A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2012. szeptember 30., vasárnap

Megújulás

"Az új pápaságban jelent meg a javulás reménye. Egyrészt a liturgikus eszmények korrigálása is megkezdődött, és ezen belül a szépségnek - szép tárgyaknak, épületeknek, zenének - a szerepe is. ... Ez egy átalakulóban lévő időszak. Bizonyos értelemben a II. Vatikáni zsinat kora (vagy legalábbis annak 1965 utáni értelmezése) lejárt. De ne feledjük, hogy aki ötven évvel ezelőtt eszmélt, az akkor 20-25 éves volt, ma 70-75 éves. Úgy látszik, az újításnak is van nosztalgiája. De lassanként megindult egy generációváltás." (Dobszay László - 1935-2011)

2012. szeptember 29., szombat

Szentírás vasárnapja

Néhány évvel ezelőtt volt a Biblia éve, ami talán sokak számára javulást hozott a Bibliához való hozzáállásukban. Viszont az általános kép még mindig az, hogy nem szeretjük olvasni a Szentírást. Ennek egyik oka az is, hogy egyéni magyarázatokat találunk ki, és keveset tudunk a Szentírásról. A másik oka, hogy elfutunk Isten szava (Isten hangja) elől. Ugyanis a Szentírásban Isten szól hozzánk. Félünk, nehogy egy mondat, történet szíven találjon minket, és esetleg rádöbbennénk bizonyos dolgokra. 
A Szentírás életünk része. Olyan könyv, ami minden más könyv előtt van. A Könyvek Könyve - szokták mondani. Két részből áll, és sajnos az első részét (Ószövetség) kevésbé szeretjük. Az Újszövetség könnyebben érthető (bár az apostolok például nem értették Jézus példabeszédeit), talán még szebb történetek is vannak benne, mint az Ószövetségben - gondoljuk. Igen, csakhogy a Biblia nem mesekönyv. Az, aki az Ószövetséggel nehezen barátkozik meg, olvassa többet. Természetesen Jézus Krisztus fényében. Csak úgy érthető meg az Ószövetség, ha mellé teszem a jézusi képet. Önmagában egy keresztény számára értelmezhetetlen is lehet. 
Legyen tudatos a bibliaolvasásunk. Válasszunk ki összefüggő részeket, történeteket, és elmélkedjünk rajta. Megvásárolhatunk akár bibliakommentárokat is. Sok érdekes honlap foglalkozik a Szentírással. 
Nagyon érdekes VII. Piusz pápa (1800-1823) levele a mogilovi érseknek. Ebben elődjét, XI. Kelemen (1700-1721) "Unigenitus" rendelkezését hozza fel példának a Szentírással kapcsolatban: "...hasznos és szükséges a Szentírásban lévő misztériumok megismerése, amelyet, ahogy állítják, mindenkinek olvasnia kellene, káros dolog a keresztény népet annak olvasásától visszatartani, sőt, szerintük egyenesen Krisztus száját fogja be az a hívők előtt, aki kezükből az Újszövetséget kiragadja." (DH 2712)
Az említett rendelkezés (Unigenitus Dei Filius, 1713. szeptember 8.) Pasquier Quesnel janzenista vezér tévedéseit ítéli el. Ebben írja: 
"A Szentírás szellemének, jámborságának és misztériumának tanulmányozása és megismerése mindenkor, mindenhol és minden rendű és rangú személynek hasznos és szükséges. 
A Szentírás olvasása mindenkinek való. 
Isten igéjének szent homályossága nem ok arra, hogy a világiak lemondjanak annak olvasásáról. 
A keresztények jámbor olvasmányokkal és mindenekelőtt a Szentírás olvasásával szenteljék meg az Úr napját. Kárhozatos dolog az a szándék, amely egy keresztény embert ettől vissza akar tartani." (DH 2479-2482)
A Szentatyák írásai ma is érvényesek, azokat senki nem írta felül. Így érdemes elmélkednünk azon, hogy mi mennyire élünk együtt a Szentírással, mennyire része az életünknek? Vasárnaponként elővesszük, és olvasunk belőle? 
Szentírás vasárnapja újra és újra visszatérő alkalom arra, hogy elhatározást tegyünk. Saját magunk se fogjuk be "Krisztus száját", hiszen ő mindig szólni akar hozzánk.

2012. szeptember 28., péntek

"Ne mondjon ilyet, mert félek" - egy hittanóra tapasztalatai



"Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét." (Mt 26,51)

Hittanórán az elmúlt napok eseményeiről és a következő vasárnap tartalmáról beszéltem a gimnazista korú fiataloknak. Ahhoz, amit leírok, egy előzmény is hozzátartozik. Az utcán találkoztam egy anyukával, aki megszólított, és közölte, hogy a gyereke nem akar vasárnap felolvasni a misén – a hittanórán megbíztam harmadmagával, hogy olvassa az egyik egyetemes könyörgést.
Nos, felvezettem a témát a fogalmak tisztázásával, hiszen az általános iskolai hittantanulmányokba nincs beépítve a fundamentális – kifejezetten. A jelenlévő fiatalok közül senki nem tudta, hogy miről beszélek, amikor az internetre felkerült iszlámellenes film körüli vitát hoztam fel. Így elmeséltem, hogy miről is van szó. Mi a film címe, lényege, és a muszlimok között miért váltotta ki azt, amit kiváltott. Beszéltünk az iszlám vallás sajátosságairól is.
A kérdésem az volt, hogy egy keresztény vajon megteszi-e azt, amit a muszlim? No, nem fegyverrel és nem vérre szomjasan, hanem például egy „szentségelő” embert az utcán vagy lakodalomban meg merünk-e szólítani?
Néhány hittanosban komoly kérdések merültek fel, és komoly félelmek is. Amikor XVI. Benedek pápát idéztem (a Világ világossága című interjúkötetben elmondottakat), akkor már egyértelművé vált számukra, hogy Európa bizony nem fog kiállni a keresztény értékek mellett, a jézusi hit mellett.
Mi hát a feladat? Hogyan tekintsünk előre, reménnyel telve? Igazán egyszerű a válasz: tartsunk ki Krisztus mellett, mert ő „az út, az igazság és az élet”. (J. Zs.)

12 nap múlva megkezdődik a Hit Éve

Két héten belül megkezdődik a XVI. Benedek pápa által meghirdetett Hit Éve. Az év hivatalos honlapján számláló működik, ami a kezdésig még hátralévő időt jelzi.
(Érdekesség, hogy amikor még nem indult el a hivatalos honlap, és nem volt látható az év logója - baloldali kép -, blogunkon már akkor megalkottuk a saját logót. Ez jobb oldalt található, és hivatkozás A hit útján blogunkra. A két kép közti hasonlóság a hajó szimbóluma. Örülünk ennek a "véletlen" egybeesésnek.)

