A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2014. február 28., péntek

Egy évvel ezelőtt történt...

Egy évvel ezelőtt ezekben a percekben hagyta el Rómát XVI. Benedek pápa. Ekkor üresedett meg a péteri szék, az ő lemondásával. A mai napig tartó magyarázkodások és spekulációk mellé mi csak annyit teszünk, hogy hálával gondolunk vissza pápaságára. Elindult a reform reformjának útján, melyen haladni csak az tud, aki valamit is megértett Benedek pápa szándékából. 
Imádkozzunk azért, hogy az Egyház egysége ne bomoljon meg semmiféle emberi ügyeskedés hatására sem, valamint kérjük a kegyelmet, hogy hűek maradhassunk Krisztus Egyházához. 
Jó egészséget és sok erőt kívánunk Benedek pápának!

Utolsó péntek

A papi élet egyik kiemelkedő napja, mely havonta visszatér, az "elsőpéntek". Jézus Szívének tisztelete valóban különleges kegyelmekkel jár, viszont ma már kevésbé erről szól a fáma. A pap elindul a betegekhez, akik között jócskán vannak járóképesek, boltba járók, házkörül tevékenykedők... A pap mindig ki van szolgáltatva az egyéni igényeknek: "atya, ne most jöjjön, hanem akkor", "atya, most nekem nem jó, mert ...", "atya, délután jöjjön...". Igen, mintha ezen a napon a papnak csak ennyi feladata lenne. És akkor még nem is beszéltünk a cölibátus kérdéséről - mi lenne, ha három gyerek és egy hűséges feleség várná ezen este haza a papot...?
Jó, hagyjuk a közhelyeket. 
Ma ugyanis "utolsó péntek van". Mármint a hónap utolsó péntekje. Miért is fontos ez? Éppen most? 
Jövő héten elkezdődik a nagyböjt, és már március lesz. Ez a péntek a tél utolsó péntekje. Most valami változhat. Most valamit elkezdhetünk. Most jobbá válhatunk. Nagyböjt. Istenem, milyen kicsinyesek vagyunk! Félünk a böjti napoktól, melyek testünkkel együtt lelkünket is megtisztítanák; félünk a gyónástól, mert be kéne vallani gonoszságainkat. Egymásnak is hazudunk, nemcsak magunknak. Szerdán csak halat ehetek, és utána minden pénteken tartózkodnom kell a hústól... Ráadásul a következő 40-50 napban kétszer csak háromszor ehetek! Mi lesz velem???? 
A psziché itt csodákra képes. Gondoljunk csak vissza az elmúlt fél évre! Szeptemberben (hat hónapja) kezdődött el az iskolákban a tanítás, egyre hűvösebb napok virradtak ránk, szembesülnünk kellett a halállal (akár emlékezés szintjén), közelgett a karácsony, megajándékoztuk egymást, lebontottuk a fát, jött a három király, volt hó is, ködös napjainkból "ki sem láttunk"... És most, hirtelen ezer meg ezer a hóvirág, előbújik a hagymás virág. A cinke tavasz-hívogató énekét zengi, miközben az énekkar még a passióra készül. 
Utolsó ez a péntek. Utolsó, mert nem akarjuk lelkünket a homályban felejteni. Kell nekünk a tavasz, kell nekünk a nyár! Miért maradnánk az örök sötétben, ha itt van a fény, maga Krisztus?!
Kell nekünk Krisztus, az ő Egyháza és az ő szentségei! Ébredni akarunk, ébredni egy újabb és igazibb, örök kereszténységre, melyben üdvösségünket, és nem egyéni ötletünket találjuk meg. Ébredni akarunk egy feltámadással boldog örök életre, melyben nem emberi érdekek, nem a hazugság, nem a "tartozok valakinek" elv érvényesül, hanem egyedül az igaz, Jézusba vetett hit vezet az örök életre. 
A most nyíló levél és virág is elhervad majd ősszel. De azután újra virágzik, nyílik. Jöhet még hó, ezt jól tudjuk. Ez a körforgás arra szólít fel, hogy ha el is buktál, felállhatsz, tovább mehetsz: tisztán, folt nélkül, mert Isten megbocsátott. Isten eltörölheti a bűnt. Csak ő törölheti el. Állj fel, ki elestél, mert itt a "tavasz"!

