 |
| "Jézus kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott és levágta a fülét." (Mt 26,51) |
Hittanórán az elmúlt napok
eseményeiről és a következő vasárnap tartalmáról beszéltem a gimnazista korú
fiataloknak. Ahhoz, amit leírok, egy előzmény is hozzátartozik. Az utcán
találkoztam egy anyukával, aki megszólított, és közölte, hogy a gyereke nem akar
vasárnap felolvasni a misén – a hittanórán megbíztam harmadmagával, hogy
olvassa az egyik egyetemes könyörgést.
Nos, felvezettem a témát a
fogalmak tisztázásával, hiszen az általános iskolai hittantanulmányokba nincs
beépítve a fundamentális – kifejezetten. A jelenlévő fiatalok közül senki nem
tudta, hogy miről beszélek, amikor az internetre felkerült iszlámellenes film
körüli vitát hoztam fel. Így elmeséltem, hogy miről is van szó. Mi a film címe,
lényege, és a muszlimok között miért váltotta ki azt, amit kiváltott.
Beszéltünk az iszlám vallás sajátosságairól is.
A kérdésem az volt, hogy egy
keresztény vajon megteszi-e azt, amit a muszlim? No, nem fegyverrel és nem
vérre szomjasan, hanem például egy „szentségelő” embert az utcán vagy
lakodalomban meg merünk-e szólítani?
Néhány hittanosban komoly kérdések
merültek fel, és komoly félelmek is. Amikor XVI. Benedek pápát idéztem (a Világ
világossága című interjúkötetben elmondottakat), akkor már egyértelművé vált
számukra, hogy Európa bizony nem fog kiállni a keresztény értékek mellett, a
jézusi hit mellett.
Mi hát a feladat? Hogyan
tekintsünk előre, reménnyel telve? Igazán egyszerű a válasz: tartsunk ki
Krisztus mellett, mert ő „az út, az igazság és az élet”. (J. Zs.)
