Joseph Ratzinger/XVI. Benedek
pápa írásai a liturgiáról nagyon fontosak az Egyház számára. Azonban saját
példája, mint pontifikáló püspök és pápa ugyancsak jelentős.
XVI. Benedek írásaiban és katekéziseiben
sok jelentőségteljes és alapvető megállapítás van a katolikus Egyház
liturgiájára vonatkozólag. Azonban az a mód is, ahogyan ő maga celebrálta a
szentmisét, maga egy katekézis „a keresztény élet forrásáról és csúcsáról” (LG
11), mondják azok a papok, akik ennek részesei voltak. Trent Beattie az
„Országos Katolikus Regiszter”-től beszélt ezek közül néhányról.
„A liturgikus reform újraéledését
nem annyira a pápa szavai inspirálták, bármennyire is fontosak voltak ezek”,
mondja főtisztelendő James Moroney, aki közreműködött a római misekönyv angol
nyelvre fordításában. „Elsősorban tettei inspiráltak. Annyira átadta magát a
liturgiának, ami abban az örömben és ünnepélyességben nyilvánult meg, ahogyan a
szertartást celebrálta. Tudta, hogy ez a keresztény élet forrása és
csúcspontja, és ennek megértése örömmel és csodálkozással töltötte el a szívét,
ami arcáról is leolvasható volt.”
Benedek liturgiai hagyományának
középpontjában Moroney a hívőknek a szentmisében való aktív részvételét látja. Benedek
hangsúlyozta a liturgiában történő bensőséges részvételt. A húsvéti titok
iránti érzék nélkül nem lehet helyesen ünnepelni. Ez a liturgiában való
valóságos részvétel központi kérdése. A másik lényeges része a misztérium és az
ünnepélyesség hangsúlyozása, ami a katolikus liturgia inherens része. „Tudta,
hogy a liturgiát nem mi találjuk ki, hanem olyan dolog, amit befogadunk, és
hogy ez az élő Istennel történő találkozást jelenti, aki a mi életünk és
jólétünk forrása”, mondta Moroney.
Ambrose Criste számára XVI. Benedek
pápa legfontosabb hozzájárulása a liturgiához a II. Vatikáni Zsinat autentikus
interpretálása. Az autentikus liturgia soha nem szakítást jelent a múlttal,
hanem ennek folytatását. „Benedek sikeresen mutatta meg, hogy a II. Vatikáni Zsinatban
is a hűségről és a tradíciókról szól” - mondta. Ez mutatkozik meg a „Summorum
pontificum”-ban és az ezt kísérő levélben is, egészítette ki mondandóját.
Criste kétszer volt diakónus
azokban a misékben, amelyeket XVI. Benedek pápa pontifikált. „Alázatossága és
becsületessége figyelemreméltó volt. Semmi sem történt véletlenül. Látni
lehetett, hogy mélyen elmerült a liturgikus imádságban. Tudta, hogy itt nem kreativitásra
vagy újdonságra van szükség, hanem hűségre és hagyományra.”
németből fordította: Cz. E. (forrás: kath.net)