2014. február 27., csütörtök

Megújulás 2014

Ismét itt az ideje, hogy blogunk arculata kicsit változzon, "megújuljon". Így változik a fejléc, az oldalsáv, és a bejegyzések tematikája is. Az ígért sorozat a szentségekről folytatódik, a keresztségről olvashatunk nemsokára. Azért is aktuális, mert a nagyböjti időszakban erről szükséges elmélkednünk. A kezdetekkor a katekumenek a keresztségre készültek, melyet húsvétkor nyertek el. Ezért a böjti időszakban erre fektetünk majd hangsúlyt. 
Jövő héten hamvazószerda lesz, érezzük már a tavasz erejét, közeledtét. Magunk mögött hagytunk egy szomorú őszt (Kálmán atya halála), és egy bizonytalan és szürke telet. Ránk fér, hogy végre a virágok és növények nyílását várjuk, megéljük a madarak gyönyörű énekét a fákon, bokrokban, és lássunk egy biztosabb, reménnyel telibb "nyarat" (jövőt). 
Próbáljuk meg ezzel együtt lelkünket is megújítani az üdvösség jegyében. Használjuk ki a böjti időszakot, hogy lelki életünkben megújuljunk. 
a szerk.

A szentségek - I. rész

Ígértük, hogy idén többször írunk a szentségekről. Először egy átfogó bevezetőt olvassunk el a témáról.
Azért fontos elmélkednünk a szentségekről, és nem utolsó sorban tanulnunk róluk, mert a szentségeken keresztül ad életet lelkünknek Jézus, aki ma is fenntartja Egyházát. Nélküle emberi ügyeskedések halmaza lenne, és rövidesen véget érne. 
A szentségekről az Egyházat és Jézust mellőzve nem tudunk beszélni. Ezek szorosan összefüggenek. Amennyiben Jézus akart Egyházat, úgy akarta a szentségeket is. Nélküle nem tudunk sem Egyházról, sem a kegyelemről beszélni. A szentségek által kegyelmet kapunk. Néztük-e már úgy az éppen megkeresztelt gyermeket (akinek homlokát a pap éppen leönti vízzel), hogy Isten most szabadítja meg az áteredő bűn foltjától? Vagy bérmáláskor eszünkbe jut-e az első pünkösd? Egy esküvőn gondolunk-e a teremtéskor elhangzott isteni parancsra? Gyónáskor halljuk-e az irgalmas Jézus szavát, aki megbocsátott a házasságtörő asszonynak, és ezt mondta: "Menj, de többé ne vétkezzél!" (Jn 8,11b)?
A keresztény ember számára a szentség az életet jelenti.
A teológián belül a dogmatika foglalkozik a szentségekkel, ez az ún. szentségtan. Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció jelenlegi prefektusa így fogalmaz:
"A szentségtannak ... három feladata adódik. Egyrészt antropológiai alapon kell állnia; másrészt átfogó valóságszemléletet kell kialakítania; harmadrészt pedig rá kell mutatnia arra a benső összefüggésre, amely a húsvét előtti Jézus üdvözítő tevékenysége, a húsvét utáni közösség megbízatása és Krisztus küldetésének folytatása között fennáll." (G. L. Müller: Katolikus dogmatika, 609.)
A szentségekben mindig a misztérium rejlik. A kifejezés a görög müsztérion szó megfelelője. Minden szentségben megjelenik valamilyen misztérium. Így például a keresztségben az üdvösség misztériuma. 
Elsőként Tertullianusnál látható, a "sacramentum" kifejezés. Ő a "sacer" (szent) szógyökből vezeti le. Olyan tárgyra vonatkozik ez a szó, melyet isteneknek szentelnek, illetve általa valamit konszekrálnak. A katona például elkötelezte magát a hűségre a hadvezér iránt. Ennek jeléül pecsétet véstek testébe. A keresztség ugyanilyen alapon a Krisztus jelével való megpecsételés, jel, vagyis sacramentum. 
Szent Ágostonnál már megjelenik az antropológia is. Számára a jel egy természetfölötti valóságot is kifejez. 
folytatjuk...

