Jézusnak a szamáriai asszonnyal való találkozása Jákob kútjánál számomra a legmegindítótt evangéliumi jelenetekhez tartozik. Délidő van, a nap legmelegebb órája. Jézus kifáradt a gyaloglástól, és leül a kút szélére. Egyedül van. Jön egy asszony, egyedül, hogy vizet merítsen. Senki sem jár ebben az órában a kútra. Reggel és este, azaz a forróság előtt vagy után tülekednek a helység asszonyai, hogy agyagkorsóikkal vizet vigyenek. Ez az asszony tudja, hogy miért kerül el más asszonyokat. Mindenki tud életének alakulásáról, és természetesen pletykálnak is róla. Szégyenli magát, elítéltnek érzi magát, megvetettnek, kirekesztettnek, és ezért elővigyázatosságból maga zárja ki magát.
Itt találkozik ezzel a férfival, aki egymaga ül a kútnál. Az asszony csodálkozik, hogy egy férfi, egy zsidó megszólítja őt, egy szamáriai asszonyt, minden szokást felrúgva: „Adj innom!” A férfi nem csupán megszólítja, hanem segítséget, szolgálatot kér tőle. Mindez megérinti az asszony megsebzett szívét. Semmi megvetés, semmi elutasítás nem érezhető az asszony iránt tanusított magatartásában. Az férfi más vízről beszél neki, olyan szomjúságról, amit semmilyen forrásvíz nem olthat. Az asszony kezdeben fére érti őt. Szívesen fogadna egy olyan forrást, ami a vízhordás fáradságát megspórolná neki. Elképzelésünk sincs talán, milyen fáradságos milliónyi ember mindennapi élete, akik gyakran hosszú utat tesznek meg azért, hogy vízforráshoz jussanak, és aztán egy korsó vízzel ismét visszatérjenek. Jó, ha azokra az emberekre gondolunk, amikor egyszerűen csak kinyitjuk a vízcsapot.
Minden átmenet nélkül azt mondja Jézus a szamáriai asszonynak: „Menj, hívjad férjedet, és gyere vissza!” Megdöbbentő ennek az asszonynak a válasza: „Nincs férjem.” Hazudik vajon? Öt férje volt már, ahogy Jézus a fejéhez vágja, de most egy olyas valakivel él, aki nem a férje. Miért mondta az asszony, hogy „nincs férjem”? Mert nem talált nála boldogságot? Mert senki nem vette őt, mint asszonyt komolyan? Mert senki sem szerette őt igazán? Jézusnak adott válaszából mély magányosságot hallok ki. Sok embere volt az asszonynak, férje azonban nem volt. Sok kapcsolata volt, de szeretet nélkül. Jézus megmondja neki, hogy mi van vele. Ugyanakkor anélkül, hogy elítélné őt. Éreznie kell, hogy Jézus elfogadta őt, de másképpen, mint sok ember teszi. És így szalad el a helységbe, és hívja az embereket össze: „Itt van egy ember, aki mindent elmondott nekem, amit tettem”. A település lakói is elmondták ezt az asszonynak, ám telve megvetéssel, pletykázva, kibeszélve. Jézus úgy mondta el neki, hogy nem érezte magát megvetettnek. És ez szabaddá tette az asszonyt. És így vezette el az egész település lakosságát Jézushoz. Olyan emberre lelt, akinek nincs szüksége rá, aki nem él vissza vele, nem ítéli el, jóllehet tudja, mennyire balul sikerült volt az élete. Rátalált Jézusra, aki megértette az ő szeretet iránti vágyakozását. Az élet vizével ajándékozta meg az asszonyt.
Itt találkozik ezzel a férfival, aki egymaga ül a kútnál. Az asszony csodálkozik, hogy egy férfi, egy zsidó megszólítja őt, egy szamáriai asszonyt, minden szokást felrúgva: „Adj innom!” A férfi nem csupán megszólítja, hanem segítséget, szolgálatot kér tőle. Mindez megérinti az asszony megsebzett szívét. Semmi megvetés, semmi elutasítás nem érezhető az asszony iránt tanusított magatartásában. Az férfi más vízről beszél neki, olyan szomjúságról, amit semmilyen forrásvíz nem olthat. Az asszony kezdeben fére érti őt. Szívesen fogadna egy olyan forrást, ami a vízhordás fáradságát megspórolná neki. Elképzelésünk sincs talán, milyen fáradságos milliónyi ember mindennapi élete, akik gyakran hosszú utat tesznek meg azért, hogy vízforráshoz jussanak, és aztán egy korsó vízzel ismét visszatérjenek. Jó, ha azokra az emberekre gondolunk, amikor egyszerűen csak kinyitjuk a vízcsapot.
Minden átmenet nélkül azt mondja Jézus a szamáriai asszonynak: „Menj, hívjad férjedet, és gyere vissza!” Megdöbbentő ennek az asszonynak a válasza: „Nincs férjem.” Hazudik vajon? Öt férje volt már, ahogy Jézus a fejéhez vágja, de most egy olyas valakivel él, aki nem a férje. Miért mondta az asszony, hogy „nincs férjem”? Mert nem talált nála boldogságot? Mert senki nem vette őt, mint asszonyt komolyan? Mert senki sem szerette őt igazán? Jézusnak adott válaszából mély magányosságot hallok ki. Sok embere volt az asszonynak, férje azonban nem volt. Sok kapcsolata volt, de szeretet nélkül. Jézus megmondja neki, hogy mi van vele. Ugyanakkor anélkül, hogy elítélné őt. Éreznie kell, hogy Jézus elfogadta őt, de másképpen, mint sok ember teszi. És így szalad el a helységbe, és hívja az embereket össze: „Itt van egy ember, aki mindent elmondott nekem, amit tettem”. A település lakói is elmondták ezt az asszonynak, ám telve megvetéssel, pletykázva, kibeszélve. Jézus úgy mondta el neki, hogy nem érezte magát megvetettnek. És ez szabaddá tette az asszonyt. És így vezette el az egész település lakosságát Jézushoz. Olyan emberre lelt, akinek nincs szüksége rá, aki nem él vissza vele, nem ítéli el, jóllehet tudja, mennyire balul sikerült volt az élete. Rátalált Jézusra, aki megértette az ő szeretet iránti vágyakozását. Az élet vizével ajándékozta meg az asszonyt.
fordította: Tóth Vencel ofm
