II. János Pál pápa "nagy" volt, szent volt, akit szeretett az emberiség. Nem csak azért, mert mosolygott és közvetlen természetével mindenkinek a szívébe örömöt vitt. Nem csak azért, mert Krisztus egyszerűségét és emberi létét erőteljesen kifejezte. Nem csak azért, mert szerepe volt a kommunizmus uralmának megtörésében. Azért szeretjük őt még most, halála után hat évvel is - és akarjuk őt ezután is követni - mert példát adott. Példát adott arra, hogy a földi kínok nem írhatják felül az isteni törvényt, nem írhatják felül a szeretet és boldogság törvényét. Példát adott az alázatra, amilyen volt Jézus a bűnösökkel való találkozásakor. Jézus arcát mutatta meg nekünk. Amíg nem volt fizikai szenvedése, addig a világ szenvedése volt kín számára, melyet az isteni erővel le kellett győzni. Az ellene elkövetett merénylet után és folyamatosan gyengülő egészsége miatt saját magával - testével - is meg kellett küzdenie. Vállalta a szenvedést értünk. Sokan mondták, hogy egy öreg, beteg, beszámíthatatlan ember miért kormányozza az Egyházat. Nos, ha voltak is vezetési feladatok, melyeket már nem ő teljesített, mégis vezette az Egyházat. Mégis Krisztus földi helytartója volt. Jézus Krisztus, amikor leköpték és keresztre szegezték, nem mondta azt, hogy most már nem vagyok Messiás, most már nem én vagyok az Isten Fia. "Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről..." Nem. Ő nem sztársággal mutatja meg a világnak, hogy ő a Szabadító, aki megvált minket bűneinktől. Nem. Ő nem sztár akart lenni, hanem Krisztus képe. II. János Pál pápa nem sztár akart lenni (még ha sokan úgy is nézik), hanem szent. Egészen krisztusi akart lenni. Isten rábízta az Egyház kormányzását itt a földön, és ezzel nem mentette föl a szenvedés alól. Ő akkor is vezette az Egyházat, amikor már nem tudott beszélni. Végül is szeretetét mutatta meg, és feladatát, mellyel 1978. október 16-án megbízták a bíborosok. A feladatának érezte megmutatni a reményt. Oly sokszor emelte fel szavát a háború és igazságtalanságok ellen. A szegények melletti elköteleződése, a gyámoltalanok és kitaszítottak védelme fontos volt számára. Fontos volt számára tudni, hogy van szegénység és van szenvedés a földön. És hogy milliók halnak meg orvosok keze által, vagy éppen fegyverek, betegségek által. Fontos volt számára aggódni azokért, akiket szüleik nem akartak, és kikapartatták őket saját magukból... Szenvedés van és volt a világon. De II. János Pál pápa nem állt meg a kesergés és jajgatás gondolatánál. Meghallotta jajszavunkat akkor is, amikor talán már ki sem tudta mondani, mit érez fájdalmában.
II. János Pál pápa a mi pápánk volt. Istennek legyen hála, hogy ebben az évben Szentatyánk boldoggá avatja őt Rómában. Példa lesz minden keresztény számára élete. Ünneppé válik az a szenvedés, melyet végig kellett járnia. Mi, akik járjuk mindennapi kereszthordozásunkat, és nem tudjuk, mit hoz a jövő, tekintsünk rá a szent pápára. Kérjük közbenjárását életünkhöz. Kérjük őt, hogy vigye Isten elé kérésünket: adjon nekünk reményt. Adja meg a kegyelmet, hogy egészen az övéi lehessünk. Adja meg a kegyelmet, hogy Krisztussal együtt vigyük keresztjeinket. Adja meg a kegyelmet, hogy kitartsunk állhatatosan a hitben életünk minden napján.
II. János Pál pápa! Könyörögj érettünk!