2014. február 22., szombat

Szemet szemért, és fogat fogért - korunk bűnei és a jézusi tanítás

Sok egyházi személy és megkeresztelt ember, de mellettük nem hívők is közkedvelten elfordulnak az Ószövetségtől, mondván: az elavult, tele van erőszakkal. Persze, kellemetlen dolog arról beszélni, hogy mik az ember agresszív, vad oldalai. Ezek bűnforrások, de már önmagukban is bűnök. 
A vasárnapi evangéliumban Jézus a "régieknek" szóló tanításból idéz. Ezzel nem törli el az Ószövetséget, nem tartja elavultnak sem. Mindez hozzátartozik a Kinyilatkoztatáshoz, és szükséges a jézusi tanítás megértéséhez is. Mindezek mellett nagyon jó képet az emberi lélekről is. Ezeket a sorokat olvasva rájövünk, hogy a több ezer évvel ezelőtt, vagy éppen a Jézus korában élt embertől nem sokkal különbözünk. Ha nem így lenne, talán nem is kellene felolvasni és magyarázni az evangéliumot, mert a tökéletes állapotot élnénk, ahol mindenki megbocsátó, mindenki tökéletesen hisz, és mindenki bűntelen. (Ebbe az állapotba törekszünk...)
A jézusi idézetet körülvevő gondolatokat is nézzük meg: "Ha férfiak civakodnak, s az egyik ököllel vagy kővel úgy megüti a másikat, hogy nem hal meg ugyan, de ágynak dől, akkor, ha már felkel és bottal jár, a másik, aki megütötte, maradjon büntetés nélkül, de kárpótolnia kell amazt a munkaveszteségért, és gondoskodnia kell teljes gyógyulásáról. Aki rabszolgáját vagy rabnőjét bottal úgy megveri, hogy az a keze alatt meghal, azt meg kell torolni. De ha a szolga még egy vagy két napig életben marad, akkor a gazdát nem kell megbüntetni, mert az ő tulajdona volt. Ha férfiak civakodnak egymással, és közben úgy megütnek egy viselős asszonyt, hogy az idétlent szül ugyan, de maga életben marad, akkor a tettesnek olyan kártérítést kell fizetnie, amilyet a férj a bírák véleménye alapján követel. De ha az asszony belehal, akkor érvényes az elv: életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, horzsolást horzsolásért. Ha valaki rabszolgájának vagy rabszolganőjének kiüti az egyik szemét, kárpótlásul a szeméért adja vissza szabadságát. Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát veri ki, kárpótlásul a fogáért adja vissza a szabadságát." (Kiv 21,18-28)
Alapvetően a jézusi tanítás és a "régi" abban különbözik, hogy mire kell épülnie egy emberi közösségnek. Vagyis mindenért meg kell-e fizetni ugyanolyan mértékben, és így a "kvittek vagyunk" elv érvényesül? Vagy nevelni kell egymást a normális életre? Vagyis az én pozitív viselkedésemmel (visszavágásommal, reakciómmal) esélyt adok a másiknak arra, hogy jobb legyen? Jézus kereszthalálának véghezvitelével adta meg a legtökéletesebb példát. Nemcsak a szeretetre, hanem az Istennek való tökéletes engedelmességre is. Ő tudta, hogy miért kell elviselnie a szenvedést, és ezért viselte el. Tehát más síkra helyezte a szenvedés értelmét. Emberi élete Isten akarata volt, ezért minden egyéb is ennek az akaratnak lett alávetve. Ha minket