A papi élet egyik kiemelkedő napja, mely havonta visszatér, az "elsőpéntek". Jézus Szívének tisztelete valóban különleges kegyelmekkel jár, viszont ma már kevésbé erről szól a fáma. A pap elindul a betegekhez, akik között jócskán vannak járóképesek, boltba járók, házkörül tevékenykedők... A pap mindig ki van szolgáltatva az egyéni igényeknek: "atya, ne most jöjjön, hanem akkor", "atya, most nekem nem jó, mert ...", "atya, délután jöjjön...". Igen, mintha ezen a napon a papnak csak ennyi feladata lenne. És akkor még nem is beszéltünk a cölibátus kérdéséről - mi lenne, ha három gyerek és egy hűséges feleség várná ezen este haza a papot...?
Jó, hagyjuk a közhelyeket.
Ma ugyanis "utolsó péntek van". Mármint a hónap utolsó péntekje. Miért is fontos ez? Éppen most?
Jövő héten elkezdődik a nagyböjt, és már március lesz. Ez a péntek a tél utolsó péntekje. Most valami változhat. Most valamit elkezdhetünk. Most jobbá válhatunk. Nagyböjt. Istenem, milyen kicsinyesek vagyunk! Félünk a böjti napoktól, melyek testünkkel együtt lelkünket is megtisztítanák; félünk a gyónástól, mert be kéne vallani gonoszságainkat. Egymásnak is hazudunk, nemcsak magunknak. Szerdán csak halat ehetek, és utána minden pénteken tartózkodnom kell a hústól... Ráadásul a következő 40-50 napban kétszer csak háromszor ehetek! Mi lesz velem????
A psziché itt csodákra képes. Gondoljunk csak vissza az elmúlt fél évre! Szeptemberben (hat hónapja) kezdődött el az iskolákban a tanítás, egyre hűvösebb napok virradtak ránk, szembesülnünk kellett a halállal (akár emlékezés szintjén), közelgett a karácsony, megajándékoztuk egymást, lebontottuk a fát, jött a három király, volt hó is, ködös napjainkból "ki sem láttunk"... És most, hirtelen ezer meg ezer a hóvirág, előbújik a hagymás virág. A cinke tavasz-hívogató énekét zengi, miközben az énekkar még a passióra készül.
Utolsó ez a péntek. Utolsó, mert nem akarjuk lelkünket a homályban felejteni. Kell nekünk a tavasz, kell nekünk a nyár! Miért maradnánk az örök sötétben, ha itt van a fény, maga Krisztus?!
Kell nekünk Krisztus, az ő Egyháza és az ő szentségei! Ébredni akarunk, ébredni egy újabb és igazibb, örök kereszténységre, melyben üdvösségünket, és nem egyéni ötletünket találjuk meg. Ébredni akarunk egy feltámadással boldog örök életre, melyben nem emberi érdekek, nem a hazugság, nem a "tartozok valakinek" elv érvényesül, hanem egyedül az igaz, Jézusba vetett hit vezet az örök életre.
A most nyíló levél és virág is elhervad majd ősszel. De azután újra virágzik, nyílik. Jöhet még hó, ezt jól tudjuk. Ez a körforgás arra szólít fel, hogy ha el is buktál, felállhatsz, tovább mehetsz: tisztán, folt nélkül, mert Isten megbocsátott. Isten eltörölheti a bűnt. Csak ő törölheti el. Állj fel, ki elestél, mert itt a "tavasz"!