Imádság Szent Mihály arkangyalhoz



 
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

Pénz és harc - avagy életünk az Egyházban és azon kívül

A napi eseményeket látva (bár a magyar katolikus sajtó mintha tudomást sem venne róluk), el kell gondolkodnunk két problémán - már ha egyáltalán gond ez ma egy magyarországi katolikus számára. Az egyik a vallás és a harc kérdése, a másik pedig az egyházi adó problémája, és egyáltalán az Egyháznak odaadott pénz kérdése. Kezdjük ez utóbbival. 
Reggel felkelünk, ki korábban, ki a normális időben, elmegyünk dolgozni, délután hazajövünk. Lehet éjszakai műszak is, vannak másodállásaink, stb. Minden hónap első hetében meglátjuk (jó esetben) az említett napok eredményét: a pénzt. Jön a nagy bevásárlás, a csekkek, hitelek rendezése. Néha kell egy új cipő, nadrág vagy ing, éppenséggel egy új szobabútor. Olykor nem árt kifesteni sem a lakást, vagy tankolni az autóba. Ott van a havi bérlet a tömegközlekedésre, és még sorolhatnám. Egyszóval: a pénz kell, és meg is dolgozunk érte. Van az életünknek egy másik vetülete is: a hitélet. Miért kell egyáltalán erre pénzt áldozni? Németországban nagy port kavar jelenleg is az egyházi adó kérdése - nevezhetjük finomkodva egyházi hozzájárulásnak is. (Így talán jobb szaga lesz a pénznek.) Egy átlagos német fizetéshez képest nyilván minimális az összeg, amit levonnak. Viszont a rendelet értelmében aki "kiszáll" ebből az adórendszerből, az formálisan elhagyta az Egyházat. Hát itt van most a probléma. Nem fizetek, nem vagyok az Egyház tagja. Ezt mi nehezen képzeljük el, a saját adórendszerünkben. A Szentatya és a német püspöki kar most ennek a problémának a megoldásán dolgoznak.
Magyarországon a legtöbb egyházközségben a családra bízzák, hogy mekkora összeget fizet be egy évre egyházi adóként. Ma már inkább hozzájárulásnak hívják a papok, hátha ez csalogatóbb kifejezés. (Persze ettől még nem lett több bevétel.) Van olyan plébánia is, ahol különféle okokra hivatkozva elengedik a befizetést. Álljon itt egy példa. Az egy évre befizetendő adó összege X egyházközségben 2600 forint. Ez lebontva heti 50 forint. A szegény család engedélyt kér, hogy ne fizessék be idén, mert gazdasági válság van, hitelük van, sok a gyerek, az apuka nincs velük, és az édesanya munkanélküli. Viszont a dohányra van pénzük, vagy a szintén nem olcsó energiaitalra. Van más példa is. Egy család befizet egy évre 10000 forintot. Lebontva, az előzőhöz hasonlóan, ez 192 forint hetente. Mit lehet ma 50 vagy 192 forintért kapni? Egy hetilapra pedig kiadunk 700 forintot, vagy különféle dolgokra...
Elvárás természetesen van: a pap legyen mindig elérhető; ha misét "rendelünk", akkor az nekünk megfelelő legyen; mindig legyen friss virág az oltáron; az orgona szépen szóljon; a plébánia kertje legyen rendezett; a temetőből legyen időben elszállítva a szemét; ne legyen kiégett égő a templomban; nyáron legyen tábor; szervezzünk programokat...
A pénz kérdése nem kényes dolog. Legalábbis akkor, ha nem tesszük azzá. Igenis be kell fizetni az egyházi adót, igenis el kell fogadni a stóladíjat, stb. Mindig lesz kivétel: olyan család, akitől valóban nem fogadhatom el a pénzt. Hogyan lehetne rendet tenni a kérdésben? Egész egyszerűen úgy, hogy prédikálunk róla. Beszélünk arról, hogy mi a normális menete a pénzügyeinknek.
Ha valaki - megtartva az Egyház parancsait és a tízparancsolatot - rendszeres vallási életet él, akkor egy évben az Egyház számára (alapesetben) 25-30 ezer forintot ad. Ez csak a vasárnapi perselyadományt (200.-) és az egyházi adót (15e) foglalja magában. Nincs benne a gyűjtés, adakozás, temetés vagy esküvő.
A pénzt nem önmagáért használjuk. Ez egy olyan eszköz, ami kifejezi hitünket is - vagyis azt, hogy adunk, felajánlunk. Ma már nincs mindenkinek földje, állatai, hogy azzal támogassa a helyi egyházat. Az elmúlt századtól kezdve a pénz vált általános eszközzé az adakozást tekintve. A karitász kérdése egy másik terület, amivel nem kívánunk foglalkozni most.
Másik kérdés a harc kérdése. Kapcsolódik az előző témához az alapgondolatában, hogy mire (mennyire) vagyok képes Egyházamért, hitemért. Mindig a kifogást keresem, vagy önzetlen is tudok lenni.
Az elmúlt hetek eseményeit láttuk: iszlámellenes film, harc, békés pápalátogatás, majd ismét harc. Egy vallás próbálja megvédeni prófétáját, saját identitását. Melyik katolikus lázadt fel az ellen az interneten, hogy megint kikezdték Jézust és azt állítják, hogy volt felesége? Ki emelte fel ez ellen a szavát? Ez az egyik nézőpont. Lehet úgy is nézni, ahogy az amerikai elnök tette: nem kellene róla tudomást venni (a filmről). Igen, az interneten sok támadás éri az Egyházat, így a Jézus felesége történet is, ha mindegyikkel foglalkoznánk, csak a vitázó-oldalunkat ismernék meg az emberek.
Az események lényege, vagy konklúziója számunkra az, hogy mire vagyunk képesek mi, keresztények, hogy kiálljunk a hitünk mellett? Életünk aprónak tűnő eseményeiben, vagy éppen a nagy port kavaró dolgok kapcsán. Régen volt inkvizíció, keresztes háború, stb. Ma harcol az iszlám, radikálisan próbálja egyébként is megélni hitét (aki nem ragad fegyvert - mert nem mindenki teszi meg, az is), de a legtöbb vallásban ezt tapasztaljuk. A harc lehet fegyvermentes is. Nem feltétlenül azt értem a harc alatt, hogy fegyvert kell ragadni Krisztus ügyéért. A harc először belső harc - önmagamban. Kiharcolom-e a Sátánnal szemben a krisztusi hitet saját magamban? Örökös belső harc ez, ami hatással van kifelé is. Ha többet engedek a Sátánnak, akkor azt a kívülállók is megérzik egy idő után. Ha csak Istennek próbálok élni, azt ők is megérzik egy idő után. Ez már békésebb harc. Ha pedig magamban békét kötöttem, jöhet a külvilág, a környezetem. Egy apró hitvita munkahelyen, vagy egy Krisztus-ellenes megnyilvánulás... mind-mind alkalom arra, hogy szilárd hitem által harcot vívjak a téves eszmékkel szemben.
A katolikus ember feladata kilépni ebből a világból. A liturgia által megérezni, megérteni azt, hogy nem ez a világ a végállomásunk, ezért nem evilági módszerekkel kell a hit útját járni, terjeszteni. Istenhez törekszünk, ezért nem ragaszkodunk foggal-körömmel anyagi javainkhoz. Istenhez törekszünk, ezért a béke és megértés útját próbáljuk járni. Sok milliárdan különfélék vagyunk. Ha soha nem értjük meg, ha soha nem fogadjuk el egymást, ha mindig csak a hibák és ellentétek nagyítása lesz a dolgunk, akkor hová jutunk? Akkor előbb-utóbb önmagát pusztítja el az emberiség, ez az Isten által teremtett világ.
Az Egyház arra hivatott, hogy a krisztusi utat járja, "amíg el nem jön", és mindenkit ítélni fog. Minden folyamatot csak az örök élet reményében szemlélhetünk. 