is Isten akart, vagyis teremtett, akkor ennek az életnek megpróbáltatásai is ebbe a természetfölötti dimenzióba kerülnek. Vagyis, ha Isten akarja létünket, de ezzel együtt másét is - hiszen "fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is" (Mt 5,45) -, akkor el kell viselnünk ennek a létnek minden kínját és örömét is. Azért nem vághatunk vissza, mert "Isten a szeretet". Isten tervében szerepelt Jézusnak, a második isteni személynek a megtestesülése. Amint ennek titkát megérezte az ember, akár az első karácsony óta, megváltozott felfogása a létről. 
Jézus azt mondja, hogy tökéletesedjünk. Isten nem a visszavágás Istene, nem a bosszú hajtja létezését. Ennél teljesen másabb: a szeretet. Nem lehet más, mint amilyen természete: vagyis ő maga a szeretet, ezért nem tehet másként, mint a szeretet tenne. Az ember pedig "képes Istenre", "Istennek a képmása", meghívott az üdvösségre, megváltott a keresztáldozatban, és lehetősége van Isten irgalmasságát megtapasztalni. Ezért kötelessége törekedni arra, hogy hasonlítson erre az Istenre. Nem istenné kell válni/tenni magát, hanem alázattal törekedni a szentségre. Persze a szentségre törekvés magában foglalja a szentséggel való "élést", létet is. Ez pedig a liturgiában történik. És ha a liturgia szentségi lényegét próbáljuk megváltoztatni, egy idő után már képtelenek leszünk szentté válni, kapcsolatban állni a szenttel. 
Persze Jézus viszonyulása az Egyházához teljesen más, mint a miénk - éppen ezért létezik még az Egyház. 
Sok gondolatot rejt magában még ez az evangélium, és a benne található ószövetségi idézet is. 
Korunk egyik legnagyobb bűne az irigység és féltékenység. A hatalomszerzés érdekében sokan képesek arra, hogy a másikat lenyomják, így ők feljebb kerülnek. Azután divat az is, hogy ha valaki sérelmet, bántódást szenved, ugyanúgy akar visszavágni, ezzel kárpótolva saját magát. Itt a jézusi tanítás egy másik gondolata lép be. Az, hogy, mintha saját magunk ítélkeznénk a másik fölött. Bíráskodunk, de egyben a "büntetést is végrehajtjuk". Nincs hozzá jogunk. A károkat (nemcsak anyagiakat...) nem tudjuk helyrehozni hasonló pusztítással. Ha valaki lerombolja házunkat, mi is leromboljuk az övét? Ha ez így lenne, lassan minden ház elfogyna. Persze, a hasonlat mindig sánta. De gondoljunk bele más esetekbe ugyanezen logika alapján. Milyen emberi társadalomban kellene élnünk? 
Jézus felszólít arra, hogy ne emberi síkon gondolkodjunk, hanem próbáljunk meg a szent síkján érezni, gondolkodni és cselekedni. Az ószövetségi ember kereste Istent, aki többször meg is mutatta magát. Ám ennek ellenére is történtek visszásságok. Jézusban Isten megmutatta önmagát, arcát. Kétezer év telt el azóta, és még mindig az ószövetségi tanítás élvez elsőbbséget, sajnos - vagyis fogat kívánunk a fogért. 
Mennyi fog és szem fog még elveszni és kárt szenvedni emiatt a bűnös felfogás miatt? Jézus minket akar üdvözíteni, és teljesen, épen. Lelkileg épen.

