Walter Brandmüller (83) német bíboros nemrég egy interjúban arról beszélt, hogy az 1969-es liturgikus reform tulajdonképpen nem felelt meg a II. Vatikáni zsinat szándékának. A latin nyelv és a gregorián eltűnéséről, és az oltárok átépítéséről szóló utalás sem található meg a zsinat tanításában. A liturgia mindig szervesen fejlődött, része volt az Egyháznak, és az óriási, gyökeres változások hatását most látjuk.
A bíboros beszél arról, hogy a liturgikus reform nem a Sacrosanctum concilium kezdetű zsinati dokumentum szellemében zajlott. Felidézte Joseph Ratzinger 1969-es megállapítását, amelyben a reformot és a hit válságát állítja párhuzamba. Amit eddig hittem, az nem biztos, mert holnap már máshogyan fejezzük ki a hitünket? Vagyis: a reform hozta gyökeres változás hitbeli kérdéssé válik. A liturgia a hit kifejeződése. Ha az változik, akkor felmerül a kérdés, hogy a hitemen kell változtatni? (megj.: Elődeink hite nem volt jó?)
Ez a hír, és a zsinati évforduló közeledte is okot ad arra, hogy megkíséreljünk egy bejegyzést a Sacrosanctum concilium zsinati dokumentumról, illetve azt párhuzamba állítsuk az ötven év alatt tapasztaltakkal. Ezért most minden olvasót arra kérünk, hogy olvassa el az említett dokumentumot. (Nem hosszú, és elég érthető. Hagyunk rá időt is...)
