Néhány évvel ezelőtt volt a Biblia éve, ami talán sokak számára javulást hozott a Bibliához való hozzáállásukban. Viszont az általános kép még mindig az, hogy nem szeretjük olvasni a Szentírást. Ennek egyik oka az is, hogy egyéni magyarázatokat találunk ki, és keveset tudunk a Szentírásról. A másik oka, hogy elfutunk Isten szava (Isten hangja) elől. Ugyanis a Szentírásban Isten szól hozzánk. Félünk, nehogy egy mondat, történet szíven találjon minket, és esetleg rádöbbennénk bizonyos dolgokra.
A Szentírás életünk része. Olyan könyv, ami minden más könyv előtt van. A Könyvek Könyve - szokták mondani. Két részből áll, és sajnos az első részét (Ószövetség) kevésbé szeretjük. Az Újszövetség könnyebben érthető (bár az apostolok például nem értették Jézus példabeszédeit), talán még szebb történetek is vannak benne, mint az Ószövetségben - gondoljuk. Igen, csakhogy a Biblia nem mesekönyv. Az, aki az Ószövetséggel nehezen barátkozik meg, olvassa többet. Természetesen Jézus Krisztus fényében. Csak úgy érthető meg az Ószövetség, ha mellé teszem a jézusi képet. Önmagában egy keresztény számára értelmezhetetlen is lehet.
Legyen tudatos a bibliaolvasásunk. Válasszunk ki összefüggő részeket, történeteket, és elmélkedjünk rajta. Megvásárolhatunk akár bibliakommentárokat is. Sok érdekes honlap foglalkozik a Szentírással.
Nagyon érdekes VII. Piusz pápa (1800-1823) levele a mogilovi érseknek. Ebben elődjét, XI. Kelemen (1700-1721) "Unigenitus" rendelkezését hozza fel példának a Szentírással kapcsolatban: "...hasznos és szükséges a Szentírásban lévő misztériumok megismerése, amelyet, ahogy állítják, mindenkinek olvasnia kellene, káros dolog a keresztény népet annak olvasásától visszatartani, sőt, szerintük egyenesen Krisztus száját fogja be az a hívők előtt, aki kezükből az Újszövetséget kiragadja." (DH 2712)
Az említett rendelkezés (Unigenitus Dei Filius, 1713. szeptember 8.) Pasquier Quesnel janzenista vezér tévedéseit ítéli el. Ebben írja:
"A Szentírás szellemének, jámborságának és misztériumának tanulmányozása és megismerése mindenkor, mindenhol és minden rendű és rangú személynek hasznos és szükséges.
A Szentírás olvasása mindenkinek való.
Isten igéjének szent homályossága nem ok arra, hogy a világiak lemondjanak annak olvasásáról.
A keresztények jámbor olvasmányokkal és mindenekelőtt a Szentírás olvasásával szenteljék meg az Úr napját. Kárhozatos dolog az a szándék, amely egy keresztény embert ettől vissza akar tartani." (DH 2479-2482)
A Szentatyák írásai ma is érvényesek, azokat senki nem írta felül. Így érdemes elmélkednünk azon, hogy mi mennyire élünk együtt a Szentírással, mennyire része az életünknek? Vasárnaponként elővesszük, és olvasunk belőle?
Szentírás vasárnapja újra és újra visszatérő alkalom arra, hogy elhatározást tegyünk. Saját magunk se fogjuk be "Krisztus száját", hiszen ő mindig szólni akar hozzánk.