Sík Sándor: Hiszek


Hallják meg hívők és hitetlenek
Élet-halálra szóló eskümet!
A szív bősége zúg fel ajkamon,
Az kényszerít a Krisztus vallanom.
Hallják meg rokkant, vén aposztaták
S a vétekben vajúdó új-világ,
A forradalom, a vak Leviáthán,
És hallja meg a settenkedő Sátán:
Isten nevében vallomást teszek:
Hiszek.

Hiszek, és hitem súlyos és kemény.
Nem tünde tan, nem pille vélemény.
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán:
Igen és nem, kereken, magyarán.
Semmi csűrés és semmi csavarás,
Ínyeskedés és köntörfalazás:

Hiszem és vallom, szeretem és élem,
Amit az Egyház hinni ád elébem.
Ebben a hitben élek és halok:
Katolikus vagyok.

Hiszek egy Istent, ki három személy,
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban-rosszban boldogan imádom
Intéző édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.

Égnek és földnek testté vált frigyét:
Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét.

Akit az Atya örök óta szül,
És akiben szépséggé lesz a zűr.
Kinek emberré tetszett válnia,
Hogy Isten legyen az ember fia.
Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk,
Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát.
Benne az élet és benne az út.
Hiszek Istenben, hiszem a Fiút.
Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet:
A Szellemet, aki a Szeretet.
Aki Szent Péter ajakán rivall,
Hegyeket bont, szíveket áthidal,
És hét csatornán csorgatja beléd
Az élesztő kegyelem kútfejét.
Ki tüzet gyújt az embergondolatnak,
Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak

És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz.
Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket.

Hiszek, és tudom, honnan a hitem.
Házamat én kőszirtre építem.
Négy élőlény az erős alapok:
ember, oroszlán, sas, tulok.
Hallottam a piacon szólni Pált,
Hallottam Ágostont és Ottokárt,
Látom a szirten Péter kulcsait,
S bennem a mélyben, hallom döbbenettel:
Kimondhatatlan gerjedezésekkel
A Szentlélek sóhajtozik.
Ó tudom kinek, ó tudom kinek:
Én az eleven Istennek hiszek.

Élő hitemmel vagyok én szabad.

Mankó helyett kötöttem szárnyakat.
Ami akad a földön emberi,
Gazdag szívem testvérnek ismeri.
És ami túl az emberkörökön,
A végtelenség: ígért örököm.
És mikor üt a boldogságos óra,
Hogy befogadjon koporsóm gubója:
Hitem gyertyája utolsót remeg,

És Istennek ajánlom lelkemet.

2014. február 17., hétfő

Érzem, hogy jön, jön, jön az új tavasz! - vers

Jékely Zoltán - Örökifjú muzsika

Mozart: g-moll szimfónia
Örökifjú muzsika csermelyében
Fürösztöm meg korán vén arcomat,
Hadd mossa meg időszántotta képem,
Simítsa el a sápadt ráncokat?

Egy hosszú ősz hajszál hullt az ölembe,
Talán apámé, talán az enyém,
S közben zuhog e dallam a fülembe,
S fiatal álmok ringnak ütemén.

Ó, a lélek, e szívós síri mécses,
Az időhozta változásokat
Hogy elhazudja! Fut-fut a zenéhez,
És régi dalt friss vágyakkal fogad.

S künt tél van és a kert halotti dermedt,
Jégtűket hint a csillagos magas,
S én, kit örök ifjúság átka vert meg,
Érzem, hogy jön, jön, jön az új tavasz!


2014. február 9., vasárnap

Négy hónapja ment el Kálmán atya...

Tegnap, február 8-án volt négy hónapja, hogy 2013. október 8-án Ackermann Kálmán atya hazatért Teremtőjéhez. Ez nem évforduló ugyan, de álljunk meg gondolatainkban néha, és emlékezzünk rá, közbenjárását kérve. (Nemsokára pedig születésnapja lesz, idén lett volna 77 éves.)

Rá emlékezünk Beethoven híres zenéjével, a "Pathétique Szonátával":

Radnóti Miklós: NEM BÍRTA HÁT...

                      Dési Huber István emlékére 

Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő
a multat és e bomlott éveken
virrasztó gondokat, hitet, csalódást,
nem bírta más, csupán az értelem,

s az bírta volna még. De megszökött a test,
szived megállt, a festék megmeredt,
üres maradt a karton és a vászon,
kezed nem méláz már a lap felett;

árván maradt világod és világunk,
sötéten színes, fölmért s tág világ;
bivaly, ló, munkás, költő sír utánad
s a dési templom és a dési fák.

