál fogságában sínylődik. A Jézusban élt élet azonban nem ismeri sem a bűnt, sem a halált. Számunkra a bűn letehető, elutasítható, a halál pedig életté válik, hiszen átmegyünk benne az Atyához, aki öröktől fogva szeret minket, és akarja létezésünket. 

2. Érdekes megfigyelni I. Pelagius pápa (556-561) Childebert királynak írt levelét, melyben hitvallást fogalmaz meg (a levelet 557. február 3-án írta):
"Hiszem és megvallom, hogy ebből a szent, legboldogabb és egyszubsztanciájú Háromságból egy személy, azaz a Fiú Istené, az emberi nem üdvösségéért az idők beteljesülésekor leszállott a mennyből, de sem az atyai székhelyet, sem a világ kormányzását el nem hagyta; és midőn a Boldogságos Szűz Máriára a Szentlélek leereszkedett és beárnyékolta őt a Magasságbeli erejével, ugyanazon Ige és Isten Fia a szent Szűz Mária méhébe észrevétlenül belépett, és az ő testéből való testtel egyesült, amelyet eszes és értelmes lélek hatott át..." 
Szűz Máriát Istenszülőnek nevezi: "a legteljesebb igazságban valljuk ugyanazt a Boldogságos Szűz Máriát Istenszülőnek: az Isten megtestesült Igéjét szülte ugyanis." (DH 442)
Jézus Krisztus megtestesülése olyan misztérium, amelyet az emberi ész csak csodálattal szemlélhet. Ez előtt az isteni titok előtt hódol és leborul az ember, lényével, értelmével és akaratával. Hittel és alázattal lehet csak közelíteni a jászolban fekvő Istenség felé. 

3. Krisztus Isten megtestesült Fia. Szűztől született - hangsúlyozzák a pápák, és rögzítik le hitvallásaikban. Ezt ma is hangsúlyozni kellene, hiszen oly sokan támadják a szüzesség intézményét Mária szüzességének megkérdőjelezésével együtt. A pápák, amikor Jézus születéséről beszélnek, a benne lévő két természet egységét is hangsúlyozzák. 
XIII. Leó pápát idézzük most, aki az "Octobri mense" körlevelében (1891) Szűz Mária lelki anyaságáról és kegyelemközvetítéséről így elmélkedik:
"Mikor Isten örök Fia az ember megváltására és díszéül fel akarta venni az emberi természetet, és ezért bizonyos misztikus házasságra kívánt lépni az egyetemes emberi nemmel, nem tette meg azt mindaddig, míg a kiválasztott anyának az arra vonatkozó teljességgel szabad beleegyezése hozzá nem járult volna ahhoz, ő (Mária) pedig ezáltal valamiképpen magának az emberi nemnek a szerepét töltötte be, ahogy Aquinói Szent Tamás tiszta és nagyon igaz kijelentése is mondja: "Az angyali üdvözlet által a Szűz beleegyezése az egész emberi természet nevében." (DH 3274)

Érdekes még Boldog Duns Scotus János felfogása. Ő észreveszi azt az aránytalanságot, amely a megváltás után kiáltó bűn és a megtestesülés között fennáll. És abból, hogy Istenben rendezett akarat van, mely a legfőbb értéket akarja, arra következtet, hogy Isten a megtestesülést önmagáért akarja, mint célt, függetlenül a bűntől.
Szent Ambrus gondolataival:
"Ő kicsivé lett, hogy mi befejezett emberré lehessünk. Pólyával takartatott be; hogy mi a halál kötelékeiből felszabadulhassunk. Ő, aki gazdag volt, szegénnyé lett miattunk, hogy szegénységével minket gazdagítson. Gyermekségének könnyei minket tisztítanak meg. Az Ő könnyeivel a mi bűneinket mossa le."
Végül Nagy Szent Leó pápa: "A halál halál által rontatott le, születés születés által újíttatott meg, mert a váltság hirtelen eltörli rabszolgaságunkat, az újjászületés megváltoztatja eredetünket." 

