Sok a kérdés. Egyre több. Persze csak azokban, akik a kimondott szavak mélyére, mögöttes tartalmára szeretnének rájönni. Elvégre Jézus is példabeszédekben szólt az emberekhez, akik nem értették meg azonnal mondandóját. Ezt, vagyis az evangéliumot a mai napig magyarázni kell vasárnapról-vasárnapra, a Szentírás többi részével egyetemben. És ez így van rendjén.
Az már kevésbé, hogy az Egyház felelős vezetője, Péter jogszerűen megválasztott utóda kimondott szavai vitákat, ellenérzéseket, hitvitákat keltenek, tévedésre adnak okot. Természetesen lehet vádolni a médiát, de fölösleges. Az egyébként is megteszi a hatását, melyet el szeretne érni.
Blogunk évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy sajnálatos módon a pápa (XVI. Benedek) szavai nem olvashatók magyarul. Már akkor félreértették sokan őt. Most ugyanez a helyzet (állítólag), csak más tölti be a pápai szolgálatot. Vagyis mond valamit Ferenc pápa, az országok lefordítják saját nyelvükre (általában kivonatként beszédeiből), majd teológusok sokasága töpreng azon, hogy mit is akart a pápa, a bíborosi kollégium azonnal védelmébe veszi a pápát, akik pedig ismerik a Katekizmust és a dogmákat, értetlenül vonogatják vállukat jobbra is és balra is. Tehát ez a helyzetkép - így, egy év után is.
Vegyünk csak egy példát: nemrég egy sokak által hallgatott rádióban egy állandó diakónus Ferenc pápát idézve beszélt arról, hogy az ateisták is üdvözülhetnek. Igen, erről valóban beszélt a pápa. Az index internetes portál szerint így: "Isten kegyelme végtelen." "Azok, akik tudják, hogy Krisztus egyháza szükséges az üdvösséghez, és mégsem csatlakoznak hozzá, nem üdvözülhetnek."
A cikket tovább olvasva Jézus szavai juthatnak eszünkbe: "Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való." (Mt 5,37) Jézus kimondott szavai érthetők, vagyis van értelmük, összefüggésben állnak az Ószövetséggel, és a későbbi korok szentjeinek tanítása is megegyezik a jézusival. Micsoda képek és gondolat-füzérek olvashatók az egyházatyáknál! Tiszta gondolatok, melyek nem adnak okot hitvitára, csak azok számára, akik ördögi módon kívánják csorbítani a hitletéteményt.
Amennyiben az Egyház által mai napig tanított dogma nem érvényes, (vagy nem így és nem úgy...), a hívők várják a hivatalos állásfoglalást ezzel kapcsolatban.
De lássuk, miről is van szó.
Pseudo-Athanasziosz-féle "Quicumque" hitvallás: "Aki üdvözülni akar, annak mindenek előtt szükséges, hogy a katolikus hitet megtartsa, s ha valaki a hitet nem őrzi meg teljes egészében és sértetlenül, kétségkívül örökre elvész." (DH 75)
I. Honorius pápa (625-638) idején volt a IV. Toledói zsinat. Ekkor leírták a Háromságos-krisztológiai hitvallást, mely végén ez olvasható: "Ez a katolikus Egyház hite, ezt a hitvallást sértetlenül megőrizzük és megtartjuk; bárki ezt teljes szilárdsággal meg fogja őrizni, az örök üdvösséget fogja birtokolni." (DH 485)
Az, hogy bárki üdvözülhet, nyilvánvaló, hiszen Isten dönt a lelkek sorsa felől. Az elsődleges mérce viszont a legfontosabb. Mai technikai és egyéb adottságaink közepette inkább azt kellene hangsúlyozni. Hiszen ma már a Világ szinte bármely pontjára könnyedén eljuthat az evangélium örömhíre.
IX. Piusz pápa Syllabus tételeiben találjuk ezeket (1864):
"Az emberek bármely vallás követésében megtalálhatják az örök üdvösségre vezető utat, s elnyerhetik az örök üdvösséget."
És: "Legalább is reménykednünk kell mindazok üdvösségében, akik egyáltalán nem Krisztus igaz Egyházában találhatók."
Nos, ez kulcsmondat. Talán saját rokonságunkban is vannak nem keresztények, ám látják a mi keresztény életünket. Ennek ellenére kereszteletlen állapotban fognak meghalni (nagy valószínűség szerint). Ám a szeretet törvénye alapján reménykedünk abban, hogy Isten ennek ellenére üdvözíti őket. Ez nem hittétel, ez nem dogma. Tehát nem állíthatja tévedhetetlenül senki sem azt, hogy az Egyházon kívül élő emberek minden valószínűség szerint üdvözülnek. Marad a reménység, mely a szeretetből fakad. De ez nem az Egyház tanítható dogmája, nem hittétel.
