Advent harmadik vasárnapján az Úr érkezése miatti öröm a kiemelt gondolat. Az Úr érkezésének többféle vetületéről már hallattunk advent során, most különös módon koncentráljunk arra, hogy milyen módon ünnepeljük meg az Úr érkezését. "Az Úr közel van hozzánk" - énekeljük a misében. Valóban: egészen közel van, szinte "érinthető" módon, hiszen az Eucharisztiában minden nap velünk van. Köztünk van, mert a barátunk akar lenni, akitől még a gonosz lélek sem választhat el. Köztünk van, mert örömet akar szerezni nekünk jelenlétével. Köztünk van, mert életet akar adni.
Az Úr érkezése nem lephet meg minket. Nincs világvége, nincs halál, nincs világenergia, mert Jézus velünk van. A hívő embert Jézus érkezése nem lepheti meg. Ha tudnánk is a napot és az órát, akkor sem az lenne a feladatunk, hogy megerősítsük a tetőt, televásároljuk a spájzot, vagy éppen kibetonozzuk a pincét. Az áram nélkül maradó ember (ha ez 21-én bekövetkezne) boldog lehet. Végre semmi nem fogja elvonni a figyelmét az igazi világosságtól, Krisztustól!
Az Úr érkezését ünnepelni kell. Ahogyan a pásztorok és bölcsek mindenüket odaadták és dicsőítették az Istent, úgy kell nekünk is megtenni ezt mindig, amikor az Eucharisztiában jelen lévő Jézus nekünk ajándékozza magát, hozzánk jön, lakást vesz nálunk. Jézust ünnepi lélekkel kell fogadnunk. A szentmise ennek is az ünneplése. Milyen a misénk? Valódi találkozás az Úrral? Valódi, önfeledt öröm az Úr érkezése miatt? Hogyan viselkedünk az Úrral szemben, amikor a pap (in persona Christi) nekünk adja? Milyen a leborulásunk?
Sokszor mi magunk sem úgy közelítünk a Szent felé, ahogyan ő közelít felénk. Ő intimen, nem törtető és erőszakos módon, mi pedig kikapva a pap kezéből futunk vele a padba... Ne ez a rossz példa legyen a jellemző. Papok és hívek, határozzuk el a Hit Évének elején, adventben, hogy megváltoztatjuk áldozási szokásainkat, mert "az Úr immár közel van hozzánk".
