Egyházi eseményeinken meg lehet figyelni bizonyos öltözködési szokásokat, abból pedig arra lehet következtetni, hogy mi motivál valakit az öltözködésében. Vegyünk példának egy temetést. Mindenki kötelességének érzi, hogy ünneplőben jelenjen meg, mármint fekete-fehér ruhában. Ekkor mindenki a legszebb cipőjét veszi fel, a férfiak fekete nadrágot, fehér inget, esetleg zakót és nyakkendőt. A hölgyek pedig fekete szoknyában, szintén fehér felsővel. Mi az alapja ennek? Az elhunyt és családja iránti tisztelet. Szépen öltözünk fel, mert tiszteljük a másik embert.
Vegyünk egy másik példát: a vasárnapi szentmisét. A mező liliomai nem olyan színesek, mint a padban ülők ruházata. Sőt, melegítőben is vagy edzőcipőben jönnek el a misére. Pedig "istentiszteletre" jövünk össze. Imádni a legfölségesebb Úristent, közösen részt venni a legszentebb szentmise-áldozat bemutatásában. De a szentségimádásra sem öltözünk ki! Tehát a temetésen kiöltözünk, mert tiszteljük a halottat és családját. A templomba nem öltözünk ki, mert nem tiszteljük az Istent. Nagy ünnepeken talán: húsvétkor. De miért? Mert kialakult szokás, hogy akkor megmutatjuk a legszebb ruhánkat, nehogy szégyenben maradjunk a többiekhez képest. Vagy azon a misén, amelyiken keresztelő van, vagy éppen egy család elhunytjaiért végzett mise van, a családtagok a legszebb ruhájukat veszik fel. Ez sem az Isten iránti tisztelet jele, hanem az ember iránti tiszteleté.
A ruha ennyiben teszi az embert... Ha a másik ember elé (temetésen) szép ruhában állok, vagy egy állásinterjú alkalmával, akkor az Isten házába miért merek belépni szedett-vedett ruhákban, és ápolatlan külsővel?
Nem kell divatosan és hiú módon öltözködni, de tisztességesen és elegánsan annál inkább. Sokat számít az ápolt haj, stb... a cipőnk állapota.
Tiszteljük meg Istent azzal is, hogy kiöltözünk.