2012. december 15., szombat

Veni, veni Emmanuel

Hétfőtől minden napnak saját Magnificat-antifónája lesz a zsolozsmában, ún. "Ó-antifóna". A miseszövegek is változnak mindennap. Erre a hétre hangolódjunk most a "The King's Singers'" énekével:

Advent 3. vasárnapja - jegyzet

Advent harmadik vasárnapján az Úr érkezése miatti öröm a kiemelt gondolat. Az Úr érkezésének többféle vetületéről már hallattunk advent során, most különös módon koncentráljunk arra, hogy milyen módon ünnepeljük meg az Úr érkezését. "Az Úr közel van hozzánk" - énekeljük a misében. Valóban: egészen közel van, szinte "érinthető" módon, hiszen az Eucharisztiában minden nap velünk van. Köztünk van, mert a barátunk akar lenni, akitől még a gonosz lélek sem választhat el. Köztünk van, mert örömet akar szerezni nekünk jelenlétével. Köztünk van, mert életet akar adni. 
Az Úr érkezése nem lephet meg minket. Nincs világvége, nincs halál, nincs világenergia, mert Jézus velünk van. A hívő embert Jézus érkezése nem lepheti meg. Ha tudnánk is a napot és az órát, akkor sem az lenne a feladatunk, hogy megerősítsük a tetőt, televásároljuk a spájzot, vagy éppen kibetonozzuk a pincét. Az áram nélkül maradó ember (ha ez 21-én bekövetkezne) boldog lehet. Végre semmi nem fogja elvonni a figyelmét az igazi világosságtól, Krisztustól! 
Az Úr érkezését ünnepelni kell. Ahogyan a pásztorok és bölcsek mindenüket odaadták és dicsőítették az Istent, úgy kell nekünk is megtenni ezt mindig, amikor az Eucharisztiában jelen lévő Jézus nekünk ajándékozza magát, hozzánk jön, lakást vesz nálunk. Jézust ünnepi lélekkel kell fogadnunk. A szentmise ennek is az ünneplése. Milyen a misénk? Valódi találkozás az Úrral? Valódi, önfeledt öröm az Úr érkezése miatt? Hogyan viselkedünk az Úrral szemben, amikor a pap (in persona Christi) nekünk adja? Milyen a leborulásunk? 
Sokszor mi magunk sem úgy közelítünk a Szent felé, ahogyan ő közelít felénk. Ő intimen, nem törtető és erőszakos módon, mi pedig kikapva a pap kezéből futunk vele a padba... Ne ez a rossz példa legyen a jellemző. Papok és hívek, határozzuk el a Hit Évének elején, adventben, hogy megváltoztatjuk áldozási szokásainkat, mert "az Úr immár közel van hozzánk". 