2012. szeptember 27., csütörtök

Felborult rend - makacs katolikus

Tegnap délben a pápa a liturgiáról szólt az audiencián. Előszeretettel imádkozza a hívekkel közösen nagy ünnepek alkalmával a zsolozsmát. "A liturgia az imádság iskolája." 
Felborult rendszerű társadalmunkban - és itt elsősorban Európára gondolok - gyakori jelenség az, hogy nem a tudás és igazság birtokában lévő személy mondhatja meg, hogy mi legyen, hanem az, aki még nincs a birtokában. Például egy kisiskolás igényeihez kell szabni egy matematika órát, vagy a hittanórát egy gimnazista egyedi elképzeléseihez. Már lassan joga sem lesz az igazság tanításához az oktatónak. A szülők pedig egyre inkább a gyerekük állításai szerint nevelnek, mintsem ősrégi bevált módszerek, eszmék mentén. (Persze, hogyan tennék ezt, ha maguk sem kaptak belőle szinte semmit?) Például a bűnről ne beszéljünk hittanórán, mert bűntudata lesz a gyereknek.
A szülő (aki nevelő is) pedig makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a gyerekének adjunk igazat. Tehát minden elvünket dobjuk el annak érdekében, hogy béke legyen, és ne legyen rossz a gyereknek. 
Hasonló a liturgia és az imádság helyzete. Majd mi csinálunk liturgiát, misét, majd mi megmondjuk, hogy milyen legyen. Majd mi kialakítjuk az Isten házát, berendezzük a magunk ízlése és logikája alapján. Telepakoljuk szobanövényekkel, giccses terítőkkel és szobrokkal, szocreál puffokkal és ikebana vázákkal...
Makacs ember a katolikus manapság. Egyrészt nem tágít attól sem, hogy hát a miserend az ő igénye szerint legyen kialakítva: reggel nem tudunk korán kelni, főzni kell, megyünk a nagyihoz, Vanessza megy az apukájához, Kevin focizni megy, búcsú lesz, most jönnek az amerikai nagybácsik haza...
Makacs, hiszen az imádságát maga alakítja. Nincs benne alázat, hogy belépjen az imádság iskolájába. Az imádság nem pusztán beszéd, és érzelmek kifejezése. Az imádságban Istennel találkozunk. A liturgia példa, iskola az imádkozni vágyó ember számára. A zsolozsma is, hiszen a zsoltárok könyve mint imakönyv vezet minket a hit útján. 
Ne így legyünk makacsok, hanem abban, hogy makacsul ragaszkodunk hitünkhöz, Jézushoz, az apostoli tanításhoz és hagyományhoz. Ragaszkodjunk a liturgiához és Szentíráshoz is. Makacsul ragaszkodjunk Istenhez.

2012. szeptember 26., szerda

Móra Ferenc: Esti imádság



Ferdinand Georg Waldmüller (1793-1865): 'Ave Maria' esti imádság a parasztházban
A HÁBORÚS GYERMEKSZOBÁBAN

Ki fényesebb vagy, mint a csillagok
S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok,
Én nem tudom, mi az a háború,
De látom, hogy mindenki szomorú.
A katonák dolgát se értem én,
Csak a könyűt édes szülőm szemén
És reszketek, mint a fiókmadár -
Uram, a háborút parancsold vissza már!

Hogy miért bocsájtottad szabadon,
Szent akaratod én nem kutatom -
De ládd, azóta meghalt a derű,
A kenyerünknek íze keserű,
Még a kakas-szós hajnal is setét,
Hallgatni félek este a mesét,
Álmomba mindig ég a babavár -
Uram, a háborút parancsold vissza már!

Térdelve kérlek, szóm zokon ne vedd,
Hisz hogy szállhassak pörbe én veled:
De fű, de fa, de sok madárhalott,
Jó Isten, téged mivel bánthatott?
S örömed abba néked lehet-e,
Hogy árvával van a világ tele,
Ki azt se tudja, hogy ő árva már? -
Uram, a háborút parancsold vissza már!

Ki ott villámlasz a kardok hegyén,
Mint a nagyoktól sokszor hallom én,
Az emberszívbe költözz már bele -
Az Istennek csak ott lehet helye.
Nőjjön virág a holtak sírjain,
Az élőnek ne légyen élte kín,
Áldva nézzen föl rád a földhatár -
Uram, a háborút parancsold vissza már!
(1916)

2012. szeptember 24., hétfő

Napokon belül: Pénz és harc

Napokon belül érdekes cikkel érkezünk, melynek címe: Pénz és harc - avagy mi történik az Egyházon belül és kívül?
Figyelje a blogot!

Indító gondolatok

Lankadatlanul gyakoroljuk az engesztelést a magunk és mások, különösen a magyar föld bűneiért. Bűnbánatban, áldozatban, hangtalan keresztviselésben mossuk tisztára bűn-szennyes földünket, népünket, hogy eredményes és üdvös legyen ez a szent igyekezet, Mária Szeplőtelen Szívén vezessük át! Mindszenty József

2012. szeptember 21., péntek

aleteia - új katolikus honlap

A www.aleteia.org címen a hitről, életről, szociális kérdésekről olvashatnak öt nyelven. Az olvasók a cikkek után megjegyzéseket írhatnak. A honlapon interjúkat is olvashatnak a naprakész hírek mellett.

