A nap kiemelkedő eseménye azonban mégis az utolsó vacsora emlékére tartott szentmise és szertartás. Felidézzük, hogy akkor mi történt. Együtt ülünk le Jézussal az asztalhoz (már az áldozat helyére - oltár), engedjük, hogy megmossa lábunkat, és kimegyünk vele virrasztani a 'kertbe'. Most nagycsütörtök eseményeiről elmélkedünk.
Ez a nap az örök isteni szeretet ünnepe. Valamikor ezen a napon voltak az apostolok a Coenaculumban, Márk atyjának házában. Az emeleten, ahol a szertartás szerint elfogyasztották a bárány-vacsorát. A lábmosás szertartása régen nem a szentmisében volt, hanem egy külön alkalommal - amint ezt pl. a ciszterciek a mai napig teszik.
Néhány szót még a püspöki szentmiséről szólni kell. Háromféle olajat szentel a püspök: oleum infirmorum (betegek kenetéhez használt), oleum catechumenorum (keresztelendők olaja), chrisma (keresztelés, papszentelés, bérmálás, templomszentelés). A szent olajok a Messisással (Fölkent) hozhatók kapcsolatba. Jézust az Isten Szentlélekkel kente fel. Ahol az Egyház illatos olajat használ, ott van jelen a Szentlélek. Régen erősebb jele volt annak, hogy a papság teljes számban a püspök köré gyülekezik: 12 pap, 7 diakónus és 7 szubdiakónus szolgált egyszerre a szertartáson. Ez a teljességet fejezte ki.
Ezen a szentmisén kívül ma csak egy szentmise lehet: az esti ünnepi szentmise. Az Egyház egysége különös módon fejeződik ki ekkor: egy szentmise van, mindenki ugyanarra (és ugyanakkor) emlékezik. Az eddigi viola liturgikus színt a fehér váltja fel ekkor, virágok vannak az oltáron - hitünk legnagyobb titkát ünnepeljük, hogy megjelenik a kenyér és a bor színe alatt Jézus Krisztus - és önmagát adja nekünk (értünk áldozatul).
A Glória elején ünnepélyesen megszólalnak a csengők, harangok és az orgona. Ezután viszont húsvét éjjelig kereplő használatos. Falunkban még szokás, hogy a fiatalok kereplővel járják az utcákat, és "helyettesítik" a "Rómában tartózkodó" harangokat.
A mai szentmisében a pap két nagy ostyát változtat át: egyiket magához veszi, a másikat a monstranciába helyezi, melyet majd egy mellékoltárhoz visz.
A lábmosás megrendítő jelenet. Az alázatos szeretet kifejeződése. Ezt azért is illik elvégezni minden templomban, mert az Úr adta parancsba, hogy megtegyük: "Ha tehát én, az Úr és a mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." (Jn 13,14-15)
Jézus önként vállalja a szolga szerepét, ezzel meghatározza az Egyház küldetését is. Péter nem is tudja ezt mindjárt elfogadni. Isten közeledését pedig nem lehet visszautasítani: "Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem." Jézus az Atya igazi képe. Kinyilatkoztatja a lábmosással legbenső lényegét: a szeretetet, amely alázatos. A hatalom nem lehet más, mint képesség a másik ember megmentésére, örök üdvösségének szolgálatára.
A szentmise végén oltárfosztás és oltármosás van, majd pedig virrasztás az éjszakában.
Nem megyünk el a templomból, mert Jézus ezt mondta: "Maradjatok itt, és virrasszatok velem". Az oltárfosztás Jézus verítékezését és szenvedését jeleníti meg számunkra. Jézus ruháitól való megfosztásának emléke. A megfosztás után pedig az oltárokat borral kevert vízzel lemossák. Ez törődést is jelent az oltárral (legalább egyszer az év során).
A virrasztás nehéz a mai ember számára - gondolnánk. "Így hát nem tudtok egy órát sem virrasztani velem?" - mondja Jézus a tanítványoknak akkor (kétezer évvel ezelőtt). Nehéz volt bizony akkor is. Maradjunk vele, szemléljük őt, úgy, amint van - megfosztottan, kiüresítetten, egyedül... Sok helyen ekkor felolvassák Jézus búcsúbeszédét. Ebben az elmélkedésben és csendben megújulhat életünk, mely az Eucharisztiából forrásozik.