Mise, mise, miskete…


Ámbár a címben szereplő harmadik szó nem létezik, mégis használjuk csak nyugodtan… Ugyanis a most következő sorok megkívánják ennek a szónak a létezését, létbe hívását.
Gyakori panasz papok és hívek ajkáról egyaránt, hogy egyre kevesebben vannak a misén, kevés a ministráns, nincs énekkar, nem válaszolnak a hívek… Arról viszont nincs szó, hogy nem imádkoznak a hívek. Nem jönnek össze zsoltárokat, litániát énekelni a templomba, vagy nem imádkozzák közösen a rózsafüzért. Ebben a témában nem aggályosak a papok. Viszont egy zarándoklat (inkább nevezzük buszos kirándulásnak) alkalmával örökké misézni kell. Mise a buszon, mise ebben a kápolnában, mise abban a kápolnában, egyszóval: mise, mise, miskete… Fiatalok kirándulásán mise a sziklán, mise a pataknál, és naplementekor is mise a szirten, mert az olyan hangulatos!
Aztán ott vannak templomaink. Mise az állami ünnepek alkalmával, mise falunapkor, mise a borlovagoknak, mise az ovisoknak, mise a bábosoknak, gitárosoknak, mise idősek napján, mise kedden, mise három temetési mise után is (mert hát hirdettük)… Mintha a mise egy kellék lenne, egy szokásos díszlet, program.
Szóval a szentséget mintha lehúznánk, és a hirdetést magasabb szintre emelnénk a misénél. Nem félünk attól, hogy gyülekezeti alkalommá vált a mise? Mikor jövünk össze imádkozni? Mikor imádkozza közösen a helyi egyház a szent zsolozsmát? Mikor térdelünk le együtt fohászkodni Mária oltára előtt?
Félő, hogy a szentmise lényege, misztériuma csökkent, olyannyira, hogy meg sem értjük, mi történik ott valójában. Ez a Szent lerántása a mi szintünkre, amiről Joseph Ratzinger bíboros oly sokat beszélt már. (De ki hallja ezt meg itt, kicsiny hazánkban?)
A zsinat utáni egyházkép kissé átalakult, bár nem feltétlenül a zsinati atyák szándéka szerint. Ugyanis sok egyházközségben inkább a hívek (akik sokszor tájékozatlanok és kevéssé jártasak a szent tudományban) mondják meg, hogy mikor mi legyen. Itt elsősorban a miserendre gondolok. Miért nem fogadják el a hívek, hogy a pap három mise után nem fog „nekik misézni”, csak azért, mert a hirdetésbe be van írva? És egyébként is, mi az, hogy „atya, misézzen nekünk”?  
A misét nem lehet kiüresedett gyülekezeti alkalommá tenni. 

2012. december 14., péntek

Adventi konferenciabeszédek

Barsi Balázs ferences szerzetes advent minden vasárnapján a 18:30-as szentmisét követően beszédet tart a pesti ferences templomban. Ezek videó felvételét most mi is közöljük, a továbbiakat nyomon követhetik az interneten. Élőben a Mária Rádió közvetíti. 

Egy hétéves gyermek kérése a Jézuskától

1934-ben, a hétéves Joseph Ratzinger a gyermek Jézustól zöld színű miseruhát, Volks-Schott misekönyvet, és egy Jézus Szívét kért. Az eredeti levél január 6-ig látható a pápa szülőházában. Ebben megígérte a pápa, hogy mindig őszinte akar maradni. Leírta, hogy Jézus minden gyermeknek örömöt akar szerezni, és ezért fogalmazza meg ő is kérését. A tízéves Georg (a pápa bátyja) fehér miseruhát kért, és egy egyházzenei mű partitúráját. 

2012. december 12., szerda


Személyi titkárok útja

XVI. Benedek pápa 2012. december 7-én Georg Gänswein prelátust, személyi titkárát kinevezte a Pápai Ház prefektusává, és érseki rangra emelte. Ez nem újdonság a pápák személyi titkárainak sorsát illetően. Ugyanis II. János Pál pápa 1998-ban Stanisław Dziwiszt, személyi titkárát (Krakkó jelenlegi bíboros-érsekét) püspökké szentelte, de érseki rangra csak 2003-ban emelte. Püspöki kinevezése mellett 1998-ban kinevezést kapott a Pápai Házba is, hogy James Harwey prefektus mellett legyen ún. prefektus-adjunktus. 2006-ban kreálta bíborossá XVI. Benedek pápa.

XVI. Benedek pápa püspököt szentel - a Szentatya ünnepi programjairól röviden

XVI. Benedek pápa személyesen szenteli püspökké személyi titkárát, Georg Gänsweint, akit e hónap hetedikén a Pápai Ház prefektusává nevezett ki. 
December 24-én a Szentatya 22:00-kor kezdi az éjféli misét, másnap délben a szokásos "Urbi et orbi" áldást osztja. Ekkor olvassa fel karácsonyi üzenetét. Szilveszter napján este hálaadást vezet a Szent Péter bazilikában, esti dicsérettel egybekötve. Újév napján ünnepi szentmisét mutat be. 
Január 6-án délelőtt az ünnepi szentmise keretében püspökké szenteli Georg Gänsweint. 
Január 13-án a Sixtus-kápolnában kiszolgáltatja a keresztség szentségét több gyermeknek. 