Az ég egyik madara: a kakukk

Becsületes nevén Cuculus canorus, hazánkban védett madár, eszmei értéke 10.000 forint. Főként rovarokkal és hernyókkal táplálkozik, testhossza 33 cm, maximum 130 gramm lehet. Mások fészkét használja. Május és július között van a költési időszaka. Parazita, egy költési idő alatt képes 25 fészket is kihasználni. A nádirigó, a réti pityer és az erdei szürkebegy a kedvenc gazdamadara, de máshová is rak tojást. A fiatal kakukk 50 naposan lesz önálló, de már 19-24 nap után kirepül a fészekből.
Két idézet a Bibliából: "Minden barát azt mondja: "Jó vagyok hozzád". De egyik-másiknak csak a neve barát. Vajon nem halállal felérő bánat az, hogyha a jóbarát ellenséggé válik? Ó, gonosz hajlamok, mire vagytok ti jók? Hogy a világ arcát álnokká tegyétek? A (rossz) barát kihasznál, amíg jól megy sorod, de mikor bajban vagy, ellenséggé válik. A (rossz) barát haszonlesésből mutatja részvétét, de a harc idején a pajzs mögé bújik. Hűséges barátod ne feledd a harcban, gazdagságodban se feledkezz meg róla." (Sir 37,1-6)
"Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. Eltűritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt. Szégyenkezve vallom meg, hogy ilyesmire mi nem vállalkoztunk." (2Kor 11,19-21) 
Antonio Vivaldi egy könnyed művet komponált a kakukk témájára. Az egy-egy lelkiállapot, természeti jelenség ihlette műveinek az a jellemzője, hogy a megadott cím, téma legtöbbször csak a mű egy-két részében szólal meg. 
Johann Heinrich Schmelzer (1620?-1680) osztrák zeneszerző és hegedűművész is írt egy szonátát Kakukk címmel. Jelentős egyházzenei művei is vannak, például misék és vesperások. Zenéjére eleinte az itáliai muzsika hatott erősen.
A kakukk-kérdés végiggondolásában segítségünk a fent említett két szentírási szakasz. Milyen az igazi barát? Vagy: milyen eszméknek, hatásoknak vagyunk képesek engedelmeskedni? Hagyjuk magunkat szellemileg kifosztani, vagy nem? Igen, ezek aktuális kérdések még az Egyházon belül is. Számíthatok-e például bármelyik katolikus testvéremre akkor, ha bajba kerülök? Vagy: kapok-e egyértelmű és világos tanítást az Egyház tanításával kapcsolatban? 
Könnyen válhatunk kizsákmányolt "madarakká", akiket a köznyelv "palimadárnak" nevez. Átvert, lelkileg és szellemileg kizsákmányolt, kihasznált emberekké. Ez persze csak akkor lehet, ha letérünk a Jézus szabta útról. Milyen csodálatos az egyházatyák műve! Vagy azon szentek élete, akik nem tértek le a hit útjáról! Őket kellene követnünk. Sokszor azzal szembesülünk, hogy valaki addig jó csak, amíg van miért "tartani", amíg haszon van belőle. Utána eldobják. A kakukknak csak addig kell a fészek, amíg saját tojását kikölti benne. Addig nem kell neki fészket rakni. Megspórol egy munkát. Elzavarhatja a fészek jogos tulajdonosa? Igen! Tegyük fel, hogy megtévesztés, mellébeszélés áldozatai vagyunk - szellemileg. Rossz, téves információkat kapunk például az Egyház életéből. Vagy akár nem is kapunk. Sajnos a károkozóval nem tudunk mit kezdeni, viszont keményebb erőfeszítéssel mégiscsak sikerül saját lelkünket és szellemünket megfelelő "tápanyaghoz" juttatni. 
Ne hagyjuk, hogy fészkünkbe mások (illetéktelenek) költözzenek!

2012. szeptember 20., csütörtök

Újevangelizáció - hiteles tanúk kellenek

XVI. Benedek pápa az újonnan kinevezett püspökökhöz szólt: a püspök - Isten és az ember szolgája. Beszélt arról is, hogy a II. Vatikáni zsinat egy új pünkösd kezdete volt. A püspöknek bátornak kell lennie, ha az embereket a Krisztussal való találkozásra szeretné meghívni. Ugyanakkor támogatniuk kell a világegyház egységét, és védeniük kell a hitet. Először a személyes elköteleződésre van szükség, az állhatatos imádságra, az Eucharisztiával való táplálkozásra. Ezután következhet mások Krisztushoz vezetése. A közelgő Szinódussal kapcsolatban a pápa kijelentette, hogy a püspök egyházmegyéje minden megkereszteltjét kell, hogy képviselje. Ugyanakkor minden hívőnek éreznie kell a felelősséget, hogy hirdesse az evangéliumot, és annak tanúja legyen. Fel kell használni minden lehetőséget az evangelizációban, melyet az új kor számunkra biztosít. Ezért beszél a pápa új Pünkösdről. Hiszen a változatlan (változtathatatlan) hitünkről most még szélesebb körben szólhatunk, és tehetünk tanúságot.

Egy kápolna Skandináviában

Romantikus félsziget, olykor dühös tenger szomszédjaként. Nyugatra tőle: Dánia, az Északi-tenger és Anglia. A Kullaberg nevű félszigeten számos golfpálya, kikötő, halász-bódé és nyaraló található. Arild nevű falucska, közvetlenül az öböl partján, Szent Arildról kapta a nevét. Kápolnájáról az első adatot a XV. századból találjuk. A legenda szerint Szent Arildot itt temették el. IV. Sixtus pápa 1475. május 8-án kelt levelében búcsút engedélyez azok számára, akik ezt a kápolnát Szent Mihály napján és Szűz Mária születésének ünnepén meglátogatják. Szent Arild legendájának sok változata van. Arild jómódú családban nőtt fel. Anyja második férjéről kiderült, hogy hazug ember. Ugyanis Arildot testvérével együtt elküldte egy kétárbocos hajón, és a kapitánynak megparancsolta, hogy itasson velük alkoholt, így azok elalszanak, és felgyújthatják a hajót. Arild és Tore (a gyermekek) a lángok között ébredtek fel. Ekkor Arild a kereszt jelét látta meg a tengeren, és testvérével együtt beugrott a vízbe. Tore-t kivitte a víz a partra, Arildot egy kő hátán találták meg. Dávid (anyja második férje) meglátta őket a parton, és visszadobta őket a tengerbe. Másodjára már halottként kerültek ki a vízből. A legenda szerint Arild teste két helyen ért partot, mindkét helyen víz fakadt. 














2012. szeptember 17., hétfő

Az első konferencia

Bár nagy valószínűséggel nem tudunk rajta részt venni, felhívjuk a figyelmet egy konferenciára. Csupán azért, hogy tájékozottságunk ne legyen korlátolt és beszűkült..., és lássuk, hol tart a nagy világ.
A Boldog John Henry Newman Egyházzenei Intézet szeptember 21-22. között konferenciát tart. A rendezvényen szó lesz az orgonáról, a gyerekek énekléséről, lesz vesperás és koncert is.

Zene és szellem

Nemrég, egy hangversenyen fogalmazódott meg bennem egy gondolat, templomba járó emberként: Az a liturgia, ahol a pap és a segédkezők nem tartják be az előírásokat, hasonlít ahhoz a koncerthez, amin a zenészek hamisan játszanak, és nem követik a karmester és a kotta utasításait. Zenével foglalkozó írásaink sorát most középkori zenével gazdagítjuk. 
Középkori egyházi művészettel foglalkozó blog hívta fel a figyelmemet egy csodálatos énekre. 
A lelket Isten világába emelő középkori mű hallgatása közben különös gondolatok jutnak eszembe. Hol vannak hazánkban azok a templomok, ahol ilyen énekeket énekelnek? Hová lett a szenteket nevelő kolostorok és plébániák sokasága? Miért adjuk le azt a szintet, amelyet elődeink hite kialakított, létrehozott? Itt most nem zenei ízlésről van szó. Az az egyházzenész, aki saját zenei ízlésvilágát előtérbe helyezi az Egyház hagyományával szemben, nem új egyházzenei művet alkot vagy művel, hanem felrúgva az Egyház eddigi belső és mély világát, ellentétbe és válságba kerül. Ellentétbe kerül azzal a belső lényeggel, melyet az Egyház sohasem tagadhat meg, és válságba kerül pszichéje is, hiszen ez olyan, mintha a nagymamánál érzett lekvár-illatot, vagy a gyermekkori ősz reggeli párás levegőjének illatát próbálná kitörölni a hozzá fűzött képekkel, személyekkel, szavakkal együtt. (I.Gy.)

