Pünkösd előtt állunk, a kilenced utolsó napjai ezek. Holnap már pünkösd előestéje lesz. Sok egyházközségben ez különleges ünnep, hiszen ezt a napot tartjuk az Egyház "születésnapjának". A Szentlélek állandóan újjászületésben tart minket, ha akarjuk. Egyedül a Lélek képes arra, hogy fogékonnyá tegye szívünket Istenre. Csak a Lélek képes új erőt adni számunkra, mely erő minden viszontagság és megpróbáltatás ellenére is az Igaz Istenhez visz közelebb. Őt keressük, az ő szándékát szeretnénk megérteni napról-napra. Nem a Szentlélek ellen kell harcolnunk, és saját elképzeléseink útján haladni, hanem nyitottá kell válni a Lélekre, aki Isten akaratát egyértelműen szívünkbe adja.
A tiszta lélek képes befogadni a Szentlelket, ezen az ünnepen különös módon is. Figyelni kell a Lélekre, mert erő, élet és szeretet. Nélküle nincs Szentháromság sem, nélküle nincs teremtés, nélküle nincs Isten. Ő pedig kezdettől fogva VAN, és vele együtt mindegyik isteni személy, így a Lélek is. Aki fogékony a Szentlélekre, az fogékony az isteni szeretetre, mely a Szentháromság lényege. És ettől fogva nem racionális érveket keresünk a Szentháromság létezésére, mivoltára, hanem éljük azt a végtelen szeretetet, mellyel Isten fordul felénk szüntelenül.
Intim módon közelít Isten, soha nem ront be életünkbe, legfeljebb figyelmeztet. Fogadjuk be ezen a szép ünnepen azt a Vigasztalót, akit Jézus megígért, és akit küld az Atya. Nekünk küldi!