2012. december 11., kedd

Új énekeskönyvek - mit kell még tanulnunk?

Két hír kapcsán kell megjegyeznünk néhány gondolatot énekeskönyveinkről és éneklési szokásainkról. A közeljövőben két európai ország énekes- és imakönyve is megújul: a német nyelvterületen használt Gotteslob és a svédországi Cecilia. Mindkettő a megújulás és a hit jegyében változik. Fontos eszköze ugyanis a hit továbbadásának és megélésének az imakönyv, énekeskönyv. Természetesen korunkban egyre többfelé használnak digitális vetítőket, ami megkönnyíti a hívek bekapcsolódását az éneklésbe, de sajnos olyan tapasztalat is mutatkozik, miszerint gyengül az éneklési tudásunk, kultúránk. Ha mindig csak "elé adják" az embernek a dolgokat, könnyen ellustulhat, és az agynak sem tesz jót. 
Tehát két megújított énekes- és imakönyv jelenik meg a közeljövőben két helyi egyházban. Mi a helyzet nálunk? Sok dologban úgy érezzük, mintha egy autópálya leállósávjában döcögnénk egy Trabantban, miközben mellettünk száguldanak el a Volvók és Mercedesek. 
Hazánkban jó pár évvel ezelőtt, a nyolcvanas években megjelent az Éneklő Egyház, de előtte jó pár évtizeddel a Hozsanna (Szent vagy, Uram!). Közben imakönyvek tömkelege lett kiadva, természetesen az imák szövege szinte egyikben sem egyezik meg. Az Éneklő Egyház mérföldkő a magyar egyházzenei életben, de kritikaként is felhozható sok minden. Például a Hozsannában szereplő énekszövegektől néhány helyen eltér az Éneklő Egyház szövege, hiszen aktualizálva lett, jobb nyelvezetet igyekszik használni. Tehát negatívum az eltérés, de mégiscsak az Éneklő Egyházban szereplő szövegváltozat a jobb, alkalmasabb. (Hozsanna: "Boruljunk le, és rettegve..."; Éneklő Egyház: "Boruljunk le, s megrendülve...") Stb. 
A lényeg, hogy nincs énekeskönyveink terén rend, átláthatóság, útmutatás. Ideje van átdolgozni azokat (a bizonyos bizottságban állítólag jelenlévő egyet nem értés miatt lassú most az ügy), és kiadni egy egységes imakönyvet helyes fordításokkal, úgyszintén egy énekeskönyvet egységes szöveggel, proprium tételekkel és ordináriumokkal (az ÉE sajnos néha használhatatlan tartalmának ömlesztett szerkesztése miatt, a Hozsanna nyelvezete és dallamvilága pedig hittől és intelligenciától távol álló olykor). Valamint támogatni a vetítők ügyét, hogy ahol nincs még vetítő program és projektor, ott mihamarabb hozzájussanak, hiszen hitünk megélésének és terjesztésének alkalmas eszköze. 

Nyílt hét a Zeneakadémia Egyházzenei Tanszékén

Enyedi Pál tanszékvezető
Nagyszerű lehetőséget biztosít az Egyházzene Tanszék Budapesten: nyílt hetet tartanak, hogy bárki betekinthessen munkájukba, és az ott látottak és hallottak gyarapítsák szellemi és lelki kincseinket. 
2012. december 11-14. között (Régi Zeneakadémia, Bp. VI., Vörösmarty u. 35.), tehát ezen a héten tart a program. 
A tanszék honlapjáról az órarend is letölthető. A hetet december 14-én, péntek délután 16 órakor szóbeli tájékoztató, fórum, majd teázás, kötetlen beszélgetés, végül, 17:15-től közös éneklés, énekpróba zárja.
Honlap ajánló:

"Az emberi szív mélységeit sem tudjátok kikutatni, sem eszének járását kibogozni." (Jud 8,14)






fotók: breviarium.blogspot.com

2012. december 10., hétfő

Indító gondolatok

"Tudjátok meg tehát, testvéreim, hogy ennek a testnek ebben a világban való tartózkodása jelentéktelen, rövid ideig tartó; de Krisztus ígérete hatalmas és csodálatos, ugyanúgy az eljövendő ország és az örök élet nyugalma is." Római Szent Kelemen

2012. december 7., péntek

XVI. Benedek pápa katekézise december 5-én


VIII. ISTEN KINYILATKOZTATJA "JÓSÁGOS TERVÉT"

XVI. Benedek pápa katekézise Magyarországon először itt, nálunk! Magyar nyelven először itt!
Kedves Testvéreim!
98. Szent Pál az efezusi keresztényeknek írt levelének elején (vö. 1,3-14) olyan áldó imádsággal fordul Istenhez, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjához, amellyel megmutatja, hogyan éljük meg az Ádventet most, a Hit Évében. E dicsérõ himnusz témája Istennek az emberre vonatkozó terve (projektje!), melyet örömmel, csodálattal és hálaadással teli szavakkal úgy határoz meg, mint irgalmas, szeretõ, „jóságos tervet" (Ef 1,9).

A teremtés és Isten terve
99. Miért áldja az Apostol szíve mélyéből Istent? Azért, mert látja tevékenységét az üdvtörténetben, melynek csúcspontja Jézus megtestesülése, halála és feltámadása, és szemléli, hogy a Mennyei Atya hogyan választott ki minket már a világ teremtése elõtt, hogy fogadott gyermekei legyünk az õ Egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban (vö. Róm 8,14sk.; Gal 4,4sk.) Öröktől fogva létezünk Isten értelmében, abban a nagy tervben, amelyet Isten önmagában őrzött, s elhatározta, hogy „az idők teljességében" (vö. Ef 1,10) megvalósítja és kinyilatkoztatja. Szent Pál tehát azt érteti meg velünk, hogy az egész teremtés, s különösen a férfi és a nõ, nem a véletlen terméke, hanem Isten örök értelme jóakaratú tervének felelnek meg, aki Igéjének teremtõ és megváltó hatalmával hívta létre a világot.

Isten jóságos terve mindent megelőz
100. Ez az első állítás arra emlékeztet, hogy hivatásunk nem merül ki abban, hogy létezzünk a világban, legyünk része a történelemnek, még csak abban sem, hogy csupán teremtményei legyünk Istennek; valami többről van szó: Isten kiválasztott minket már a világ teretmése előtt a Fiában, Jézus Krisztusban. Tehát mondhatjuk, hogy Őbenne öröktől fogva létezünk. Isten Krisztusban fogadott fiainak tekint minket. Isten „jóságos tervét", amelyet az Apostol „szerető tervnek" is nevez (Ef 1,5), az isteni akarat „misztériumaként" határozza meg (1,9), amely el volt rejtve és most Krisztus személyében és művében kinyilvánult. Az isteni kezdeményezés megelőz minden emberi választ: szeretetének ingyenes ajándéka, amely magához ölel és átformál bennünket.

Isten tervének célja a helyreállítás
101. De mi a célja ennek a titokzatos tervnek? Mire irányul igazában Isten akarata? Arra – mondja Szent Pál – hogy „mindent visszavezessen Krisztushoz, az egyetlen Főhöz" (1,10). Ez a kifejezés az Újszövetség alapvető tételeinek egyike, amelyekből megérthetjük Isten tervét, az egész emberiségre vonatkozó szerető tervét; olyan megfogalmazás, amely a második században Lyoni Szent Ireneusz krisztológiájának a magva lett: „összefoglalni az egész valóságot Krisztusban". Vannak talán köztetek, akik emlékeznek Szent X. Piusz pápa megfogalmazására, amellyel az egész világot Jézus Szentséges Szívének szentelte: „Megújítani mindeneket Krisztusban"; ez a mottó Szent Pál szavaira emlékeztet, és a szent Pápa jelmondata is volt.