Évközi 25. vasárnap - gondolatok

Ki ne tapasztalta volna már azt az élményt, amikor ismeretlenül rámosolygunk egy kisgyerekre, és ő - némi habozás után - visszamosolyog ránk? Vagy szülőként azt, hogy megtanul a gyerek járni, beszélni, stb. Klasszikus és ismert evangélium a most vasárnapi. Azonban sokan ezt rosszul és rosszkor képesek idézni, vagy példálózni vele. Van, aki egyenesen a liturgiával kapcsolja össze a jézusi mondást: "engedjétek hozzám a gyermekeket", és a miséből játszóházat csinál, vagy mindenbe (kifejezetten papi funkcióba is akár!) bevonja őket. 
Daniel J. Harrington a szakasszal kapcsolatban ezt írja: "A gyermek nem annyira az ártatlan vagy az alázatos ember szimbóluma, hanem inkább olyasvalakié, aki nincs törvényileg szabályozott társadalmi helyzetben, és ezért támaszra szorul. A gyermek semmit sem tud tenni a tanítványért. Ezért egy gyermeket befogadni annyi, mint a földi viszonzás reménye nélkül jótettet végrehajtani egy jelentéktelen személy érdekében. Tekintettel arra, hogy az arám alyâ' szó nemcsak a "gyermeket", hanem a "szolgát" is jelentheti, a 9,36-ban bemutatott magatartás (odahívott egy gyermeket) talán jobban igazolja a 9,35 (aki szolga akar lenni) tanítását, mint amennyire ez a modern fordításokból kiviláglik." A gyermek befogadásának hátterében pedig ez áll: "Ha az ember befogadja valakinek a küldöttjét, magát a küldő személyt fogadja be. Így aki befogad egy gyermeket, Jézust fogadja be, és aki befogadja Jézust, az őt küldő Istent fogadja be."
A biblikus értelmezés után tehát látnunk kell, hogy minden szentírási szövegnek és jézusi mondásnak a hátterében áll valami. Akár nyelvi, akár szokásbeli értelmezés, háttér. Ez nélkülözhetetlen az elmélkedés során. Erre életünkből is tudunk példákat. 
A gyermeki lelkület mindenféleképpen összekapcsolódik a szolga-kérdéssel. Aki első akar lenni, vagyis aki példát akar mutatni a többieknek, az olykor hallgasson is a többiekre. Szolgálni kell egymást a szeretetben, Istenben. A másikat csak úgy tudom elfogadni és szeretni, ha ebben a szeretetben Isten áll a középpontban, és nem csupán az ember. Istenért kell szeretni a másikat, és nem önmagáért, vagy a bűnéért. Abból ki kell hozni adott esetben, de mindig a szeretet, Isten jegyében. 
A gyermeki lelkület nyitottságot is jelent. Nyitott egy mosolyra a gyermek, mert visszamosolyog. Nyitott a beszédre, mert utánoz, ismétel. Egy idő után pedig válaszol. Istenre kell nyitottá válnunk, valamint Jézus üzenetére. Őt az Atya küldte, és nekünk őt be kell fogadnunk. Ne legyünk a sötétség fiai, akik nem fogadják be a hússá lett Igét. Mi a világosság fiai legyünk, akik meg akarják ismerni Jézust, akit az Atya küldött. Betegségünkben és gyöngeségünkben Isten a segítségünk, aki szüntelenül nyújtja a kezét. Erre csak nyitott szívvel és kinyújtott kézzel lehet felelni. Aki elfordul Istentől, az saját ítéletét már ki is mondta.

Indító gondolatok

Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be... A jegy, amelyet korunk homlokán hord, egyre jobban kiütközik a törvényes őszinteség elsikkasztásán: az igazmondás hiánya rendszeressé vált és hadászati fokra emelkedett. A szavak és tények értelmének kiforgatása, az ámítás klasszikus fegyvere. (Mindszenty József)

2012. szeptember 15., szombat

Zenesarok

Régen hallgattunk már Mozartot ezen a blogon. A napokban volt Szűz Mária születésének és névnapjának ünnepe, ma is Szűzanya ünnep van. Ebből az alkalomból most a Loretoi Litánia című kompozíciójából az Agnus Dei tételt hallhatjuk a Bécsi Rádió Zenekarának előadásában. Szólót énekel Sandrine Piau. A felvétel a bécsi Stephansdomban készült.

Hétfájdalmú Szűzanya! Könyörögj érettünk!

2012. szeptember 14., péntek

Szent Kereszt Felmagasztalása

Királyi zászló jár elöl,
Keresztfa titka tündököl.
Melyen az élet halni szállt,
S megtörte holta a halált.

Kegyetlen lándzsa verte át
Gonosz vasával oldalát.
S mely szennyet, vétket eltörölt,
Belőle víz és vér ömölt.

Az ősi jóslat itt betelt,
Mit a hű Dávid énekelt.
„Az Úr, halljátok, nemzetek:
Kereszten trónol köztetek.”

Rajtad tündöklik, drága fa,
Királyi vérnek bíbora.
Ó választott jeles faág,
Ki szent testét karoltad át!

Világ bűnének zálogát,
Ó boldog ág, te hordozád.
Az ellenség gonosz fejét
Megváltónk rajra zúzta szét.

Ó kereszt, áldunk, szent remény,
A szenvedés ez ünnepén.
Kérünk, kegyelmet adj nekünk,
Add vétkünkért vezeklenünk.

A hit zarándoklata


A Szentatya Libanonban van

"Hadd keljek át, és hadd lássam meg azt a szép földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és Libanont!" (MTörv 3,25)
"Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa." (Zsolt 92,13) 

2012. szeptember 13., csütörtök

És így is lehet...

Vannak, akik azt mondják, minek a rács a gyóntatáshoz. Mások azt gondolják, hogy kell a rács. És egyébként régen lehetett gyónni vagy gyóntatni így, ahogy a képen látja (Mindszenty József gyóntat). A gyónás mára kiment a divatból. Egyfelől teljesen lényegtelen a vita, hogy kell-e gyóntatószék, másfelől viszont tessék megnézni, hogy az ember lelkében és hozzáállásában mennyit segíthet egy térdeplő. A Márk evangéliumban olvassuk: "Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte, s így kérte: "Ha akarod, megtisztíthatsz." Mk 1,40
 

SZTK blog - light

Közeleg a hétvége, és talán jó ilyenkor, csütörtök este egy könnyed összeállítással új lendületet venni a még hátralévő naphoz/napokhoz, munkákhoz. Itt, az SZTK-n, vagyis a Szent Kereszt Blogon most egy képsorozattal kívánunk kellemes estét...
Ha nagy leszek, pap leszek...

Én meg püspök...
Az egyházközségi képviselő testület ülése

Püspöki szentmise - valószínűleg piros riasztást adott ki az OMSZ a hőség miatt...
Csak tudnám, hogy mikor lesz a mise!
He-he! Nekem esernyőm van!
...

