Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ez Júdás napja. Jézus ekkor talán Betániában van még, nincs híradás, hogy ezen a napon tanított volna Jézus. Jézus ezt mondta tanítványainak: "Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz, s az Emberfiát kereszthalálra adják." (Mt 26,1-2) Ekkor ülnek össze a tanács tagjai is, mivel nem az ünnepen akarták elfogni, "nehogy zavargás támadjon a nép között".
Júdás nem nagyon mutatkozott az evangélium során. Az evangélisták Júdás tettét még komorabban akarták ábrázolni, mert erre a napra nem tettek más eseményt, csak Júdás gaztettét. "Ezután egy a tizenkettő közül, az iskarióti Júdás, elment a főpaphoz és így szólt: Mit adtok nekem, ha kezetekbe adom Jézust? ... harminc ezüstben egyeztek meg. Ki is fizették... Csak a kedvező alkalmat várta..." (Mt 26,14-16; Mk 14,10-11; Lk 22,1-6) Lukács és János azt mondják, hogy Júdást ekkor megszállta a Sátán. Ugyanis tette érthetetlen. Emberileg érthetetlen, hogyan árulhatja el Jézust, ráadásul ilyen kevés összegért. Jézus kiszolgáltatására azonban szükség volt. "Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte sarkát." (Zsolt 41,10) Az ember minden elvetemültségének és aljasságának Krisztusra kell nehezednie, hogy áldozata teljes legyen. Péter szerint (ApCsel) Júdás árulása az Írás beteljesedése is, és a természetfölötti erők megnyilvánulása.
A gonosz lélek képes megszállni az embert, és hatalmába keríti, vagyis nem az ember dönt tettei felől, hanem az, aki őt befolyásolja. Az Egyház ma is képez ördögűzőket, akiknek igen sok feladatuk van. Nekünk az a feladatunk, hogy életünkkel és tetteinkel (szavainkkal) ne áruljuk el azt, aki értünk vállalta a kínhalált...