Az isteni terv és a kinyilatkoztatás
102. Az Apostol azonban pontosabban az univerzum Krisztusban történő újra egyesítéséről beszél, és ez azt jelenti, hogy a teremtés és a történelem nagy tervében Krisztus az egész világfolyamat középpontja, mindennek a tengelye, aki magához vonzza az egész valóságot, hogy legyőzze a szétszóródást és a határokat, és mindent elvezessen az Isten akarta teljességre (vö. Ef 1,23). Ez a „jóságos terv" nem maradt meg Isten csendjében, az ő mennyei magasságában, hanem kapcsolatba lépve vele megismertette az emberrel, akinek nem csupán valamit nyilatkoztatott ki, hanem Önmagát.

A kinyilatkoztatás Isten önközlése
103. Nem igazságok halmazát közölte, hanem önmagát adta nekünk egész odáig, hogy egy lett közülünk, a megtestesülésig. A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum dogmatikus konstitúciója mondja: „Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát (nem csak egyet s mást önmagáról, hanem önmagát!), és tudtunkra adja akaratának misztériumát, mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek." (2. p.) Isten nem csak valamit mond, hanem önmagát közli, bevon bennünket az isteni természetbe, úgy, hogy elmerülünk benne, istenivé válunk. Isten úgy nyilatkoztatja ki a szeretet nagy tervét, hogy kapcsolatba lép az emberrel, közeledik hozzá annyira, hogy Õ maga emberré lesz. A Zsinat így folytatja: „a láthatatlan Isten szeretetének bôségébôl mint barátaihoz szól az emberekhez (vö. Kiv 33,11; Jn 15,14–15), közöttük él (vö. Bár 3,38), hogy meghívja ôket és befogadja a saját közösségébe" (Uott). Csupán saját értelmével és képességeivel az ember rá nem jött volna Isten szeretetének e ragyogó kinyilatkoztatására; Isten az, aki megnyitotta a maga egét, és leszállott, hogy az embert bevezesse szeretetének mélységeibe.

A kinyilatkoztatás teljessége Krisztus
104. Szent Pál ezt is írja a korintusi keresztényeknek: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szívbe föl nem hatolt, amit Isten azoknak készített, akik szeretik őt. Isten azonban a Lélek által kinyilatkoztotta nekünk; a Lélek ugyanis jól ismer mindent, még Isten mélységeit is" (2,9–10).
Aranyszájú Szent János pedig az Efezusi levélhez írt kommentárjának egyik híres részében a következő szavakkal bíztat, hogy ízleljük meg Isten Krisztusban kinyilatkoztatott „jóságos tervének" szépségét: „Mi hiányzik neked? Halhatatlan lettél, szabad lettél, fiú lettél, igazzá lettél, testvér lettél, társörökös lettél, Krisztussal uralkodol, Krisztussal megdicsőültél. Mindezt ajándékba kaptuk és – amint írva van – »hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?« (Róm 8,32). Zsengeáldozatodat (vö. 1Kor 15,20.23) imádják az angyalok (...) mi hiányzik neked?" (PG 62,11)

A kinyilatkoztatás beteljesíti vágyainkat
105. Ez a Szentlélek tevékenysége által Krisztusban létrehozott közösség, amelyet Isten a kinyilatkoztatás fényével minden embernek felkínál, nem valami felesleges adalék emberségünkhöz, hanem a legmélyebb vágyak – a végtelenre és teljességre irányuló vágyak – beteljesedése, amelyek ott élnek minden ember szive mélyén, és kitárja nem pillanatnyi és véges, hanem az örök boldogság felé.

Szent Bonaventura tanúsága
106. Bagnoregioi Szent Bonventura így beszél Istenről, aki kinyilatkoztatja önmagát és szól hozzánk a Szentírás által, hogy elvezessen minket Önmagához: „A Szentírás (...) az a könyv, amelyben az örök élet igéi vannak megírva, mert nem csupán hisszük, hanem birtokoljuk is az örök életet, amelyet látni és szeretni fogunk, és összes vágyunk be fog teljesedni." (Breviloquium,  Prol.; Opera Omnia V, 201sk.).