Aki föltekint - jegyzet Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepére

Blogunk a Szent Kereszt tisztelőinek oldala, a Szent Kereszt oltalmába ajánlott blog. Így méltó, hogy a közelgő ünnep alkalmából elmélkedjünk. Most sajátos és rendhagyó módon az ünnep miséjének olvasmányaiból egy gondolatot ragadunk ki. A Számok könyvében olvassuk: "ha feltekintettek rá, meggyógyultak". A Mózes által készített rézkígyó menekülést hozott annak a megmartnak, aki föltekintett rá. Jézus párhuzamot von saját keresztje és a rézkígyó között. A rendhagyó ebben az írásban az, hogy ezt a teológiát továbbgondolva, a párhuzamot fejlesztve a szentmiseáldozatról elmélkedünk. 
A Trentói zsinat kimondja a 22. ülésen (1562. szeptember 17.): "Ha valaki azt állítaná, hogy a szentmisében Istennek nem igazi és tulajdonképpeni áldozatot mutatnak be, vagy hogy e szertartás nem más, mint hogy magunknak Krisztust vesszük táplálékul: legyen kiközösítve." És: "Ha valaki azt állítaná, hogy a szentmise áldozata csakis dicséret és hálaadás, vagy csupán visszaemlékezés a kereszten történt áldozatra, és nem engesztelő áldozat;... legyen kiközösítve." (DH 1751, 1753)
Azért érdemes tudnunk, hogy egyik zsinat sem írja felül önmagában az előző döntéseit, határozatait. Így az imént idézett kánonok a mai napig érvényben vannak.
Tehát áldozatról van szó. A folytonosság a szentmisében jelenik meg. A Mózes által képviselt Ószövetséget Jézus beteljesíti, új értelmet ad a jeleknek. Most az ő keresztje, az ő kereszten függő teste az, amire föltekintve a hívő megmenekül. Ő pedig jelen van az Eucharisztiában, amit szintén rá-tekintve kell bemutatni. Így mindenféle közösségi elmélet megdől, hiszen ennek teológiája van. Aki ezt megérti, az nyitott az Isten világára, és képes önmaga érdekeit kívül helyezve megjeleníteni egy darabot az isteni, mennyei liturgiából. És így válik a mennyei liturgia előcsarnokává a pap által végzett liturgia. 
Az a szentmise, ahol a pap a keresztre emelt tekintettel mondja, éppen hallható hangon: "Ez az én testem; ez az én vérem", azon a szentmisén Krisztus áldozatának részesei lehetnek a hívők. 
Ennek a napnak az olvasmányai "magukért beszélnek". Lehet-e valaki, aki nem hallja meg a kereszt üzenetét? 

2012. szeptember 11., kedd

Missa Albanus

Egy csodálatos egyházzenei kincsre bukkantunk. A polifónia az egyházi zene egyik legszebb stílusa, melyben számos művet komponáltak a zeneszerzők. Maga a II. Vatikáni zsinat is előnyben részesíti, és korunk nagy teológusa, Joseph Ratzinger is szinte teológiai műfajként állítja be, hiszen ez a stílus képes kifejezni a hitet, nemcsak egy letűnt kor hitét.
Robert Fayrfax (1464-1525) Missa Albanus című miséjét hallhatja most az alábbi videón:
Ez a mű visszafogottnak mondható stílusában. Fayrfaxot VIII. Henrik király zeneszerzőjeként tartják számon. Gyermekkorában nem volt különösebben jó tanuló. Zenei tanulmányaiban sok mecénásra tett szert, így Oxfordban és Cambridge-ben is tanult. 
A Missa Albanus műve valószínűleg a St. Alban apátság kórusára íródott. Ez hagyományos angol ünnepi mise, amelyben a Kyrie tétel kimaradt. Ez a Sarum-rítus (Sarum rite) sajátsága volt. (A XI. században vezették be a Salisburyi egyházmegye területén.) 
Fayrfax a gregorián stílust nagyon eredeti módon kezeli.
Ezen a felvételen a The Cardinall's Musick énekel.

2012. szeptember 10., hétfő

Indító gondolatok

Őrizzük, munkáljuk az annyira kívánatos katolikus egységet! A hívek a lelkipásztorokkal, a lelkipásztorokon keresztül a főpásztorral, a főpásztorokon át Szent Péter megingathatatlan sziklájával legyenek gondolatban, érzésben, tettben egyek. Mária útmutatása szerint csak ez, a Krisztus Jézussal, a szívek királyával és középpontjával való összeforrottság az igazi egység útja 1948-ban és mindenkor. Jézus a szőlőtő, mi a szőlővesszők. Nem akarunk tőle távol száraz venyigék lenni. Maradunk Jézusban és Jézus mibennünk. Így nekünk is szól a nagy ígéret; Mária gyermeke és népe nem veszhet el. (Mindszenty József)

2012. szeptember 8., szombat

Megújulás - lehet így is

A "dizájnos misék" mellett szólnunk kell egy mélyebb és lényegesebb kérdésről. Az Egyház a megújulás korát éli, hiszen nagy zűrzavar támadt az előző században, valamint liturgikus visszaélések sokasága gyengítette meg az egységet. Nemrég egy magyar honlap is felhívta a figyelmet Thomas Murphy szavaira. Az Una Voce titkára a Catholic World Reportnak beszélt arról, hogy a hagyományos latin liturgia nagyon jó eszköze az újevangelizációnak. Sajnos hazánkban ezzel a nagyszerű eszközzel nem sokan élnek, viszont akik hitbeli kérdésnek tartják ezt, azok annál inkább virágzó és példaértékű módon élik meg hitüket ilyen formán. Ne menjünk messzire, csak vegyük példának a már közismert közösséget, a Szent Mihály Laikus Káptalant. Napokon belül zarándoklat indul szervezésükben Mátraverebély-Szentkútra. 
Fontos, hogy megismerjük a latin liturgia hagyományos formáját, hiszen Egyházunk szerves része az. Ahogyan nem törölhető ki személyiségünkből egyetlen egy megtörtént perc sem, vagy esemény, úgy az Anyaszentegyház életéből sem vehető ki lényegének egy fontos eleme. És ebben az esetben nem napokról, próbálkozásról vagy éppen hóbortról van szó. Olyan liturgiáról, melyben ezrek váltak szentté. 
Tehát a negatív példák mellé most egy galériát ajánlunk, ahol több száz képet nézhet meg a témában. Ide kattintson!
Mindezek mellé még egy ráadás: két honlap. Latin Mass Society, Coetus Sacerdotalis Summorum Pontificum