A sorsod ellenére voltál mester
és példakép. Hivő, igaz, okos;
a munkáló idő emel ma már;
hiába omlik rád sír földje most,

a dolgozók nehézkes népe feldobott, -
csodálatos roncsát a szörnyü tenger,
hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen,
de megtanul majd s többé nem felejt el.

S ha megtanult, úgy látja majd, ahogy te,
a külvárost, a tájat, társait;
mindegy, koporsót, korsót mond a kép,
vagy tűzfalat, mert minden arra int:

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."

1944. február 29.

2014. február 7., péntek

Gyerekszáj - a szeretet fénye

Van, hogy egyetlen pillanat, néhány másodpercnyi történés képes megváltoztatni az ember napját - még akkor is, ha ez éppen este történik. Szürke, ködös, nyálkás, hideg napunk volt ma, ami az egyébként is hajszolt és gondokkal küzdő ember hangulatát képes még inkább negatívvá tenni. 
Este egy népszerű áruházban járkáltam, magam mögött húzva a bevásárló kocsit, fáradt tekintetem rámeredt az olykor olcsó ócskaságokkal teli polcokra... És ekkor..., és ekkor megtört a jég, talán nem is az aznapi jég, hanem az egész téli időszak jege, fagyos belseje:
Egy kislány fordult a bevásárló kocsin támaszkodó férfi felé, aki szürke, kopott téli kabátot viselt magán. A kislány jól hallható (és érthető) hangon ezt mondta:
- Szeretlek, apa! - és átölelte édesapját. 

2014. február 2., vasárnap

Schubert születésnapjára - a mélység magaslatain

Kétségtelen, hogy Franz Schubert zeneszerző műveit előadni nem könnyű, hiszen igen mély belső világ szükséges a megszólaltatásukhoz. Legyen az zongorára vagy énekhangra írt mű, vagy éppen mise. Schubertet kicsit megkésve, két nappal születésnapja után köszöntjük, illetve hálát adunk neki és érte, és emlékezünk rá. Azért is jó, mert ma legalább csak Schubertet tudunk hallgatni...
Bécs külvárosában, Lichtenthalban született 1797. január 31-én, apja tanító volt, aki hegedülni tanította. Bátyja zongorázni tanította. Otthonukban családi vonósnégyes is működött. 
"Ami romantikussá teszi, az a hangzás igényén, a hangzás szépségének valósággal fizikai vágyán túl a vándorlás állandó attitűdje – ennek természetes velejáróival, a táj szeretetével és a távoli otthon nosztalgiájával, a közösségből kirekesztett vándor magányának gyötrő fájdalmával." (fidelio.hu)
As-dúr miséje az egyik legjobb példa arra, hogyan képes szinte észrevétlenül átléptetni a hallgatót ebből a világból, a képmutatás és féltékenység világából egy emberi, mély, érzésekkel és vallomásokkal teli világba, amely szinte előíze az isteni világnak. 
Schubertet hallgatva kiderül: félelmeink és önzéseink vezetnek a világ mai legnagyobb bűnéhez, mely a féltékenység és irigység. Nincs szánalmasabb annál, mint amikor valaki hatalmát féltve (mely legtöbb esetben oly csekély!) mások életén rontva próbálja sajátját javítani. De önzésünk meglátszik abban is, ahogyan Istenről beszélünk. Beszélünk-e egyáltalán róla? Van-e ma teológiai értekezés a különféle szinteken? Elsiklunk az isteni felett, miközben elődeink ilyen zseniális és mélységes műveket komponáltak. 
Urunk bemutatásának ünnepén legyen lelkigyakorlatunk a fenti mise meghallgatása, átelmélkedése. Legyen ezáltal ünnep a szívünkben, olyan ünnep, mely kitörölhetetlen mélységet ad a magasságbeli Isten szeretetéből.
A videón 24:53-nál halljuk az "Et incarnatus est" részt a Hitvallásból. Ez teljesen hitelesen ábrázolja azt a hittitkot, melyet kimond és elénekel. Áttöri Isten az emberi lét és képesség határait, mindezt úgy, hogy semmit sem tör meg, semmit nem ront el. Felkéri a törékeny emberi lényt, hogy fogadja be a Szentlélek Úristent, fogadja el az isteni tervet. Mária pedig megnyílik, de ugyanaz az isteni teremtmény marad, melyhez soha nem férkőzött a bűn - csak a fájdalom. Isten nem ront rá az emberre, csak felajánlja magát.

