Antonio Vivaldi g-moll concertojából hallgatva egy részletet, könnyen elmélkedhetünk napjaink eseményein. Elsősorban egy bizonyos filozófiai kérdésen: a jövendölés, az események, a megtörtént valóság, a reménység. Talán napjaink egyházi eseményei késztetnek minket arra, hogy levegyük a polcról az egyháztörténelmi könyveket, és végiglapozzuk az elmúlt kétezer év eseményeit. Voltak ilyen-olyan pápák, de egy biztos: szentek mindig születtek. Vértanúk is, akik az Igazságért életüket adták.
Függhet-e életünk, sorsunk attól, hogy ki/milyen a pápa? Igen. Alapvetően persze nem, hiszen saját lelkünkről számot kell adnunk (egyébként a papoknak/püspököknek... is a rábízottak lelkéről). Szóval bonyolult kérdés ez. Lehet-e meghatározó egy pápa a jövő Egyházát illetően? Nos, talán két állapot képzelhető el: van olyan pápa, akinek ténykedése azonnal hat (ez általában a negatív), és van olyan, akinek öröksége maradandó, nem a földi idő dönti el annak szükségességét. Lehet, hogy majd később lesz döntő, meghatározó tanítása. Így volt ez a szentekkel is, az igazi szentekkel. Életükben nem kellettek, nem voltak népszerűek. Később pedig rájöttek az emberek: elpazaroltuk eddig a kincseket.
Lehetnek jövendölések, lehetnek meglátások, lehetnek emberi ügyeskedések, azonban Krisztus Egyháza megmarad örökre, és az idők végezetéig végülis szeplőtelennek marad meg. Nem fog erőt venni rajta a pokol kapuja, de ki van téve az állandó megpróbáltatásoknak.
Imádkozzunk Egyházunkért, hogy aki az Igazságot keresi az Egyház hiteles tanításának nyomán, az megtalálhassa. Ne feledjük azt sem: volt már egyházszakadás is a történelem során. Volt már keresztényüldözés is. Máglyán is égettek embereket, és voltak misekönyv-reformok is. Nem mindig vált a hívők javára egy-egy pápa ténykedése. Tehát tessék a Szentlélekkel lenni, tessék kitartani a hagyományok mellett, hiszen szentjeink sokasága abból nőtt ki.
Szűz Mária, Egyházunk Anyja! Könyörögj érettünk!