Dizájncenter - honlap ajánló

Néhány hete különféle liturgikus abúzusokról számoltunk be. Most nem közlünk képeket, hanem egy lengyel nyelvű honlapot ajánlunk, amit IDE kattintva megnézhet.
A mellékelt képen is látható, hogy mennyire határtalan az emberi ... fantázia. Nyilvánvaló, hogy nehéz, komoly erőfeszítést igénylő, ha egy pap a misekönyvben leírtak alapján misézik. A kőműves mellett dolgozó segédmunkásnak, aki betont hord, könnyebb a dolga, mint annak, aki szeretné a liturgiát méltó módon végezni. Ez nyilvánvaló, hiszen könnyebb (úgy látszik) eltérni a misekönyv rendelkezéseitől, a római pápa elveitől. Mire gondolunk? Lássuk:
- nyáron miseruha nélkül misézni, hiszen meleg van és izzadunk
- stólában koncelebrálni (ne bonyolítsuk már a helyzetet!)
- ülni a Kyrie, Gloria, könyörgések alatt, hiszen lovas nép vagyunk
- nem énekelni introitust, communiot, hiszen a hívek nem tudják (miért is kéne megtanítani?)
- nem énekelni a könyörgést, prefációt, mert Istennek ez nem lényeges úgysem
- mindenféle kánonokat imádkozni, a tartalmas és csodálatos örökségek helyett
- bemondani az igeliturgia végén: "Az igeliturgia véget ért, menjetek békével." - hiszen ilyen formula nincs is
- a "mysterium fidei" helyett mindenféle mást mondani: "Íme üdvösségünk szent titka"
- adventben roráte misét mondani lilában
- nagyböjtben tövisekkel dekorálni az oltárt
- a kék új preorátor helyett makacsul ragaszkodni a régi zöld és bordó könyvhöz (ami egyébként már nincs hatályban), abba ugyanis már beleírtuk a dolgokat, és a megsárgult lapszél már jelzi, hová lapozzunk
- Miatyánk alatt egymás kezét fogni
- gitározni a misén, hiszen az vonzó a fiatalok számára
- különféle miseruhák és stólák használata: szivárványos, koronás, gyűrűs-szívecskés, önarcképes, stb.
Még egy honlapra felhívjuk a figyelmet: pólók, bögrék, táskák...

2012. szeptember 6., csütörtök

A hit útján: Nábót szőlőskertje

Új bejegyzés A hit útján blogon! Ide kattintva elolvashatja.

Jézus csodáiról

Napjainkban, hasonlóan előző korok szokásaihoz, sokan a "hiszem, ha látom" elven élik meg vallásosságukat, netán érzelmi alapon. Fürkészik a szenzációkat, a csodákat, a látnokokat, a Nap-jelenségeket, természeti jeleket, és ezekhez alakítják hitüket. Ez hamis út. Lehet, hogy egy-egy hely megérint, különös módon érzem Isten jelenlétét, megtapasztalom a teremtett világ szépségét. Ám a hitet nem ez növeli és nem ez befolyásolja. Ha így lenne, akkor Jézus valószínűleg minden állapotot megváltoztatott volna "varázserejével". Nem lettek volna beteg emberek a környezetében, nem kellett volna adót fizetni, stb. 
Ma is keressük a csodákat: divatos hely például Međugorje, ahová valóban sokan elzarándokolnak bizonyos reményekkel, vagy pusztán az élmény miatt. Egyik hasonló kegyhely sem lehet a személyes hitet alapjaiban meghatározó. Ha nem az Eucharisztiában jelenlévő Jézusban hiszek, ("boldogok, akik nem láttak és mégis hisznek") akkor a hitem csupán külső tényezők által alakított érzelemvilág lesz. Ugyanakkor kellenek a zarándokhelyek, de nem a csodák miatt. Ne keverjük össze a zarándoklat és a csoda fogalmát! Ha maga a csoda-hajhászás vezérel egy kegyhelyre, akkor azt turizmusnak nevezik. 
A csoda nem varázslat - Jézus esetében. Kelszosz ellen Órigenész nagyon sok témában megírta az ellenvéleményét. Kelszosz úgy tartotta, hogy a Jézus által véghezvitt csodák varázslások. Órigenész írásában azonnal leszögezi, hogy nem azért hiszünk Jézus Krisztusban, mert csodákat tett, gyógyított, vagy halottakat támasztott fel. 
Ha ezért hinnénk, akkor valóban csak az lenne keresztény, akinek rokonai feltámadtak, akinek nincs betegsége, és legalább egy kancsó vize már átváltozott borrá. 
Órigenész ezt írja: "Azt pedig elmondanám, hogy Jézus ígérete szerint még a tanítványok is nagyobb dolgokat cselekedtek, mint amilyen érzékelhető csodákat Jézus cselekedett. Ugyanis folyamatosan megnyílnak a lelkileg vakok szemei és az erény szavára süket fülek, s lelkesen meghallgatják az Istenről és az ő közelében való boldog életről szóló tanítást. Sőt, sok, lábára sánta, akit az Írás külső embernek nevez, most a tanítás révén fölgyógyulva, nem egyszerűen ugrándozik, hanem úgy, mint a szarvas, amely állat a kígyó ellensége és teljesen védett a vipera mérgével szemben. És bizony ezek a meggyógyult sánták megkapják Jézustól a járás képességét lábaikra, amelyekre korábban sánták voltak, hogy a kígyók és skorpiók rosszasága fölött járjanak s egyáltalán minden ellenséges hatalmon, és járván nem követnek el jogtalanságot, mivel ők is védettek már minden bűnnel és a démonok mérgével szemben." 
Az igazi csoda tehát a hit, melyet Jézus ajándékoz nekünk. 

