Nagyböjt negyedik vasárnapjának egyik érdekessége, hogy a pap felveheti a rózsaszínű miseruhát. Ez a viola 'enyhébb' változata. Nem kötelező ezt hordani ezen a vasárnapon, de a lelkületet kifejező eszköz ez is: enyhül a böjt, látjuk már a dicsőséget, a feltámadást, örülünk, mert "Jeruzsálembe megyünk", "fölmegyünk az Úr házába".
"Középkori hagyomány, hogy a pápa nagyböjt IV. vasárnapján - eredetileg a Santa Croce in Gerusalemme bazilikában, majd a vatikáni apostoli palotában - megáldott egy arany rózsacsokrot, amelyet kitüntetésként adományozott az egyház iránt nagy érdemeket szerzett államfőknek. A XVIII. század óta csak királynők kapták a rózsát. A történelem folyamán az alábbi magyar személyiségek kaptak arany rózsát: Nagy Lajos király (1348), Luxemburgi Zsigmond császár (1435), III. Ferdinánd első felesége, Mária Anna királyné (1630), valamint V. Ferdinánd felesége, Mária Anna magyar királyné (1832).
VI. Pál pápa 1963. karácsonyán a betlehemi születés templomának, 1965-ban a fatimai kegyhelynek, 1966-ban pedig a guadalupei kegyhelynek adományozott arany rózsát. II. János Pál pedig 1979-ben a czestochowai, később a loretói, majd utolsó nemzetközi zarándokútján, 2004-ben a lourdes-i Mária-kegyhelynek.
Ezen szokásból alakult ki a gyakorlat, hogy a rózsamegáldó szertartáson a pápa a rózsa színével egyező - tehát rózsaszínű - miseruhát hordott. Később ez a szokás elterjedt a világ más részén is. És mivel Adventben is van egy vasárnap (Advent III. vasárnapja), amelynek kezdőéneke az örömmel kapcsolatos - Gaudete-vasárnap - ennek hasonlatosságára akkor is szokássá vált a rózsaszínű miseruha viselete." (vf)
A szín szimbolikája egyébként jelen van a liturgián kívül is: az ásványvizet, mely nem tartalmaz széndioxidot, rózsaszín palackjáról (kupakjáról) lehet megismerni. Sok nyelven, bizonyos gyártók a magyarban is ezt a vizet az "enyhe" szóval illetik.