Ahogyan a szarvas vágyik a vízre...

Keresztségünkben való elmélyülés időszaka is a nagyböjt, amint azt már többször hangsúlyoztuk a honlapon. A katekumenekkel együtt készülünk a húsvétra. A katekumenek (hittanulók) egyik szimbóluma a szarvas. A zsoltáros ezt mondja: "Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram." (Zsolt 42,2) A római Szent Kelemen bazilika apszis-mozaikjának keresztje tövében it ott látható a szarvas. Vanyó László állítása szerint az 5-6. században vált a katekumenek szimbólumává az idézett zsoltár alapján.
A szarvast ábrázolhatták pusztán esztétikai okok miatt, mivel szép agancsa van, és méltóságteljes állat. Szerepe volt a mitológiában, és a római korszakban a cirkuszi állatok közé is bekerült. A szarvas idővel a tavasz állata lett, valamint a keresztény ikonográfiában különféle módon ábrázolták: szarvas a víznél, a paradicsomi forrásoknál, a szarvas és a kígyó viadala, a szarvas és az életfa, vagyis a szarvas és a kereszt.
A szarvas nem volt tisztátalan állat, mivel hasított patájú. Mértékletes, azonban tavasszal sokat eszik. "Sokkal inkább uralkodik a gyomrán, mint sokszor az emberek, és ha mérgező növényt evett, akkor articsókával segít magán." (Ailianos) A szarvas szokása, hogy agancsát fán dörzsöli le, és amíg új agancsa ki nem nő, rejtett életet él, minden ókeresztény szerzőnél jelen van. A Biblia szerint a szarvas nehezen szül, és ezen kígyó marása segít. Az Ószövetség ír a szarvas gyorsaságáról is (Zsolt 18,34). Veszély esetén a szarvas visszavonul lakhelyére, az erdőkbe (Zsolt 29,9). A szarvas nem magányos, hanem csoportosan vonulgat.
A Sacramentarium Gelasianum a 42. zsoltár elrecitálása után ezt imádkozta húsvét éjszakáján: "Mindenható Isten, tekints kegyesen néped könyörgésére, amely újjá akar születni és mint a szarvas vágyik a forrásvízre. Add meg kegyesen, hogy a keresztség titka által szentelje meg a hit szomja a testet és a lelket egyaránt."
Számos mozaik ábrázolja a szarvast víz közelében, de akad olyan is, ahol Keresztelő János mellett látható. Későbbi ábrázolás szarvas a kehelynél. Ennek eucharisztikus jelentése van.
A szarvastól fél a kígyó, és amikor megöregszik meg is eszi őt a szarvas, ezzel megfiatalodik - állítja Tertullianus. A szarvas és a kígyó egymás iránti ellenszenve állandó téma az ókeresztény irodalomban (Origenes, Nyssai Gergely, Eusebius, Szent Ambrus). Az egyházatyák a Teremtés könyve alapján értelmezik ezt, vagyis hogy a kígyó a legokosabb és legravaszabb minden állat között. Ez a gondolat vezet oda, hogy a kígyóval harcoló, azt elpusztító szarvast Krisztus szimbólumának tekintsék. A Szent Kelemen bazilika mozaikján látható szarvas éppen egy kígyót készül felfalni. A kereszt jelvénye a Krisztus által adott új életnek.
A 'keresztény' ember állandó harcban van a gonosszal, akit Jézus a kereszt fáján győzött le. Vágyik az ember Jézus Krisztus szabadító ereje után, ahogyan a szarvas a hűs vízre. Keresztségünk vizére vágyunk állandóan, amely lemosta rólunk az áteredő bűn foltját. Mindig rászorulunk Isten irgalmára és szabadító erejére, és ő nem taszít el magától soha. A gonosz elleni küzdelemben hasonlítunk a szarvashoz; eltapossuk rossz gondolatainkat, és odaállunk a 'fán győztes' Krisztus mellé.

A tengeri állatok királya

A kereszténységtől nem áll távol az, hogy a teremtett világból jelképeket alkosson. Ez szükséges, hiszen Isten misztériumait nem tudjuk egészen felfogni, csupán megközelíteni. Jézus Krisztus emberségét és istenségét hisszük, de logikusan megmagyarázni nem tudjuk, mert „Isten titkai kifürkészhetetlenek”. Az örökkévalóságban viszont mindent világosan és egyértelműen fogunk tudni – természetesen azt, ami örök boldogságunkhoz feltétlenül szükséges lesz...

A sokak számára olya kedves delfinről essék szó. Az ókori képábrázolásokon sokszor látható halakkal együtt, és néha még a tengeri kígyó (sárkány) is felbukkan. A delfint emberbarátnak tartották, amely a hajótöröttek segítségére siet, a halászok segítője, az elhunytak lelkeinek kísérőjeként királyi hal. Aesopus meséjében az oroszlán ezt mondja a delfinnek: „Te a tenger állatai fölött uralkodsz, én a szárazföldiek fölött”. A tengeri istenek kíséretéhez tartozott, a habokból született Aphroditééhez is. Muzikálisnak tartották a delfint, így Apollón kíséretében is szerepel. A szarkofán ábrázolt delfin jelentése: jó utat kívántak vele az eltávozott léleknek a túlvilágra. Később csupán a túlvilágot jelentő hullámvonal maradt meg ábrázolásként.

„Az 5. században már feltűnik keresztény képábrázolásokon is delfin!”- állítja Vanyó László. Látható keresztelő medence belső oldalán, fölötte az A és Ω, és a XP jel, a Lélek-galamb. A medence alján, a delfin alatt három hal, nyilván a megkereszteltek jelképei.

A Sant’ Apollinare Nuovo 6. századból származó egyik mozaikján (Ravenna) látható Péter és András apostolok meghívása. Jézus felszólítja a két halászt, hogy hagyják ott mesterségüket, és legyenek tanítványai. „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket” – mondja nekik (Mt 4,18-20). A hallal teli háló mellett látható egy delfin, mely nyilván az apostolt tevékenységében segítő Krisztust jelenti.

A hal keresztény szimbolikájához még annyi hozzátartozik, hogy annak szeme mindig nyitva van, nem alszik, nem pislog. Állandóan ébren van. A halszemet kapcsolatba hozták az örök élettel is. Ebből a szempontból is alkalmas lett a Krisztus-szimbólumnak, de a megváltott emberi létjelzésére is.

Nézzünk néhány idézetet a témával kapcsolatban:

Tertullianus így fogalmaz: „Mi halacskák a vízben születtünk”. Szent Ambrus ezt mondja: Rajtad áll, hogy a kegyelem által a vizek újjá szüljenek, amint újjá szülik a többi élőlényt is a földi életre.”

Szent Kürillosz egyik katekézisében pedig ezt írja: „Jézus kifog téged a horoggal, nem azért, hogy megöljön, hanem azért, hogy a halál által életet adjon neked.” De hasonló Alexandiriai Kelemen Krisztus-himnusza is:
„Megváltást remélő,

Halandók halásza;

Szennyes tengerárban,

Ellenség-hullámban

Boldogító élettel

Minket hívogató

Tiszta szép Halunk.” – Ladocsi Gáspár fordítása.

Gondojunk keresztségünkre, és adjunk hálát Istennek szüleinkért, akik minket, „kis halacskákat” megkereszteltettek a vízzel, hogy örök életet nyerjünk Krisztusban, aki megmenti életünket, akár a delfin...