Lisieux-i Kis Szent Teréz 1873-ban született és 1897-ben halt meg Lisieux-ben. Kis Szent Teréz egyszerű volt, és nem kerülte a szenvedést sem. Tanítása beragyogja az Egyházat, és annak mély lelki értelme van. II. János Pál pápa az egyháztanítói címmel illette meg őt.
Teréz életének középpontja a megtestesülés és a megváltás volt. A szent nők élete példa, hiszen ők Jézus jegyesei és a lelkek anyái. 1896-ban kezdődik meg szenvedése Krisztussal egységben. "Istenem, szeretlek" - ezek voltak 1897. szeptember 30-iki halála előtti szavai. "Tanításának kulcsa az ő evangéliumi értelmezése."
Megtanulta és ma is szeretné másoknak tanítani, hogyan kell teljes szerelemmel szeretni az Urat. Az alázat, szeretet, hit és remény mindig megjelenik a Szentírásban, mely Krisztus tanítását magában foglalja. Ennek egyik olvasata a "szeretet tudománya", melyet nem az akadémiákon sajátítunk el.
A szentek tudománya a legnagyobb tudomány - hangsúlyozta a pápa. Teréz számára elválaszthatatlan volt az evangélium és az Eucharisztia, amely a szeretet szentsége. Teréz mindenekelőtt Jézus irgalmasságát fedezte fel az evangéliumban. Bizalom és szeretet: "két szó, életének végpontjai, mint fényszóró világít az életszentség útján, mely a másik számára a bizalom és szeretet 'kis útja', mely út a lelki gyermekségre vezet.
XVI. Benedek pápa erre a következtetésre jut: "A keresztség kegyelme a teljes önátadásban az Atya szeretetében való életre, a Krisztusért a Szentlélek tüzében és szeretetében való élet a másikért."