2012. szeptember 5., szerda

Évközi 23. vasárnap - A dicsőség Ura Jézus

Talán az egyik legszebb ábrázolása a dicsőség Urának a szicíliai Cefalú bizánci templomában található. A Pantokrátor látható ezen a képen. Isten dicsősége Jézus arcán ragyog fel nekünk (2Kor 4,6). Nem túlzás az sem, ha Bach h-moll miséjének Kyrie és Gloria tételét hozzuk fel példának akkor, amikor arról beszélünk, hogy mi is megjelenítjük Isten dicsőségét az Egyházban. Isten irgalmához folyamodunk, hogy méltók legyünk az Ő dicséretére. (2Kor 3,18) Nem tudjuk elégszer és méltó módon énekelni: "Mert egyedül Te vagy a Szent, Te vagy az Úr, Te vagy az egyetlen Fölség, Jézus Krisztus." Ha ma erről a gondolatról elmélkedünk, könnyedén megérthetjük az evangéliumot is. Ugyanakkor a hit útján is előreléphetünk.
Elmélkedésünk első részében nézzük meg a biblikus magyarázatot. 
Jézus elhagyja Tírusz vidékét, Szidonba megy, majd Galilea tengeréhez, Tízváros környékére. A leírás földrajzi pontosságát vitatják egyesek, ám a lényeg: az evangélista pusztán leírja a Galileai tengerhez közeli helyeket, hogy be tudjuk azonosítani a helyet. Ezen a részen ugyanis pogányok laktak, ezzel kifejezi azt, hogy Jézus nyitott volt a pogányokra. Tízvárosban történik a csoda. A mogilalosz (nyögve beszélő, dadogó) kifejezés jelentheti azt is, hogy nehezen, alig tud beszélni. Ma már tudjuk, hogy a némaság másodlagos betegség is lehet, mely a süketségből fakad. A hallás képességének kiesése a beszéd készségét is megrontja. 
Az, hogy Jézus félrevonta a beteget, azért történt, mert a gyógymód titokban tartását akarta. A kinyilatkoztatásra utal a gyógyítás: Jézus megérinti a beteg részeket. A csodatevő bedugja ujját a süket fülekbe, mint ahogy Chijja rabbi is érinti egy beteg fogát. (Billerbeck II,15.) Ezután nyállal érinti meg a bénult nyelvet. Az ókorban a nyálnak gyógyító erőt tulajdonítottak. Az égretekintés a természetfeletti erőre utal. Az effata szó eredetileg mágikus szó, jelentés nélkül (talán nem is héber szó). Márknál megkapja jelentését: nyílj meg! A Jézussal való személyes kapcsolat kerül előtérbe. 
Jézus hallgatást parancsol a gyógyultnak és a jelenlévőknek is. Az utóbbiak csak azok lehettek, akik a beteget odavitték Jézushoz. Ám a kinyilatkoztatás nem maradhat elrejtve. A végső reakció a magasztaló megállapítás, amely szerint Jézus mindent jól cselekedett, a teremtés-elbeszélés befejező versére utal: "Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott." (Ter 1,31)
A záró szakasz pedig a felolvasott első izajási olvasmányra utal. A magasztalás a csoda teológiai értelmezését adja. Jézus tevékenysége által megújul a bukott teremtés. 
Ezután a biblikus alapvetés után elmélkedjünk tovább. Dániel próféta így könyörög: "Hallgasd meg végre, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és feldúlt szentélyed fölött ragyogjon fel arcod, ó Urunk, tenmagadért. Istenünk, fordítsd felénk füled és hallgass meg minket. Nyisd ki a szemed, és lásd meg elhagyatottságunkat és a szent várost, amely a te nevedet viseli. Hiszen nem a mi igaz voltunkban, hanem a te végtelen irgalmadban bízva terjesztjük színed elé könyörgésünket. Hallgass meg, Uram! Bocsáss meg, Uram! Figyelj rám, Uram! Városod és néped a te nevedet viseli, azért cselekedj tenmagadért és ne késlekedj!" (Dán 9,17-19) "Szentélyed fölött ragyogjon fel arcod" - fogalmaz. Nemde a szentmise jut eszünkbe azonnal? Ott könyörög az Egyház elimádkozva a Kyriét és a Gloriát, hogy mutassa meg Isten magát közöttünk. Jelenjen meg újra! Ott jelenik meg ismét az áldozat által Jézus Krisztus az Eucharisztiában. Ott ragyog fel a feltámadott a dicsőségében. Feltételezhető, hogy ennek létrejöttéhez szükséges (természetesen szentségtanilag nem) a hívő nép alázata és önátadása. Szükséges, hogy leboruljunk az Isten előtt, és kiesdjük dicsőségesen ragyogó arcát. 
Az Egyház mindig arra törekedett, hogy a liturgiában felragyogjon a szépség. II. János Pál pápa fogalmazza meg az Ecclesia de Eucharistia enciklikájában, hogy az Egyház sosem félt pazarolni a Szentre. Az imádság már a mennyei liturgia elővételezése. És az imádság in conspectu angelorum játszódik le, vagyis az angyalok színe előtt. Az imádkozó jelen van titokzatos módon az angyalok színe előtt, és ennél fogva a szent liturgia is. Az Egyház és a pap nem használhatja fel a liturgiát saját céljaira. Nem formálhatja át azt saját kénye-kedve szerint. Isten előtt állunk, őt szolgáljuk a rítuson keresztül. Csak az végezheti a liturgiát, aki alázatos és végtelenül nyitott az istenire. Vagy majd, ha Isten színe elé állunk, elkezdjük talán magyarázni életünket? Keressük majd a kiskapukat? Az Isten ítélőszéke előtti megjelenéskor már nincs lehetőség a módosításra, most kell kiesdenünk a szükséges kegyelmeket. 
Nagy Szent Gergely pápa magyarázza Szent Benedek látomását, amikor ő az egész világot egy fénysugár által elragadtatva látja, hogy minden, ami a földön van, a mennyek országának örököse. 
Az Isten dicsősége az Eucharisztiában van jelen. Ki az, akinek füle nem nyitott az Isten Igéjére? Ki az, akinek szája hamisságot beszél?
A vasárnapi evangélium a Szentháromság felismerése is. "Jézus föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: "Effata, azaz nyílj meg!" A liturgia itt és most Krisztusra és Istenre tekint. A liturgia nem puszta visszhangja a történelemben elhangzott szavaknak. Az Úr dicsősége itt és most jelen van. "Effata" - megnyílik az ég, és mi részesülünk Krisztus Testének és Vérének misztériumában. 
"Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket." (ApCsel 2,4) Mi a szent liturgia, ha nem a Lélek Egyházban való kinyílvánulása? (A dogmatikában a múlt századig a Fiú és a Lélek kapcsolatának megvilágítására használták ezt a szakaszt. Az ujj által szimbolizált Lélek a teremtmény belsejébe ható erőként fejti ki hatását.) Az Ige dicsősége küld minket az oltár dicsőségéhez. Senki se tartsa magát vissza, senki ne legyen süket és néma. Inkább "tegyük félre mostan minden földi gondot; mert a mindenek királyát fogadjuk." (Bizánci liturgia)

2012. szeptember 4., kedd

Kosztolányi: Szeptember elején

A hosszú, néma, mozdulatlan ősz
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius
és nem reméli már, hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég
s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég
fülébe súg, elég volt már, elég
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy egy az élet, a kezdet s a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm
s minden szavam mosolygás és közöny.
1930

2012. szeptember 3., hétfő

Kyrie eleison!


Melyik liturgiát akarta a Zsinat?

Walter Brandmüller (83) német bíboros nemrég egy interjúban arról beszélt, hogy az 1969-es liturgikus reform tulajdonképpen nem felelt meg a II. Vatikáni zsinat szándékának. A latin nyelv és a gregorián eltűnéséről, és az oltárok átépítéséről szóló utalás sem található meg a zsinat tanításában. A liturgia mindig szervesen fejlődött, része volt az Egyháznak, és az óriási, gyökeres változások hatását most látjuk.
A bíboros beszél arról, hogy a liturgikus reform nem a Sacrosanctum concilium kezdetű zsinati dokumentum szellemében zajlott. Felidézte Joseph Ratzinger 1969-es megállapítását, amelyben a reformot és a hit válságát állítja párhuzamba. Amit eddig hittem, az nem biztos, mert holnap már máshogyan fejezzük ki a hitünket? Vagyis: a reform hozta gyökeres változás hitbeli kérdéssé válik. A liturgia a hit kifejeződése. Ha az változik, akkor felmerül a kérdés, hogy a hitemen kell változtatni? (megj.: Elődeink hite nem volt jó?)
Ez a hír, és a zsinati évforduló közeledte is okot ad arra, hogy megkíséreljünk egy bejegyzést a Sacrosanctum concilium zsinati dokumentumról, illetve azt párhuzamba állítsuk az ötven év alatt tapasztaltakkal. Ezért most minden olvasót arra kérünk, hogy olvassa el az említett dokumentumot. (Nem hosszú, és elég érthető. Hagyunk rá időt is...)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...