Nagyböjt ideje az elcsendesedésnek is. Sokszor utólag bánkódunk azon, hogy mit mondtunk ki, amit nem kellett volna. A hallgatásban Isten Igéjét és szavát is meghalljuk. Gondolataink ráébresztenek hivatásunkra, teendőinkre. Istennel lenni a legjobban a csöndben lehet, amely személyes találkozás ideje. A csendre szükség van a liturgiában is.
"Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár. Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet. Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberi természet, de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel. Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie! Vajon a forrás esetében ugyanabból a nyílásból édes víz is fakad meg keserű is? Testvéreim, teremhet fügefán olajbogyó vagy szőlőn füge? Nem törhet elő sós forrásból édes víz." (Jak 3,1-12)
Életünk tele van a nyelv okozta bűnnel, amely nyelv pedig áldás. A pletykálkodás, amivel kapcsolatokat és életeket lehet szétválasztani; a káromkodás, amivel a Teremtőt szidjuk; a csúnya beszéd, amely nem illik emberhez; a köpködés, stb. A pletykálás veszélye sokszor fenyegeti az embert, és azzal súlyos károkat is tud okozni emberi közösségekben, családok életében - még ha nem is teszi szándékosan. A jézusi parancs, mely így szól: "Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!" - ez a hit dolgaira vonatkozik. Így kétséges, hogy egy Jézushoz tartozó ember (keresztény) fék nélkül fecseghet-e?