Akinek pedig még marad ideje, hallgassa meg az e-moll zongoraszonátát Sviatoslav Richter előadásában. 

2014. február 1., szombat

Gyertyaszentelő Boldogasszony - ünnepi gondolatok


XVI. Benedek pápa, még bíboros korában írta a következő sorokat, amelyben kifejti, hogy korunkra sokszor jellemző a „határozott elfordulás a történelemtől, ami már csak a tegnap lomtárának számít, amelyből egy egész új mának semmi haszna nincs”.
Ahhoz, hogy a hitünket és hitünk alanyát jobban megismerjük, elengedhetetlen, hogy nagyobb figyelemmel forduljunk az egyház liturgiája felé.
Szomorú tapasztalat mindannyiunk számára, hogy nem ezt tesszük. Magunk mögött hagytuk a Hit évét. A nagy pápa, XVI. Benedek pápa, kegyelmi évet jelentett be azzal, hogy a katolikusok figyelmét a hit mélyebb megismerésére irányította. 
De az év lezárása után elmondhatjuk-e, jobban és többet ismerünk az E tanításából, mint annak előtte?
Igazából nem. Semmi nem történt, nem tettünk semmit. A hitéletünk ugyanolyan felületes, mint annak előtte volt. Az erények és bűnök terén való tévedések, a méltatlan szentségekhez való járulás. Az alázat és Isten dicséret hiánya már már az egeket sérti.
Legfőbb gondunk, az, hogy új pápánk milyen cipőben jár, miért fekete nadrágot hord és mit eszik a Szent Márta ház menzáján. Olyan jó volna ezen felülemelkedni, mielőtt e világ szele széltől lengetett nádszál módjára kiszaggat és magával ragad.
Az Egyház örök. A krisztusi hit örök. Az isteni igazság teljessége a Római Katolikus Anyaszentegyházban áll fönn. 
Csak akkor maradhatunk szilárdak és kitartóak, ha jobban megismerjük hitünket, amely az Egyház hite, és amely hit teljességét Krisztus nevében való megkeresztelkedésünk során az Egyház isteni közreműködése során kegyelemből megkaptunk.
Ha a hit rendje megszabja az imádság rendjét, akkor hogyan lehet az, hogy templomainkból eltűnt a szent nyelv használata, a gregorián ének, az igazi gyertyák és az igazi örökmécs. A művészi oltárok, az elmélkedésre indító szobrok.
Testvérek! Ha mi nem őrizzük meg, ha mi nem becsüljük meg, akkor az utókor hogyan fog hitre ébredni? Mit fog utánunk találni? Mi fogja a Krisztusba vetett hitet megjeleníteni és kifejezni? Aki a hit szimbólumait nem becsüli, magát a hitet sem becsüli.
A mai ünnep a világosságról szól. Az örök Világosságról. Az isteni örök fényről, Jézus Krisztusról, akinek istenségét elsőnek volt méltó felismerni a Boldogságos Szűz Mária. És Ő mutatja fel számunkra.
Kérjük áhítattal és nagy alázattal e kegyes Szüzet, vezessen el minket az ő szerelmetes Fiához, hogy felismerve istenségét, a Lélektől indítva tudjunk az Istenhez sóhajtani, Atyánkként szólítva őt!
"Ékesítsd fel menyegzős termed, Sion, és fogadd Királyodat! Öleld át Máriát, a mennyország ajtaját, mert ő hordozta az új Világosság dicsőségének királyát. Megáll a Szűz és kezében hozza a hajnalcsillag előtt szült Fiát, aki Simeon ölébe fogadott, és a népeknek hirdette, hogy ő az élet és halál Ura, és a világ Üdvözítője."
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...