Ígértük, hogy idén többször írunk a szentségekről. Először egy átfogó bevezetőt olvassunk el a témáról.
Azért fontos elmélkednünk a szentségekről, és nem utolsó sorban tanulnunk róluk, mert a szentségeken keresztül ad életet lelkünknek Jézus, aki ma is fenntartja Egyházát. Nélküle emberi ügyeskedések halmaza lenne, és rövidesen véget érne.
A szentségekről az Egyházat és Jézust mellőzve nem tudunk beszélni. Ezek szorosan összefüggenek. Amennyiben Jézus akart Egyházat, úgy akarta a szentségeket is. Nélküle nem tudunk sem Egyházról, sem a kegyelemről beszélni. A szentségek által kegyelmet kapunk. Néztük-e már úgy az éppen megkeresztelt gyermeket (akinek homlokát a pap éppen leönti vízzel), hogy Isten most szabadítja meg az áteredő bűn foltjától? Vagy bérmáláskor eszünkbe jut-e az első pünkösd? Egy esküvőn gondolunk-e a teremtéskor elhangzott isteni parancsra? Gyónáskor halljuk-e az irgalmas Jézus szavát, aki megbocsátott a házasságtörő asszonynak, és ezt mondta: "Menj, de többé ne vétkezzél!" (Jn 8,11b)?
A keresztény ember számára a szentség az életet jelenti.
A teológián belül a dogmatika foglalkozik a szentségekkel, ez az ún. szentségtan. Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció jelenlegi prefektusa így fogalmaz:
"A szentségtannak ... három feladata adódik. Egyrészt antropológiai alapon kell állnia; másrészt átfogó valóságszemléletet kell kialakítania; harmadrészt pedig rá kell mutatnia arra a benső összefüggésre, amely a húsvét előtti Jézus üdvözítő tevékenysége, a húsvét utáni közösség megbízatása és Krisztus küldetésének folytatása között fennáll." (G. L. Müller: Katolikus dogmatika, 609.)
A szentségekben mindig a misztérium rejlik. A kifejezés a görög müsztérion szó megfelelője. Minden szentségben megjelenik valamilyen misztérium. Így például a keresztségben az üdvösség misztériuma.
Elsőként Tertullianusnál látható, a "sacramentum" kifejezés. Ő a "sacer" (szent) szógyökből vezeti le. Olyan tárgyra vonatkozik ez a szó, melyet isteneknek szentelnek, illetve általa valamit konszekrálnak. A katona például elkötelezte magát a hűségre a hadvezér iránt. Ennek jeléül pecsétet véstek testébe. A keresztség ugyanilyen alapon a Krisztus jelével való megpecsételés, jel, vagyis sacramentum.
Szent Ágostonnál már megjelenik az antropológia is. Számára a jel egy természetfölötti valóságot is kifejez.
folytatjuk...
