A próféta nyomában

A régészek valószínűleg az ószövetségi Zakariás próféta sírját találták nem messze Jeruzsálemtől. A sír holléte még kérdéses, de ennek a templomnak az építésén fáradozott a próféta. Az eseményről angolul itt olvashat.
Az izraeli Régészéti Hatóság szerint további munkára van szükség ahhoz, hogy megerősítsék a hipotézist, mely szerint valóban Zakariás temetkezési helyéről van szó. Az izraeli régészek szerint a Horbat Midras-i templom egy emlékműre épült, hogy megjelölje a próféta sírhelyét.
A település feltárása a XIX. század végén kezdődött meg, és a mai napig tart. A jelenleg is folyó ásatásokat illegális kincsrablók az utóbbi időszakokban többször is feldúlták.
Olvassa el a magyar nyelven megjelent részletes híradást itt.
Zakariás próféta a Szentírásban Addó fiának, Barakja fiának mondja magát (Zak 1,1-7). Egyes feltételezés szerint apja a fogságban volt pap. Addó fiait úgy emlegetik, hogy ők a templom építésére ösztönözték a népet. A próféta felelős tagja volt a vezetőségnek is.
Zakariás azokat az alapelveket és kilátásokat támogatja, amelyek helyes cselekedetet biztosítanak akkor, amikor szükséges, és egy olyan eljövendő kor reménységével kecsegtet, ami úgy tűnik, nem olyan gyorsan fog bekövetkezni.
Könyvének második része olyan próféciákat tartalmaz, melyek inkább már apokaliptikus jellegűek. Ez azt jelenti, hogy nem annyira a jelen történelmi helyzet érdekli a prófétát (ez vonatkozik a többi prófétára is), nagyobb érdeklődést mutat az iránt a jövő iránt, ami híjján van mindenféle történelmi meghatározottságnak, és olyan színekkel festik meg, ami egyre mitologikusabb tónust ölt, ahogyan az apokaliptikus tendencia minél teljesebben fejeződött ki. Könyve logikusan két részre osztható, melyek később lettek összekapcsolva.
A biblikus ásatások (Palesztína) egyfajta "régészeti szemléletet" adnak napjaink biblikus magyarázataihoz, kutatásaihoz. Az ásatások forrásai olyan nagy alakok, mint Josephus Flavius (I. sz.), Heinrich Schliemann (XIX. sz.), Gottlieb Schumacher (XX. sz.), ...
A régészek először a nagy központokat rohamozták meg, mint Jeruzsálem. Mivel az idők során ezek továbbra is központok maradtak, a kutatás nehézkes volt. Palesztínában viszont sok központ átalakult, "elvándorolt". Így a régiek lakatlan falvak lettek (telepek), amiket "tell"-nek (arabul tell, héberül tel) neveznek.
A tell egy olyan halom, amelyet az emberek általi betelepültség egymást követő szakaszai csonkakúp alakúra halmoztak. A házakat ágakból készült tetővel fedték be, amely kifelé lejtett és lehetővé tette, hogy a meglehetősen kevés csapadék lefolyhasson rajta.
A régészeti munkák során a területen a természet- és társadalomtudományok szakértői működnek együtt a régészekkel, köztük geológusok, testi és kulturális antropológusok, hidrológusok, néprajztudósok, paleontobotanikusok és zoológusok.

