Az Ige megtestesülése - készület Jézus születésére az Egyház tanításának fényében

Adventben Jézus Krisztus születésére készülünk. Az emberiség egészének és minden egyes ember számára Jézus a legnagyobb ajándék, amit Isten adott, "az (egy) Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk." 

1. Nagy Szent Leó pápa 449-ben Flavianosz konstantinápolyi püspöknek írt levelében csodálatosan fogalmaz:

"Ugyanő pedig, aki az örökkévaló Nemzőnek örökkévaló egyszülötte, "a Szentlélek erejéből és Szűz Máriától született." Ez az időhöz kötött születés ama isteni és örökké tartó születést semmivel sem kisebbítette, semmit nem tett hozzá, hanem Ő önmagát egészen a rászedett ember újjáalakításának szentelte, hogy a halált legyőzze, és a sátánt, akinek uralma volt a halálon, erejével megbuktassa. Nem tudnánk ugyanis felülkerekedni a bűn és a halál szerzőjén, hacsak Ő magára nem vette volna és sajátjává nem tette volna a mi természetünket, Ő, akit sem a bűn nem mocskolt be, sem a halál nem tudott fogva tartani. 

Ő valóban fogantatott a Szentlélek erejéből a Szűzanya méhében, aki Őt szüzességének sértetlenségében hozta világra, ahogyan szüzességének sértetlenségében foganta." (DH 291)

Jézus Krisztus megtestesülése gyógyír a beteg ember számára, aki a bűn és a halál fogságában sínylődik. A Jézusban élt élet azonban nem ismeri sem a bűnt, sem a halált. Számunkra a bűn letehető, elutasítható, a halál pedig életté válik, hiszen átmegyünk benne az Atyához, aki öröktől fogva szeret minket, és akarja létezésünket. 

2. Érdekes megfigyelni I. Pelagius pápa (556-561) Childebert királynak írt levelét, melyben hitvallást fogalmaz meg (a levelet 557. február 3-án írta):

"Hiszem és megvallom, hogy ebből a szent, legboldogabb és egyszubsztanciájú Háromságból egy személy, azaz a Fiú Istené, az emberi nem üdvösségéért az idők beteljesülésekor leszállott a mennyből, de sem az atyai székhelyet, sem a világ kormányzását el nem hagyta; és midőn a Boldogságos Szűz Máriára a Szentlélek leereszkedett és beárnyékolta őt a Magasságbeli erejével, ugyanazon Ige és Isten Fia a szent Szűz Mária méhébe észrevétlenül belépett, és az ő testéből való testtel egyesült, amelyet eszes és értelmes lélek hatott át..." 

Szűz Máriát Istenszülőnek nevezi: "a legteljesebb igazságban valljuk ugyanazt a Boldogságos Szűz Máriát Istenszülőnek: az Isten megtestesült Igéjét szülte ugyanis." (DH 442)

Jézus Krisztus megtestesülése olyan misztérium, amelyet az emberi ész csak csodálattal szemlélhet. Ez előtt az isteni titok előtt hódol és leborul az ember, lényével, értelmével és akaratával. Hittel és alázattal lehet csak közelíteni a jászolban fekvő Istenség felé. 

3. Krisztus Isten megtestesült Fia. Szűztől született - hangsúlyozzák a pápák, és rögzítik le hitvallásaikban. Ezt ma is hangsúlyozni kellene, hiszen oly sokan támadják a szüzesség intézményét Mária szüzességének megkérdőjelezésével együtt. A pápák, amikor Jézus születéséről beszélnek, a benne lévő két természet egységét is hangsúlyozzák. 

XIII. Leó pápát idézzük most, aki az "Octobri mense" körlevelében (1891) Szűz Mária lelki anyaságáról és kegyelemközvetítéséről így elmélkedik:

"Mikor Isten örök Fia az ember megváltására és díszéül fel akarta venni az emberi természetet, és ezért bizonyos misztikus házasságra kívánt lépni az egyetemes emberi nemmel, nem tette meg azt mindaddig, míg a kiválasztott anyának az arra vonatkozó teljességgel szabad beleegyezése hozzá nem járult volna ahhoz, ő (Mária) pedig ezáltal valamiképpen magának az emberi nemnek a szerepét töltötte be, ahogy Aquinói Szent Tamás tiszta és nagyon igaz kijelentése is mondja: "Az angyali üdvözlet által a Szűz beleegyezése az egész emberi természet nevében." (DH 3274)

Érdekes még Boldog Duns Scotus János felfogása. Ő észreveszi azt az aránytalanságot, amely a megváltás után kiáltó bűn és a megtestesülés között fennáll. És abból, hogy Istenben rendezett akarat van, mely a legfőbb értéket akarja, arra következtet, hogy Isten a megtestesülést önmagáért akarja, mint célt, függetlenül a bűntől.
Szent Ambrus gondolataival:
"Ő kicsivé lett, hogy mi befejezett emberré lehessünk. Pólyával takartatott be; hogy mi a halál kötelékeiből felszabadulhassunk. Ő, aki gazdag volt, szegénnyé lett miattunk, hogy szegénységével minket gazdagítson. Gyermekségének könnyei minket tisztítanak meg. Az Ő könnyeivel a mi bűneinket mossa le."
Végül Nagy Szent Leó pápa: "A halál halál által rontatott le, születés születés által újíttatott meg, mert a váltság hirtelen eltörli rabszolgaságunkat, az újjászületés megváltoztatja eredetünket."