Francois Mauriac írja: "El sem képzelheted, milyen jól esik a feloldozás a gyónás után, milyen megkönnyebbülés: tiszta a lap, újrakezdhetjük az életet." Az emberiség egy része közömbös a vallás irányában, vagy csak a földi dimenzióját látja. Van egy természetfölötti síkja életünknek, így az Egyháznak is, vallásos életünknek is. Legyen bármily mértékű a bűn, amit elkövettünk, Isten irgalmában kell bíznunk. Olyan bűnt sem lehet talán felhozni később, melyet valaki már meggyónt. Noha bűneinknek van közösségi hatása is, igyekezni kell helyrehozni az okozott fájdalmat vagy kárt. A bűnbánat szentségének legnagyobb hatása viszont az egyéni lelki életre van, az Istennel való személyes kapcsolatra. Isten nem akar távolságot tartani tőlünk, ő nem olyan Isten, aki véres áldozatot követel: ő szerető Isten, aki minden nap kapcsolatban (állandó kapcsolatban) akar lenni velünk.
A megtérés, az Istenhez való megtérés első lépése a szentgyónás elvégzése. Milyen a jó gyónás? Az, ahol az ember őszintén és teljes szívével Megváltóját keresi, bízik irgalmában, és őszintén megbánja minden bűnét. Vannak bűnök, amik mélyebb nyomot hagynak bennünk, és akár életünk végééig elkísérnek minket. Ezek esetében is bízunk Isten irgalmában, hogy akkor, amikor meggyóntuk, ő valóban megbocsátott.
Ne feledjük: jó gyónni, mert Isten mindig előbb kint van a kapuban, már mielőtt mi hazatérnénk (vö. a tékozló fiú történetével).
