"Lætáre Jerúsalem: et convéntum fácite ómnes qui dilígitis éam: gaudéte cum lætítia, qui in tristítia fuístis: ut exsultétis, et satiémini abubéribus consolatiónis véstræ." (Iz 66,10)
"Örvendezzél Jeruzsálem: és gyűljetek egybe, akik szeretitek őt: örvendezzetek örömmel, kik rajta bánkódtok: hogy ujjongjatok és vigasztalástok forrásából töltekezzetek."
"Agykor a keresztségre készülők egyik beavatási szertartásának napja volt, a stációs templom pedig egy jeruzsálemi zarándoklat célpontja. Ma szólhat az orgona, feldíszíthetjük az oltárt, a viola színt szabad rózsaszínre enyhíteni. Az Egyházhoz, a mennyei Jeruzsálemhez való tartozásunk fölött érzett vigasság vasárnapja. A keresztelésre készülők ujjongásával kell felismernünk azt a kegyelmet, hogy az Egyházhoz tartozhatunk, hogy anyai gondoskodását élvezhetjük, hogy ő táplál minket igéjének, szentségeinek tejével, de táplál szokásaival, szertartásaival, sőt a böjttel és önmegtagadással is. Nem vagyunk elhagyatott gyermekek, nem vagyunk hontalanok: e szent városban lakva részesülünk a húsvéti titokban. Ezzel a gyermeki szeretettel és vigassággal lépünk be be ma a templomba - mely az Egyház látható képe - és a liturgiába. Itt, a templomban gyűlünk egybe mind, kik szeretjük Anyánkat, e szent Várost, s veszük mindazt, amit "emlőjéből" nekünk kínál." (GH 105)