A Szent I. Sergius idején írt hitvallás (XVI. Toledói zsinaton) sincs visszavonva jelenleg. Ebből idézünk: "A szent katolikus Egyház, mely ezt a hitet birtokolja, melyet lemosott a keresztség vize, megváltott Krisztus drága vére... a Szentlélek ajándékaival egészen eltelve ragyog." (DH 575) Itt olvassuk azt, hogy minden zsinat és szent atya által mondottal egyet kell érteni, különben a világ végén "tűzokádó máglyákon" fogunk égni. (Riasztó a kép, hiszen a két lehetőség közül inkább a mennybe tartsunk... - persze Isten irgalmassága vezérlejen.)
III. Ince pápa egyszer, 1208-ban levelet írt a tarragonai érseknek: "Szívünkből hisszük és szájunkkal megvalljuk, hogy az egy Egyház nem az eretnekeké, hanem a szent, római, katolikus, apostoli és szeplőtelen Egyház, és hisszük, hogy rajta kívül senki sem üdvözülhet." (DH 792)
III. Ince pápasága alatt volt egyetemes zsinat is: a IV. Lateráni. Hitünk szempontjából ez mérföldkőnek mondható. Itt Karthágói Ciprián gondolatait erősítették meg: "Egy pedig a hívek egyetemes Egyháza, amelyen kívül egyáltalán senki sem üdvözül..." (DH 802)
Megdöbbentő a IX. Piusz pápa körlevelében megfogalmazott gondolat (1846): "Ide tartozik az a szörnyűséges, és még magával az ész természetes világosságával is a legnagyobb mértékben ellenkező rendszer, amely bármely vallások különbség nélküliségét (indifferentizmus) vallja; eszerint ezek az agyafúrt emberek, miután minden erénynek és véteknek, igazságnak és tévedésnek, tisztességnek és gyalázatosságnak különbségét megszüntették, úgy tesznek, mintha az emberek bármilyen vallás gyakorlásával elnyerhetnék az örök üdvösséget..." (DH 2785)
Az viszont minden erőlködés ellenére igaz marad, hogy "extra Ecclesiam nulla salus", vagyis nincs üdvösség az Egyházon kívül. Kinek? A II. Vatikáni zsinat így fogalmaz: "Nem üdvözülhetnek azok az emberek, akik tudják ugyan, hogy Isten, Jézus Krisztus által az üdvösség szükséges intézményének alapította meg a katolikus Egyházat, mégsem akarnak belépni oda vagy megmaradni benne." (DH 4136)
Eszerint értelmét veszti az a nézet is, hogy más vallások követői könnyedén üdvözülhetnek. Kérdés, hogy a zsinat által használt "tudják ugyan" kifejezés mit jelent? Honnan tudja meg egy református vagy buddhista, vagy éppen ateista (aki egyébként hiszi Isten létezését, különben hogyan tagadná?), hogy Jézus miért alapított Egyházat?
Az "Unitatis redintegracio", ökumenizmusról szóló zsinati dokumentum (II. Vatikáni) elég homályos módon fogalmazza meg ezt a részt. Erősen udvarias megfogalmazása egy diplomatikus hitet tükröz, mely szerint mi tudjuk, hogy ez az Egyház az üdvösség elsődleges 'eszköze', ám ti is (más vallásúak) jó emberek vagytok.
Röviden ennyit az Egyház és üdvösség kapcsolatáról, a dogmáról.
Mit is akar Ferenc pápa? Milyen volt ez az elmúlt egy év? Aki megvizsgálja saját életét és közvetlen környezetét, sokkal különbet nem állapíthat meg, mint azt, hogy lényegében semmi sem változott. A hit éve eltelt úgy, hogy jóformán semmilyen püspöki megnyilatkozás nem történt hit dolgában. A hit éve eltelt úgy, hogy templomaink és berendezéseinek állaga alig javult, vagy inkább tovább romlott. A hit éve eltelt úgy, hogy a kötelező hittannal kapcsolatos kevés és eredménytelen tájékoztatás miatt sem haladtunk előre, de legalább nyolcszor be kellett küldeni az osztályok létszámát (országos tapasztalat, nem statisztikai adat).
Egy olyan évet hagytunk magunk mögött, amiben a hitről szóló eddigi tanítások kérdésessé váltak, a nagyobb és gyakoribb legalizálás irányába haladunk.
Abban sincs változás, hogy a templomi kéregetőt minden miséről távozó hívő átölelné, és adna neki egy összeget. A kórházban csak azért vagyunk előzékenyek, mert így illik. Mi is lehetünk betegek.
Még nem láttunk ebben az országban olyat sem (legalábbis nyilvánosan), hogy valaki egy csúf kinézetű, beteg embert ölelt volna át, csak azért, mert ő is ugyanúgy Isten teremtménye, mint én.
Miközben hajrát kiáltunk Ferenc pápának, elfelejtjük megtenni azt, amit már Boldog II. János Pál pápa is megtett, és amiért szintén ujjongva lelkesedtünk. Miközben a látványnak és emberi akaratnak hódolunk, elfelejtjük azt, amit XVI. Benedek pápa tanított - ezredévek hitével összhangban.
"Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül." (Jak 2,26)
Legyünk a hit és a tettek emberei. Jézusban való hitünket erősítsük meg a hitletétemény tanulmányozásával, melyből fakadjanak tetteink is. A szeretet ugyanis mindenre képes - ami üdvösségünket szolgálja.
