Kétségtelen, hogy Franz Schubert zeneszerző műveit előadni nem könnyű, hiszen igen mély belső világ szükséges a megszólaltatásukhoz. Legyen az zongorára vagy énekhangra írt mű, vagy éppen mise. Schubertet kicsit megkésve, két nappal születésnapja után köszöntjük, illetve hálát adunk neki és érte, és emlékezünk rá. Azért is jó, mert ma legalább csak Schubertet tudunk hallgatni...
Bécs külvárosában, Lichtenthalban született 1797. január 31-én, apja tanító volt, aki hegedülni tanította. Bátyja zongorázni tanította. Otthonukban családi vonósnégyes is működött.
"Ami romantikussá teszi, az a hangzás igényén, a hangzás szépségének valósággal fizikai vágyán túl a vándorlás állandó attitűdje – ennek természetes velejáróival, a táj szeretetével és a távoli otthon nosztalgiájával, a közösségből kirekesztett vándor magányának gyötrő fájdalmával." (fidelio.hu)
As-dúr miséje az egyik legjobb példa arra, hogyan képes szinte észrevétlenül átléptetni a hallgatót ebből a világból, a képmutatás és féltékenység világából egy emberi, mély, érzésekkel és vallomásokkal teli világba, amely szinte előíze az isteni világnak.
Schubertet hallgatva kiderül: félelmeink és önzéseink vezetnek a világ mai legnagyobb bűnéhez, mely a féltékenység és irigység. Nincs szánalmasabb annál, mint amikor valaki hatalmát féltve (mely legtöbb esetben oly csekély!) mások életén rontva próbálja sajátját javítani. De önzésünk meglátszik abban is, ahogyan Istenről beszélünk. Beszélünk-e egyáltalán róla? Van-e ma teológiai értekezés a különféle szinteken? Elsiklunk az isteni felett, miközben elődeink ilyen zseniális és mélységes műveket komponáltak.
Urunk bemutatásának ünnepén legyen lelkigyakorlatunk a fenti mise meghallgatása, átelmélkedése. Legyen ezáltal ünnep a szívünkben, olyan ünnep, mely kitörölhetetlen mélységet ad a magasságbeli Isten szeretetéből.
A videón 24:53-nál halljuk az "Et incarnatus est" részt a Hitvallásból. Ez teljesen hitelesen ábrázolja azt a hittitkot, melyet kimond és elénekel. Áttöri Isten az emberi lét és képesség határait, mindezt úgy, hogy semmit sem tör meg, semmit nem ront el. Felkéri a törékeny emberi lényt, hogy fogadja be a Szentlélek Úristent, fogadja el az isteni tervet. Mária pedig megnyílik, de ugyanaz az isteni teremtmény marad, melyhez soha nem férkőzött a bűn - csak a fájdalom. Isten nem ront rá az emberre, csak felajánlja magát.
Akinek pedig még marad ideje, hallgassa meg az e-moll zongoraszonátát Sviatoslav Richter előadásában.
