Napjainkban, hasonlóan előző korok szokásaihoz, sokan a "hiszem, ha látom" elven élik meg vallásosságukat, netán érzelmi alapon. Fürkészik a szenzációkat, a csodákat, a látnokokat, a Nap-jelenségeket, természeti jeleket, és ezekhez alakítják hitüket. Ez hamis út. Lehet, hogy egy-egy hely megérint, különös módon érzem Isten jelenlétét, megtapasztalom a teremtett világ szépségét. Ám a hitet nem ez növeli és nem ez befolyásolja. Ha így lenne, akkor Jézus valószínűleg minden állapotot megváltoztatott volna "varázserejével". Nem lettek volna beteg emberek a környezetében, nem kellett volna adót fizetni, stb.
Ma is keressük a csodákat: divatos hely például Međugorje, ahová valóban sokan elzarándokolnak bizonyos reményekkel, vagy pusztán az élmény miatt. Egyik hasonló kegyhely sem lehet a személyes hitet alapjaiban meghatározó. Ha nem az Eucharisztiában jelenlévő Jézusban hiszek, ("boldogok, akik nem láttak és mégis hisznek") akkor a hitem csupán külső tényezők által alakított érzelemvilág lesz. Ugyanakkor kellenek a zarándokhelyek, de nem a csodák miatt. Ne keverjük össze a zarándoklat és a csoda fogalmát! Ha maga a csoda-hajhászás vezérel egy kegyhelyre, akkor azt turizmusnak nevezik.
A csoda nem varázslat - Jézus esetében. Kelszosz ellen Órigenész nagyon sok témában megírta az ellenvéleményét. Kelszosz úgy tartotta, hogy a Jézus által véghezvitt csodák varázslások. Órigenész írásában azonnal leszögezi, hogy nem azért hiszünk Jézus Krisztusban, mert csodákat tett, gyógyított, vagy halottakat támasztott fel.
Ha ezért hinnénk, akkor valóban csak az lenne keresztény, akinek rokonai feltámadtak, akinek nincs betegsége, és legalább egy kancsó vize már átváltozott borrá.
Órigenész ezt írja: "Azt pedig elmondanám, hogy Jézus ígérete szerint még a tanítványok is nagyobb dolgokat cselekedtek, mint amilyen érzékelhető csodákat Jézus cselekedett. Ugyanis folyamatosan megnyílnak a lelkileg vakok szemei és az erény szavára süket fülek, s lelkesen meghallgatják az Istenről és az ő közelében való boldog életről szóló tanítást. Sőt, sok, lábára sánta, akit az Írás külső embernek nevez, most a tanítás révén fölgyógyulva, nem egyszerűen ugrándozik, hanem úgy, mint a szarvas, amely állat a kígyó ellensége és teljesen védett a vipera mérgével szemben. És bizony ezek a meggyógyult sánták megkapják Jézustól a járás képességét lábaikra, amelyekre korábban sánták voltak, hogy a kígyók és skorpiók rosszasága fölött járjanak s egyáltalán minden ellenséges hatalmon, és járván nem követnek el jogtalanságot, mivel ők is védettek már minden bűnnel és a démonok mérgével szemben."
Az igazi csoda tehát a hit, melyet Jézus ajándékoz nekünk.