Szentírás vasárnapja

Vincent van Gogh: Csendélet Bibliával

Idén szeptember 26-án vasárnap van a Szentírás vasárnapja. Ezen a minden évben szokásos napon külön is felhívja a figyelmünket az Egyház arra, hogy buzgón olvassuk a Szentírást. A szentmisét két részre szokásos osztani, noha mégis egységet alkot: első az ige liturgiája, a második az áldozat liturgiája. Mindkettőben Jézussal találkozunk, míg végül a szentáldozásban egyesülünk vele. "Az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék" - imádkozzuk János evangéliumának alapján az Úrangyalában minden nap. Az Ige Jézus Krisztus, aki beteljesítette az Ószövetséget, és újat hozott számunkra. Ebben az újban pedig áldozattá lett értünk, hogy mi is meghaljunk a bűnnek, új életet kezdjünk. Mindezt csakis a Szentírás fényében tudjuk megérteni, helyesen élni.
A Katolikus Egyház Katekizmusa alapján "a Szentírás Istennek a Szentlélek sugalmazására írásba foglalt szava". Isten szava pedig táplálék a keresztény ember számára, egységben az Oltáriszentség vételével. A Szentírás a szellemi és lelki életünket egyaránt táplálja.
A Katekizmus így folytatja: "Isten írott vagy áthagyományozott Igéje hiteles magyarázatának feladata egyedül az Egyház élő Tanítóhivatalára bízatott, mely tekintélyét Jézus Krisztus nevében gyakorolja", [uo.] tudniillik a Péter utódával, Róma püspökével közösségben lévő püspökökre. A hívők emlékezvén Krisztusnak apostolaihoz intézett szavára: "Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16), [Vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium, 20.] a tanítást és a törvényeket, melyet pásztoraik különféle formákban adnak eléjük, tanulékonyan fogadják."
Érdekesség amit III. Ince pápa egyik levelében a Szentírással kapcsolatban írt. Ő arról ismert, hogy 1209-ben jóvá hagyta a ferences rendet, mely azután 16 évvel már hazánkban is megjelent.
A "Cum ex iniuncto" levél a metzieknek (1199.) - részletek: "Jelentette nekünk a metzi püspök, hogy mind az egyházmegyében, mind Metz városában laikusok és asszonyok nem csekély sokasága, akiket magával ragadott a Szentírás utáni vágyódás, lefordíttatták a maguk számára francia nyelvre az evangéliumokat, Pál Leveleit, a Zsoltároskönyvet, az erkölcsi tartalmú könyveket, Jób könyvét és több más könyvet; ... [ennek következtében történt], hogy titkos összejöveteleken ilyeneket merészeltek laikusok és asszonyok egymás között kifecsegni, ill. egymásnak igét hirdetni: ők az azokkal való közösséget is megvetően elutasítják, akik nem vegyülnek bele hasonló dolgokba... Egyesek közülük le is nézik papjaik egyszerűségét; és mikor azok az üdvösség igéjét hirdetik nekik, ők alattomban morgolódnak, hogy nekik az jobban megvan az ő kis könyvecskéikben, és ők okosabban tudnak arról beszélni. (...) Ezért mondja az Apostol: "Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok" [Róm 12,3]. Amiként ugyanis sok tagja van a testnek, ám az összes tagoknak nem ugyanaz a tevékenysége, ugyanígy sok rend van az Egyházban, de nem ugyanaz mindegyiknek a tisztsége, mert az Apostol szerint "az Úr némelyeket apostollá tett, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá stb." [Ef 4,11]. Minthogy tehát a tanítók rendje mintegy kiváltságos az Egyházban, nem szabad válogatás nélkül akárkinek igényt tartania az igehirdetés hivatására."
A pápák a történelem során mindig védték a Szentírás szövegeit, és sokszor még a népnyelvre való lefordítástól is óvtak. Az elmúlt századokban pedig a cenzúrát tartották előnyösnek, hiszen a Szentírás népnyelvre lefordított szövegének is teljesen olyannak kell lennie, mint az eredeti.
A Szentírás szövegeinek értelmezése sem lehet egyedi, nem lehet azt különféle egyéni módokon értelmezni. Veszélyes a szószerinti értelmezés is. Ezért kell ragaszkodni a vasárnapi miséhez például, melyben a papot hallgatva megértjük a Szentírás szakaszait, vagy a mai kor adta lehetőségekkel élve utána nézünk bizonyos, általunk nehezen megérthető szentírási szakasznak. A most boldoggá avatott John Henry Newman így fogalmaz: "Az Egyház tanítása tényeken és nem véleményeken alapszik: objektív igazságokon és nem változó érzelmeken: ősrégi tanúságon, nem pedig egyéni ítéleten; meggyőződéseken és fölismeréseken, de nem döntéseken." (Certain Difficulties, felt by Anglicans in Catholic Teaching, I. 216. - 1850.). "A legtöbb ember nézetét csak úgy vaktában alakítja ki; engedi, hogy azokat mások formálják, és ezt nevezik általában „egyéni véleménynek”. Az „egyéni vélemény” tehát semmi más, mint a passzív benyomás. A legtöbb ember szívesen meghallgatja a különféle nézeteket ahelyett, hogy azt a fáradtságot venné magának, hogy mindennek utánajárjon. Szereti azt is, ha megtisztelik és tanácsát kérik, mert vágyódik arra, hogy mások középpontja legyen." (Sermons on Various Occasions, 148. - 1850.)
A Szentírás olvasása legyen mindennapos az életünkben, noha nem is tudjuk azt olyan radikálisan megélni, mint Assisi Szent Ferenc tette. A Szentírás nem csupán erkölcsi tanítások gyűjteménye, megható, érzelmes idézetek gyűjteménye, melyeket ünnepeken mondunk el. Az életünk része. Ezt ünnepeljük most vasárnap, és hálát adunk Istennek, hogy szólt hozzánk, utat mutatva az üdvösség felé, melyre minden ember hivatalos.
Érdemes elgondolkozni azon is, hogy mennyire tudjuk megérteni azt, amit nem ember, hanem a természet fölötti Isten mond nekünk: "Ami túl nehéz neked, azt ne kutasd, és ami erődön felül van, azt ne vizsgáld. Amit előírtak neked, azzal törődj, ami el van rejtve, azért ne bajlódj. Amihez kevés az erőd, azzal ne kínlódjál; olyan tanítást kaptál, amely meghaladja az ember értelmét. Fennhéjázásukban sokan eltévedtek, nagyzó hóbortjukba belezavarodtak." (Sir 3,21-24)