"Mesélj valami szépet!" - halljuk még mindig fülünkben az ismerős mondatot Kálmán atyától, aki már két éve nincs köztünk. Nincs köztünk? De, csak nem fizikai testben, nem a romlandó és esendő test formájában.
Kálmán atyát kérhetnénk mi, most, hogy meséljen valami szépet! Meséljen valami szépet arról, hogy milyen az Isten örökkévaló országa! Milyen lehet az Istent ott, nála dicsőíteni és szolgálni? Mert itt a földön láttuk, hogy milyen volt: kitartó és odaadó.
Két év alatt sok dolog történt velünk. Elmesélhetnénk, de ő ezt úgyis tudja: Istenben tudja. Az elhunytak lelkei mindent Istenben szemlélnek. Érzékelik ezt a világot, de Istenben, hiszen egyedül ő ítélkezik e világ fölött. (Ez teológiai kérdés, most nem érdemes mélyebben belemenni.)
Meséljünk! Először is, tegyük fel, hogy most leül a fotelba, mise után, beszalad Csöpi, az asszonyok jönnek vízért takarítás előtt, esetleg más vendég is benyit... És akkor mi is leülnénk, és mesélnénk. Igazából egy dolgot tudnánk most mondani: hiányzik.
Kálmán atya, inkább ne mi meséljünk! Most már ne mi meséljünk! Meséljen nekünk Kálmán atya! De igaz mesét. Olyat, amit mi álmodunk, amire vágyunk, de atyának már valóság. Segítsen a meséjével, segítse hétköznapjainkat, segítsen minket gyengeségeinkben! Kérje Istent értünk!
Hisszük, hogy ennek a csodálatos mesének egyszer majd mi is részesei lehetünk. Akkor majd mi is mesélünk.
Két év hamar elmegy, és talán nem is tűnik annyinak. Atya a halálos ágyán, néhány órával azelőtt, hogy Isten színe elé állt, a Szentírást kérte. Micsoda példa ez számunkra! Isten igéjével távozni Isten szent színe elé! De ha csak a vágy volt meg, az is micsoda lelki nagyság! Mi gyakran hallani sem akarunk a Szentírásról, nemhogy olvasni önszorgalomból. Isten elé csak úgy állhatunk méltó módon, ha előtte az isteni foglalkoztatott minket.
A szent ügy az, ami kell, hogy minket foglalkoztasson, és amiért élnünk kell. Nem szabad törődnünk emberek semmit mondó véleményeivel, nem szabad az út szélén megállni és a bekiabálókkal foglalkozni: haladni kell a kijelölt úton, előre!
Kálmán atya példája kinek-kinek mást mondhat, de mindenki számára mond valamit, akik ismertük őt. Őrizzük meg emlékünkben őt! Imádkozzunk érte, imádkozzunk közbenjárásáért, hogy egymással törődő és egymást segítő életet élhessünk!
Isten nyugtassa, Kálmán atya! Soha nem felejtjük el!