Boldog II. János Pál pápa tanúsága
107. Végül Boldog II. János Pál pápa arra emlékeztetett, hogy „a kinyilatkoztatás olyan vonatkoztatási pontot hoz be a történelembe, amelytől az ember nem tud eltekinteni, ha el akar jutni a saját élete misztériumának megértéséhez; másrészt viszont ez az ismeret folyamatosan visszautal Isten misztériumára, amelyet az értelem nem képes teljességében kimeríteni, hanem csak megragadni és a hitben elfogadni tudja."  (Fides et ratio enciklika 14).

A hit aktusa válasz a kinyilatkoztatásra
108. Ilyen távlatokban nézve mit tehát a hit aktusa? – Az ember válasza Isten kinyilatkoztatására, aki megismerteti önmagát, feltárja jóságos tervét; s hogy Szent Ágoston kifejezésével éljünk: hagyjuk, hogy megbilincseljen az az Igazság, aki Isten, egy olyan Igazság, aki a Szeretet.

A hit aktusa engedelmes hódolat
109. Ezért hangsúlyozza Szent Pál, hogy Istennek, aki kinyilatkoztatta a maga misztériumát, „a hit engedelmességével" tartozunk (Róm 16,26; vö. 1,5; 2Kor 10, 5–6), azzal a magatartással, amellyel „az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, »értelmével és akaratával teljesen meghódol a kinyilatkoztató Isten elôtt« és önként elfogadja a kapott kinyilatkoztatást (Dei Verbum 5).

A hit aktusa megtérés
110. Mindez alapvető változást hoz létre egész valósággal való kapcsolatunkban, minden új megvilágításba kerül; tehát igazi megtérésről van szó. A hit „a mentalitás megváltozása",  mert Isten, aki Krisztusban kinyilatkoztatta önmagát és megismertette velünk szeretõ tervét, lebilincsel, magához vonz, életünk értelme lesz, a szikla, amelyen életünk szilárd alapot talál.

A hit a megértés és megmaradás feltétele
111. Az Ószövetségben találunk egy nagyon tömör kifejezést a hitről, amelyet Isten Izaiás prófétára bízott, hogy közölje Júda királyával, Áházzal. Isten mondja: „Ha nem hisztek – azaz, ha nem maradtok hűségesek Istenhez – nem maradtok meg" (Iz 7,9b.) Tehát szoros összefüggés van a megmaradás és a megértés között, ami jól kifejezi, hogy a hit annak életünkbe való befogadását jelenti, ahogyan Isten látja a dolgokat; engedjük, hogy Isten vezessen Szavával és a szentségekkel annak megértésében, hogy mit kell tennünk, milyen úton kell járnunk, hogyan kell élnünk. Ugyanakkor éppen az Istentől tanult megértés, az ő szemével való látás teszi maradandóvá az életet, teszi lehetővé, hogy „talpon maradjunk", hogy el ne essünk.

112. Kedves Barátaim, az Ádvent, az éppen elkezdett liturgikus idő, amely a Szent Születésre készít fel, Isten Fia eljövetelének ragyogó misztériuma elé állít bennünket, a nagy, „jóságos terv" elé, amellyel Isten magához akar vonzani, hogy az öröm és a béke teljes közösségben élhessünk Ővele. Az Ádvent – sok nehézség közepette – újra arra hív, hogy elevenítsük fel annak bizonyosságát, hogy Isten jelen van: belépett a világba, olyan  emberré lett, mint mi, azért, hogy beteljesítse szerető tervét. És Isten kéri, hogy mi is legyünk jelei annak, hogy Ő tevékenykedik a világban. Hitünk, reményünk és szeretetünk által újra meg újra be akar lépni a világba és akarja, hogy a mi éjszakánkban újra felragyogjon az ő fényessége.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...